Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-14 / 11. szám

KEDD, 1992. JAN. 14. BELPOLITIKA 3 Évente tíz tonna heroin mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmmmmMmmm A Népjóléti Minisztérium tegnap feloldotta a hallgatólagos hírzárlatot és fórumot rendezett a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás hazai helyzetéről. A fórumon elhangzott, hogy a szórakozóhelyeken és azok környékén árult drogoknak már árfolyama is van. Egy adag LSD 500-800, egy gramm hasis 700-1000, egy gramm kokain 1500-2000, egy szál kábítószeres cigaretta pedig 150-300 forintba kerül. A csempészet korábbi szerény szintje is kezd veszélyes méreteket ölteni: tavaly a 8 elfogott magyar állampolgártól összesen 29,5 kilogramm heroint koboztak el. Az illetékesek becslése szerint Magyarországon jelenleg évente 10 tonna heroinszerü kábítószert csempésznek át, a határellenőrzés megszigorítása pedig pillanatny ilag leheletlen - egy kamion alapos átvizsgálása 14-15 órát vesz igénybe. Hétfőn reggel 6 órára valamennyi budapesti aluljáróból elszállították az elárusító konténereket - közölte tegnap a Budapesti Rendőr-főkapitányság illetékes vezetője. Tájékoztatásából kiderült, hogy hétfőn éjjel egy órakor a mintegy 100 rendőr, valamint a szállítómunkások elvitték a hét végi felszólítás után még ott maradt 45 konténert az aluljárókból. A nyilatkozó rámutatott: az akció nem ért véget, a rendőrök, a közterületfelügyelők és a pénzügyőrök továbbra is ellenőrzést tartanak; ha alkalmi árussal találkoznak, akkor előbb felszólítják a távozásra, de ha az ismételt felkérésnek sem tesz eleget, akkor az előállítás következik. Tegnap a kora délutáni órákig mindössze 8 árus jelentkezett a rendőrségnél, hogy visszakaphassa a hajnali órákban elszállított konténerjét. Az utcai árusok ezzel szemben hírközpontot nyitottak az újságírók számára a Könyves Kávézóban. Éliás András, az utcai árusok hírközpontjának munkatársa erről a hely ről tájékoztatta a hírügynökséget, hogy az utcai árusok közül nagyon sokan jogszerűen dolgoztak, és ezeknek most a munkahelyüket szüntették meg. arra a kérdésre pedig, hogy mi lesz velük, még senki se válaszolt. HHMMMMMMNHM Reménykedhet a magyar újszíves Beszélgetés dr. Szabó Zoltán professzorral Az első magyar szívátültetést végző orvoscsoport vezetője, dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár, a Szív és Érsebészeti Klinika igazgatója exkluzív interjút adott az MTI-Press munkatársának a műtét hátteréről, tudományos, orvosi és emberi vonatkozásairól. - Professzor úr, egy héttel az Ön által végrehajtott első magyar szívát­ültetés után milyen állapotban van most a beteg? - Megfelelő az állapota, pénteken volt egy komolyabb szívbiopsziás vizsgálat. A mintavétel eredménye nem utal kilökődésre. Az első két-három nap volt a legkritikusabb, de szerencsére gyors kilökődés nem lépett fel. - Az első, Christian Barnard által végzett műtéthez viszonyítva mennyivel könnyebb ma szívátültetést végezni? - Akkor még sok ismeret nem állt rendelkezésre, és a technika, bár kidolgozott volt, kutyákon kísérleteket végeztek, de az ember im­munrendszerének ismerete még nem volt ilyen magas fokú, hiszen a szívátültetés alapvetően immunológiai kérdés. Műtétileg ennél jóval komolyabb és egyszerűbb operációk is vannak. Az általunk végzett műtét egy kicsit nehezebb volt az átlagosnál, mert a szívet szabni kellett. A fő­ütőér, a tüdőverőér át van vágva, de a pitvarok és a sövény hátsó fala megmaradt. A donor szívét is ehhez kellett kiszabni, a pitvarokat és a sövényt egyesíteni. - Milyen szívbetegségekben alkalmazható a szívátültetés? - Szívátültetés azoknál a betegeknél jön szóba, akik a szívbetegség végső szakaszában vannak, akiknél a szívizomkárosodás olyan fokú. hogy a szív pumpa funkcióját gyógyszeres kezelés ellenére már alig tudja ellátni, s akiknek várható élettartamuk fél és egy év alatti. Ezek lehetnek vele született vagy szerzett szívbetegségek, amelyeknél a koszorús erek átjárhatósága áthidaló műtétekkel sem biztosítható, és a vele született szívbetegségek szűkebb körében, olyan elhanyagolt esetekben, amikor nem került sor időben szívműtétre. - Milyen a szívátülteié se s betegek életkilátásai? - Drámai változást hozott a 980-Cyclosporin nevű gyógyszer alkalmazása. Ez az egész immunrendszerre hat, és ma már az egyéves túlélés esélye 80 százalékos, és az ötévesé meghaladja a 60 százalékot is. - Mi volt az a döntő szempont, ami eldöntötte, hogy Schvartz Sándor legyen az első hazánkban, akinek idegen szívet ültessenek be. - Ennek az a háttere, hogy négy beteg volt a várólistánkon, és az adott donorra ő volt a legmegfelelőbb. - A donort mikor kezdték vizsgálni szervátültetésre való alkalmassága szempontjából? - Amikor az erre jogosult bizottság megállapítja az agyhalál bekövetkezését, és ezután kapunk jelzést és készülünk fel a szerv fogadására. A nehézséget az okozza, hogy legfeljebb négy óra áll rendelkezésre az átültetésre, és csak fiatalabb személyek alkalmasak szívdonornak. Átmeneti műszerekkel rövid ideig életben lehet tartani a beteget, amíg megérkezik a beültethető szív. - Milyen életkilátásai lettek volna Schvartz Sándornak szívátültetés nélkül? - Egy éven belül meghalt volna, de lehet, hogy előbb. Szeptember óta súlyos, ágyhoz kötött állapotban volt. - Az egész országban körülbelül hány olyan ember van. akin ez a fajta műtét segítene? - Pontos számot nem tudok mondani, de a statisztikák szerint Magyarországon körülbelül, ha minden esetet ismernénk, 100 ember lehet, de a mi nyilvántartásunkban jelenleg három beteg van, aki erre a műtétre vár. - Hány orvoscsoport van az országban, akiknek jogosítványa van, illetve a feltételek rendelkezésre állnak szívátültetéshez? - Több évvel ezelőtt mi kezdtük ezt a munkát, ismereteim szerint Szegeden dolgozik még hasonló csoport, de mi jobb infrastrukturális körülményekkel rendelkezünk. A szívátültetés kritikus pontja mindenképpen a szervezés. A szervkivevő csoportok jelzik, hogy ha van egy agyhalott, és felajánlják a mi kritériumainknak megfelelő szervet. - A beteg saját immunrendszerének működése gyógyszeresen gyengítve van. Hogyan védekezhet így a saját magában lévő vírusokkal szemben? - A kiíökődés és a fertőzés veszélyét kell mindig egyensúlyban tartani, s ez az egyensúly most megvan. De hogy mikor lép fel egy nem várt fertőzés, azt nem lehet tudni. De gyógyszerek adagolásával igyekeznek ezt a veszélyt távol tartani. - Hogyan készült fel Professzor úr, a sokévi gyakorlaton túl erre a típusú műtétre? - Végigéltem egy egész korszak kudarcait és sikereit, és amikor a szívátültetési programot meghirdettük, az intézet sebészei kirajzottak, és valahol külföldön, egy-egy orvoscsoport tagjaiként gyűjtöttek tapasztalatokat. - Miért veszi körül még ma is misztikum a szívátültetéseket? Esetleg tisztázatlan etikai problémák vannak a szívátültetés körül? - A magyar jog rendelkezései ebben a tekintetben igen modernek, előremutatónak mondhatóak, nincsenek akadályok a donorszerv igénybe vételének - hacsak valaki magával hordott donorkártyával egyenesen nem tiltja meg szerveinek felhasználását. - Hogyan készítették fel a beteget pszichikailag erre a műtétre? - Nyilvánvaló, hogy sokkal több lelki előkészítésre van szükség. Fel kell világosítani a beteget a lehetőségekről, és meg kell nyerni a beleegyezését, mint bármely más műtétnél. Sokan vissza is léptek, és meg is haltak, nem vállalták a műtétet, hiszen gyakran, ha valami új kezdődik, senki sem szívesen lenne az első, de mindenképpen a beteg dönt. - Elképzelhető, hogy munkaképes lesz az újszíves beteg? - A szívátültetésen átesettek általában jól rehabilitálhatóak, volt aki versenyfutást is nyert az új szívével, és teljes értékű életet élhetett. DÜRR JÁNOS Ötször többen munka nélkül Magyarországon egy év alatt ötszörösére nőtt a munkanélküliek száma: míg 1990 végén 80 ezer állástalan volt az országban, addig 1991. december 31-én az előzetes adatok szerint már legalább 400 ezren voltak állás nélkül, ami 8,3 százalékos rátát jelent. Az MTI érdeklődésére a Munkaügyi Mi­nisztériumban elmondták, hogy a legkritikusabb helyzet az ország északkeleti részében alakult ki: Szabolcsban ugyanis 16,3, Nóg­rádban 16, Borsodban pedig 13,8 százalékos a munkanélküliségi ráta. Az elmúlt év végére eredetileg 200-250 ezer munkanélkülit prognosztizáltak, s ezt az elő­rejelzést az év közben emelték 300 ezer fölé. Az 1992-es esztendő végére 530-580 ezer állástalannal számolnak a tervek, de most már egyre valószínűbb, hogy de­cemberre a munkanélküliek száma megközelítheti akár a 700 ezret is. KÖZÉLETI NAPLÓ MA DOBÓ JÁNOS, HORPÁCSY ANDRÁS és GALIBA FERENC önkormányzati képviselők 17 órától a Kodály téri Általános Iskolában lakossági fórumot tartanak. A fórum témája: változzék-e az „Északi városrész" elnevezése .Agyagvölgy"-re? HOLNAP DR. VÁNYAI ÉVA alpolgármester, a 18. számú választókerület képviselője 15-17 óráig fogadóórát tart a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálatán (Széchenyi tér 11.). Öböl A HOGY LEHET. Ismerek Szegeden egy önzetlen könyvterjesztőt, aki testestől-lelkestől a kultúra szolgálatában áll, de nem csupán egy szál magában, hanem szorgos családjával. Az augusztusi hungarológiai kongresszus egyik színfoltját pingálták azzal, hogy jól szervezett munkával közvetítették a magyarságkutatás és általában a magyar ügy jeles dolgozatait. A: asszony a standnál szolgált, a fiú az Irinyi Kollégium folyosóján kínálta a portékát, a családfő pedig áruért járt, mert szerencsére nagy volt a forgalom. Nos, ez a lelkes szen'ező időről időre a sajtóházba is behozza kínálatát, némi ajánlással. Nélfthiy órája, hogy itt járt, s a titkárnőnek azzal a megjegyzéssel rakta le a Tildy Zoltán életútja című monográfiát, hogy „ennek nagy visszhangja lesz." Belelapoztam, s máris egy érdekes részre akadtam, amelyben a szerző, Vígh Károly arról ír, hogy a kisgazda párton belül is vitatták Tildynek a Szovjetunióról és a hozzá való viszonyáról vallott nézeteit, a parasztpárti Kovács Imre pedig egyenesen támadta e gondolatot. Tildy ugyanis azt vallotta, hogy a finn út az ideális: a birodalom szomszédságában megőrizhető a polgári berendezkedés anélkül, hogy a nagyhatalom bizalmát elveszítenénk. Később • már az emig­rációban - maga Kovács is beismerte, hogy a Tildyé volt a reális program, a Sulyok- és Pfeiffer-féle „guggolva is kibírjuk" a valótlanság talajára épült. Mindez történelem. Tudjuk, hogy a második világháborút lezáró békediktátumok pontosan meghúzták a szovjet terjeszkedés határait, tehát az eredményt tekintve lényegtelen, hogy jobboldali politikusok hogyan gondolkoztak a kommunizmussal való együttélésről. De nem mindegy az ügy taglalása, ha példaadó politikusi logikát keresünk, vagy különösen, ha a mai politikai alkukra vetítjük a régiek elgondolásait, alapelveit. Vígh Károly is aláhúzza, hogy a Bethlen Gábor-i alkal­mazkodókészségnek lehetett érvényessége, mivel az „ahogy lehet" reális ideológiája határozza meg e térség, és alighanem az egész világ politikai magatartását. Ebből a szükségképpen távoli nézőpontból a viszonylagosságok ingoványát láthatjuk, melyen egymás mellé keveredhet Gerő Ernő és Gömbös Gyula, mivel mindketten úgy tették, amit tettek, ahogy lehetett.' Sokszor hivatkozom rá, mivel gyakran jut eszembe: beszélgettem a Rajk-per egyik tanújával, aki ugyan meg sem szólalt a tárgya­lásokon, de végül aláírta a halálos ítéletet. Azt mondta nekem, ő mindig az „ahogy lehet" szellemében élt, ezért mentett zsidókat a há­borúban, ezért dolgozott Bajcsy-Zsilinszky Endre titkáraként, és ezért vállalta el a Magyar Népköztársaságban az Elnöki Tanácsi tagságot. A kérdés tehát az: ki állítja be a mérleget? Milyen súlyok és ellensúlyok képezhetik az egyenleget, a kiegyenlítést, és miféle skála alapján hozunk ítéletet? A jelen esetben tehát az a kisgazda politikus járt el helyesen, aki adminisztrált a vörös lánctalpakon begördülő hatalomnak, vagy az, aki hősies áldozatvállalással kereste az egyensúlyt, netán az, aki ellenállásával durvább föllépésre indította az új adminisztrációt? Biztosnak látszik tehát, hogy a terjesztőnk jóslata beválik: szakmai és kisgazda körökben, különösen most, a mintakeresés időszakában ez a könyv valóban nagy visszhangot vált ki. Még akkor is, ha néhány vezérgazda úgy politizál, ahogy nem lehet. hl Baja Ferenc, az MSZP országos központjának önkormányzati ügyvivője: - A megyei szintű köz­szolgáltatások négy részre dara­bolódnak: megyei önkormányza­tok, megyei jogú városok, köz­társasági megbízotti hivatalok cent­rális alárendeltségű államigazgatási szervek. Ez a széttagoltság sok zavar forrása, kevés esély nyílik a megye polgárainak érdekérvénye­sítésére. Látszik a veszélye egy testületi kontroll nélküli, a kor­mány közvetlen irányítása alatt működő középszintű közigazgatás kialakulásának. Az önkormányzati törvényt megszülő politikai kom­promisszum és a végrehajtásról intézkedő jogszabályok követ­keztében oly mértékű a jogelvonás, hogy a megye eljuthat egy olyan pontra, ahonnan már formálissá válik működése. Magyarországon ma nincs igazi demokrácia, legfel­jebb a politikai pártok demokrá­ciájáról beszélhetünk. Ez pedig a történelmi hagyományokból is táp­lálkozó, az utóbbi időben felerő­södő centrális, kézivezérlésnek nem képes ellensúlyt teremteni. Így hát hosszú távon szükség van az igazi hatáskörrel rendelkező, választott középszintű testületre, a megyei közgyűlésre. A megyék támogatásában az ellenzéki pártok egységére számítunk. Ha a megye megerősödik, képes a települések érdekképviseleti fórumává válni, képes térségi perspektívát fölmu­tatni. Nagy Ferenc, a kisteleki ön­konnányzat képviselője: - A megye szerepe, hogy ellensúly legyen a köztársasági megbízotti hivatal képviselte hatalmi centrummal szemben. Megjegyzem, a telepü­lések önkormányzati képviselői is megyeellenesek. Ennek oka lehet, hogy a régi, „leosztásos" megyei rendszer elleni nemtetszésüket most fejezik ki. Wéber Mátyás, Földeák pol­gármestere, a Csongrád megyei Csatamező a megye Az önkormányzatok és a kormány ütközetenek terepévé vált a megye. Ez az államigazgatási középszint a csatamező. mert itt végződik a plurális alapú polgári demokráciát megtestesítő önkormányzatiság, s idáig nyújtja csápjait a központi hatalom a kormánynak alárendelt hivatalok formájában. Hogyan vélekednek a megye állapotáról, a csata kimeneteléről önkormányzati képviselők, honatyák, szakértők és politikusok? A szocialista párt kezdeményezte regionális értekezleten hallottakat most közreadjuk. közgyűlés tagja: - A megyei képviselők választása idején is hangozattam: egyszerre kell a megyei és települési önkor­mányzatról gondolkodni. Úgy tűnik, a politikai pártok többsége nem így vélekedik. Most az MSZP nyit a megyék felé, mert a telepü­lési önkormányzatok atomizáltak, s így megközelíthetetlenek. Ezzel a szocialisták politikai érdeke nyil­ván az, hogy a kormány centrális hatalmának kiteljesedését megaka­dályozza. A gazdasági, társadalmi érdekeltségek alapján azonban a megyék kisebb régiókra estek szét. ezek eltérő érdekei ütköznek a megyei közgyűlésen is. Ezeket a régiókat, vagyis a városok és vonzáskörzetük összetartozását erősíteni kellene. Még akkor is, ha ennek eredményeként nem 19, hanem több „megye" jön létre. Lehmann István, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke: ­Minden ellenkező híreszteléssel szemben a megye erősödik. Igaz, nem az önkormányzati, hanem az államigazgatási megye, hiszen a dekoncentrált hivatalokat e közép­szintre szervezik. Kétségtelen, a területi-települési önkormányzati rendszer „megbukott". Az is bebizonyosodott azonban, hogy szükség van egy középszintű ön­kormányzati rendszerre, amit épp ezért talán nem megyének kellene nevezni. A megyeellcnes hanguiat kialakulása érthető. Ismerik a te­lepülések a régi hatalmaskodó megyét, s az újat is, amely azért nem szimpatikus, mert nincs hatásköre. Tehát a régi megye nem példaértékű, az új pedig nem vonzó. A probléma lényege: létezik egy abszolút legitim testület (melynek tagjait - többszöri szűrés után - demokratikus módon választották), de nincs hatásköre, feladata meg annyi, hogy az intézményeivel törődjön. A megye társadalmát ilyen legitim módon egyetlen más fórum se képes képviselni, holott vannak olyan kérdések, melyek válaszra várnak, de nem települési szintűek. Je­lenleg azonban minden nap ta­pasztalható ellentmondás, hogy egy dekoncentrált hivatal főosztály­vezetője nagyobb hatáskörrel ren­delkezik, mint a megye közgyűlése, melyben minden község és város képviselteti magát. A köztársasági megbízotti hivatalok léte önma­gában nem ad okot semmiféle aggodalomra. A veszélyforrás az, hogy jogilag nem tisztázott hatás­körük. megfoghatatlan a feladat­körük. így olyan hatalmat vélnek neki társadalmilag és kormányzati szinten, ami jogilag nem létezik. Az önkormányzati mechanizmus működési zavarait jelzi, hogy ha egy feladatnak nincs gazdája, akkor erre a kormány dekoncentrált hivatalt hoz létre. A területi politika szempontjából is veszélyes, hogy ezek a hivatalok egymástól füg­getlenül, függőleges irányba szolgáltatnak információt, egy­mástól elszigeteltek. Nem tudni, „fönt" miért irtóznak egy legitim, választott testülettől, a megyei közgyűléstől. Básthy Gábor, szegedi képvi­selő: - Az ellenzéki pártok de­mokrácia-felfogásával ellentétes, ami történik, vagyis hogy az ál­lamhatalom centralizálja az összes döntési pozíciót. A köztársasági megbízotti hivatalokat akár kine­vezett regionális kormánynak is nevezhetjük, miközben a megyei önkormányzati testületek ellehe­tetlenülnek. Be kell látni: a tár­sadalom. a gazdaság nem irányít­ható ilyen központosított módon. Tóth Karoly, a JATE államjogi tanszékének docense: - Az ön­kormányzati törvény a községek, városok és megyék, nem pedig az adott település választó közös­ségeinek önkormányzatáról be­szél. Tehát a mi törvényünk nem mondja ki, hogy a település lakói ­mint köztestület - gyakorlói az önkormányzati jogoknak. Ez a „fogalmazási pontatlanság" az önkormányzatisággal összefüggő gondok eredete. Ezen változtatni az önkormányzatok szerveződéseit erősítve lehet. A politikusoknak, a döntéshozóknak is látniuk kell: az államhatalom akkor erős, ha az önkormányzatok jól működnek. Géczi József, országgyűlési képviselő (MSZP): - A tennivaló­kat rövid és hosszú távon csokorba kell szedni, mert kétségtelen, ha nem szedik össze magukat a me­gyei közgyűlések, nem találják meg valós feladatukat, a központi akarat elsöpri ezeket a formációkat. Az idén eldől: kiüresedik-e a te­rületi önkormányzat funkciója vagy magára talál a megye. úT

Next

/
Thumbnails
Contents