Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

SALÁDi MAGAZIN Számoljanak közösen Gallérok és nyakkendők HÁZTARTÁSTAN Az elmúlt napokban bekövetkezett áremelések a legoptimistábban jobb új esztendőt remélők számára is egyértelművé tették, hogy a magyar családok többsége 1992-ben nehezebben fog megélni a jövedelméből. A költségvetést a legtöbb famíliában újra el kell készíteni, muszáj a változó árakhoz, kiadásokhoz igazítani. A hevételek és kiadások felmérése, a költekezés tervezése ne legyen csak a családfő vagy a háziasszony dolga, jobb, ha közösen számol a család. Ha együtt vizsgálják felül az eddigi háztartási, vásárlási gyakorlatot könnyebben megtalálhatják a megtakarítás lehetőségeit, az esetleges pazarlásokat „leépíthetik". Meggyőzhetik egymást arról, kinek milyen beszerzési vágya reális vagy irreális, közösen határozhatják meg azt, mire költsenek, s mikor - értékük, fontosságuk szerint rangsorolják céljaikat. A családi költségvetés készítésébe bevont, meghallgatott gyerekek meghallgatok lesznek, megértik szüleik, családjuk gondjait, s nem követelőznek, nem lesznek „boldogtalanok és rosszak" akkor, ha nem tudják minden kérésüket teljesíteni. Akik viszont csak azt hallják, nincs, nem futja rá, s nem tudják meg miért az elutasítás, azok nem értik, nem érzik át a família gondjait, csalódottak, netán szüleikkel vagy az éppen valamit kapó testvérükkel szemb'en ellenségesek lesznek. Üljön hát le a család közösen számolni! A kalkulálásnál a tényleges havi bevételt vegyék alapul, azt, amit a fizetésből a levonások után hazavisznek. Ebből lehet költeni: mégpedig állandó és alkalmi kiadásokkal számolva. Az alapvető igényekre (élelem, lakásrezsi, közlekedés, tisztálkodási- és tisztítószerek) kellő pénzösszegen, vagyis az állandó kiadásainkra fordítandó (sokezer) forintokon felül maradó pénz elosztásához, az alkalmi kiadásokhoz jó a családi közös bölcsesség, az igények együttes, reális rangsorolása. Alkalmi kiadás a cipő- és ruhavásárlás, a kultúrára, szórakozásra szánt pénz. De az lehet a meghibásodó háztartási gépek javítására költött összeg éppúgy, mint a gyógyszerre kellő. - Ez utóbbiak, azaz a váratlan kiadások miatt muszáj legalább minimális tartalékot képezni. Ami persze a mai viszonyok között nem is olyan egyszerű. Mégis próbálkozni kell vele. Például úgy, hogy felülvizsgálják a fogyasztásaikat. S ha leszokni nem is tudnak a cigarettáról, legalább csökkentik a napi adagot és a ráköltött pénzt. Vagy: nem az éppen soros tévéreklám szerinti méregdrága háztartási vegyiárut szerzik be, használják, hanem a célnak ugyanúgy megfelelő olcsóbbakat. Vagy: Ügyelni kezdenek arra, hogy ne ússzon fényárban az egész lakás, hanem csak azokban a helyiségekben égjen a villany, amelyekben éppen tartózkodnak. Vagy: gondosabb viselettel, megfelelő ápolással kímélik ruháikat, cipőiket. Vagy: nem ragaszkodnak az extra, külföldi testápolószerekhez, hanem áttérnek olcsóbbak használatára.Vagy: csak annyit főznek, amennyit megesznek, nem öntenek, nem dobnak ki ételt. Minden családnak magának kell megtalálnia a saját vagy-át, kiokoskodnia, hogy mivel érhet el egy kis költségcsökkentést, egy kis megtakarítást. Sokat segíthet ebben a közös gondolkodás, a lelemény, az, hogy a többiek kedvéért, azok javára valaki képes lemondani a saját kedvteléseinek, szenvedélyeinek egy részéről. (A példaadást ehhez kezdhetik máris a dohányzó szülők...) Higgyék el, igaz a mondás: sok kicsi sokra megy! Segít az is, ha háztartási naplót vezetnek, s abba minden bevételt és kiadást bejegyeznek. A kiadások lefaragásának fentebb már említett módjai mellett segítségükre lehet a költségek csökentésében az, ha a vásárlásaik előtt kellően tájékozódnak, s ott veszik meg amire szükségük van, ahol az a legolcsóbb - például diszkont áruházban vagy árengedményes akciós vásáron. Ez utóbbinál persze alaposan nézzék meg a kiárusított termék minőségét, szavatosságát. Azzal is spórolhatnak ugyanis, ha nem bóvlit, hamar tönkremenő holmit vesznek. Ami esetleg tetszetősen van csomagolva és olcsónak tűnik, még nem biztos, hogy az is! Az úgynevezett fehéráruként forgalomba hozott termékek viszont garantáltan olcsóbbak, nem kell megfizetni a szép csomagolást: nagyobb tételű vásárlásnál jelentős összeget takaríthatnak meg velük. A megtakarítás további lehetőségeként kínálkozik az is, hogy minden olyan munkát, amit el tudnak végezni megcsinálnak maguk. A barkácsolás, az otthoni mosás, folttisztítás, varrás, kötés stb. mind-mind csökkentheti a családi kiadásokat. A divatos férfiak most az arcuk körül keresik az újdonságokat. Azaz a nyakkendő és az ing gallérja került előtérbe öltözködésükben. Míg a nyáron a divat egyértelműen a virágos, nagymintás, igen tarka ingeket diktálta a férfiakra, az ősz. a tél némi lehiggadást hozott. Nyilván azért, mert a színesség most az öltönyöké, a zakóké, a dzsekiké meg a felöltőké. A; ing visszatért a vékonyabb-vastagabb csíkokhoz, az egyszínű változatokhoz. De hogy mégse legyen egyszerű, megkezdődött a gallérok variálása. A sárga ing fekete gallért és gombokat kapott. A csíkos ing gallérja csupa csíkból áll. Változott a gallér fazonja is. Éppen azért, hogy a különböző színvariációk, minták „elférjenek" rajtuk, megnőttek az eddig kicsire, lekerekítettre szabott formák. Most széles, elterülő gallérok díszítik az ingeket. Gyakran ezeket is legombolják, fém applikációval hangsúlyozzák, hímzett csíkokkal, monogrammal teszik feltűnővé. Elegáns inghez nyakkendő illik. Nem is akármilyen! A szélesre csomózott nyakkendő alatt pedig gyakran dísztűvel fogják össze az ingnyakat. Újból DIVAT divat a nyakkendőtű is. Szolid láncocskával, egyszerű fényes leszorítóként. De megjelentek az ékszer-tűk, aranyból, drágakövekkel. Meg aranyozott ezüstből, ékköveket utánzó hamis kövekkel, színes üvegekkel. S hogy milyen maga a nyakkendő? Először is természetes anyagból készül, selyemből, gyapjúszövetből, bőrből. Miközben divatosak maradtak az egyszínű, az aprómintás, tűpettyes nyakravalót, avittnak minősülnek a kockás, csíkos és más geometriai mintásak. A szezon slágere az elfolyó, színes virágokat, madártollakat, folyondárokat utánzó minta. Előszeretettel alkalmazzák a török, az indiai, a keleti motívumokat. A kötszövött és a bőr nyakkendők is szélesek, kézifestéssel díszítettek. Kevesen viselik sportos farmeringhez, flanel, szövet inghez a fémvégű, fém közepű madzagból álló amerikai nyakkendőt. Nem kizárt, a széles, színes téli nyakkendő után ez lesz a nyár slágere. KÁDÁR OLYTATÁSOS REGÉNY DÉR ENDRE Szégyen vagy szerelem (11.) „Ó, ajtónállók éje! Kinyitlak végre ma, zár" (Óegyiptomi verstöredék) A dombot már nem láthatta Gábor, az öreg s a fiatal férfi alakját végleg elföldte előle a kaotikusan hömpölygő köd. A kitaposott utat is alig érzékelte lába alatt. Valahogyan nem ismert rá az útra, amelyen az előbb fölfelé jött... Lehorgasztott fővel, de határozottan lépkedett. Csak egy fa állta útját a fordulónál. (De hát, minek kellett eddig várnia az Öregnek?! Persze, amíg el nem kezdtem a főiskolát, rendszeresen adtam haza keresetemnek nyolcvan százalékát!) A fa, amely homlokon ütötte, támaszt is nyújtott Gábornak. Belefogódzott. (Nekem mindi j olyan egyértelműnek tűnt, hogy a szüleimnek segítenem kötelesség. Ha legalább rendes embereknek juttattam volna havonta a pénzt, akkor azt mondom, értük dolgoztam! A többiek, az öcséim, élték világukat, néhanapján odavetettek egyegy százast az Öregnek, a többit magukra költötték... Egyszer azt mondta anya, hogy csúnya kisgyerek voltam, sőt félelmetes. Milyen mégis? kérdeztem akkor. - Féltem a szemedtől - mondta. - Mindig nyitva volt. Éjjel is. Amikor szoptattalak, letakartam a szemedet. Mintha mindig engem figyelnél! - Hogyan tudott engem szoptatni, ha nem ő szült?! Vagy ha az anyám az ő húga volt, és a húga szoptatott, akkor nem halhatott meg az én születésemmel. Fix, hogy blöfföl az Öreg!) Töprengése annyira felkavarta, hogy megcsitult benne a zokogás. Egyesegyedül csecsemőkora érdekelte csak, amikor ó csúnya volt és félelmetes, és az anyja félt tőle. Nagy, telített szívnek érezte a szívét, amely az egész mellkasát kitöltötte; akár ki tudta volna tapogatni. „Itt van Pötyi és Rika!" Pötyi és Rika... Kik ők? Csakugyan testvérei lennének? Ki nyugtatja meg. ki bizonyítja, hogy ez őrültség... Az ablakból Pötyi dugta ki a fejét. Nagyot kiáltott: -Gá-bor! Pötyi az északi szárnyon nyitotta ki az ablakot, de senkit nem látott. - Gá-bor! - kiáltott még egyet a kiserdő zúgó sötétjébe, és várt. de nem jött válasz. Rettegett becsukni az ablakot. elszakítani magától a külvilágnak azt a részét, amely Gáborral összeköti. Gábor - neve hallatára megborzongott. Felidéződött benne Pötyi alakja, szürke szemének csillogása. (Nekem is szürke a szemem. Egyszer Pötyi rámszólt, amikor Rikával együtt tornásztunk: - Olyan ruganyos a mozdulatod, mint Rikának! - Az jó, - válaszoltam és nevettünk. Máskor Rika szólt ránk: - Ne rágjátok a szátokat! Pötyivel egymásra néztünk akkor, és mindkettőnknek föltűnt, hogy az alsó ajkunk eléggé duzzadt. - Szégyellem, hogy olyan érzéki a szám - mentegetőzött Pötyi, mire én azt feleltem: - így szép.) Gábor kiskabátban jött volt ki. apját elkísérni -, s most didergett. - Gá-bor! - egy elnyújtott kiáltás még, kétségbeesett jajszó, vijjogó segítségkérés. A vasúti sínek mellett, úgy látszik, valaki tántorog. Szurok-este van. Menekülő vagy üldöző? A házba tart, vagy a házat figyeli?... Egyszerű ügynök, vagy gonosztevő, szerencsétlen hajléktalan vagy... üldözött bűnöző? - Idegen, idegen - ismételgette magában a vonzóvá lett fogalmat, s közben a tántorgó idegen a kezében tartott lámpával hol az úton világított meg egy tenyérnyi helyet, hol a ház lépcsőjét egy-egy pillanatra. Gábor visszapillantott a fényforrás felé, de a sínek között imbolygó alakon kívül senkit nem vélt felfedezni. Alighanem ide igyekszik a kúriába az ismeretlen alak; ez a félreeső ház szinte eleve elrendelt arra. hogy menedékül szolgáljon hányt-vetett sorsú embereknek. Akik különféle szajréval állítanak be, jobbára arannyal, s képritkasággal. Esetleg „fűvel"... Apjából is tán maga a ház válthatta ki ezt az életformát, amikor életmenetét nem a családjától, hanem a kódorgó idegenektől befolyásolva alakította ki. Szabályos orgazdává lett... Pötyi - persze - nem volt az Öregnél bekalkulálva. Egy volt „melós" lánya, aki büszke arra, hogy az apja nem volt kicsinyes „adok-veszek" ügyek rabja, mindig nagy dolgok érdekelték; aki emberiségben és az emberség mércéje szerint gondolkodott... (Mikor is mondta-ezeket nekem Pötyi? Az ő apjának egyetlen nagy szerelme az anyja volt. az ő apját a hűség jellemezte.) Ez az, a hűség! Talán ebben a szóban summázható az az érzéstömkeleg, ami eltaszít magától minden kiagyalt ostobaságot, amely egyedül képes arra. hogy elviselhetővé tegye a hétköznapokat. A hűség megnyugvást hozó és örömet adó, aranyfényű folt a homlokunkon. A hűség az, amely kizárja egy olyan múlt lehetőségét, amely az apjában, a katonatisztből-vedletl-ügynökben talán rögeszmeként keletkezett. Lehet, hogy apja egyszerűen nem normális... Egzisztenciálisan összetört, nyugdíjából nem tudja fedezni költségeit, feleségét eldobta magától, talán kínlódik miatta, talán saját magával is meghasonlott, s ilyen drasztikus formában akar a világgal szembeszállni. kihívni maga ellen a hűséget, amit az emberek évmilliókon át őriztek a lelkük mélyén és adtak át gyermekeiknek, hogy egyensúlyban tartsák az életüket... Gábor lélekszakadva kezdett a kúria felé rohanni. Pötyit akarta látni. Rikát akarta látni és magához ölelni ezt a fájdalmasan szép világot, amelyet a hűséges szívűek váltanak meg a kárhozattól. Már ott állt a csigalépcsők tövében. A korlát a meggyfa vörösesbarna színét máig megtartotta. A lépcsők karfájára tette kezét. Fölfelé nézett. Egy jól megtermett szúnyog úszott cl az orra előtt egymagában, kényelmesen, szinle súrolva a fejét. A csigalépcső kopott-vörös deszkái nyekeregtek lába alatt. Pötyi. mihelyst meghallotta a súlyos lépteket a folyosó sötétjében, ujjongva sikoltotta: -Gábor! Egymás karjába zuhantak. Gábornak meggyőződése volt. hogy ez. a megálmodott szerelem, Pötyi pedig, mint egy csodát, figyelte magában azt az érzést, amely már régóta benne bujkált, mégsem tudta nevén nevezni. Gábor zavartsága abban a percben tisztult ki, ahogy Pötyit átölelte. Az eddig benne kavargó szétesettség és szégyen - lángoló biztonsággá váltott. Magában pontot tett minden zavaró gondolat végére. Belecsókolt a lány duzzadt alsó ajkába és beleremegett. Jó. hogy fájni tud a lélek, megrázza egész. valónkat, hogy utána fokozatosan ismét figyelhessünk egy ujjrezdülésünkrc, nyakszirtünk elszorulására, lábunk cövekszerű megtorpanására, karunk menekülő görcsösségére, és utána észrevesszük a másikat, ha ismét félni kezdünk magunktól. - Menjünk haza. drága, mi rttár összecsomagoltunk - szólalt meg Pötyi suttogó hangon. - Igen. haza fogunk menni. Mintha egy katasztrófa következtében az eddig nem egészen világos céllal meg-megújuló vonzalom, amely ott bujkált bennük, most igazi, egy egész világot betöltő, egy szárból virágba szökkenő, burjánzó, virággyöngyöket termő, hegyeket porlasztó, köveket tépő, serkentő-elandalító. mákonyízű és marcangoló, szavakat elakasztó gyönyörré nőtt volna mindkettejükben itt, most. ebben a megmásíthatatlan örökkévaló percben - a világtól menekülve, mégis a hús-vér világra - születve... - Dolgozni fogok és öss/ehá/.ásodunk - szólalt meg Gábor. - Igen. úgy lesz - mondta kábultan Pötyi. aki lezárt szemhéja alatt dajkálta a percet, amely világra szülte mindkettőjüket. Bölcsőt álmodott a boldogságuknak. színes hangokat az örömüknek. Oly könnyű volt a levegő és oly nehéz a karja, a lába. hogy alig emelhette. Úgy érezte, egy lesz a folyosón elhelyezett virágokkal. Sötétben és eldugva fog, virágozni Gábornak, kihajt neki minden reggel, illatozni fog és bele fog veszni a szék támlájába, az ágy derekába, a tükör fényébe, a penge élébe. - Én leszek a te Amarilliszed. - Gyere be a szobámba - emelte maga után a lányt Gábor. - Benyitottak a déli fekvésű, második szobába. A szsoba tiszta, hideg levegője mellbe vágta a fiút. (Olyan az alsó ajka mint az enyém. A szeme színe is olyan, akár az enyém. Mégse vagyunk testvérek!") Fölgyújtotta a villanyt. Pötyi az ajtónak támaszkodva, behunyt szemmel, bódultan állt. - El fogunk kárhozni, mert testvérek vagyunk. - Nem! Ide figyelj, figyelj rám, Pötyi. Most vakított belém a bizonyosság: az Öreg aljas furfangja az egész. Nem akarja, hogy megnősüljek, hogy téged vegyelek el. mert melletted menedéket találnék minden elképzelhető nyomorúság ellen és nem lennék többé zsarolható, se kiszolgáltatott, szánalmas jöttment. (Folytatás a jövő pénteken)