Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

1 KEDD, 1991. DEC. 31. SZÍNHÁZ 9 „Micimackó, te tökéletesen hülye vagy" (Nyuszi) Gyimesi kengururól köztudomású, hogy a SZETA-sok (Szenvedélyes és Tü­zes Allatok) közé tartozik, és ha megfosztják a „kicsikéjétől", olyan szenvedélyessé válhat, mint két tü­zes állat együttvéve. Ezek után arra már gondolni is rossz, mi van akkor, ha nemcsak egy erszényes ugrál a Pagonyban... - Én csak egy csekély értelmű medvebocs vagyok - próbálta ke­rülni a kényes témát Micimackó, de egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Nyuszi mélyreható pillantá­sainak „kereszttüzében" így inkább előrukkolt: - Hát nem! Hát nem fogja nekem Malacka még egyszer azt mondani, hogy majd lesz egy legközelebb, amikor nekem is hasznomat vehetik! Most van a legközelebb! Most nem hagyhatjuk a Pagonyt magára! Nyuszi, most nézzük meg, hátha máris dörömböl Valaki Olthatatlan Vággyal a Pa­gony kapuján! - Micimackó hangja egyszerre volt könyörgő és követe­lőző, de mi tudjuk, hogy az ebből kicsendülő társadalmi önfeláldozás naivitást rejtett. Tudta ezt jól Nyuszi is. - Épp azért, mert kicsi állatok vagyunk, hasznossá tudjuk tenni magunkat ebben a kalandban. De a sietség nem a legcélravezetőbb. Gondoltál-e már arra, hogy ez csak kelepce? Még mindig előfordulhat (a Százholdas Pagonyban semmi sem lehetetlen), hogy az ügy ad acta - adta a sznobot Nyuszi. Micimackó nem értette, ezért csak ennyit mondott meglehetősen bizonytalanul: - Ne légy már ennyire pszichi­kus - majd lendületből folytatta: ­Az nem lehet, hogy ne együnk ele­get, sőt még annál is többet! Hiába látogatom sorra ismerőseimet és barátaimat szerényen egy kis elesé­gért könyörögve, mégiscsak saját kedvenc mézemmel laknék jól a legjobban. Tudom, tudom - mar­cangolta önmagát Micimackó -, lusta vagyok, már az ígéretekkel is jóllakom. - Hej, pempő, pempó - bil­legtette ritmusra (amúgy mackó­san) testét Micimackó és lassan kezdte visszanyerni lelki nyugal­mát. - Látod, látod, ilyen vagy te ba­rátocskám - csóválta fejét Nyuszi -, puhány és elégedett, mint a Százholdas Pagony számtalan la­kója. Nem érdemeltek mást, mint amit kaptok. - Be akarok fűteni a kazánba! ­sikította váratlanul Micimackó, mert belátta. - Rémes - borzadt össze Nyuszi, majd szívélyesen közölte: „Mici­mackó, te tökéletesen hülye vagy." - Tudom - mondta Micimackó gyorsan és szerényen, de még hoz­zátette: - Kicsit meg vagyok hűlve. - Te Nyuszi, nem elegendő csak a téli hónapokban szenvedélyesnek lenni, a többiben meg várni, hogy Róbert Gida megsegítsen. Nyuszi­nak azonban nem szólt semmit. De Nyuszit nem lehetett félrevezetni. Mint a mackó legrégibb barátja tudta, hogy ha Micimackó jól meg­fogja a fejét, az nála a megfontolás jele, ezért most is kitalálta Mici­mackó gondolatait, s így szólt: - Ez kevés - mondta Nyuszi, ­de támadt egy ötletem. Mondjuk azt, hogy „Ehe", s hátha mind­annyian ugyanarra gondolunk. Csak megszokás és gyakorlás kérdése az egész. - ym ­1991. szeptember: „Hurrá, nem lesz intendatúra!" G 1991. november: „Nyugdíjba megyek." - Na, itt nem lesz intendatúra! ­mondta Nyuszi. - Hogy mi nem lesz? - kérdezte Micimackó. - Intendatúra! - ismételte Nyu­szi fontoskodó arccal. - Vagy úgy! - mondta Micimac­kó bizonytalan arccal. Nem volt egyedül tájékozatlan­ságával. Sokan nem tudták még, mit jelentene ez valójában a Száz­holdas Pagony életének élénkítésé­ben. Sokakat épp azért nem érde­kelt, mert mást és kockázatosat szimatoltak a dologban, amely a Pagony jól táplált, elégedett, kies közéletét veszélyeztetheti. Sok a bizonytalanság és tétovaság, egy idő óta a Pagony hétköznapjaiban Micimackó az elmúlt szép időkön merengett: 1. pályázat arra, hogy pályázattal oldódjon meg a Pagony válsága 2. pályázat arra, hogy intenda­túra legyen vagy valami más 3. szavazás arról, hogy ne legyen intendatúra és ne legyen intendáns 4 pályázat arra, hogy mégiscsak kell igazgató a Pagonyban, kettő kell, mert rendnek kell ugye lenni, hisz a méheknél sose lehessen tudni. - Nem meggondolatlanság ez? ­nyilallt Mackóba a felismerés. - Mi lesz, ha jön Valaki az Olthatatlan Vággyal és odú odú hátán nem marad? Vagy ez a veszély nem fe­nyeget? - Tudod Micimackó, a kígyó harapott a saját farkába - mondta Nyuszi gondolkodva. - Nem fájt neki? - kérdezte Micimackó. De rögtön elhessegette magától a nyomasztó érzést. - Akkor most mi van? - türel­metlenkedett Micimackó. - Nézd - kezdte Nyuszi, és érez­te, hogy elhatalmasodik rajta a bölcsesség. - Kanga is azt mondta, hogy nem a struktúra átalakítása jelent kiutat, hanem egy jelentős személyiség megnyerése. De egy .Lemondani? Ugyan, kérem...!"

Next

/
Thumbnails
Contents