Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

4 KULTÚRA DÉLMAOYARORSZÁG KEDD, 1991. DEC. 31. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol tizennégy évvel ezelőtt egy Konrád nevű írónak A városalapító címmel jelent meg a második regénye. Ebben a regényben egy állami hivatal tervezője lakótelepet tervez az állampolgárok számára, és a város számára, amelyben él. Végső soron persze az államnak tervez, hiszen ő, mint állami hivatalnok az államé, s akiknek tervez, az állampolgárok, ők is államiak, ahogy az lenne a lakótelep is és a lakások is. Ebben a helyzetben csak az államnak van helye, az álmoknak nincs. Konrád városalapítója mégsem nincstelen. Monológját átvérzik a közép-európai távol- és, közel- és, még közelebb mondatok. Nem emlékezik ő, csak látja egyben azt, ami van. S ettől némileg problematikussá válik az is, aminek lennie kell. Micsoda régi történet ez! Micsoda régi időből! Amikor még az állami ember azt gondolhatta, hogy rajta is múlik a jövő. És ha ő jobb, mini a többi, akkor jobb lakótelepei fog alapítani. Jobb várost. Jobb országot. Államot pedig nem! De nem is ezért jutott eszembe ez a regény. Hanem az utolsó mondatai miatt. A regény végén ugyanis a kis, közép, vidéki, átlagos, manapság már elő-európainak mondott városkában a szilveszter éj végzi dúlását, az, ami akkor volt s ami azóta is, s ami ma este is lesz. Az, amit nem hagyunk abba holnap sem. Az, ami folytatható értelmet ad a holnapi napunknak is. 4;, aminek folytatható értelmét a mai napig is elviseltük. Hogy merünk beugrani a táncporond közepére. S hogy, aki nem ugrik be, az csak magát hibáztathatja. Mert akkor az, aki nem ugrott be, az nem lesz a közepén. Az a szélén lesz. Ott, ahol a forgatagnak csak a szele húz. Mint örvény, s mint centrifuga. Kifelé vagy befelé. S mégis, „szálljuk meg a tőlünk hiányos térségeket" - írja a belga (ró, Konrád, a második regényében. Mert a tér most önmagát ünnepli. Ugye? Csupa ünnep ez a fölszabadult tér. Csupa szabadság, mámor és önfeledt nevetés. Hiszen a városalapító ma igazán választhat. Lakótelepet sem kell már terveznie. Nincs több hely. A véres történelmet pedig visszavesszük. Azok is visszavehetik, akik ma születnek. Kedves ábébéhik - a vérből és mocsokból - vegyétek vissza a mi elhasznált történelmünket és jöjjön el a ti időtök. Benneteket most hideg vízbe tesznek és onnan is kivesznek. Benneteket most meleg gyolcsba tesznek és onnan is kivesznek. Benneteket most etetnek és fürösztenek és altatnak és nektek még nincs mit álmodnotok. És onnan is kivesznek. Almotok lesz! De mi most újongva esünk egymás nyakába. Ujongva fújjuk a papírtrombitát. Minden papír trombitál. S talán nemcsak tülkölni tudunk, de a szó is megérkezik. Amely majd értelmei ad a ti álmaitoknak. Álmodjatok szépeket! Arra gondolok, hogy Belgium ma éjszaka átlát magán. Látja a földbe rejtett csontokat, s látja az éltük felhőkbe ütött homlokát. Látja ma éjszaka Belgium a földel és az eget. És fohászkodik. -Mindenki a saját szavaival fohászkodik. S hogy lesz szó, mondat, ige, mely el is érkezik helyére, s betölti azt de mire kifényesedik, a kövezeten üvegcserép, zeneszerszám és maskara biceg a söprőgép előtt, egy kis bolondság, téli majális, dudarevolúció, a tömött villamos jégvirágos ablaküvegére egy utas körömmel új évszámot karcol, majd keresztben áthúzza." Ezek az utolsó mondatok, ebben a regényben. BALOG JÓZSEF Mégsem játszottak Wagnert Vetélkedő - ár Pár évvel ezelőtt, mikor ránkszakadt az ég, akarom mondani égi csatornák. Mikor már nem az volt a válasz a nyugati műholdakra, hogy az oroszok majd lelövik őket. S ha már nem tudták lelőni, hát megtiltjuk az egyéni vevőberendezéseket, úgyis azért olyan nagy az a tányér, hogy ne tudják eldugni és így a feljelentgető szomszédnak legyen könnyebb a dolga. Nos, mikor ezek az idők elmúltak, akkor kezdtem nyugodtan tévét nézni. Megismerkedtem a nyugati fertővel, a végtelen sorozatokkal, a szédítő nyereményekkel kecsegtető kvíz-játékokkal, s átkoztam magam (csak magam!) amiért egyedül oroszul tanultam, mert pont a szovjet műhold adása nem keltette fel a figyelmemet. Azóta itthon is lezajlott egy rendszerváltozás a Magyar Televízióban. Ezügybcn ugyan tamáskodom. ugyanis nem hiszem, hogy attól más egy csatorna, hogy azt a bizonyos színes kettest tizenkétféle módon tudjuk összerakni a kis kockákból. Mert először csak ennyit vettem észre, majd megjelentek a szappanoperák és a vetélkedők is. A nyugaton levetett rétestészták felbukkanása szegénységünk bizonyítéka, de az utóbbiakat a pénzre, a reklámra alapozták. Először vállalkozót kerestek az országban, mintha nem lenne elég. A műsor színvonala egy felmérés alapján: növekvő érdeklődés - csökkenő tetszésindex. Beismerem, hogy kezdők a szakmában, de arra nincs mentség, hogy az egyébként meglehetősen idétlen műsorvezetőnek a legnagyobb gondot sokszor a műsomienctben való eligazodás jelentette. Másodszor Antal, a szupersztár jelentkezett (figyelem, egy l-lel és Imre), mint nyomozót alakító konferanszié. Mert egy művészvilágot sértenék meg azzal, ha szánalmas alakítását színészi produkciónak nevezném. De ezek után jött a sportriporterek atyja, exintendáns, az ideális-vetélkedőjével. Az értékelés minden volt, csak nem ideális, sokkal inkább szubjektív. Iskolában ezt úgy mondják, hogy pofára osztályozás. Azt is.furcsállottam, hogy az első helyezettet elhalmozták minden földi jóval, a többieknek pedig megmaradt a játék élvezete. Most sokan mondják, hát már ennek semmi se jó. Nincs igazuk, mert például a Metropolis játékokkal elégedett vagyok - amit egy kvízműsornak tudnia kell, azt tudja. A többivel csak annyi a bajom, hogy betegségeik jellegzetesen magyarok: jó alapötlet - silány megvalósítás, melynek nem financiális okai vannak. Olyan magyarnarancsos. Kicsit...kicsit...de a miénk! Sajnos! Ötvenhárom évi tilalom után még most sem szerepelt Wagner muzsikája az Izraeli Filharmonikusok műsorán. Mint ismeretes, Dániel Karenhoim, aki a december 27-ére tervezett hangversenyen a filharmonikusokat vezényelte volna, Wagner-müveket is műsorra akart tűzni. Fz az elhatározása heves tiltakozásba ütközött izraeli körökben, amelyek követelték a Wagnerrel szemben - amiért Hitler kedvence volt - 53 esztendeje fennálló tilalom további fenntartását. Bár a zenekar tagjai 39 szavazattal 12 ellenében, kilenc tartózkodás mellett, a tilalom hatálytalanítása mellett foglaltak állást, a zenekar 12 tagú tanácsa azt kérte, hogy meghatározatlan időre halasszák el a hangversenyt, amíg a filharmonikusok 36 ezer támogatója körében közvéleménykutatást nem végez. Barenboim azzal érvelt, hogy Wagner művei túlságosan jelentős részei az egyetemes zenetörténetnek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják őket. A műsorra tűzés ellenzőinek véleménye szerint viszont a Wagner-zenét is megszólaltató hangverseny borzalmas emlékeket ébresztene a holocaust túlélőiben. A Wagner-tilalom tíz évvel megelőzte Izrael Állam 1948-as létrejöttét. 1983-ban az indiai származású Zubin Mehta vezetésével az Izraeli Filharmonikusok megkíséreltek Wagner-muzsikát is műsorukra tűzni, a koncert azonban a tiltakozások miatt botrányba fulladt, abba kellett hagyni. (Reuter) Megkezdődött a Taizéi Közösség ifjúsági találkozója Megkezdődött a Taizéi Közösség európai ifjúsági találkozója hétfőn Budapesten. A taizéi ökumenikus szerzetesközösséget Roger testvér alapította 1940-ben. A közösség - amelynek katolikus és protestáns egyházakhoz tartozó tagjai több mint 20 ország szülöttjei -, a béke és a kiengesztelódés keresésén fáradozik. A burgundjai Taizé olyan találkozóhellyé vált, ahová az egész világról fiatalok tízezrei zarándokolnak, hogy imádkozzanak és életüknek „értelmet találjanak". A Taizéi Közösség első magyarországi rendezvénye 1989-ben Pécsett volt, egy „kelet-nyugati találkozó", amelyre 15 ezer fiatal gyűlt össze. • Az idei európai ifjúsági találkozó január negyedikéig tart, várhatóan 75 ezer fiatal vesz részt eseményeiben. A fiatalokat budapesti egyházközségek, családok és iskolák fogadják bc. A résztvevők délelőttjeiket az egyházközségekben töltik, esténként a Népstadion fedett létesítményeiben és a Hungexpo csarnokaiban gyűlnek össze. Roger testvér minden este néhány szót szól a fiatalokhoz. A közösség alapítója a tizennegyedik - budapesti - ifjúsági találkozó alkalmából egy fiatalokhoz írt levelet tesz közzé a Szeretet, a szabadság forrása címmel. A levélben aláhúzza: „Bármilyen szegényesek legyenek is eszközeink, a következő évek legsürgetőbb feladata az lesz, hogy elvigyük a kiengesztelődést oda. ahol a gyűlölet sebet ejtett az embereken. ...mindent el kell követnünk azért, hogy elejét vegyük az újabb testvérháborúknak". RocksaRock Csuhától a lemezstúdióig Még '91 nyarának elején szerepelt Varga Miklós a Roxinpadon. Az utolsó nóta az Európa volt, melyet nem ő, hanem a vendégként meghívott sztárok énekeltek. A nemes gesztuson túl világosan látszott, hogy ezt a számot csak Varga Miklós tudja elénekelni. A többiek küzdöttek és préseltek, de tiszta hang nem csúszott ki a torkukon. A népszerű énekes december végén két ízben is járt Szegeden, először a Macikarácsonyon, majd az IH-ban lépett fel. Az első helyszínen beszélgettünk az év eseményeiről. - A rockszakmán kívül telt az idény. Kezdtem a Jónás könyve című rockoperával, részt vettem Illés Lajos református istentiszteletén a Margitszigeten. S a legnagyobb feladat a Julianus barát, hiszen életemben először prózai szerepben kellett megfelelnem, és filmvásznon. - Nem lepődtél meg, mikor erre a szerepre felkértek? - De, nagyon, hiszen annyira jelentős szerepek voltak, hogy talán ezeket is profi színészekre kellett volna bíznia Koltay Gábornak. 0 ennek ellenére minket kért fel, Vikidál Gyulával, s mint később mondta, nem is bánta meg. - Sok kritikában bírálták is ezt a választást. - A kritikusokról mindig az jut eszembe, hogy róluk még soha senki nem állított szobrot. De úgy látszik nálunk hagyomány, hogy amit a kritika „lehúz", az közönségsiker lesz. Ez most is beigazolódott - ennyit a kritikáról. Én ezt a szerepet baráti gesztusnak értékelem Koltay Gábor részéről, egyfajta jutalom és természetesen nem pályázom prózai babérokra, hiszen énekesnek tartom magam. - A kilengésektől eltekintve rockénekes maradtál. Készülsz-e újabb lemezre? - Természetesen, az új szólólemezt februárban kezdjük el felvenni, és legkésőbb áprilisban remélhetőleg meg is jelenik. Szeretném szélesre tárni a kaput a zene- és szövegírók előtt, egyetlen szempont a válogatásnál, hogy a számomra legjobbak kerüljenek fel az albumra. - Tervezel-e még mást '92-re? - Amíg valami nem teljesen biztos, addig nem beszélek róla, így most másról nem számolhatok be, s egyébként az év első részét az új lemez lefoglalja, mert bár külső szerzőkkel dolgozom, de azért szeretnék néhány nótát én is írni. - Volt már egy óriási sikered, az Európa. A többi lemezed ezt nem érhette el. Mennyire lehet sikeres a következő album? - A siker ma már teljesen átértékelődött, sajnos a piac elkommercializálódott. Tisztában vagyok azzal, hogy az én zeném nem a legszélesebb rétegek muzsikája. Viszont akit ez megtalál, annak maradandó élményt szeretnék nyújtani, hogy ne csak két hónapig lehessen hallgatni, s utána elfelejteni. T. V. TAKÁCS VIKTOR Géza malac karácsonya „Megváltómat hol lelem?! Egy az irány: Betlehem!" A reklámszlogennek is beillő sorokat egy csodaszép karácsonyi leporellóban olvasom. Igaz, tavalyi kiadás, de ilyen most a kínálat túlnyomó része. A tönkrement kiadók és terjesztők még egyszer kisöprik raktáraikat. Ezt kár lenne bezúzni, nézzük tovább: „Csodálatos csillag fénye jár át hegyet, völgyet, Messze ragyog, észreveszik napkeleti bölcsek. Értik a jelt: megszületik a zsidók királya! Indulnak a Megváltóhoz: boldog, aki látja!" Először azt hiszem, hogy a kanásztáncritmus zavar. Az ötvenes években minden második csasztuskában erre a dallamra fenyegettük meg Trumant és az imperialistákat. Aztán rájövök, nagyobb baj. hogy nem egészen világos a dolog. A csillagból a napkeleti bölcsek a zsidók királyának születéséről értesülnek, aztán mégis a Megváltóhoz indulnak. Aki a két személy azonosságát egy hároméves gyermeknek elmagyarázza, az jutalmul ingyen is megérdemelné ezt a drága kiadványt. v Keressünk egy egyszerűbbet! Szép kivitelű kifestőkönyv. Az első képen a Máriához megérkező mezítlábas angyalt láthatjuk. Alatta nem tudni, hogy az angyal vagy a szerző szájából - a következő szöveg olvasható: „ Tisza szívű Mária József szép jegyese Názáret városának Isten szerelmese Kit Szentlélek száll meg az angyal hírével Magasságos Isten Fiú gyermekével" Az elmaradt központozás jóvoltából a szövegértelmezések igen változatosak lehetnek. Bevallom, én megbuktam. Talán ha a költő megengedné, hogy a harmadik sort Názáret városából-ra javítsam, akkor még próbálkoznék. Több éve hittant tanuló középiskolások számára azonban kitűnő feladvány lenne. Kissé ingerülten vetem félre ezeket a kulturális árucikkeket, és inkább „a szülők és a hitoktatók figyelmébe" ajánlott útmutatót veszem kézbe, amely A Mennyei Atya szeret minket című hittankönyv használatában kívánja eligazítani a gyakorlatlanokat. Természetesen itt is találok karácsonyi verset. Különös módon, mint korábban a jeles evangélikus teológiaprofesszor-költő, itt a névtelen katolikus szerző is a kanásztánchoz ragaszkodik: „Fenyőgallyas kis Jézuskám, lelkünk drága gyöngye." Egy pillanatra megzavar az egyes- és többesszám keverése, lehetne Jézuskánk vagy lelkem, de aztán megvan az egység: „A szeretet fehér szárnyán szállj, siess a földre. ' Lelkünkben kis jászolocskál készítettünk néked. Puha, meleg takaróba göngyölgetünk Téged." Most már csak egy felkiáltójel hiányzik, ám ezt a művet úgyse maga a gyermek olvassa, a szülő majd hozzáadja a megfelelő intonációt. „Szűz Mária, édesanyja, veled egyesülve Imádjuk a kis Jézuskát, ó légy segélyünkre." Most már zavarba jövünk. Hogy is? Kinek az „édesanyja?". Ami pedig utána következik, az kamaszkorú gyermekek számára kissé furcsán hangzik. Szerencse, a brosúra előszavában említett 3-6 éves korosztály ebből sem ért semmit. A magyar költészet csodálatos karácsonyi verseket alkotott. Ezeket kellene elővenni, ezek hagyományait folytatni! Nem az a baj ezekkel a példákkal, hogy olykor suták vagy döccennek egyet-egyet. Inkább az, hogy szerzőik minden lehetőséget megragadnak, minél több tanítással zsúfolják tele szövegüket. így aztán mondataik túlterhelt csónakocskákként süllyednek el az érthetctlenség örvényeiben. És az ellentétel mindezért semmi. A karácsonyi történet önmagában is bonyolult. Gondoljunk például szegény József szerepére. Nehéz a szeplőtelen fogantatásról beszélni olyan korosztálynak, amely a szeplőben nem etikai, legfeljebb kozmetikai problémát lát. Tanulságképpen hadd idézzek fel én is egy karácsonyi történetet. Az óvodában a fenyőfa alatt Zsoltika azt kérte az óvónénitől, hogy énekeljék cl a Géza malacot. Hosszas nyomozás után sikerült kideríteni, hogy a kisfiú Weöres Sándor Tündér című versének második szakaszára gondol, amely szerint Bóbita „szárnyat igéz a malacra" vagyis gonosz, tudatos Titániaként kínozza, hitegeti, majd kineveti férfiúi gyengeségünket. A többi három szakasszal ellentétben természetes, hogy ezt Zsoltika nem értheti. Azazhogy érti. Bóbitának van két játszótársa: Szárnyati és Röpteti. „Szárnyati Géza malacra ráül, ígér neki csókol..." Fergeteges látvány lehet egy visítva tiltakozó Géza malaccal. Nem csoda, hogy „Röpteti majd' kikacagja". Igaza van Röptctinek. Mi is gurultunk a nevetéstől. Mert a gyerek még egy olyan költőóriást is, mint Weöres Sándor, a maga gondolkodásához idomít, ha nem érti az eredeti szöveget. A magasztos téma ebben nem akadály. Jómagam éveken keresztül úgy énekeltem a zsoltárt teljes meggyőződéssel, hogy „A sifonnak hegyén, Úristen, tied a dicséret", mert a Sionról még nem tudtam, micsoda, a nagynéném viszont a sifon tetején tartotta a birsalmasajtot. De ha valaki nem hisz nekem, olvassa fel ezeket a verseket a gyerekeknek, és kérje meg őket, meséljék el, amit hallottak. Géza malac örülni fog neki. Legalább nem lesz egyedül. RIGÓ BÉLA