Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. DEC. 4. Fonj: SOMOGYI KÁRÓL YNÉ Nem csodaeszköz, de csodákra képes Szorobánórán a Somogyi könyvtárban A táblán ismerősnek tűnő eszköz: gyerekkorunk golyós számológépére emlékeztet. Ám mégsem olyan. Négy golyócska egymáson - ezeknek egy az értéke afölött egy keresztléc, s aztán még egy golyó - ez ötöt ér. Minden függőleges sor egy-egy helyi értéket jelent - mint megtudom, pont ez az előnye a többi mechanikus számolóes/höz képest: úgv jelennek meg a számok, ahogy leírjuk őket, helyi érték szerint. Az os/.lopocskákkal érzékeltetni lehet a tízes számrendszer felépítését, illetve - hogyha ügyesen választjuk meg a golyók helyi értékeit - bármilyen más számrendszert. A lényeg: a golyócskák állása a keresztléchez képest dönti el a függőleges oszlopokból kiolvasható számok értékét. Ha odahúzom őket a keresztléchez, „számítanak", ha egyetlen golyó sem érintkezik vele, akkor abban a sorban a szám értéke nulla. És most röviden magáról a szorobánról. Mi is ez az eszköz, amivel a padokban ülő majd kéttucatnyi matek tanár és könyvtáros bíbelődik? Halljuk az előadót, Paksy Sándort, aki főállásban a budapesti Deák téri általános iskolában oktat matematikát és fizikát, délutánonként pedig szorobánórákat tart harmadikosoknak a Budaörsi 2. Számú Általános Iskolában, a Talento-alapítvány kísérleti osztályában. „Ez egy Kínában 5(X) éve megalkotott, az egész Keleten elterjedt, logikájában a mezopotámiai eredetú római abakuszra hasonlító mechanikus számolóeszköz. Maga a szó japán, a kínai szuan-panból származik. Mai formáját kb. 30-50 évvel ezelőtt nyerte el Japánban. A Talento-alapítvány titkára. Lukács András találkozott tavaly egy eszperantó kongressszuson egy japán hölggyel, akit aztán meghívtak ide, az iskolába, hogy a gyerekeket eszperantóul szorobánra tanítsa. Én is nála, Kimie Markariannái láttam meg teljesen véletlenül ezt az eszközt, nagyon megtetszett, s aztán angol és eszperantó anyagokból - magamtól - megtanultam a használatát. Utána tanítgattam a gyerekeket is, emellett mostanáig - egy csepeli kolléganővel együtt - összesen kb. ezer embernek tartottunk belőle tanfolyamot." Paksy Sándor egy vékony füzetecskét is írt a szorobánról, de most komolyabb tervei vannak: egy nagyobb könyv kiadása, az eddigi tapasztalatok leírásával, illetve a szorobán szövetség megalakítása, amely aztán megszervezhetné a munkát, az információáramlást, s kidolgozná az eszköz részletes iskolai felhasználási programját. „Japánban már van ilyen szövetség, de az igen nagy és nehézkes. Ott kü lönben 30 ezer tanár tanítja a szorobánt az iskolákban - ugyancsak kiegészítő jelleggel, tehát nem az alaptanterv részeként -, háromfokozatú vizsgarendszere van, s nagyon komoly kultusza: hallottam egy versenyzőről, aki kihívott egy szímítógépet gyorsszámolási versenyre, s le is győzte. De nálunk nem a gyorsaság a legfontosabb. Idehaza például a számfogalom - ami gyakran hiányzik az általános iskolásoknál - kialakításában, illetve a számolási készség - egyszerűen nincs ideje a tanároknak számoltatni - fejlesztésében lehet szerepe. Nem cél nélkül használva - a szorobán szerintem önmagában elég unalmas -, hanem beépítve a különben nagyon jó magyar matematikai képzési programba, már az alsó tagozatos osztályokban. Persze, az említett készségfejlesztő szerepén kívül különböző matematikai problémák megoldására is alkalmas a szorobán. sok művelet végezhető vele. Segítségével a bonyolult képletek elsajátítása előtt logikusan levezethető s megérthető, mit is jelentenek ezek a képletek. Hadd tegyem azonban hozzá: a szorobánnal természetesen csak az tud igazán bánni, aki nagyon tud számolni. Jó felbontóképesség kell hozzá - persze, ezt is fejleszti -, hiszen minden esetben az összeadáson-kivonáson alapulnak a műveletek. Kiválóan alkalmazható például a területés kerületszámításoknál: itt a gyökvonás lényege érzékeltethető vele." S hogy mire jó még a szorobán? Japán kutatók szerint, mivel a jobb agyféltekét fejleszti, nagy segítség lehet a nyelvtanulásban; emellett, ha valaki nagyon jói bánik vele, villámgyorsan tud számolni fejben is. Némiképp hasonlóan ahhoz, mintha valaki megtanul egy hangszeren játszani, a szorobánt ismerők is képesek behunyt szemmel, mintegy képernyőn látni az eszközt: szinte „ujjaikban vannak" a műveletsorok, amelyek aztán az eszköz érintése nélkül is felidézhetők. „A világon egyébként nem túl elterjedt a szorobán" - mondja Paksy Sándor. - Kimie Markarian tanít ugyan Angliában, de eléggé elszigetelten. A környező országokból, így Csehszlovákiából és Romániából vannak érdeklődők. Különböző tehetséggondozó és eszperantó kongresszusokon tartottunk bemutatókat, s ennek hatására talán várható a szorobán európai elterjedése. Nem csodaeszköz a szorobán, de csodákra képes; nem sokkal jobb eszköz, mint a többi hasonló, csak egy a sok jó közül, mégis - különböző előnyei miatt - remélem, szélesebb körben is elterjed. Nem csupán kiegészítőként alkalmazni, hanem beépíteni a tananyagba: ezt jelentené szerintem a szorobán >>európaizálása«. Végül annyit: most szeretném felmérni a kutatások alapján a különböző matematikatanítási számfogalmi szinteket, s ez alapján adni egy beépítési javaslatot. Ami persze nem biztos, hogy teljesen jó lesz, mindenesetre az eltérések bemérése után lehetséges a tökéletesítés, a korrigálás." P. L. A tulajdon bumerángja Kié legyen a parlag? Ilka néni harminc kilométerről, a városból buszozott ki Kissorra, hogy részt vehessen a helyi mezőgazdasági szakszövetkezet által rendezett idősek napján. A nyugdíjas és járadékos tagokat minden évben meg szokták hívni egy ebéddel megtoldott tereferére. Ilka néninek, mint több más, idős korára a gyerekéhez költözött társának jó alkalom volt ez arra, hogy a földjáradékát is felvegye. Tavasz óta hiába várta, a postás eddigi jó szokásával ellentétben nem vitte helyébe a pár száz forintos járandóságát. Itt most az okra is fény derült, azért lehet csak személyesen felvenni a pénzt, mert nyilatkozni kell: tudomásul veszi, hogy aki adófizető, ezt is beszámítja a jövedelmébe. Bizonyára bölcsesség szülte e szabályt, bár az itteni sovány homokon megöregedettek nemigen foghatják föl az értelmét, hisz mutatóba is alig akad közülük, aki nem a minimum nyugdíj közelébe soroltatott. Ilka néni nem tudta kivárni az elnök úr ilyenkor szokásos beszámolóját, személyesen kérdezte ki: „ mondd, fiam igaz, hogy visszaadjátok a földet? Nekem ugyan a hátam közepére se kell, de a fiam is megmondta, el ne vállaljam. Különben is annak idején eladtuk az összeset, a tanyával együtt." Hasonló aggodalmak több emberben megfogalmazódtak, hisz az ilyen „eladtuk az összeset" adásvételnek se szeri se száma. Mire az idős elhagyta a tanyát, földjeinek nagyrészét leadta használatra a szakszövetkezetnek. A földtulajdon átruházását nem engedte meg a törvény, maradt az eredeti tulajdonos nevén. A szóbeli megállapodásokat, a nem legalizált zsebszerződéseket hivatalos eljárásban kell annak megismételni, aki nem szeretné, hogy a már-már elfeledett tulajdona egyszer ismét a nyakába szakadjon. Addig nincs is baj míg van a földnek használója, mely jelen esetben a szövetkezet. Az a földjáradék, bármily kevés is, jól jön a tulajdonosnak, vagy annak, aki a zsebszerződés alapján a fair play szabályai szerint áttételesen kapja meg a vékonyka borítékot. A riadalom oka épp az. hogy híre ment, a támogatások kifulladásával a közösnek nem éri meg bevetni ezeket a 6-8 aranykoronás földeket. Akkor meg minek fizetne utána földjáradékot? A logika azt diktálja, ha nem kell neki, kérés nélkül visszaadja használatra annak a tulajdonosnak, aki szintén tudja, ebből haszna nem. csak gondja, nyűge származhatna. Amint Masa Jenő elnök szavát adta, hogy most nem terveznek ilyen lépést, a jelen lévő nyolcvan ember megkönnyebbült. Az egy év haladék arra jó lesz, hogy kiderüljön menyire van illetve nincs szüksége ennek az országnak az itt termelt javakra. A mostani közgazdasági viszonyokból ítélve valószínű, némely területen akkor lesz a legkisebb a veszteség, ha parlagon marad. Az erdősítés tovább folytatódik, a mértékét leginkább az szabja meg, hogy országosan mekkora területre futja a támogatásból. Ugyanis a kissoriak gondjai nem egyediek, s hamar kiderülhet jókora föld hasznosításának nincs más módja. Ilka néni, s sok más társa azért elgondolkodhat, meg kéne keresni a valamikori „ mindenestül" vevőt, vagy annak örökösét, s tisztázni, hogy a mai nap is áll-e az alku. Ha az is úgy van vele, hogy kell a csudának, akkor kezdődhet a fejtörés: mi lesz, ha a mostani szövetkezetek átalakuló utódai már nem vállalják e sivár homok művelését. Jó lenne tudni, adott esetben le lehet-e mondani valaki javára a terhessé váló tulajdonról. Az állam már nem tűnik túl fogadókésznek az újbóli központosításra. Talán az önkormányzatok nem fognak elfutni az „ajándék" elől. Ugyanis a föld nem olyan, mint egy csomag, amit „feledékenységből" az ember bárhol elhagyhat. TÓTH SZELES ISTVÁN Ráfázás gyapjúban A gyapjú nemzetközi kereskedelme a nagy világválság óta nem volt olyan mélyponton, mint jelenleg. A rendkívül alacsony ár és az erőteljes kínálat elsősorban a túltermeléssel magyarázható, de a legnagyobb importőrök - Kína, Szovjetunió és Japán - kivonulása a piacról szintén hozzájárul ehhez. Megszüntették a garantált árat, növelték a gyapjú termelői adóját, s támogatják a juh állományukat csökkentőket. Erre, s más kedvező piaci hatásokra számítva a szakemberek 2-3 évre taksálják a fordulópontot. Hazai viszonyaink között a változások még markánsabbak. A közelmúltban vonták meg a gyapjú támogatását, a keleti piacok összeomlottak, s az itthoni életszínvonal romlás is mérsékelte az igényeket. A belföldi ruházati forgalom néhány év alatt közel felére csökkent, s még ebből is egyharmaddal nőtt áz import termékek aránya. A gyapjúipar termelése kétharmadára esett vissza. Mindezek eredőjeként az 1985-ben még 700 millió forint nyereséget produkáló gyapjú ágazat az év első nyolc hónapjában 1,2 milliárdos veszteséget szedett össze. Magyar gyapjúból tavaly fele annyit használtak fel mint három évvel korábban. Zsombói Hírmondó „Felvetődik a kérdés, bennem is megfogalmazódik, hogy hogyan tovább. Mit kellene termelni és főleg, hogy hová?... Meg kellene vizsgálni 1-2 holdas területeken kipróbálni a biotermelési technológiákat, hogy adaptálhatók-e a mi viszonyaink közé-írja Bálint Péter a helyi bioklub titkára termelőtársaihoz szólva a Zsombói Hírmondó legutóbbi számában. A biogazdálkodásra, mint termelési lehetőségre hívja fel a figyelmet azzal a dicséretes szándékkal, hogy érdeklődést keltsen, a klubbon keresztül ismeretszerzési lehetőséget kínáljon a zsombói gazdáknak. Akik körében a közelmúltban, mint arról a helyi lap beszámol, megjelent Torgyán József is a kisgazdák zászlószentelő szertartásán. Egy másik jeles hitéleti eseményre, halottak napjára a község plébánosa, Palva János írta le gondolatait. Sziládi Ferenc pedig annak érdekében szólítja meg a zsombóiakat a lapban, hogy gyakorolják többen a vallásos lelki életet. A közélet dolgai közül a kulturális és információs kiadvány beszámol arról, hogy a község önkormányzatának oktatási és népjóléti bizottsága a zsombói állandó lakhelyű középiskolásoknak, szakmunkástanulóknak és a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak 1500 forint egyszeri rendkívüli szociális segélyt utalt ki. A „ felnőtt iskolásoknak" közli a Wesselényi klub téli programját. A programajánlatban szerepel a József Attila Művelődési Ház decemberi ajánlata w-benne azzal, hogy akik a művelődési házban kérik, azokhoz december 5-én este házhoz megy a Mikulás. A házhoz, azazhogy a községbe jött új közrendvédőt, Tündik Attila rendőr törtzsórmestert a lap egy interjúval mutatja be. Az építkezők viszontagságait pedig egy személyes tapasztalatokat elmondó szellemes, olvasmányos cikkben. Két rövidke, humoros, régi történettel is megkínálja olvasóit a lap. S közérdekű ismeretekkel is: tájékoztatót közöl az anyakönyvi eljárásokról, okmányokról. Holnap, háromkor, Szegeden Találkoznak a vállalkozók A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ez év elején pályázatot hirdetett Regionális Vállalkozói Központok országos hálózatainak kialakítására. A számottevő érdeklődés mellett zajló pályázat hat nyertese közül-melyek törekvésükhöz a Phareprogram segítségét is elnyerték - a dél-alföldi régió kimaradt. A térség tennivágyó szakembereit és az érintett szervezeteket ez nem kedvetlenítette el, szeptemberre a saját anyagi forrásaikat mobilizálva létrehoztak egy alapítványt a vállalkozások fejlesztésére. Mára pedig életre hívták a Csongrád megyei Regionális Vállalkozói Központot, amely ugyan önerőből szerveződött, mégis egyenértékű hetedik - tagként csatlakozik az országos hálózathoz. A munka során természetesen kialakult a Phare-programhoz való kapcsolódás lehetősége is, valamint jelentős szakmai támogatás érkezett Finnországból az ott hasonló céllal létrejött alapítványtól és az általa megbízott szakemberektől. Csongrád megyében is megkezdődött az a tevékeny munka, amelynek célja a vállalkozói környezet és kultúra színvonalának javítása, a vállalkozások élénkítése. E munkának egyik állomása az a sajtótájékoztatóval egybekötött beszélgetés, amelyet december 5-én délután 15 órai kezdettel rendeznek Szegeden a Közép fasor 1-3. szám alatt, a Szervezési és Szolgáltató Központ konferenciatermében. A találkozón jelen lesz a PROGRESS Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriuma, a Csongrád megyei Regionális Vállalkozói Központ vezetője, a megyei kis- és középvállalkozások fejlesztésére a Vállalkozói Központ stratégiáját összeállító finn és angol szakértők. Meghívták a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány munkatársait és a Phare-program kisvállalkozásokkal kapcsolatos projekt magyajországi szakértőjét is.