Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

8 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. DEC. 27. Terepen, így karácsony tájt Az ötlet, hogy egy jól kiválasztott (vagyis mezőgazdasági kistermelők válságával, romániai menekültekkel. munkanélküliséggel stb. küszködő) vidéki településről jelentkezzen A Hét, természetesen nem rossz, még akkor sem, ha esetleg karácsonytáji műsorprolitikai koncepcióról van szó. Érdekes volt az összeállítás arról, kinek mi kerül az idén a karácsonyfája alá, íze és humora is volt a disznóvágásról szóló tudósításnak, Liebmann Katalin pedig pillanatok alatt megtalálta a hangot az állattartókkal és a dohánytermelőkkel. Természetesen megszólaltak a műsorban a romániai magyarok is; azok, akik eljöttek, mert itt lehet élni, és azok, akik nem jöttek el, mert odaát van a szülőföldjük. Dicséretes, hogy ezúttal a riporterek nem tették fel azt a kérdést, mit jelent ma Erdélyben (Felvidéken, Vajdaságban) magyarnak lenni. Ugyanis nincs emberfia, aki erre a kérdésre válaszolni tud akkor, amikor az orra alá dugnak egy mikrofont, és amit műsorkészítőink mégis állandóan megkérdeznek azóta, hogy mi, anyaországbéliek felfedeztük határainkon túli véreinket. A műsor tehát alapvetően jól ki volt találva és meg volt szerkesztve. Arról pedig nem az ötlet gazdái tehetnek, hogy az egész műsor izzadtságszagú és mesterkélt volt, hogy az így Nem tudom, mi késztette A Hét című műsort arra, hogy legutóbbi adásukhoz Ifiszálljanak Fábiánházára. mert későn kapcsoltam be a televíziót. Gondolom, így karácsonytájt műsorpolitikai koncepció közel menni az emberhez és a vidékhez, vagyis Magyarországnak ahhoz a részéhez, amely nem Budapest, és amely 19 megye tudósítását - ha jól tudom - 7, azaz hét riporter (plusz operatőr) látja el televíziós hírműsorainkban nem karácsonytájt. Akkor huppantam le a képernyő elé éppen, amikor Pálfy G. István néhány Ady verssort papírról, nagy tömeg közepén, egy karácsonyfa előtt felolvasva bejelentkezett Fábiánházáról, mely meglepő, de az ünnepekhez és a vidéki ember megbecsüléséhez méltóan emelkedett kezdéstől Moldoványi Ákosnak összeszaladt a szemöldöke a budapesti stúdióban, a helyszíni bejátszástól balra. karácsonytájt terepre delegált riportereket mindvégig feszélyezték az emberek és a hely, amit erőltetett, helyenként leereszkedőnek ható megnyilvánulásokkal próbáltak leplezni. „Milyen cigánynak lenni?", tette fel a kérdést Franka Tibor, mintha nem is a hazája lakosságának jelentős részét alkotó csoportról lenne szó, hanem mondjuk a lilliputiakról, akik közé Gulliver csöppent Swiftnél. Amikor az egyik ember (akihez közel ment a műsor és a riporter) egy másik, afféle közelmenős kérdésre („Ugye, a gyerek a legszebb karácsonyi ajándék?") a maga közvetlen módján megjegyezte, hogy biztosan Franka T.-nek is az lenne, a szóban forgó televíziós egy némileg kényszeVeszélyes játékok A gyerekek legnagyobb örömére megkezdődött a téli szünet. Január b-ig nem lesz tanítás, több idő jut a játszásra, a különféle szórakozásokra. S ha végre leesik a hó. benépesülnek a ródlipályák. és gyermekzsivajtól lesz hangos a körtöltés oldala. Sajnos, vannak, akik a közeli pályaudvarra is bemerészkednek. Kenderessy Szabó Péter, a rókusi pályaudvar állomásfőnöke már fél a közeli napoktól. Hogy miért - arra konkrét példákkai tud választ adni. Mint mondotta, az utóbbi időben, főleg a hét végeken egyre több gyerek választja játszóteréül a rókusi állomást. A közeli lakóházakból 8-10 éves, esetenként idősebb gyerekek lejönnek az állomás területére, ott a vágányok között szaladgálnak, kerékpároznak, nemegyszer a kocsik alatt átmászva igyekeznek a töltés túloldalán lévő kubikgödrökhöz. Legutóbb, december 5-én majdnem tragédiába torkollt egy ilyen meggondolatlan játék. Az állomás tizenötödik vágányán álló szerelvény (itt tárolják a mosásra váró kocsikat) alatt egy nyolcéves kisgyerek akart átjutni, miközben a kocsisor megindult. Szerencsére, a vasutasok időben észlelték a bajt, és megállították a tolatómozdonyt. Elképzelni is rossz, mi történt volna, ha a mozdony későn áll meg. Most az ijedtségen kívül „csak" az iskolatáskát szakította le válláról a mozgó kocsi. Nemegyszer előfordult az is, hogy a fedett teherkocsik tetején ugráltak a gyerekek, s onnan parancsolták le őket. Néha nem sok sikerrel. Hiába zavarják el őket, később visszaszivárognak, és folytatják a megkezdett játékot. Sajnos, ezeket a figyelmeztető szavakat nem veszik komolyan, nem érzik a veszélyt. Pedig az állomás e körzetében naponta 150-200 kocsit mozgatnak meg, s ez állandó veszélyforrást jelent. Ehhez párosul még a téli kedvezőtlen időjárás, a csúszós és ködös idő. Ezért is kéri, ne játsszanak az állomás területén a gyerekek. Az állomásfőnök szavai.annál is inkább megszívlelendők, mivel idén az állomás körzetében három embert gázolt el a vonat. E tragédiákból valamennyiünknek okulni kell. Sajnos, sokan elfelejtik, hogy a vasút veszélyes üzem, és az ott kialakult szabályok, rendelkezések megszegőit könnyen érheti baleset. Ezért is tilos az utasok elől elzárt területen tartózkodni, a vágányokon átjárni, a nyílt pályán, a sínek között, vagy közvetlen mellettük várakozni. S főleg nem szabad a vasúti kocsik alatt, vagy azok tetején átbújni, illetve ugrálni. Gyerekek: ez nem játszótér! Vigyázzatok jobban magatokra, ne legyetek könnyelműek! S jó lenne, ha mi felnőttek, szülők is jobban odafigyelnénk az ilyen veszélyes játékokra, arra, hogy hol játszik a gyerek. Figyelmeztető szavunkkal megelőzhetjük a tragédiákat. redett he-he után imígyen válaszolt: „Maga biztosan tud valamit, elvégre két napja itt vagyunk." „Nem lehetne ezen épeszűen változtatni?",, kérdezte Pálfy G., amikor a helyi élelmiszeripar gondjairól volt szó. Amúgy, „jövünk, s megoldjuk" alapon. „Kis malőr támadt", jegyezte meg Franka T. pestiesen, amikor a lovak, akiket zavart a fény, „mert hogy nincsenek hozzászokva" (mondta Franka T.), nem akartak megállni ott, ahol a műsor forgatókönyve szerint meg kellett volna állniuk. A betlehemi tüzet hozókat pedig a taxisblokád és a Torgyán-interjú idejéből ismert határozottsággal szólította fel ugyanő. Franka T. egyébként a műsor folyamán többször meghatódott, majd miután ezen érzésén úrrá lett, fel is olvasta a jobb kezében felhalmozott papírtömegből, hogy mitől is hatódott meg. Persze, átmeneti zavarai annak is betudhatok, hogy időnként a jobb fülében levő fülhallgatóra figyelt. Ez a szerkezet azt a célt szolgálta a riporter fülében, hogy néhányszor tisztázni lehessen, ki is hall kit, valamint, hogy ennek segítségével létrejöhessen az a spontán és gördülékeny beszélgetés, melyben a partnerek közül három bent a házban, kettő pedig - roppant elmésen - kint a téren tartózkodott. Amikor a helyszíni közvetítés néhány újabb Ady-verssorral (Pálfy G. szájából és papírjáról) véget ért, megtudhattuk, hogy a budapesti szerkesztőségbe igen sokan telefonáltak, a műsor ötletét dicsérendő. Komolyra fordítva a szót; valóban nagy szükség volna arra. hogy a nemzeti médiák az egész országról, az egész országnak szóljanak. Van ugyanis még néhány település Magyarországon, amely Fábiánházához hasonlóan tükrözi az ország búját és örömeit, de sok esetben a helyi problémák is közérdeklődésre tarthatnak számot. És ha gyakoribbá válnának a kiszállások, bizonyára a tévés munkatársak is előbb-utóbb megszoknák a terepelést, a fábiánházi lovak meg a reflektorfényt. KECZER GABRIELLA A hótipró Állnak az emberek a buszmegállóban - unalmas kezdés, de várjunk csak. Toporognak, mert hideg van; ez egészen természetes emberi viselkedés. A busz nem jön; már ezt is megszokhattuk; nem a menetrend, hanem a pech miatt. Tájleírás: a köd lomhán, szinte észrevétlenül gomolyog a varjak nagy örömére, azok fönt krákognak, lent meg nem sok esélyük van a szürke panelházaknak, hogy megtörjék az egyáltalán nem vakítóan fehér hótakarót. Szóval, dög unalom. De hogy még se vesszen kárba ez a nap se: feltűnik a járdán, mintegy elődereng a ködből egy kis hótolós trakesz (traktor), mely hátul, a faránál fogva csúszásgátló anyaggal hinti be a járdát. Ennek örülnek a népek, van ellátás, gondoskodás, hótiprás. Az öröm kissé alábbhagy: a trakesz, mint hótipró komolynak ugyan nem, de vészt jósló sebességgel közeledik a megálló felé. (Megjegyzendő, hogy mindezt a sok álldogáló közül csupán néhányan látták, ők merészen hátra is húzódtak.) Aztán már csak 2-3 méter volt a leendő utasok és a hótipró között. A hótipró dudálni kezdett, de nem lassított. A leendő utasok rémülten csúszkáltak el a hótipró útjából: tudják, hegyes sarkú csizma, sima talpú, ócska bakancs, ezekben csak menekülne, csak kapar az ember. Zúúúúú! így húzott el a hótipró éles és durva tolólapjával egy nő mellett. Nem hordok magamnál collostokot, de szerintem nem lehetett több tíz centinél a hótipró és a nő lába között. A szele mindenképpen megcsapta: rémület, fujtatás, a családfa és rokonok felemlegetése. De mi van, ha baj van? Bocsánat a kifejezésért: eszelősen röhejes tragédia. Nem hiszem, hogy azt az utasítást kapta volna a hótipró sofőrje, hogy annak érdekében, hogy ne csúszkáljanak a gyalogosok a járdán, üsse el őket. Tán' inkább a hóval kéne valami izét csinálni! Nincs panasz rájuk,, nem azért írom, csak a rodeós hóeltakarítás nem éppen megnyerő stíl. Aztán meg keresnék a felelőst. A gyalogos? Vegye magát észre és csukafejessel vagy tigrisbukfenccel cammogjon arrébb? A havat semmiképpen sem hibáztathatjuk, az ott feküdt, öntudatlanul. Lehet, hogy a hótiprós is öntudatlan volt? Találgatni inkább nem is kéne, n^rt hogy a tragédia csak „majdnem megtörtént". így aztán hiába is szánnám mindezt figyelmeztetésnek, tudom, annyit érek vele, mintha a csuklósbusznak mondanám, hogy fogd be az orrod, és számolj tízig. PODMANICZKY SZILÁRD Jazz-hétfők a Tisza partján GELLÉRT JÓZSEF A táncos lábú vendégek - különösen a húsz év körüliek - a Vlars téri csarnokra szavaztak, s úgy tűnik, hogy a képzeletbeli dobogó további két helyérc sincs még igazi pályázó. A Sing-Sing tarol Szegeden. s ezt ma már minden szakmabeli - köztük Sajtus Szűcs László is - kénytelen tudomásul venni. Neve meglehetősen ismert a diszkó világában, a közelmúltban azonban választani kényszerült. Abbahagyja, miután a Tisza Szálló éttermét kivették alóla, vagy máshol keresgél. Sajtos úr mindenesetre nagy fába vágta a fejszéjét, amikor kibérelte a hosszú évekig Nyugodtan battyogok az enyhe téli időben a Sportcsarnok felé. Könnyű kisriport a Postabank macikarácsonyáról - gondolom én. Mikor keresztülverekszem magam a zsúfolt előcsarnokon, már látom, hogy nem is oly könnyű a dolgom. Ám a java csak ezután következik! Felfelé indulok a lépcsőn - in meg kell jegyeznem, hogy elég magas vagyok, és igen erősen tudok kapaszkodni -, de az első emeletről visszasodor a lefele özönlő gyereksereg, akik egy megfejtéssel igyekeznek a földszinti számítógéphez. Odalenn gyors helyzetfelmérés, sérülések nélkül megúsztam: nem is akarok én felmenni, először itt nézek körül. Mindjárt a bejárattal szemben maszatos apróságokra figyelek fel. Itt a rajzfal, készül a Nagy Mű, a gyerek-Feszty-körkép, ugyanis hosszú tapétára rajzolnak a gyerkőcök. De megyek tovább, folyosón első ajtó, hosszú sor a tinikaszinónál. Megelőzve a sort beóvakodom a bűnbarlangba A nyáron megnyílt Sing-Sing alaposan átrajzolta a szegedi éjszaka diszkótérképét, a színvonalas - feltehetően gazdaságilag is eredményes - szórakozóhelyre hét végeken azóta is tódul a közönség, szombatonként gyakori a telt ház. A korábban divatos helyek közül mára az érdektelenség miatt néhánynak be kellett csuknia kapuit, mások profilt váltottak vagy alapjáraton, esetleg veszteséggel üzemelnek. elsőnek számító; mára azonban megfakult fényű Tisza Qyöngyét. Egy ilyen próbálkozáshoz természetesen sok pénz és legalább annyi türelem szükségeltetik. Az előbbiből talán egyetlen vállalkozónak sincs elegendő, így a siker a bérleti szerződésen is állhat vagy bukhat. Ez esetben az üzemeltető könnyített rendszerű, hároméves, szakaszosan emelkedő bérleti díjban állapodott meg a tulajdonos áfésszel. A tervek szerint szilveszter éjszakáján nyitnak, s a későbbiekben szerdától vasárnapig tartanak diszkókat. A hétfők különleges napok lennének, ilyenkor a dobogót nem a magukat észrevétetni akaró fiatalok, hanem a dzsesszzenekarok foglalnák el. A helyi rádió, televízió, valamint - a színvonalas műsorokhoz ma már elengedhetetlen - szponzorok bevonásával értékes hétfő estéket álmodtak a Tisza partjára. Mindez természetesen meg is bukhat, ha a közönség máshogy szavaz, különösen Szegeden, ahol ma már bárki megérdemel egy kalapemelést, ha a szórakoztatóiparban vállalkozik. .K. A. Maciünnep mentségemre, nem jatszottam -, s álmélkodom. A belépők 100 Brummot kapnak - ez a zseton neve -, és az asztaloknál öltönyös krupiék várják a játékosokat, a legvégén pedig a kijáratnál elkölthetik nyereségüket. Bekukkantok a Lutra-klubba és meseszobába is. Mindkettőben telt ház, s a program is hasonló. A kicsinyek ülnek a videó előtt, majd jelmezeket készítenek és egyes részleteket el is játszanak. Ahogy kijövök a meseszobából elérkeztem a folyosó végére, a hátcsólépcsőhöz. Már elég erőt érzek magamban, hogy felmenjek a nagyterembe. Itt újabb meglepetés fogad: nem is gondoltam, hogy ennyi gyerek befér ebbe a csarnokba! A színpadon épp a Babszemjankó mesejátékot adják elő a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Utánuk a Tabán iskola tanulói adnak elő részleteket a Macskák musicalből. Eközben a terem másik végében szorgoskodó csoportot közelítem meg. ők karácsonyi ajándékokat és díszeket készítenek. A színpadon újra változik a kép, a Szeged táncegyüttes betlehemezik. Felmászom a magas lelátóra, innen jobban át lehet tekinteni a gyerekáradatot, mely egy pillanatra sem nyugszik - ugyebár, ezért gyerek. Egy fiatal apuka, nyakában szőke aprósággal, fényképezőgépet nyújt felém, hogy örökítsem meg őket. Fényképezés közben a kisfiú a terem közepe felé nyújtózik. Mozdulatát tekintetemmel követem, s rájövök a lenti sokadalom okára is. Fent nagy zsák, tele léggömbbel, a száját Varga Miklós műsora és a Szeged táncháza után nyitják meg. Száll a sok lufi, s a gyerekzsivaj csak akkor csöndesedik. amikor Kovács Mihály plébános zárszavában a szeretet ünnepére emlékezteti a lurkókat. A rendezvény után tudok nyugodtan - beszélni Révész Ferenc Andrásnéval, a főszervezővel, aki rövid kérdéseimre precíz kimutatásokkal felel. 4000 (!) gyerek látogatott ki a macikarácsonyra, 80 fős stáb biztosította a rendezést (az Ifjúsági Ház, a Százszorszép Gyermekház és a Sportcsarnok munkatársai), az öt óra alatt 120 fellépő fordult meg a színpadon, 36 000 apró csokoládét és 2500 hologramot osztottak ki az apróságoknak. - És láttad a tinikaszinóban a mozgássérült gyerekeket, egészséges társaik milyen előzékenyen adták át a helyüket, pedig játszottak. Ahogy elnéztem az örömteli arcokat, a csillogó szemeket és ezt az előzékenységet: már megérte !.. TAKÁCS VIKTOR