Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

0 ALAPÍTVA: 1910-BEN J Delmaqyarorszaq PÉNTEK, 1991. DEC. 27., 81. ÉVF. 302. SZÁM Egy évvel ezelőtt kórházigaz­gatóvá választását annak is köszön­hette, hogy reális, az itt és most szerény lehetőségei között megva­lósítható programmal, tervekkel állt elő. Korántsem a számon kérés, mint inkább az érdeklődés vezetett, amikor az ígéretek beváltásáról tudakozódtam a szegedi gyermek­kórház igazgató főorvosától, dr. Tekulics Pétertől. A igazgató úr tervei valóra váltásának igazolásaképpen rögvest a vadonatúj intenzív osztályra ve­zet. Elhinném én a helyszíni szem­le nélkül is, hogy elkészült, hisz a szenvedés látványához nem szokott embernek, igencsak kemény lelki megpróbáltatás ide belépni. Mind­két ágyon fekszenek. Az egyiken oly piciny gyerek, hogy a műszerek jószerével elborítják kicsinyke testét, a másikon ötéves forma kislány. Eszméletlen, s mint aki rossz álmokkal viaskodik, úgy nyöszörög. - Agyhártyagyulladás. Tegnap még 5 százalék esélyt adtam néki az életben maradásra, ma már 55 százalékot - mondja a főorvos, mi­közben már a népes koraszülött osz­tály kismacskányi gyermekeit nézzük az üvegfalon keresztül. - Az első és legfontosabb tervem, az intenzív osztály, még ha csak kétszemélyes is, elkészült, és felszereltük az életveszély ellátá­sához szükséges valamennyi mű­szerrel. Hely hiányában sajnos egyelőre sem általános sebészeti, sem pedig kardiológiai ambulanciát nem sikerült még kialakítani, de ez utóbbi hiányának ellenére is - mint, ahogyan hivatalba lépésemkor ígértem - fogadjuk, gyógyítjuk a szívbeteg gyermekeket. Remény­HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Az élet ajándéka FOTÓ: GYENES KÁLMÁN re jogosít, hogy az önkormányzat megszavazott nekünk 10 millió fo­rintot egy pavilon építésére, amely­ben helyet kapna három szak­ambulancia, köztük a kardiológiai. - Amint láthatta, kifestettük az egész épületet, valamint a Boldog­asszony sugárúti ifjúsági rendelőt, meg néhány körzeti rendelőt ­folytatja a „tervteljesítési" felsoro­lást most már a szobjában, ahol az anyagi fedezetről is kérdezem az igazgató főorvost. v- Több mint 10 millió forintért vásároltunk műszereket az elmúlt egy esztendőben. A költségek döntő részét az önkormányzat fedezte, kórházunk alapítványa 2 millióval járult hozzá. Vagy har­minc vállalat, valamint segítőkész ismerős és ismeretlen emberek adták össsze ezt az összeget, amiért nem lehetek elég hálás nekik. A tételes elszámolást követően az egy évvel ezelőtti - vele ké­szült - interjúra emlékeztetem az igazgató főorvost. Tán elfeledte, az írás címe is az volt: „Gyógyító orvosnak vallom magam". Arról szólt ugyanis akkori beszélgeté­sünk, hogy a kórház irányítása miatt, a gyógyítómunkát nem óhajtja feladni. - Változatlan az álláspontom. A betegágytól nem távolodtam el. Speciális területeimen, a gyermek­szívgyógyászatban és a súlyos esetek ellátásban, végzem a napi gyógyítómunkát. - Az Egyesült Államokban igazgatói vagy orvosi minőségében járt? - A Gift of life - az élet aján­déka - alapítvány hirdetett gyer­mekkardiológusok számára pá­lyázatot. Ezt nyertem el, és ennek révén juthattam ki tíz magyar gyermekszívgyógyász kollégával együtt az USA-ba. Szegedről, raj­tam kívül dr. Katona Márta és dr. Bogáts Gábor utazhatott. A Gift of live alapítvány finanszírozza és szervezi, hogy a fejlődő, illetve a kelet-európai országokból, a szív­fejlődési rendellenességgel szü­letett gyermekek gyógykezelésre, operációra kijuthassanak Ameri­kába. Mi azt néztük, hogyan gyógyítják őket. - Az Amerikából jött embertől ­kivált, ha orvos az illető ­rendszerint azt kérdezik, hogyan fest a szakma világszínvonalon? - Ami ámulatba ejtett, az a műszerezettség és a gyógyító­munka számunkra még elkép­zelhetetlen körülményei. Számom­ra a legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy eljuthattam a gyermekgyógyászat szakmai fel­legváraiba, a bostoni és a phiadel­phiai gyermekkórházba, ahol találkoztam a világ két legjobb szívsebészével. Megismerkedtem a világ első számú gyermek - AIDS­szakértőjével és a gyermek­gyógyászat számos kiválóságával. Amilyen, meleg szerettei fogadtak, merem remélni, hogy a későb­biekben is élnek majd e most szü­letett kapcsolatok. KALOCSAI KATALIN FÓKUSZ Y\ KÖZTÁRSASÁGI TANÁCS is kimondta a Szovjetunió megszűnését. A szovjet szövetségi parlament felsőháza csü­törtöki, utolsó ülésén határozott erről, s ezzel befejezettnek nyilvánította a tanács működését. A mintegy 500 küldött nevében elhangzott olyan vélemény is, hogy a Szovjetunió sorsáról csak a népképviselők kongresszusa dönthet. Az alsóház, a szövetségi tanács már korábban kimondta a szovjet állam megszűntét, miután az orosz, az ukrán és a belorosz küldötteket saját parlamentjeik visszahívták. *Vk NÉMET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM bonni szóvivője csü­törtökön bejelentette, hogy országa nem csak Oroszországot, de Ukrajnát is elismerte. Klaus Blech német nagykövet Moszkvában közölte, hogy az eddig a Szovjetunióval fenntartott diplomáciai kapcsolatok alanya ezt követően Oroszország lesz. A többi független állam elismerése és a velük való diplomáciai viszony létesítése napokon belül bekövetkezik. ^NJEVGENYIJ PRIMAKOVOT nevezték ki tegnap az '•'oroszországi hírszerző szolgálat vezetőjévé - jelentette az AFP francia hírügynökség a TASZSZ-ra hivatkozva. Primakov kinevezésére Borisz Jelcinnel csütörtökön történt találkozója után került sor. ~VÉSZAK-KOREA BELEEGYEZETT abba, hogy közös szervezetet hozzanak létre a két Korea atomlétesítményeinek egyidejű ellenőrzésére. A két állam képviselői csütörtökön Panmindzsonban találkoztak, és megvitatták az atomtémát, ami a Korea-közi békemegállapodás aláírása óta is nyitott kérdés maradt. ^NÖTEZER ÉVES HAJÓKAT ástak ki a régészek az egyiptomi sivatagban. A 12 hajóból álló flotta darabjai egyenként 20 méter hosszúak, és a kutatók remélik, hogy a segítségükkel sikerül fényt deríteni az első fáraó még ismeretlen történetére. Kairói lapjelentések szerint a valaha is előkerült legrégibb hajókra az egyiptomi fővárostól 450 kilométerre, egy temetkezési helyen bukkantak. Szakértők ebből arra következtetnek, hogy a fából ké­szült, jó állapotban fennmaradt hajók egykoron fáraók te­metkezésére szolgáltak. Megalakult a Délvidéki Magyarok Köre Kiszolgáltatottan Valljuk be őszintén: borzadva nézzük a jugoszláviai értelmetlen háború újabb és újabb fejezetéről szóló tudósításokat, mégis fásultan fogadjuk az onnan érkező menekültáradat hírét, nyoma sincs a társadalmi méretű segíteni akarásnak. Sőt... A déli határ mentén élők mindennap szembesülnek ezzel az ellentmondásos helyzettel. Fölismerték ezt a Vajdaságból Szegedre áttelepült, menekült vagy menedéket kereső magyarok, s október végén létrehozták érdekvédelmi szervezetüket, a Délvidéki Magyarok Körét. A délvidékiek gondjairól a szervezet egyik ügyvivőjével, dr. Kovács Gábor okleveles közgazdásszal beszélgettünk. - Aki a nemzetét megcsalja, nincs becsülete. Ezért kötelességünk segíteni azon a több száz emberen, aki mostanában Szegeden keresi boldogulását. Ez a kiindulópontunk - összegezi a lényeget Kovács úr. - Milyen jellegzetességet emel ki a jugoszláviai menekültek helyzetének jellemzésekor? - Sokkal rosszabb a belpolitikai és gazdasági állapota Magyarországnak most, mint az erdélyi magyarok érkezésekor. Fontos sajátosság, hogy a jugoszláviai menekültek a háború elől jönnek, azért hagyják ott a (korábban) viszonylagos jólétet biztosító munkájukat, otthonukat, mert nem akarnak részt venni az esztelen öldöklésben. Ezek az emberek iszonyú tragédiákat átélve, az öldöklés láttán, lelkileg megtörve érkeznek. - Szegeden nyugalomra, segítségre lelnek? Az a benyomásom, az első pillanatokban támaszt nyújtók száma „elolvadt", a többség közömbösen, távolságtartóan szemléli, mi történik a Jugoszláviából érkezőkkel. - Mi is tapasztaljuk, a társadalom túl van a segíteni akarás lázán. Feladatunknak is tartjuk, hogy a hivatalok, az emberek figyelmét felhívjuk: a délvidéki menekültek nem akarnak a magyarok terhére lenni, dolgozni, vállalkozni szeretnének. Példázza ezt, hogy Szegeden tízesével alapítják a gazdasági társaságokat, termelőeszközöket, készpénzt, devizát, nyugat-európai üzleti kapcsolatokat hoznak az országnak. Ezzel tu­lajdonképpen a régebben itt élők számára új munka­helyeket teremtenek. Ezzel szemben sok ellentmon­dással találkoznak a hivatalokban. Például munkavál­lalásukat nehezíti, hogy több helyen a külföldiekre, s nem a menekültekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazzák rájuk. - Hányan kötődnek a körhöz? - A hetvenes évek közepe óta több száz délvidékéki költözött Szegedre - elsősorban családi, s nem politikai vagy gazdasági okok miatt. A körnek mindenki tagja lehet, aki Jugoszláviából települt át, menekült vagy menedéket keres - földrajzi hovatartozástól, nemzetiségtől függetlenül. November közepétől naponta 9-15 óra között a Zrínyi utca 4-8. számú házban, az irodánkban ügyeletet tartunk. Több száz emberrel állunk személyes kapcsolatban. - Milyen a Szegeden tartózkodó jugoszláviaiak összetétele? - Döntő többségük magyar nemzetiségű, s szakember. A velünk kapcsolatban állók 10-15 százaléka felsőfokú, a többi középfokú iskolai végzettségű. Harmaduknak már van munkája, a döntő többségnek megoldódott a lakásproblémája. A Szegedre érkezők 60 százaléka családos férfi, 40 százaléka nőtlen. A családok egyesítése, bizony, nem könnyű, ami most, karácsony idején, még csak fokozza a lelki terheket. - Miben tudnak segíteni? - Munkahelyeket keresünk, segítünk a lakásgondok megoldásában, jogászunk tisztázza az itt-tartóz­kodással összefüggő jogi problémákat, közgazdászunk a vállalkozni szándékozókat támogatja tanácsaival. Költségeink forrásai: a tagdíjak, a költségvetés, s a Szőregi Takarékszövetkezet 10-550-es számú szám­lájára érkező adományok. Ez a kör hangsúlyozottan érdekvédelmi szervezet, nem akarunk politizálni, mert nem akarjuk nehezíteni sem a magyar kormány, sem az otthon maradt hozzátartozók helyzetét. ÜJSZÁSZI ILONA MAI LAPUNK OTTHON-MELLÉKLETTEL ÉS HETI RÁDIÓ-, TÉVÉMŰSORRAL JELENT MEG TARTALOM Mihail Szergejevics 2 A magyar kormány nyilatkozata 3 Kábítószer Magyarországon 3 Tanyán lelt boldogság ....6 Podmaniczky Szilárd tárcája 16 Társbérlet Az idősebb szegedieknek, kü­lönösen a belvárosiaknak még ismerős a fogalom, bár mostanára a kényszerlakásnak ez a számta­lanszor elátkozott formája erősen visszaszorult. Természetesen azért még maradt belőlük mutatóban a kivül csinos belül öreg, század­fordulón épült Kárász utcai bér­paloták hatalmas lakásaiban. Idő­közben a legtöbb egykori, gyakran négyes-ötös társbérletek nagy része ma kettesre szelídült, s erősen meg­fogyatkozott a lakók létszáma is. A népesebb családokból kirepültek a gyerekek, s csak ritkán térnek vissza hosszabb időre. Különösen nem állandóra, hiszen az öregeket is jobban zavarja már a gyerek­sírás, mint ifjúkorukban. Egy belvárosi lakás második emeletének kétszáz négyzetméterén mostanában két nyugdíjas kerülgeti egymást és a négy hatalmas szoba közül ilyenkor csak egyet fűtenek. Mennének már, mert így takaré­kosan, a konyhában vacogva is na­gyon magas a rezsi, sok a lépcső, ugyanakkor kicsit maradnának is, hiszen hozzájuk idomult már min­den szeglet, valamennyi kilincs. Végeredményben azért szívesen cserélnének kisebbre, de hát ez korántsem olyan egyszerű. A nagy­méretű belvárosi lakásra minden hirdetésnél jönnek az érdeklődők, tetszést aratnak a tágas, világos szobák, s talán a hiányzó telefon kérdését is megoldhatónak vélik a bátrabbak. Gyakran szóba kerül a család, hogy csak ketten marad­tak... Minden szép és jó egészen addig, míg egy vadidegen el nem sétál a tárgyalásba belefeledkező jövőbeni cserepartnerek között, zsebéből kulcsot vesz elő, majd kinyitja a lakás jellemzően legki­sebb helyiségének ajtaját. Szó megakad, háziasszony elpirul, hi­szen úgy érzi, már korábban emlí­tenie kellett volna a társbérlőket. Különben mindig és mindenkinek mondja, s időközben az is világossá vált, hogy ez a csere legfőbb aka­dálya. Az ügyfelek többsége a hír hallatán háttal megy ki a bejárati ajtón és nem érti, hogyan lehet húsz évig kibírni azt szomszédot, aki - bár egészen rövid időszakok­ra, de - napi rendszerességgel megjelenik egy idegen lakásának közepén. Az öregek sem igazán értik, miért lenne ez akkora áldozat másnak, ha ők évtizedekig kibírták hangos szó nélkiil. S kibírják ezután is, hiszen egyre inkább hasonlí­tanak -az ugyancsak nyugdíjas szomszédokra; talán már ők sem fűtenek minden szobát. KOVÁCS ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents