Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

KEDD, 1991. DEC. 24. BELPOLITIKA 3 A gépjármüvek után is adózni kell Lényegi módosítás nélkül, mindössze négy apróbb változtatással az Országgyűlés hétfőn elfogadta a gépjárműadóról szóló törvényt. Az előlerjesztő Kupa Mihály pénzügyminiszter a végső határozathozatal előtt szólt a témában benyújtott módosító indítványokról, amelyek nagy része a kedvezmények tágítására és a mentességek bővítésére irányult. Ezen javaslatok egyikét sem támogatta a kormány. Egyetértett v iszont azokkal, amelyek a külföldi jármüvek magasabb mértékű adóztatását szorgalmazták. Az eredetileg benyújtott módosító javaslatok közül a képviselők számosat visszavontak, így a szavazási procedúra lerövidült. A Ház végül 155 igen szavazattal, 98 ellenében, 7 tartózkodással elfogadta a gépjárműadó-törvényt. Ennek alapján január l-jétől valamennyi, hazánkban közlekedő - belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott, illetőleg külföldön nyilvántartott - gépjármű után adót kell fizetni. Az adófizetés belföldi jármüvek esetében attól függ, hogv mekkora a jármű forgalmi engedélyében feltüntetett saját tömege. Kivételt képeznek a tömegközlekedésben részt vevő jármüvek, a költségvetési szervek és a társadalmi szervezetek autói, az egyházi tula jdonban lévő gépkocsik, valamint azok a jármüvek, amelyek már muzeális jelleggel bírnak. A fizetendő adó a gépjármű saját tömegének minden megkezdett 100 kilogrammja után 200 forint. Adót kell fizetni lakópótkocsi, lakóautó és sátras utánfutó után is, mégpedig évi 1000 forintot. A katalizátorral ellátott gépjárművek 50 százalékos adókedvezményt élveznek. A jármüvekről adóbevallásokat 1992. február 29-éig kell adni. A külföldön nyilvántartott jármüvekre a következő rendelkezések érvényesek: a személygépkocsik évenként 60 napig mentességet kapnak, ezután naponta 50 forintot kell fizetni. A tehergépkocsik viszont már az országba való belépés napjától adókötelesek, a jármű tömegének minden megkezdett tonnája után kilométerenként 3 forintot kell adózniuk. A város és polgárai - szociális juttatások Karácsonykor sokkal nehezebb tudomásul venni a szegénységet. Mindenkinek. A jómódúak többségénél ilyenkor valószínűleg enyhébb lefolyású lelki­ismeret-furdalás jelentkezik; a szegényebbek fájó szívvel gondolkodnak el a világ igazságtalannak vélt berendezkedésén s a kiábrándító valóságon: a felfokozott várakozással ellentétben az idén sem történt csoda. Erre a világra tényleg ráfér, hogy megszépítsék, kikozmetikázzák. A statisztika kü­lönösen alkalmas a feladatra. Ha megszemléljük az alábbi táblázatot, könnyen tévedés áldozatai lehetünk. Azt hihetjük például, hogy a tavalyi esztendőben mindössze 561 szegény ember élt a Tisza-Maros szegelletnél, s lám, csak minden 36-ik polgár szorult meg olykor-olykor anyagilag. A rájuk költött pénz Ev fő 1988 537 1989 529 1990 561 Rendszeres segély Ft 14 515 000 17 442 000 21 457 000 Rendkívüli segély pedig - félszáz milló forint - különösen soknak tűnik. De ez ma már csak egy gyenge közepes öttalálatos összegének felel meg, hogy a schillinges lottóról ne is beszéljünk. Nem is beszélünk, hiszen a szegénység sem ausztriai. Hajlamosak vagyunk azonban megfeledkezni azokról, akik a hivatalos, 5000 forintos létmininum felett élnek, s közben túlteljesítenek: túlélnek. S e legfőbb elfoglaltságuk mellett, csak úgy, fusiban, családtagjaiknak, gyermekeiknek is lehetővé teszik ugyanezt. S hogy ez idő alatt még mint állampolgárok is szóba jönnek, azaz közreműködnek az államalkotásban, az már egyenesen elképesztő bravúr tőlük. Mert rájuk (is) támaszkodva lehet csak segíteni a többieknek. Akik még náluk is szegényebbek. Egyéb segélyek Mozgáskorlázottak fő esetszám Ft 2718 7 129 10 568 000 444 11498 22 778 000 4426 10 687 23 684 000 temetési, cukor­betegségi stb. fő Ft 119 180 000 87 134 000 612' 3 525 000 üzemanyag­költsége fő Ft 508 3 442 000 558 3 873 000 650 5 983 000 1990-től az önkormányzatot terheli a közgyógyellátás és az ápolási díjak fizetése is. Segélyek -1991* A segélyek megnevezése Rendszeres szociális segély Rendkívüli szociális segély Mozgáskorlátozottak üa.-költsége Rendszeres nevelési segély Rendkívüli nevelési segély Letelepedési segély Ápolási díj Hamvasztás, magánszemély Hamvasztás, jogi személy Kamattámogatás, visszatérítendő Kamattámogatás, vissza nem térítendő Mozgáskorlátozottak közlekedési tám. " 1991-re még nem készült el a városházi statisztika. Előirányzat 26 835 000 31 125 000 10 160 000 22 625 000 30 626 000 2 100 000 7 000 000 26 000 000 Felhasznált 22 270 507,00 29 669 000,60 10118 528,00 19 875 750,00 26 797 916,70 2 086 540,00 5 286 300,00 2 624 000,00 136 000,00 1 835 854,00 8 178 526,00 540 000,00 Népkonyha = krízisterápia A városban százszámra élnek azok a rászorulók, akik kénytele­nek igénybe venni Szeged első, tegnap megnyílt népkonyháját. Az egykori algyői pártházban kialakított étkezde költségeinek felét, 1,7 millió forintot, a Népjó­léti Minisztérium pályázatán nyer­te el az önkormányzat szociális bizottsága. Ugyancsak 1,7 millió­val járult hozzá a város önkor­mányzata. A naponta 12-14 óráig üzemelő konyha 150 ember számá­ra tud egy tál meleg ételt adni, és természetesen már a karácsonyi ün­nepek alatt is fogadja a rászoruló­kat. Igaz ugyan, hogy a Vöröske­resztnél, a házi gondozási közpon­tokban és a családscgtő központ­ban adott bonokkal lehet a tál étel­hez hozzájutni, a népkonyha munkatársai - a Gladics utcai egészségügyi gyermekotthon sza­kácsai - egyetlen helyszínen jelentkezőt sem küldenek el. A krízisterápiának tekinthető népkonyhát dr. Ványai Éva alpol­gármester és a - Máltai Szeretet­szolgálat nevében - Seidl Ambrus piarista atya adta át a szegények. FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ K.K. A Magyar Vöröskereszt karácsonyi akciói A Magyar Vöröskereszt fővárosi és megyei szervezetei ezen a kará­csonyon is feladatuknak tekintik, hogy országszerte anyagi és erköl­csi támogatást nyújtsanak a rászo­rulóknak. A budapesti és vidéki akciókról Légrády Eszter, a Vörös­kereszt szóvivője tájékoztatta az MTI-t. Fővárosi szervezésben elsősor­ban a hajléktalanok és a magányo­san élők karácsonyi programjához kapcsolódik majd a Vöröskereszt: a két, általuk működtetett ingyen­konyhán (VII. Damjanich u. 50. és VIII. Homok u. 4-6.) az ünnepek alatt 500-500 adag, a lehetőségek­hez képest ünnepi ebédet biztosí­tanak. s emellé mindenki ajándék­csomagot is kap majd. Az Arany János utcai székházban pedig ­ahol naponta átlagosan 30-50 rászoruló fordul meg - az ünnepek alatt is gondoskodnak az élelmi­szer- és ruhaneműutánpótlásról. A vidéken élő rászorulóknak ezen az ünnepen elsősorban aján­dékcsomagokkal kedveskedik a Vöröskereszt. Bács-Kiskun megyé­ben, például Kecskeméten, Baján és Halason 500-500 darab, másik hat városban pedig 300-300 cso­magot állítottak össze és osztanak szét. Csongrádban összesen 1880 szeretetcsomag talál gazdára az ün­nepek alatt. Hajdú-Bihar és So­mogy megye városaiban a helyi szervezetek által nyilvántartott nagycsaládosokhoz és idős embe­rekhez juttatják el az élelmiszert, ruhát, cipőt tartalmazó csomagokat. Hatvanban a polgármesteri hivatal 100 csomagot osztott szét a 70 éven felüli rászorulók között. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Művelődési Központban december 24-én közel 500 hajléktalannak adják majd át a Vöröskereszt és az önkormányzat közös ajándék­csomagját. Követendő kezdemé­nyezésként a Fejér megyei Sárbo­gárdon az ünnepek alatt házhoz viszik az idős emberek ebédjét. A Vöröskereszt gondot fordít arra is, hogy érezzenek valamit az ünnep melegéből a jugoszláviai menekültek. Baranya megyében, a Bajor Vöröskereszttel közösen szervezett ünnepségen a családos menekültek kapnak ajándéot. A Bács-Kiskunban, Csongrádban és Somogy megyében élő menekül­teknek csomagokkal kedvesked­nek, a bicskei menekülttábor 15 000 forint támogatást kapott az ünnepség megrendezésére. A szombathelyi karácsonyi ünnepség keretében 250 horvát gyerek kapott ajándékruhát a Vöröskereszttől, Zala megyében pedig 120 jugo­szláv gyerek részesült karácsonyi meglepetésben, az otthonmaradot­takra gondolva pedig a zalaszent­grótiak egy kamionnyi élelmiszert és ruhát küldenek Eszékre. Emlékplakett a véradóknak A szegedi véradóállomás és a városi Vöröskereszt e most elkészült plakettel - Stanzer Antal alkotásával - kíván békés karácsonyt és boldog új esztendőt valamennyi véradójának. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol majd ma délután - Karácsony délutánján ­az apukák kézen fogják a kislányokat és kisfiúkat, hogy sétálni induljanak. Nálunk legalábbis - jó húsz évvel ezelőtt - mindig így kezdődött a szenteste. Már azért is, hogy ne futhassak össze a verandán az éppen hozzánk igyekező Jézuskával, hogy ne kelljen együtt díszítenünk a fát, s előkeresni az egymás elől gondosan dugdo­sott ajándékokat. Sétálni mentünk, hogy az este titok lehessen, s lassan ezek a séták váltak az igazi ajándékká. Mert bár jó volt megérkezni is, ledobolni a havai a csizmákról, engedelmesen hagyni, hogy anyánk lesegítse a nagykabátokat, s toporogni még egy kicsit a kintről hozott hideg hullámaiban, hogy azután kinyíljanak az ajtók, s ott legyen a szoba, s benne a mi karácsonyunk. Nagypapával, Nagymamával a Csigalevessel és a Töltöttkáposztával. A Villanyva­súttal, amelyiknek évekig benzinben kellelt mosogatni fényes sínpár­jait, hogy a lapos elemek valami feszültséget pumpáljanak a fürge mozdonykerekekbe. A Sündisznóval és a Hóemberrel, akik olt függ­tek a fenyő ágain, s csak ritkán fordultak felém, amikor éjszakánként szólongattam őket a sötétben. Annyit akartam kérdezni csak, hogy jó vagyok-e én, hogy csillogó pontszemükben van-e válasz erre az egészre, amit még nem hívtam sehogy sem, s amit életnek neveznek mostan körülöttem. Am, ez, így együtt, mégis inkább csak a vége volt valaminek. A sétának a vége, séna sétára készültem, az volt a jó. Kicsi falu volt a miénk, s már jócskán sötétedett mindig, amikor útnak indultunk. At kellett vágnunk egy parkon, hogy egy újabb, a miénkre merőleges házsorhoz érkezzünk. Itt kellett végigmennünk, oda és vissza, hogy az otthoniaknak idejük legyen mindent elő­készíteni. A parkban még nem volt ünnep, a homályban földerengtek a behavazott fák, némán posztoltak a bokrok, mint akármely téli estén. A házak között viszont, nos ott aztán már el lehetett csípni egy-egy ragyogó fenyőcsúcsot az ablakok mögött, vagy a kivillanó, hatalmas, piros üveggömböket, amint méltóságteljesen függeszkednek a zöld tűszilánkok között. Egy rosszul összevont sötétítő sarkából szivárványos figurák integettek kifelé, s volt, ahol a súlyos függönyök mögött csak a háromszög alakú sziluettjét sejtettük örökzöld kisasszony szoknyájának. Mi nem voltunk odabenn, nem tartoztunk a mások ünnepéhez, és mégis, így meglesve a másét, részei lettünk valami nálunk nagyobbnak, ahogy máskor sohasem. Mert tudtuk, hogy minket is várnak, tudtuk, hogy ránk vár a mi ünnepünk, de ez magában csak szegényebb és szomorúbb lett volna. Úgy, hogy csak a miénk, nem lett volna elég. Hazafelé aztán már nem sokat szóltunk. Lassan ellépkedtük az utolsó lépéseit is annak a sétának, amit csak egyszer, egyetlen estén mertünk ennyire gyerekesen és mégis férfias büszkeséggel viselni. Apa és fia, kél összekapaszkodott magányosság, ahogy tartanak hazafelé. Meg egy csillag, egy láthatatlan, ballagott az is. Betlehem fölé. Ha pedig mégis otthon maradnak inkább az apukák, a kisfiúk s a kislányok mind, hogy együtt díszítsék a fát, gondoljanak akkor is egy pillanatra az üres utcákra. Hátha őket is nézi valaki onnan, nagyra nőtt szemekkel, a boldogságtól részegen. Mert akkor kell, hogy ott is, s mindenütt a Karácsony egy kézfogásnyit szebb legyen! BALOG JÓZSEF Menekültek karácsonya Játékokat, édességet, déligyü­mölcsöt ajándélkozott a Belügy­minisztérium a bicskei menekült­tábor kis lakóinak. Az ajándékokat hétfőn délelőtt ünnepség keretében adta át Morvay István, a minisz­térium politikai államtitkára a táborban élő gyerekeknek, akik anyanyelvükön, azaz horvátul, románul és magyarul köszönték meg az ajándékokat. A tábor lakóit, főként az ott élő 80 kisgyermeket megkülönböztetett figyelem veszi körül az ünnepeket megelőző napokban. Tucatjával érkeznek számukra az ajándékcso­magok. A különféle társadalmi és karitatív szervezetek, de magánsze­mélyek is ajándékokkal próbálják feledtetni az átmenetileg otthonta­lanná váltakkal nehéz helyzetüket. Bicskén, a Menekültügyi Hivatal befogadóállomásán jelenleg 250-en tartózkodnak, zömmel hor­vátok, románok és ukránok. A táborlakók többségének van munkahelye. Azok a gyerekek, akik beszélnek magyarul, a bicskei óvodákban, illetve iskolákban tanulnak, akik pedig nem értik a nyelvünket, a táborban horvát nyelvű oktatáson vesznek részt. t i

Next

/
Thumbnails
Contents