Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

SZOMBAT, 1991. DEC. 21. P DM MAGAZIN 9 « - Olyan helyzet alakult ki a szegedi színház körül, aminek a megváltoztatásához nem igazgatói nyilatkozatokra van szükség. - Hanem mire? - Csöndre. Nyugalomra. Ezt a zaklatottságot nem lehet csillapítani újabb és újabb szavakkal, amelyeket újra és újra félre lehet érteni. - Ha pontosak, akkor nem lehet félreérteni. - Teljesen mindegy ebben a helyzetben, hogy én elég jól fogalmaznék, vagy kicsivel rosszabbul, biztos vagyok abban, hogy félremagyarázható lenne. Plusz itt van az a csapda, amit mindenképpen szeretnék kikerülni, hogy ugyanis beszéljek országnak-világnak a színházi terveimről, miközben nem volt még módom találkozni a színházi emberekkel, akik nélkül tervezhetek én... De minek? - A szegedi polgárok viszont kíváncsiak... - Mire? Tessék kérdezni! Amire a szegcdwpolgárok kíváncsiak, arra válaszolok. - Például... Hogyan került kapcsolatba a színházzal? - Az a helyzet, hogy velem ez nem úgy volt, mint másokkal, hogy már zsenge gyermekkoromban elvittek volna a szüleim mondjuk a Csárdáskirálynőhöz, vagy a nőegylctbe, ahol csasztuskákat lehetett énekelni és sugározni, mint békeköicsönkötvényen a martinász. De még csak az se volt, mint ragyogó tekintetű Kim Ir Szen pajtással, aki már hat esztendős korában arra a döntésre jutott a homokozóban, hogy fölszabadítja Koreát - amint ezt a homokozóban elhelyezett márványtábla bizonyítja. Én csak 12 éves koromban, az Albert Öcsivel, meg Balogh néni unokáival, akik - és ezt fontosnak tartom megjegyezni - pesti lányok voltak, csak a nyarakat töltötték Szegeden, szóval mi kockás füzetlapokból csináltunk színházjegyeket. Eladtuk a lakóknak a házban. És aztán föltettük a Hangulatos riport kellene ünnepre. Olyasféle a nyugalmasabb, s talán boldogabb órákra, amivel a mindennapok életfénye sem torzul. Keresem a juhászt, aki talán a foglalatosságánál számítva, bárányaival az ünnepkörhöz tartozó, akár betlehemi jászol mellé illő. Adjonisten, Fogadjisten! A rúzsai, öttömösi határrészen Vass Imre olyan magános juhászember, aki eshetősen érdekeset is mondhat. Hamarost kiderül, nem csupán foglalkozásában, de létében magányos. Nem látszik nagyon megöregedettnek. megkeseredettnek se. De a szót úgy kell kihúzni belőle, szinte félszavakra törten. Gondolom a jószággal így is megértik egymást. - Ncm,mondhatni, hogy elönti a vígság - mondom látva az egykedvűséget. Pedig akár énekelni is lehetne, hogy a juhásznak jól megy dolga. - Azt csak úgy mondják. Akik mondják, lehet épp jódolgukban. Ennyi szaladt ki egy szuszra a juhászember, pásztorember száján. Ha tovább kérdem, tán többre jutok a társalgásban, így aztán arról faggatom, mire az igaz mesterség neve, juhász-e, vagy pásztor. - A juhász az a birkákat őrzi, a pásztor meg a csordát, más jószágot, marhát. Annyiba egyeznek, egyiknek sincs nagy böcsülete. A juhászról csak úgy gondolják. annyi esze van, amennyi ahhoz köll, kiengedje a birkákat legelni, osztán meg becsukja. - De hát van olyan is, hogy számadó juhász, annak meg éppen jóeszűnek szükséges lennie - toldom gyorsan a válasz mögé, hogy így megeredt Imrének a nyelve. - Voltam én számadó is, a községnél, gulyáskodtam. pásztorkodtam. Az apámmal az ötvehes években gulyáskodtunk. előtte gazdálkodtunk 11 holdon, aztán az agitálással egy ceruzavonással odalett a föld. Igazgatói nyilatkozat helyett r „Es aztán föltettük a porolóra a plédet..." A szárnyas hírek szerint „nem áll rendelkezésre". Ezt a kedves kifejezést a sportújságírók szótárából kölcsönöztem erre az alkalomra, abban a reményben, hogy felbőszül tőle és mégiscsak mond valamit. De elszámítottam magamat, rendíthetetlen volt, közölte, hogy eddig négy és fél újságírót, egy tévés nagyfőnököt, továbbá egy rádiós tündért utasított vissza, ugyan mondanám meg, miért éppen engemet választana... Szóval úgy tűnt, inter jú nincs a tegnapelőtt kinevezett színigazgatóval, Kormos Tiborral. Legalább azt mondaná meg, miért nem lehet szóra bírni - dühöngtem leplezetlen nyugalommal. Ez hatott. MMMMMMMMMM porolóra a plédet, megvolt a függöny. A lányokkal papás-mamást is játszottunk, meg orvosost is. És... - Rendben van, elnézést kérek a közhely-kérdésért, fordítsuk komolyra. Mit akar csinálni, amikor először bemegy a színházba? Beszélgetni akarok mindazokkal, - A színház. Hogy amikor valaki azt Most már aztán csak halljuk, mondom magamban, s szaporán jegyzem a sorokat, mikor mire tellett a juhász élete sodrában. Volt a tsz juhásza is 11 évet, míg aztán 70-ben fölszámolták az ágazatot, eladták az anyabirkákat, néki meg azt javasolták, legyen rakodó a fuvarozásnál. Akkortól inkább a maga gazdája. - Először csak egy-két birka volt, követőleg mindég több. De mellettük foglalkoztam más jószággal. Ezen időben is vannak lovaim, teheneim. Többfélével akikkel együtt fogok dolgozni. Megismerjük egymást. - Ez fontos? - Igen, de nem ezen múlik. - Mi nem ezen múlik? És min múM? Ridegen kicsikét nagyobb biztonságban van az ember. Semmit érő ez a munka. - Ránézésre se tucatnyi a birka, csak hoz valamit, amiből megéljen. - Hoz valamennyit, de nem sokat. A hetvenegynéhány birka hasznát könnyen összeadhatnánk. A gyapjú kilós árából, mire le lehetett adni, a százegynehány forint helyett 30 forint lett. Ezt is Harkakötönyben kaphattuk, Szegeden ugyanazt a vállalat csak tizenhétért vette volna. Hiába ez is, az is. Az árát amott se fizették még ki. hallja majd ebben az országban: Szegedi Nemzeti Színház - akkor egy jó színházra, egy pontosan leírható színházra gondol. És nem arra, hogy milyen bot-x lány van mar megint. Nem érdemes erről sokat beszélni, úgy látszódik, Vass Imre már szinte egyfajtának veszi a kitolások bármiféle fajtáját. Azt is, ha vágónak adva a jószágot ugyanúgy kisemmizik, azt is, ha risszrossz legelőért annyit kell fizetni, mintha jó zsíros fű volna. Erőltetni kár a további nekikeseredést, ámbár a juhász azt mondja, nincs ebben nekikeseredve. Mondom, tán a magányos élet ilyen nehéz. De a válasz úgy szól: aki amilyen fajta. Neki meg nincs is ideje efféléken gondolkodni. Hajnali öttől este kilenc-tízig elfoglalkoztatja magát. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN - Melyek az ismérvei ennek a színháznak? - Nem kell kísérletezni, úgyis válaszolok az eredeti kérdésre... Hogy lesz-e ilyen színház, azon múlik, hogy együtt tudnak-e 'dolgozni, akik csinálják. Ennek meg feltétele, hogy egytől egyig etikus lények legyenek, akik a színházcsinálásra vállalkoznak. Mert enélkül legföljebb csúfolni lehet színháznak, hiszen nem lehet hiteles. - Erkölcsösségre nem lehet rábeszélni az embereket. - Nem is a spanyolviasz fölfedezésénél tartok, módomban állt már értesülni arról, hogy e téren csakis a példának lehet hatása. - A példamutatóan etikus vezetőnek miféle képességekkel kell rendelkezni? - Rugalmasság, gyors reakcióképesség. tolerancia. A színház nem egy külön világ. Meghatározott társadalmi közegben létezik. A vezetőjének könynyen, gyorsan, megfelelően kell reagálnia ennek a közegnek minden változására. Észlelnie kell a tendenciákat, azt. hogy merre megy a világ, és azt is, hogy miként változik közben a belső, színházi élet és azonnal feleletet kell adnia. Minden ellenkező híreszteléssel szemben valamennyi valódi színháznak mindössze 8-10 év az élettartama; ezalatt fel lehet építeni, úgy értem, meg lehet formálni az arcát, elő lehet hívni az értékeit és meg lehet mutatni mindenkinek, aki kíváncsi rá. Aztán meg kell változnia, másmilyen arcúvá kell válnia, mert ha nem, senki sem lesz kíváncsi rá. - Mifélék a színházi értékek? - Szintén változók, koronként mások. „Csak" lényegileg ugyanazok: az igényesen megcsinált előadások az értékesek. Megköszöntem az interjút, megkérdeztem, milyen érzés csapdában lenni, aztán - nyúlcipő... SULYOK ERZSÉBET - Aztán valami jellegzetes ételt tud-e főzni, ha már egyedülálló, s pásztorkodik? - Nem tudok én olyan jellegzetes hagyományos ételt. Mondják, van a pásztortarhonya, meg ilyesmi. De mink ezt sose csináltuk errefelé. Na, így a néphagyományokat hamarost kimerítjük, a birkakörmölésre meg a szakmai fogásokra rámondja, az éppen titok, mit kell csinálni a^ó pásztornak, vagy juhásznak, modhatjuk így is, úgy is. Lehet, a betlehemi jászolnál bárányok vannak jócskán, oszt csordapásztorokat meg énekelünk, de Imrét ez éppen nem sokat foglalkoztatja. Messze esik innen a templom, messze a család is, még távolabb az idő, amikor még a családban gyerekként karácsonyfát látott. Azóta nincs. Minek az, ha ugyanolyan nap mindenik, a birkákat, ha hó nincs, ki kell hajtani legelni naponta kétszer, amúgy meg otL a lovak, az öt tehén. Az ünnep ? Hát ha az, akkor ünnep. Naptárba is úgy van. A két szegedi testvérbáty, ha ideje engedi, meg kedve van, ünnepen esetleg ellátogatnak a tanyába. Kicsit beszélgetni. A két lány, aki az egyik Tataházán, a másik meg Bulgáriában van férjnél, azok messze kerültek. Jó ha a közelebbivel két-három évente találkoznak. Ha karácsony van. hát karácsony. Ha a jászolnál pásztorének szól, de bárányokat mintáztak a képbe, hát az is jó. Nem él már az az ember, aki ezt így kitalálta. Eszünk egy-kát falást, ami van, nyitjuk a kaput, megy a Maca szamár kolompolva, vezeti a nyájat, Bogár körbecsaholja az elmaradozókat. Hogy jó élet ez? Az, mint féregnek a tormában. Belefáradt az élet be? Évekkel ezelőtt jobb árak voltak. A hajnali etetés, a terelés, az esti fejés, meg a semmi pénz. így van ez ridegen. Al > milyen nap van és éjszaka vagy nappal.