Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-19 / 297. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. DEC. 19. GAZDASÁG 5 KÖRKÉP Ingatlanszerzés szempontjából sem tekintik külföldinek a jövőben a menekülteket és az állandó tartózkodási engedéllyel Magyarországon élőket, vagyis nem kell előzetes engedélyt kérniük a vásárláshoz. A japán Toyota autógyár legkésőbb a jövő év elején, Kelet-Európában elsőként létrehozza magyar vezérképviseletét. A száz százalékig japán tulajdonú, egymillió forintos alaptőkéjű érdekeltség jelenlegi hét egységből álló kereskedő-javító hálózatát húszra bővítve kétezer járművet tud majd eladni. Cégkódex néven olyan kiadvány jelent meg, melyből megtudható: egy vállalatnál kihez érdemes fordulni. A 490 forintért árusított 800 oldalas kötetben szerepelnek a 300 milliónál többet forgalmazó magyar cégek és a kisebbek közül is vagy másfél ezer. A Videoton új tulajdonosra talált. Az egyelőre névtelen konzorcium 4 milliárd forintért veszi meg a vállalatcsoportot, és 6 ezer ember foglalkoztatására vállalt kötelezettséget. Az új tulajdonosok a korábbi 50-60 százalék helyett csak 20-30 százalékot szánnak a hadiiparnak a Videoton forgalmából, 30-40 százalék jutna a tévégyártásra és a szórakoztató elektro nikára, a fennmaradó rész pedig a chip-gyártásra és a helyi telefon központok előállítására. Piac szempontjából elsősorban a volt szovjet köztársaságokra számítanak. A valutaárfolyamokat a bankok saját maguk állapíthatják meg ezután, vagyis nem mindegy, hol vásárolunk külföldi valutát. A Világbank biztatónak látja a Szovjetunió adóssághelyzetét, mert az utódköztársaságokra átszálló adósság az ország kétheti bevéte lével egyenlő. A VB szerint az adósságmoratórium 7,2 milliárd dollárt érhet a szovjet tartozásokat törlesztő köztársaságoknak. Legalább 15 évre lesz szüksége Romániának, hogy gazduságitag felzárkózzon a fejlett Európához mondta Stolojan miniszterelnök. Az elmúlt két évben a termelés 30 százalékkal csökkent, a munkanélküliek száma 320 ezer, de csak 190 ezren részesülnek munkanélküli segélyben. A lakosság reáljövedelme 20 százalékkal alacsonyabb, mint tavaly ilyenkor. Két év alatt 3,2-szer lettek magasabbak az árak. A gyárak 60 százalékát várhatóan be kell majd zárni, a téli hónapok energiaszükségletének pedig csak a 30 százalékát fedezi a hazai termelés. Bulgáriában már október végén be kellett vezetni a tavalyról ismert áramszolgáltatási rendszert, melynek lényege, hogy területenként különböző időpontokban, de mindenütt háromóránként egy-egy órára központilag kikapcsolják a villanyt. P

ár évvel ezelőtt, egy fővárosi aluljáróban láttam először koldust. Nyomorék volt, öreg és piszkos. Nem csinált semmit, csak ült a földön és bámult a semmibe. Nem nézett sem a közönyösen elhaladókra, sem az adakozókra. Majd fél óráig figyeltem az embereket, hogyan reagálnak az akkor még rendhagyó jelenségre. A legtöbb járókelő arcán zavar látszott, gyorsan elkapták pillantásukat, megszaporázták lépteiket. A jótékony kevesek félrehúzódva turkáltak pénztárcájukban, mintha szégyellnék, hogy nekik van miben kotorászni. Óvakodtak attól, hogy találkozzon a pillantásuk továbbsiető társaikéval. Mindenki kerülni igyekezett a szembesülést. A koldus színrelépésével megbomlott a rend, a közösen elfogadott játékszabályok alkalmazhatatlanná váltak. Ki-ki saját maga volt kénytelen kialakítani saját álláspontját a jelenségről, saját véleményét arról az emberről, aki nem tudott, vagy nem akart élni a megélhetéshez való jogával. A legtöbben a legegyszerűbb megoldást választották: testi fogyatékosságának tudták be helyzetét. Az adományokat is a csonkolt láb kapta elsősorban, nem az ember. Néhány hónappal később a koldus mellett megjelent egy asszony is. Három gyerekével ült a földön, piszkosak voltak ugyan, rongyosak, de szemmel láthatólag épek. Ismét egy jelenség, amivel kezdeni kelleti valamit, nem volt hiányzó kar vagy láb, testi fogyatékosság, aminek be lehetett tudni sajátos helyzetüket. Ráadásul leheletlen volt nem venni róluk tudomást, hiszen bátran, zavar nélkül, szinte kihívóan néztek a járókelők szemébe. Provokálták a szembesülést, áldozat mivoltuk biztos tudatában. Az emberek kétféleképpen reagáltak: egyesek jogosnak, mások jogtalannak ítélték az asszony nyomorát. Utóbbiak cifrábbnál cifrább szitkokat zúdítottak a fejükre az „aki nem dolgozik, ne is egyék" elv alapján. De a zavar mindenképpen fokozódott, különösen akkor, amikor nyilvánvalóvá vált, nem mindig akarás kérdése a munka, a megélhetés. A

Z ember már csak önvédelemből is a zavar leküzdésére törekszik, az alkalmazhatatlanná vált szabályok helyett újakat teremt a rendszer működőképességének biztosítása érdekében. A koldulás mára show-businessé intézményesült. A Kárász utcán nap mint nap találkozni muzsikáló bandákkal, gitározó fiatalokkal, jövendőmondó papagájos asszonnyal. A járókelők élvezettel hallgatják a zenét, adományozó és adománygyűjtő egymásra mosolyog a produkció végén, zavar, indulat, szégyen és szánalom nélkül hullanak a pénzek tányérokba, kalapokba. A jól bevált rendezőelvhez folyamodtunk ismét: valamit valamiért. A megoldás szinte tökéletes; nem nyomorral, tehetetlenséggel, kiszolgáltatottsággal, vagy más efféle szörnyűséggel kell szembesülni, mindössze egy üzleti tranzakcióval, melyben adok, mert kapok, és kapok, mert adok. És a dolog így már egészen rendjén való. KECZER GABRIELLA Az önkormányzat szereti a Virágot A Délmagyarországban nemrég hírt adtunk arról, hogy a Hungar Hotels által üzemeltetett Virág Cukrászda privatizációja során nincs garancia arra, hogy megmarad az üzlet jelenlegi profilja. Mint Tóth László jegyző elmondta, az önkormányzat elhatározta, minden tőle telhetőt megtesz a cukrászda megmentéséért mondván, ne együk meg az aranytojást tojó tyúkot. Mert bár a Virág üzemeltetése jelenleg nem gazdaságos, idegenforgalmi vonzereje vitathatatlan. Sajnos, az önkormányzatoknak nem sok beleszólásuk van abba, ki és mire használja épületeit. Ezért levéllel fordultak Csépi Lajoshoz, a privatizációt felügyelő Állami Vagyonügynökség vezetőjéhez. Ebben azt kérik, hogy a tenderkiírásnál a profilkötöttséget határozzák meg, illetve, hogy a profilmódosításhoz legyen szükséges az önkormányzat hozzájárulása. Indoklásul Szeged és a cukrászda idegenforgalmi jelentőségét, a lakosság máris érezhet felháborodását említi az önkormányzat. A város vezetése levelét megírta, a Virág sorsa tehát elsősorban az ÁVÜ válaszától függ. Abnormális a helyzet Bottal üthetjük a pénzünk nyomát? Avagy: hogyan kereskedjünk Jugoszláviával? K. G. A Pentaco Kft. hirdetéssel hívta föl magára a figyelmet a Világgazdaságban. A cégről annyit sikerült megtudni dr. Nagy Ferenc kereske- mmmmmmmm delmi igazgatótól, hogy 1988. májusában alakult, áfészek dobták össze az alaptőkét, s kizárólag külkereskedelemmel foglalkozik. A nyereség nagyságát üzleti titokként kezelik, s a forgalom volumene sem igazán fontos számukra, csak az, amiből elsősorban élnek: az árrés és a bizományosi díj. Annyit azért sikerült megtudni, hogy a jugoszláv forgalom értéke 1991ben - amely arányát s nem értékét tekintve az összesnek a 30-40 százaléka - 6-800 ezer dollárt tett ki. Kezdetben a Pentaco kifejezetten a jugoszláv külkereskedelemmel foglalkozott, mégpedig azért, mert főleg déli szomszédunkkal alakultak ki jó kapcsolatai. Jelenleg például a 16 emberből kettő jugoszláv állampolgár. Mint köztudott, a magyar-jugoszláv kereskedelem az elmúlt években viszonylag zökkenőmentesen működött, idén következett be az, hogy a déli szomszéd egyszerűen nem fizet a magyar árukért. Vagy azért, mert - legalábbis dr. Nagy Ferenc szerint - nem akar, vagy azért, mert nem is tud. A Pentaco Kft. a A szegedi székhelyű Pentaco Kereskedelmi Kft. megkísérelte a lehetetlent, a jugoszláv cégek tartozásainak behajtását. Nem történik csalás, ámítás, és nincs semmi ördöngösség az egészben, csak egy helyzetnek a mindenki számára kedvező megoldása. Vagy ezt az utat választja a magyar exportőr, vagy búcsút mondhat a pénzének, az árujával egyetemben. tartozások behajtásával annak okán kezdett el foglalkozni, mert neki magának is voltak saját számlás, illetve bizományos kintlévőségei. Ennek járt utána és alakított ki egy szisztémát, ami kézenfekvő megoldás, és első hallásra pofonegyszerűnek tűnik. (Csoda, hogy keveseknek jutott eszébe.) A Pentaco mindössze azt találta ki, hogy árut fogad el a pénzkövetelés helyett. Először is keres egy gyártót, amelynek olyan ánija van, ami a magyar félnek kell. Annak a magyarnak, aki már valamilyen terméket kiszállított és jó ideje várakozik a dollárjára. Amikor a Pentaco közvetítésével találkozik a két fél igénye, már csak ottani külkereskedelmi vállalatot és bankot kell találni. A bankra azért van szükség, mert ugyan nem történik pénzmozgás, de banki művelet igen, s mert az „üzletet" devizában kötik meg. A kft. az egyenes exportért cserébe egyenes importot hoz össze, mindkét fél tartozik a másiknak mondjuk, 100 ezer dollárral -, de egyik se fizeti ki. A bankban tehát legvégül követelés-leszámítás, más néven nem szándékolt számlaösszevezetés történik. ^^^^^^ A helyzet abnormális, de a magyar exportőrnek nincs nagyon más választása. Ezzel a módszerrel körülbelül három hónapon belül a „pénzéhez" juthat. Arra a kérdésre, vajon nem fél-e a Pentaco, hogy a szisztémát a konkurencia is elsajátítja, dr. Nagy Ferenc azt válaszolta: nem. Ugyanis a Pentaco-módszerhez a jugoszláv piac ismerete, személyes kapcsolatok szükségeltetnek. A legnehezebb például első lépésként a magyar félnek is megfelelő árat. vele együtt gyártól találni. A fentiek ismeretében most már érthető, miért kapható Csongrád megyében jugoszláv joghurt. Akkor, amikor a helyi tejipari vállalat is gyártja, s ráadásul panaszkodik a belföldi kereslet visszaeséseire. Nos. nem csak a választékbővítés miatt ízlelhetjük meg a jugoszláv tejipar egyik remekét, hanem azért, mert a szegedi tejüzemnek tartoztak déli szomszédaink. így, ha pénzt nem is láthat a magyar vállalat, legalább joghurthoz hozzásegíti a szerencse. FEKETE KIÁRA Válasz a vádakra A Suzuki kosai gyárában a munka nem okoz elviselhetetlen terhelést, azonban elképzelhető, hogy az esztergomi gyár leendő dolgozói közül többek számára meglepetést okozott a japán munkatempó - hangoztatták a Magyar Suzuki Rt. vezetői szerdai sajtótájékoztatójukon. Ishiguro Masayuki vezérigazgató-helyettes, valamint Izsák György személyzeti és oktatási igazgató azokra a vádakra reagált, amelyek a betanulási tréningről hazaküldött nyolc fiatal magyar dolgozó nyilatkozataira hivatkozva jelentek meg a sajtóban. A Budapesti Értéktőzsde forgalma 18. 15. 12, M millió forint k Ipi |f§ & - - | á | . - > dec. 5. dec. 6. dec, 9. dec. 10. dec. 11. dec. 12. Gilisztagyűrüzés Minden kertész tudja, hogy a giliszta milyen hasznos munkát végez, amikor a talajban lévő szerves anyagokat humusszá bontja le. Az intenzív kertászetekben, üvegházakban a fokozott műtrágya felhasználás környezetromboló hatása számottevő, s a növényekben nemkívánatos mértékben gyúlemlenek föl az emberi szervezet számára káros anyagok. Ha e termékeket szigorú laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá, ahogy ez a nyugat-európai importőröknél szokás, sokszor az áru piacképtelenségére derűi fény. Az utóbbi években a közvélemény számára is ismertté váltak e gondok, s Magyarországon sokan iparszerű méretekben láttak neki a gilisztás humusztcrmeléshez. Akik saját felhasználásra tették, azoknak értelemszerűen nem lehettek értékesítési nehézségeik. Mások viszont a jó üzlet reményében szép summáért vásárolták meg a tenyészgilisztákat, az elejének még továbbszaporítás után sikerült az állatkákat eladni a később eszmélő vállalkozóknak. Ekkor voltak teli az újságok a bomba üzlettel kecsegtető hirdetésekkel. Sokan hitelt vettek föl, hogy beszólhassanak egy jónak ígérkező „buliba". Az akció túl jól sikerült, s mint az ilyen természetű „láncjátékoknál", a sor végén lévők fizették meg az előző láncszemek extraprofitját. A tenyészanyag megvásárlására már nem sikerült felhajtani újabb vállalkozókat, az elején mellékterméknek számító humusz meg a fizetőképes keresletet meghaladó mennyiségben gyülemlett fel. Az összeomlás százakat, ezreket vitt százezrekben mérhető adósságba. Az Ígérgetők, bebolondítók ekkorra már meggazdagodva iszkoltak a felelősségre vonás elől. Voltak olyan ügyesek, hogy a megállapodásokba olyan kiskapukat hagytak, hogy egykönnyen nem lehet őket szembesíteni áldozataikkal. A károsultak külön-külön nem sok sikerben reménykedhettek, ezért megalapították a Humus/tcr melók Érdekvédelmi Egyesületét. Céljuk, hogy a rendelkezésre álló információk alapján, társadalmi szervezetek bevonásával megszervezzék saját jogi védelmüket, s elérjék a kialakult helyzetet előidéző személyek felelósségrevonását. Bíznak abban, hogy sikerül bizonyítaniuk: a termelók nem okozói, hanem szenvedő alanyai a csalárd módon szervezett kistermelői tevékenységnek. Irodájuk várja az üggyel összefüggő információkat, leveleket. Az eddig nem jelentkezett károsultak tagsági díj ellenében léphetnek be az egyesületbe. melynek irodája Székesfehérváron az Úttörő utca I. szám alatt található. T. Sz. I.