Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-18 / 296. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. DEC. 18. OLVASÓSZOLGÁLAT Köszönet a könyvekért LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMÁGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Bagóért vágómarhát? A Szalámigyár válasza A „félrevezetett kistermelő", id. Szepesi János Fábiánscbcstyénről azt írta levelében hogy felvásárlóink becsapták ót november 13-án, amikor is 2 tehenét úgy vásárolták meg, hogy annak.minőségét nem helyben határozták meg, hanem próbavágással döntötték el. A várt árnak a felét kapta. Megvizsgáltattam a felvásárlás körülményeit és megállapítottam, hogy a termelő - felnőtt fiával együtt - sajátos módon értelmezi a vágómarha minősítést. Felvásárlónk az átvétel során nem tudott a termelővel megegyezni a tehenek minőségében, mivel Szepesi János az elérhető legmagasabb minőségi osztályt, vagyis felnőtt tehenek esetében a II. osztály elfogadását kérte. A felvásárló a tehenek soványságán túl kifogásolta azt is, hogy azok „bendősek", túlctctettck. Ilyen esetben két megoldás lehetséges. Vagy nem vásárolja meg az eladásra felkínált marhákat, tekintettel arra, hogy minőségbe nem tudlak megegyezni, vagy a minőséget „próbavágással" döntik el, amit a 6915-79. számú Magyar Szabvány szerint kell elvégezni. A termelő ez utóbbit választotta. A 02860 számú vágómarha próbavágási jegyzőkönyv szerint a termelő 550 kilogrammos tehenéből 258 csontoshűs, míg az 522 kilogrammos tehenéből 243 kilogramm csontoshús termelődött ki. A minőség megállapításának alapja az, hogy a nettósúly hány százalékát teszi ki a csontoshús súlya. Jelen esetben ez 46,9, illetve 46,6 százalékos volt. Tájékoztatásul leírom, hogy ez a követelmény a II. osztályhoz 53, a III. osztály eléréséhez pedig 50 százalék. Sajnos, ezek a tehenek meg sem közelítették a követelményt. Felvásárlónk megmutatta a termelőnek az árjegyzéket, természetesen abban benne van a 37 forint Agrammos és a 62 forint/kilogrammos ár is, de természetesen azokhoz megfelelő minőségnek kell párosulni. Régi termelő partnereink ismerik a szerződés, a szabvány előírásait és tudják azt. hogy a túleletés milyen hátrányosan érinti a minőséget. Feltételezem, hogy Szepesi János termelőt a fábiánsebestyéni felvásárlónk nem kellően tájékoztatta az értékesítés, minősítés szabályairól, ezért másik munkatársakat kértem fel erre, de ók sem jártak eredménnyel, mert Szepesi Jánosnak a más véleményét nem volt türelme még meghallgatni sem. Megjegyezni kívánom, hogy a termelő a próbavágáson nem kívánt részt venni, ezen nyilatkozatát aláírásával igazolta. Forró Sándor élőállatforgalmi vezető / i / Válasz a Postától A közlekedési, hírközlésrés vízügyi miniszter 6/1991. (I. 29.) KHVM rendeletének II. fejezet 6. paragrafusa értelmében a gépikapcsolású távhívó központokhoz csatlakozó távbcszélőállomások lakossági előfizetői kedvezményben részesülnek. Ez azt jelenti, hogy távbeszélőállomásuk előfizetési díja 20 beszélgetési egységnek (impulzus ami például a nappali díjazású időszakban egy háromperces helyi beszélgetést jelent -) megfelelő díjat tartalmaz. Ma egy beszélgetési egység (impulzus) 5 forint, így havonta 100 forint a kedvezmény, azaz 100 forintig ingyen telefonálhatnak a lakossági előfizetők. Beszélgetési díjként csak az ezen felüli forgalmai kell megfizetni. Ha a beszélgetési egység 20 darabnál, illetve 100 forintnál kevesebb, az előfizetési díj nem csökkenthető. Ezen túlmenően a fel nem használt rész a következő számlázási időszakban nem érvényesíthető. A kedvezmény a telefonszámla A Rókusi I. Számú Általános Iskola l/B osztályos tanulói, a Tanító néni, valamint a szülők köszönetet mondanak Kardos Kálmán ügyvezető igazgató úrnak azért, hogy a gyerekek kötelező irodalmát a Domet Ipari és Kereskedelmi Rt. megvásárolta. Mikulás '91 Gyermekünk 1988. február 15. óta, napi három injekciós gyógyíthatatlan beteg. Érte a családot egy olyan rendkívüli meglepetés, amit el kell mesélni. Első alkalommal olyan csomagot kapott, melyben diabetikus csokoládék és cukorkák vannak. Ez egy olyan hatalmas ajándék, melyet ő beosztva közel egy hónapig fogyaszthat. Felejthetetlen köszönetünket szeretnénk kifejezni a Szolidaritás Szakszervezetnek. Ilyen Mikulás még nem kopogott soha a sokat szidott Tisza Volántól! Teljes meghatódottsággal: Füstös Szabolcs szülei Kitüntetést érdemelnének Jó lenne már ebben a rohanó világban igazán szétnézni és eljutni az emberek szívéhez. Ne csak a művészetek terén legyen oly szép elismerés, kitüntetés. Na nem azért, hogy irigykedve nézem, olvasom ezen híreket, de vannak ebben az egyre nehezebb, szűkösebb hazánkban olyanok is, akik még nehezebb, gondosabb életükkel küzdenek nap mint nap. Amit ma csak kevés ember tudna vállalni. Bizony sokszor látom dr. Tornai Lászlóné Jenei Katalin főorvosnőt, aki emberi kötelezettségét bizonyítva áll az Acél utcai szociális otthonban az idős, magukról gondoskodni alig tudó emberek mellé. Ahol rend és tisztaság uralkodik. Fáradságot nem kímélve, az ott dolgozók teljes erőbedobással tesznek eleget a rájuk bízott nehéz kötelezettségüknek. Bizony, ők is kitüntetést érdemelnének. Még arra is gondolnak, hogy nyáron a fent járó betegeket kirándulni vigyék hazánk egy-egy romantikus tájára, hogy örömet hozzanak a betegek egyhangú életébe. Minden héten látom és átérzem nehéz munkájukat, mert megható és sok türelmet igénylő nehéz feladattal kell szembenézniük nap nap után. Kívánok az ott dolgozóknak és az otthon lakóinak jó egészséget, további kitartást. K. F.-né Rossz a busz, harsog a rádió 4-es rovatán realizálódik, az ott kerül elszámolásra. Egy beszélgetési egység (impulzus) keletkezése függ attól, hogy a hívás milyen időpontban és hová irányul, menynyisége pedig attól, hogy a beszélgetés mennyi ideig tart. A díjak az alábbiak: nappal: I. díjtávolság megkezdett 60, II. 20, III. 15 másodpercenként 5 forint; kedvezményes időszakban I. 120, II. 40, 111. 30 másodpercenként 5 forint. A feltüntetett 3, illetve 6 perc, valamint 60, 20, 15 stb. másodpercek felelnek meg egy-egy beszélgetési egységnek (impulzusnak). Természetesen a 100 forintos kedvezmény egy néhány perces nemzetközi beszélgetéssel is felhasználható. A fentiekből látható, hogy a kedvezmény mértéke nem a beszélgetések darabszámától, hanem annak időpontjától, időtartamától és a hívott állomás díjtávolságától függ. Engedi Antal igazgatóhelyettes Most már aztán tényleg, de igazán mindenem tele van a Volánnal és az ő szolgáltatásaival! Ennyit az általánosságról. Mivel azonban a Volán illetékesei a panaszt tevő utazóközönséget mindig arra szólítják fel, hogy ne csak úgy általában szidják a céget, hanem minél több konkrét tényt említsenek meg, nézzük a konkrét tényeket. 1991. december 7-én, szombaton szerettem volna a Mars térről reggel háromnegyed 7-kor menetrendszerűen Zalaegerszegre induló távolsági busszal Bajára utazni. A járat 25 perc késéssel indult el, mert a pilóta - aki engem leginkább dr. Nikolényi István főszerkesztő úrra emlékeztetett - bejelentette, hogy egyenesen a műhelyből jött a busszal. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem tudni, minek jött ki vele. mert anynyit a felületes szemlélő is könnyen megállapíthatott: ezzel a busszal nemigen érdemes nekivágni a csaknem 500 kilométernek.) Egy kis szerelés után azért 7 óra 10 perckor csak nekiindultunk. Mórahalomnál ismét negyedórás szerelés, újabb indulás, száz méter után újabb leállás, újabb szerelés, miközben mi, az ijedt, álmos és vacogó utasok élvezhettük a fűtetlen buszba beáramló kipufogógáz kellemes illatát. Végre a pilóta is rájött, hogy ezzel a busszal nem lehet tovább menni: szépen viszszafordult Szeged irányába, beállt a javítóműhelybe, minket pedig beterelt egy meglehetősen sivár képet nyújtó melegedőbe, ahol kb. negyedórát várakoztunk. Ezután ismét előállt a busszal, mi ismét beszálltunk, és nagyjából akkor, amikor már Baján kellett volna lennünk, másodszor is nekiindultunk: mintegy másfél órás késéssel értünk Bajára. Természetesen tudom, hogy ilyesmi bármikor előfordul, bár Ha békét akarsz... című riportunk adta egy gégemütött olvasónk kezébe a tollat: „Már az Öböl-háború során is foglalkoztatott a vegyi háború kérdése. Akkor a katonai szakértők megnyugtatták a magyar állampolgárokat, hogy a nagy távolság miatt nálunk ez nem okozna gondot. Sajnos a háború napjainkban testközelbe került, ez késztetett aggodalmaim megírására." Kérdéseit eljuttattuk a BM Polgári Védelem Szeged Városi Parancsnokságára, s kérésének megfelelően a választ nem levélben, hanem a lapban közöljük: Tisztelt Levélíró! Valóban meglepett levele, hiszen mi „boldog", egészséges emberek ritkán gondolkodunk el különféle egészségkárosodással élő embertársaink napi problémáin. Tény. hogy a legkülönbözőbb féle-fajta gázálarcok, légzőkészülékek alkalmatlanok a gégemütött emberek védelmére. Tudom, nem vigasztaló, de az ép gégével, ám akut szívbetegséggel vagy asztmával, esetleg tüdőbetegséggel élő embertársaink számára sem megfelelőek, mivel állapotuk hirtelen rosszabbodását okozhatja a gázálarc szűrőjének fokozott légellenállása. A gégemütött emberek számára megoldást egy szkafander-szerű, vállra, mellkasra felfekvő védőeszköz jelentene. Legjobb tudomásom szerint ennek a „menekülőcsuklyá"-nak a kifejlesztése folyamatban van a Polgári Védelem részéről. A T. Olvasó nyilván megérti, miért nem olyan egyszerű egy ilyen konstrukció! Az a sajnálatos tény, hogy szagokat nem érez - ez az érzékszervi fogyatékosság egyébként sokkal gyakoribb, mint gondolnánk -, nem növeli veszélyeztetettségét. A vegyi harcanyagok „szagküszöb" értéke ugyanis gyakran magasabb a „hatásos" koncentráció értékénél: aki már szagolta, nem tudja elmondani, hogy milyen! Problémájáról egyébként konzultámtam fül orr-gége szakorvossal (dr. Vincze Ágnessel). Egyeztetett véleményünk, illetve tanácsunk a következő: minden esetben (katasztrófa vagy háború), ha légzésvédő eszköz viselésére szorul gégemütött ember, a rendelkezésre álló gázálarcot kettébontva használja fel. Az álarctestet a fej (szem, szájüreg, orrüreg) védelmére, lehetőleg leukoplaszttal, szigetelőszalaggal beragasztott kilégzőnyílásokkal. A szűrőt menetes csonkjával ilessze a nyakán, a műtéti úton létrehozott légzőnyíláshoz, s így, ezen át lélegezzen. E módon minden esélye megvan a légúti mérgezés elkerülésére. Abban a reményben, hogy sosem lesz szüksége sem Önnek, sem sorstársainak e módszer gyakorlati kipróbálására, tisztelettel üdvözli: Korondi Csaba pv. rnk. alezres, Szeged M. J. Város PV. Tpk. Justitia alszik vagy csak szunyókál? Mikor és kik fogják felébreszteni? E gondolat akkor jutott eszembe, mikor meghallottam a nyugdíjasok egyszeri dotálásáról szóló hírt. No, tévedés ne essék, csak a „kis" nyugdíjasokról van szó (11-12 ezer forint már „nagy"-nak számít, ha egyedül élő is, aki kapja). Kik a „kis" nyugdíjasok? Ez az állapot valaki, valakik hibájából adatott. Nézzük tehát: I. Az egyén a hetedik X-ben jár, s az évi 2 százalékos nyugdíjemelés nem tartott lépést a költségek, kiadások mértékével. Megjegyzem, a hetedik X-esek elég sok kedvezményben részesülnek (szoc.háló): a. étkezési hozzájárulás, b. fűtési költség, c. ingyen utazás, d. ingyen tévénézés, e. alkalmi segélyezés stb. I. A hatodik X-bcn járók esetében ez a védőháló kevésbé érvényesül, de itt is van lehetőség a szociális támogatásra: a. olyan munkahelyet választottak (ez a korosztály még választhatott), ahol kisebb bérért szellemileg, fizikailag kevesebbet kellett nyújtani, b. kevés munkaviszonyuk következtében a nyugdíj is kevesebb. Hol van Justitia, ha 38-40 évet ledolgozott szellemi foglalkozásúakat kirekesztenek a nyugdíjasok táborából? Ezek az emberek három-négyszer több nyugdíjjárulékot fizettek, vontak le amúgy sem nagy keresetükből, mint a ma „kis" nyugdíjasok. Gondoljunk például a pedagógusokra, akik mindig is a nemzet napszámosai voltak. Kis munkabér, kis túlóradíj, sok-sok éves munkaviszony, s ők is a „nagy" nyugdíjasok közé tartoznak, akik már nem részesülhetnek semmiben? Tán az ő nyugdíjuk kamatozik, s nem érinti őket az infláció? Egy biztos, vagyoni nem tudtak gyűjteni havi bérükből. Nem siránkoznak, de lemondanak egy-egy könyvről, ami bizony megszépítette volna nekik is a karácsonyt. Justitia regnorum fundamentum - az igazság az országok talpköve. Bárcsak itt tartanánk. Egy nyugdíjas nem egészen értem: miért nem lehet az ország leghosszabb távolsági buszjáratára egy műszakilag tisztességesen előkészített járművet biztosítani? Ami azonban engem és másokat is - mélységesen felháborított, az a pilóta úr viselkedése volt. Sokat utazom távolsági busszal, így évtizedes tapasztalatok alapján állíthatom, hogy ezekben a lepusztult, agyonstrapáit járművekben egyvalami van, ami mindig és biztosan jó: a rádió. Ez itt is harsogott, ahogy csak a torkán kifért, mind a hat hangszóróból. Már a beszállásnál megkértem a sofőrt, szíveskedjen lejjebb venni a hangerőt, mert aludni szeretnék (akkor persze még nem tudtam, mi vár majd rám). Közölte, hogy „ez ennél halkabban nem fog szólni", meg még valami olyasmit, hogy ennyi szórakozás neki is jár. Érdekes, én eddig úgy tudtam, hogy a sofőrök nem szórakoznak a buszon, hanem dolgoznak. Másrészt nem tudom, miből gondolják a pilóták, hogy szürke, szmogos, mínuszos reggeleken az utasok éppen lakodalmas rockot, Lagzi Lajcsit szeretnek hallgatni, netán Kabos László művészetének élvezetérc vágynak, de á jelenség meglehetősen általános. Szóval ezen a buszon is mindvégig szólt az üvöltő rádió és a magnó, pedig a buszon aznap vizsgázó főiskolások is utaztak (a bajai tanárképző levelezős hallgatói), akik szerettek volna még tanulni egy kicsit útközben. Amikor megkérdeztem tőlük, miért nem teszik szóvá a nagy hangerőt, azt válaszolták, hogy úgyis „mindig az van, amit a sofőr akar". Itt szeretném felhívni az illetékesek figyelmét: az a tény, hogy az utazóközönség ennyire ki van szolgáltatva egy szolgáltatást végző vállalatnak (vagy egy sofőr úri kedvének), csak a Balkánon megszokott dolog. Egyáltalán nem megszokott viszont Európa másik felében, ahol a szolgáltatást nyújtó vállalatnak létérdeke, hogy mindenben eleget tegyen a közönség óhajainak. Szerencsémre nálam volt a kismagnóm és Enya „Shepherd Moons" című kazettája, s ha már aludni nem tudtam, zúgó fejjel (már amennyire ez lehetséges volt a dübörgő Kabos-műsortól) azt hallgattam: egy cseppnyi tiszta profizmus az amatőrizmus mindent elárasztó óceánjában... (A pontosság kedvéért: másnap, december 8-án jöttem vissza Szegedre a Pannon Volán pécsi járatával. A buszban kellemes meleg volt, a vezető körül halkan szólt a zene valahonnan. O hallotta, de az utasokat nem zavarta. Ezek szerin így is lehet.) Dr. Albert Sándor Egy tévedés áldozata Pénteken, december 13-án délelőtt vásárolt a feleségem egy szabadidőruhát a Nagyáruház női fehérnemű osztályán, ami hibás volt és délután elment, hogy kicserélje, ami meg is történt. De ahogy a mozgólépcsőre lép, az egyik biztonsági őr - a nála levő szerkentyűvel, ami élesen vijjogott - rohant utána és felszólította, hogy álljon meg. A mozgólépcsőt megállítani nem tudta, így a földszinten már ott volt mellette, a szerkentyű csak vijjog, már mindenki őket figyelte. Az őr a csomag átadására szólította fel és arra, hogy kövesse. Újra fel a mozgólépcsőn a tömeg és az áruház dolgozói árgus szemekkel figyel, hogy tolvajt fogtak, és a szerkentyű rendületlenül vijjog. A biztonsági őr, a helyzet magaslatán szinte élvezte, hogy egy tolvajt nyakoncsípett. A feleségem ezalatt a kínok kínját állta ki, nem tudta hova tenni a dolgot, és hogy mi történt. Mire tisztázódott a félreértés, már tömeg vette őket körül. Az történt tudniillik, hogy az árun levő vonalkódot nem mágnestelenítették. A női fehérnemű osztály vezetője és a biztonági őr bocsánatkérése közepette nejem eljöhetett, de ez édeskevés ahhoz a megaláztatáshoz, megszégyenítéshez képest, ami őt érte. Erre az inzultusra nem lehet megfelelően elítélő jelzőt találni. Nagyon hasonlít a letűnt rendszer módszerére, arra, hogy becsületes embert hogyan kell a földig megalázni. Nem kizárt, hogy a múltból az áruházba „szakadt hazánk fia" irányítja ezt a mechanizmust, de ha nem, úgy sürgősen változtassanak a módszerükön és valóban a szarkát csípjék nyakon, ne a becsületes vásárlót tegyék ki különböző megaláztatásnak. Tudomásom szerint a Szeged Nagyáruház - az igazgatótól a beosztottakig - a vásárlókból élnek, ha ilyen módszereket alkalmaznak, remélem, nem sokáig. Találjanak ki olyan módszert, ami különbséget tesz a becsületes vásárló és a tolvaj között és ne egy kalap alatt kezeljék őket. Á biztonsági emberek főleg a tolvajokra koncentráljanak, de arra aztán nagyon! Ezt az eljárást, ami történt, nem lehet minősíteni. Vajon az áruház vezetőjének van-e tudomása az esetről? Gondolom, a biztonsági őr jelentette. Sürgősen változtassanak felfogásukon, elbírálásukon, ha nem vették volna észre, a rendszer is változott! A tévedés áldozata (Pontos név és cím a szerkesztőségben) SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153,6740, A munkáltatói kölcsön visszafizetéséről K. M. Szeged. Olvasónk munkáltatójától lakásépítési kölcsönt vett fel. Ennek ellenében vállalta, hogy tíz évig jelenlegi munkahelyén dolgozik. Most egy másik munkáltatónál lényegesebben magasabb fizetéssel járó munkakört ajánlanak fel neki, s tudni szeretné: ha kilép, követelhetik-e, hogy fennálló tartozását egy összegben fizesse vissza? Ha a munkavállaló a munkáltatójával kötött megállapodásból rá háruló kötelezettségét nem teljesítette, a munkáltató az általa nyújtott kölcsön ki nem egyenlített összegének megfizetését egy összegben követelheti. Részben vagy egészben megvonhatja (viszszakövetelheti) a vissza nem térítendő támogatás, engedmény összegét a kollektív szerződés vagy egyéb, belső szabályzat előírása szerint. A kölcsönadót összeg után a Ptk.-ban foglaltak szerinti kamat illeti meg a támogatás visszavonásának időpontjától kezdve. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a visszavonás méltánytalan lenne. Erre nézve a jogszabály úgy rendelkezik, hogy nincs helye a követelésnek akkor, ha a munkavállaló a reá háruló kötelezettséget neki fel nem róható nyomós okfc^l (például súlyos betegség) nem teljesítette. Dr. V. M.