Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-16 / 294. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. DEC. 16. Magyarország legszebb folyóirata Megjelent a szegedi Existentia Temesvár a megbékélésért Nemzetközi filozófiai folyóirat született Szegeden. Az Existentia első kettős számának megjelenése alkalmából tartott sajtótájékoztatón az új lap főszerkesztője, Csejtei Dezső és szerkesztője. Gyenge Zoltán elmondták, hogy a kiadvány négyezer példányban jelenik meg ennek több mint harmada külföldön, főleg az Egyesült Államokban talál vevőre. A lapkészítés koncepciója a klasszikus filozófiai tradíciók újbóli felvállalását követi, mert az, mint Csejtei Dezső hangsúlyozta, a művelődés perifériájára szorult. A klasszikus hagyományokat kiegészítik majd a modern szcmélyiségfilozófiai tanulmányok, illetve az egyetem filozófia szakos hallgatóinak munkái is. A szerkesztők számítanak a fiatalokra; a cél; egy olyan szintű filozófiai iskola létrejötte Szegeden. amilyen Bartók György vagy Halasi Nagy Sándor jóvoltából a két világháború között már működön városunkban. A lap készítői támaszkodni szeretnének a kelet-közép-európai forrásokra is, és az olvasó elé tárni Miről van szó? Dr. Vörös Péter (Tisza Füszért) külkereskedő; - Vállalatunk ezt az áldozatot az erdélyi magyar kultúráért, pontosabban a brassai Áprily Lajos Líceum tárgyi támogatásáért, az ellátmány javításáért hozta. Emellett üzletpolitikai szempontok is meghatározták lépésünket: romániai, erdélyi partnerkeresőben nem mindegy, milyen összefüggésben forog közszájon a cég neve. Miként lesz a májkrémből földabrosz, mikroszkóp, irka? Bordos Mária, a brassai RMDSZ Tulipán Kft.-jenek gazdasági vezetője szolgál magyarázattal: - Ezelőtt 150 évvel Felfalusi Kovács Antal brassai polgár és társai alapították a város magyar nyelvű katolikus főgimnáziumát. Az alapítvány ezért viseli a nevét. A mai Áprily Lajos Líceumban mintegy 800 diák oktatását biztosítjuk. A Tulipán Kft., az RMDSZ gazdasági vállalkozása forgalmazza majd a Tisza Füszért fölajánlotta termékeket. A katolikus egyház biztosít számunkra egy 63 négyzetméteres üzlethelyiséget, ott kezdjük cl a kereskedést. Emlékezünk: Szikszay Jenőt, a neves brassai irodalomtudóst, magyartanárt 1977-ben holtan találták lakásán... Az „akasztás" profik műve lehetett. Jelenleg milyen a hangulat a városban, a magyar közösség mindennapjai, a talpraállás folyamata miként határozható meg? - kérdeztem Bordos Máriától. - Mina László személyében népszerű politikus képviseli az érdekeinket a prefektusi tanácsban. a Baltikumtól szomszédainkig mostanáig talán „fiókban" heverő filozófiai teljesítményeket. Az Existentia ezzel együtt plurális filozófiai kultúrát terjesztő, de szegcdi lap kíván lenni, és ahogy Gyenge Zoltán mondotta, ellenáll a máris jelentkező Budapestre csábításnak. A plurális kultúrához hozzátartozik a történeti, társadalmi idő szerepe, politikamentességgel és minden ideológiai fennhatóságon kívül. egyetlen magyar tagként. Kiegyensúlyozott és „visszalapozható" a véleményünk minden, a várost és megyét érintő kérdésben. A kiszámíthatóság eredményeként megtörtént, hogy a Front képviselői védték a magyarságot a Vatra támadásai ellen. A parasztpárt és a liberálisok rendszerint velünk szavaznak. Az RMDSZ iránti bizalom nagyszerű példáját a nyáron, a csángóföldi árvíz alkalmával érezhettük: gyűjtést szerveztünk a károsultak javára, s minden második adakozó román nemzetiségű volt... Lépésüket azzal indokolták, ami köztudott: az RMDSZ a biztosíték arra, hogy a címzettekhez eljut a segély. Bordos Mária társai az úton Zisu Mihai gépkocsivezető és Gyenge András tanár, vállalkozó. Ez utóbbi Szecselevárosról, a Brassó melletti hétfalusi csángók központjáról regél: - Mi sem maradtunk le! Létrehoztuk a Barcasági Csángó Alapítványt. Iskolánk, a Zajzoni Rab István nevét viselő intézmény a másik magyar nyelvű, középszintű skóla a megyében. Bár két és félmillió teljes tartozásunk van, s ezt az épület korszerűsítésének s rendbetételének köszönhetjük, nem adjuk fel a hétfalusi csángó gyermekek oktatásának a reményét. Vállalkozunk, kereskedünk, talán még a kőből is vizet fakasztunk, ha kell... Kell. Szolgálunk. Ez íratott a számunkra. PATAKI SÁNDOR Az első két szám tartalmából kiemelkedően figyelemre méltó Szabó Árpád professzornak, az athéni Tudományos Akadémia tagjának értekezése az euklidészi matematika és az eleai filozófia közös pontjairól, illetve Vető Miklósnak, a Reines-i Egyetem filozófiaprofesszorának Fichteelemzése. Az írások egy része eredetiben, angol, francia vagy német nyelven is megjelenik. Az Existentia. köszönhetően Szántó Tibor könyvművésznek és a gyomaendrődi Kner Nyomdának, egyedülállóan szép kiállítású folyóirat, amelyet nemzeti értékén túl szegedi sajátossága is értékessé tesz. Megjelenését a Pro Philosophia Szegediensi alapítvány támogatja, évi két alkalommal, dupla számmal fog jelentkezni, legközelebb húsvét táján. Előfizetéseket a JATE filozófiai tanszékén vesznek fel rá. : P!7 Diákírók és -költők pályázata A Diákírók és Diákköltők Országos találkozóját a jövő évben is megrendezi a Sárvári Tinódi Gimnázium, Sárvár Város Önkormányzata és az írók Szakszervezete. Ezért január !5-i beadási határidővel pályázatot hirdetnek az ország valamennyi középiskolása számára. A pályázat műfaji és tartalmi megkötést nem tartalmaz, a lehetőleg géppel írt munka lehet vers, próza, tanulmány, riport, műfordítás, etc. A pályaműveket az írók Szakszervezete címére kell beküldeni: 1068 Budapest, Gorkij fasor 38. A kimagasló művek szerzőit meghívják az országos találkozóra, mely április 9-12. lesz. Nemrégen jelentették meg az idei találkozó antológiáját Papp Márió költő szerkesztésében. Vetetlen égen címmel. Szombaton ismét megtelt a temesvári református parókia épülete - az, amelyik előtt két éve Tőkés László védelmére gyülekeztek a város lakói. A sarokház falán még ott van a léikészt éltető felirat, sőt újabb is került mellé (László! Várunk!), de ott van még a falra fröcskölt fekete festék nyoma is, az eltelt két esztendő szimbólumai. És más jelkép is van, ami talán az egész ország jelképe is lehetne, az épület kapujában rendőrkordon áll: azt mondják, a püspök védelme miatt szükség van rá, úgy mint mindenütt, ahol megjelenik. De ezek a rendőrök békések, sót, unatkoznak - ami viszont már Temesvárt jellemzi. A városnak hagyománya a nemzetiségi tolerancia. Talán ezért, vagy talán mert az Iliescu rendszemek ennyi idő alatt sem sikerült befolyása alá kerítenie Temesvárt, itt, mint egy szigeten, a közéletben amúgy ellentmondásosan szereplő személyiségek is nyíltabban beszélnek a román-magyar viszonyról. Mondhatnánk, aki nem jön el Temesvárra, az mélyebbre süllyedt a demokrácia és diktatúra jellegzetesen romániai keverékének kétszínűségeibe - mélyebbre, mint ami a közszereplésben még megengedhető. (Mekkora a süllyedésnek ez a szintje? - ezt talán egyedül Temesváron lehet megállapítani.) Mondhatnánk, de ellenpélda is akadt. A kétnapos, előadásokkal és kerekasztal beszélgetésekkel gazdagított program meghívottjai közül több olyan szervezet is távol maradt, amelyeknek jelenléte nemcsak a román-magyar megbékélés témája miatt lett volna mértékadó, hanem azért is, mert csak általuk lehetett volna megállapítani, hogy e megbékélésnek mekkora tömegalapja van. A biztatóan nagyszámú román-magyar (illetve magyar-román) baráti társaságokról van szó, amelyek közül Romániából csak a brassói, a szatmárnémeti Barátság-Fratia, és a nagyváradi Concordia, Magyarországról pedig csupán a budapesti Hunyadi János kör jelent meg. A szegedi(l), a pécsi és a gyulai, valamint a kolozsvári és a temesvári(!) egyesületek vezetői ismeretlen okból nem vettek részt a rendezvényeken. A távolmaradás visszhangja? - Úgy képzeltem, mondta Tőkés László lehangoltan, hogy a baráti egyesületek tagjai mind megszállott emberek; ez a mostani eset rávilágít a mozgalom gyengeségeire: félő, hogy fiktív tömegbázisú köröknek tulajdonítunk ekkora jelentőséget. Ez a felismerés, és általában a romániai román-magyar együttélés állapota határozta meg a találkozó alapérzését, ami sommásan így foglalható össze: „Ne álltassuk magunkat!". E megállapítás több előadó részéről elhangzott, de egyiktől sem a lemondás hangjaként. Ellenkezőleg, már a kerekasztal beszélgetés első - román felszólalója azt javasolta: az őt követők próbálják meg higgadtan feltárni, hogy román és magyar részről melyek azok a közösségi magatartásformák, amelyek a saját nemzetiségükben ellenérzést vagy felháborodást váltanak ki. Á felvet^, bár többen helyeselték, sajnos csak az esemény második délutáni szakaszában talált jó talajra, Bodó Barna újságíró, de különösképpen Vasile Popovici politológus és Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész expozéiban. Az addigi hozzászólások inkább beszámoló jellegűek voltak, s mint ilyenek magukon hordozták a téma körüli „kötelező" óvatoskodás jegyeit. E környezetben az ortodox egyház „rebellis" temesvári mitropolitája, a forradalom után hivatalába került Nicolae Corneanu keltett meglepetést, aki felszólalásáben egyértelműen síkra szállt egy nemzetiségi minisztérium megalakításának gondolata mellett. A mitropolita ráadásként azt is éreztette: szakadároknak tartja azokat az ortodox pópákat, akik szerepet vállalnak a Vatra Romaneasca magyarellenes akcióiban. A jelenlévők egybehangzó véleménye szerint ortodox egyházfő ilyen véleménynyel soha eddig nem lépett még nyilvánosság elé. E kérdésben Tőkés László püspök érdeklődésünkre elmondta, hogy őt magát is meglepte Corneanu megnyilatkozása, hiszen az ortodox vezető eddig nem iránta való segítőkészségéről volt ismert. A mitropolita véleménye viszont az volt, hogy a református és az ortodox egyház közötti nézeteltérés nem valódi konfliktus, hanem inkább eseti hibákon alapul. A délutáni beszélgetést Bodó Barna temesvári újságíró vitaindító értekezése nyitotta meg. Bodó Barna a nemzet-kisebbség viszonyt a két fél érdekkülönbségeivel magyarázta, s arra a következtetésre jutott, hogy ez politikai úton megoldható. Véleményével Vasile Popovici és Cs. Gyimesi Éva helyezkedett szembe - „a két fél nacionalizmusának lehűtéséhez nem lehet politikai megoldást találni, mivel jelenleg éppen a politika az, amely erre épít"; vagyis: „a román társadalom nem eléggé érett arra, hogy az interetnikus témákat politikai síkon meg tudja oldani". Cs. Gyimesi Éva szerint a konfliktusok nem alapvetően érdekkülönbségből adódnak - sokkal inkább érzelmi jellegűek, így megoldásukra olyan szakmegbeszéléseket lát alkalmasnak, amelyeken kellő elméleti felkészültségű emberek vennének részt. A temesvári találkozó nyilatkozat kiadásával ért véget, benne az ön- és közösségelemző értelmiségiek jószándékának jeleivel, s csak afelől hagyott kétséget, amiben az idők folyamán mindig is kétség maradt: tud-e hatni a hit és a józan ész szavával egy maroknyi értelmiségi a tömegre? PANEK SÁNDOR Világpremier (Ismeretlen Liszt-zongoraverseny Hungaroton-lemezen) Sokan szeretjük Liszt Ferenc zenéjét, de kevesen merjük ezt bevallani (ugyanígy vagyunk Csajkovszkijjal és más - túl pompázatosnak ítélt - romantikusokkal); én magam is sokáig idegenkedtem (s nem is teljesen őszintén) a Mazcppa, a Tasso, a Magyar Rapszódiák és a közepes zongoristák által agyonklimpírozott zongoraversenyek szerzőjétől. Megtérésem akkor kezdődött, amikor egy Szekszárdhoz kapcsolódó műve (Messe Szexardique - Szekszárdi mise) előtörténetét kutatva minden hozzáférhető művét meg-, illetve újrahallgattam, s megismertem a Bartók által - mivel kéziratban maradtak - nem ismert, de bartóki vagy még őt is meghaladó modernségű utolsó zongoradarabjait (Szürke felhők, Balcsillagzat, Csárdás obstinc és Csárdás Macabrc), amelyek a verselésemet is megújították s amelyek felől megközelítve a korábbi, romantikus pompájú Liszt-zene is más távlatokba helyeződött - ma a weimári korszak heroikus szimfonikus költeményeit is feszengés nélkül hallgatom. Azt hiszem, a franciák ugyanígy lehetnek Victor Hugó patetikus, de mindenkit felülmúlóan mesteri költészetével egy modern francia mondta is, hogy: V. H. a legnagyobb francia költő, - sajnos - és a hangsúly a sajnoson volt! Sajnos vagy nem sajnos, az első és - Bartók mellett - legnagyobb magyar zeneszerző Liszt Ferenc volt, bár alig tudott magyarul, bár a magyar zenét a verbunkossal s a verbunkost a magyarországi cigányok népzenéjével azonosította - de ez végső soron temékeny félreértés volt; s amit az öreg Liszt csinált belőle, csak Vörösmarty és Arany öregkori versei tehetők - magyarságban és művészi értékben - melléje. • A Hungaroton új lemezén Jandó Jenő előadásában egy különös, a Liszt-művek egyik csoportjába sem sorolható művet ismerhetünk meg. Hiányoznak belőle a fiatal zongorista-zeneszerző paganinis üresjáratai, az érettkori művek pátosza, de - természetesen az az öreges szárazság se lelhető fel benne, ami a kései Lisztet jellemzi. Fiatalos, nem túlfokozott lendület, a dallamosság rovására nem menő virtuozitás - a mindössze tizenöt perces darab a „kellemesség" érzetét hagyja a hallgatóban. Lehet, hogy Liszt Ferenc éppen ezért volt elégedetlen vele? A múlt század harmincas éveinek közepén-végén írott mű „franciás" könnycdségét maga is kevésnek érezhette - el is költözött már Párizsból, el is távolodott, vagy legalábbis távolodóban volt - a nagyúri szalonok kifinomult ürességétől. S a „kellemes", Esz-dúr hangnemű concertinót a hősi karakterű „nagy" Esz-dúr zongoraverseny követte, amelyet szerzője az egyes sorszámmal látott el, megtagadva a korábbi kísérleteket. Teljesebb Liszt-képünkhöz azonban ezek ismerete is hozzátartozik - én egyikről se mondanék le, erről a „kis" Esz-dúrról sem. A lemezen még három Schubert-induló hallható - Liszt feldolgozásában. Liszt Ferenc gyakran nyúlt Schubert műveihez - azok áradó dallamosságához hozzátette a maga virtuozitását, új, de az eredetit meg nem hamisító minőséget hozva létre. Jandó Jenő a versenyműben és az indulók előadásában egyaránt kiváló teljesítményt nyújt. BAKA ISTVÁN A Tisza Füszért a magyar kultúráért Májkrémből földabrosz Az erdélyi Brassóból érkezett gépkocsit raktak meg a közelmúltban a szegedi Tisza pályaudvaron. A tételt felbontva az alábbi képel kapjuk: hétezernégyszázötvennyolc dollár (a vámpapír alapján merem a pontos összeget leírni—) értékben fogkrém, húskonzerv, sonkakonzerv és tépőzáras májkrém került a raktérbe. A címzett a brassai Kelfalusi Kovács Antal Alapítvány.