Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-13 / 292. szám

Alma-mágia Évszázadok óta fűződnek népi hiedelmek, szokások a karácsonyi ünnephez. Kedves, családot, rokonságot összetartó hagyomány volt nem is olyan régen még az iinnepesti „alma-mágia". Vagyis az, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahány családtag volt. szétosztották, megették. Azt tartja ugyanis a hiedelem, hogy a családtagok ettől a következő esztendőben is úgy fognak egymáshoz illeszkedni, mint az alma gerezdjei. Ha pedig netán elveszítenék egymást, az alma mágikus erővel egymáshoz húzza újra őket. A szegedi tájon ismert másik praktika szerint karácsonykor egy piros almát tettek ivópohárba - tanyákon az ásott kútba - s vízkeresztig arról ivott az egész család, hogy egészségesek legyenek és együtt maradjanak. Ital - illem Rongyegér A kisgyerekek - de kabalának még a nagyobbak is - szeretik a rongyból, puha textiliából készült állatokat. Maradék plüssből, posztóból flottírból vagy egy-egy régi ruha, kabát darabjaiból otthon is meg lehet csinálni a játékállatokat, amiket szivaccsal kell kitömni. Ügyeskezű nagymamáknak, anyukáknak ajánljuk a mellékelt szabásminta szerint készíthető egérkét - biztosan örömet lehet vele szerezni karácsonyi ajándékként kicsi gyerekeknek. A 1 l-es számmal jelölt testrészből két darabot szabjanak le, a 12-es számú hasrészből egy kell. A fülből (13-as) kettő, a szemből (15-16-os) is kettő, a farokból (14-es) egy darab szabandó. Az összegépelt testrészekre varrják rá a szemeket, a füleket, majd tűzzék rá a hasra, hátul-alul rést hagyva, amin beletömködhetik a szivacsot. A „felhizlalt" egér fenekén lévő nyílást a farok beillesztése után varrják össze. Az ünnepi étkekhez fogyasztott italok, a vendéglátó nedűk kulturált kínálásának, az ivásnak is vannak szabályai és fortélyai. Idézzünk fel ezekből néhányat: Mindenféle bornak jót tesz, ha fogyasztás előtt pihentetjük. Legalább két nappal az ivás előtt vegyük meg és hagyjuk állni lezárt üvegben, demizsonban a kimért bort. A tároláshoz legjobb a 12-15 Celsius fokos hőmérséklet. A hűtőszekrénybe tett bor és pezsgő ha sokáig ott van veszít az ízéből. A legtöbb vörösbor kb. 18 fokon, azaz szobahőmérsékleten a legzamatosabb (kivétel a burgundi, ami 16 fokon). A vörösbort lassan hozzuk a kívánt hőmérsékletre, legalább két órával a fogyasztás előtt nyissuk ki az üveget, öntsük ki belőle az italt kancsóba, hadd „lélegezzen". A száraz fehérbort és a rosét pincehidegen, azaz kb.10-12 fokosán kell kínálni. (Tehát egy órával az ivás előtt be lehet tenni a hűtőszekrénybe.) Az édesebb fehér borokat 2-3 fokkal alacsonyabb hőmérsékleten igyuk. Kivéve az aszút, aminek „fogyasztási foka" 14 C. Az aperitifeket és a deszertborokat kínálás előtt tegyük fél órára a hűtőbe, vagy adjunk hozzájuk jégkockát. A szeszpárlat optimális fogyasztási hőmérséklete 10-12 Celsius fok, az édes és keserű likőröké 16-18, a növényi likőröké 10-12. A habzó borokat és a pezsgőt csak a fogyasztáskor nyissuk ki, hogy ne szökjön el belőlük a szénsav. A pezsgőt 6-8 fokosán a legjobb inni. A világos söröket 8-10 fokosán, a barna söröket 10-12 fok „középhőmérsékleten" kínáljuk. Az ásványvizek és a szódavíz optimális fogyasztási hőmérséklete 10 Celsius fok. A borok akkor „érvényesülnek" igazán, ha összhangban vannak az ételekkel. Az „alapszabály" szerint a fehér húsból készült ételekhez fehérbort, a sötét színű húsokhoz vörösbort kell kínálni. A nem túl fűszeres, azaz könnyű ételekhez könnyű borok illenek, a zsíros, fűszeres étkekhez pedig erősebb, testesebb borok. - A borillemtan szerint egyébként éhgyomorra nem iszunk bort! Nagyon sokan nemcsak bort, de egyéb szeszes italt sem fogyasztanak. Ünnepi étkezésükhöz nekik ajánlunk egy különleges koktélt. Neve: Erő és vér Hozzávalók ( egy pohár italhoz): 10 cl cékláié, 10 cl sárgarépalé, 2 cl citromlé, bors, uborkaszelet. Hosszú pohárba tett jégkockákra öntsük rá a zöldségleveket, a citromlét és kanállal keverjük össze. A tetejére szórjunk kevéske borsot és díszítsük az uborkával. Egészségükre! mx.mssm ISÍí?/? ,, y,., ' — mii Mi az? Ha hegyre lel örvendezik, göröngyöktől ijedezik. Találd ki ki az, akit meg sem ijesztettek, mégis szüntelenül reszket!? Tudod-e? Két gazdasszony asztalt terít, de csak évente egyszer, az kedves zöld abroszával, ez meg tiszta fehérrel. Megfejtések A legutóbbi Családi Magazinunkban megjelent Fejtörők helyes megfejtései: Betűrejtvény: Ebek harmincadja: Tudod-e?: Napóra; Találd ki!: Visszhang; Mi az?: Kukoricacső A CSALÁDI MAGAZINT SZERKESZTETTE: SZABÓ MAGDOLNA Parabolha Az alaszkai hosszú nyakú lény 1969. április 15. A Mylark nevű halászhajó az Alaszka partjai mentén meghúzódó Shelikoff-szoros mellett levő Raspberry-öbölben tartózkodott, hogy felderítse az ottani halrajok helyét és számát. A hajó egy norvég gyártmányú, Simrad típusú hanglokátorral, úgynevezett „szonárral" rendelkezett. Ez a sarkvidéki halászatban az adott időszakban használt egyik legjobb és legelterjedtebb készülék volt, mely a vízbe küldött hangrezgések és az abban levő úszó tárgyakról visszatérő rezgések különbsége grafikus formában történő feldolgozásának elve alapján dolgozott. A készülék normálisan működött. Hol a tengerfenék vonulatát rajzolta, hol a felettük levő halrajok foltjait a kijelző papírszalagra, míg hirtelen az öböl egyik kanyarulatánál egy döbbenetes ábrát produkált. Egy hosszú nyakú, kicsi fejű, elnyúló orsó testű élőlény körvonalait rajzolta ki a papíron a tű. Az esetet a Kodiak Mirror helyi lap 1969. április 30-i száma közölte le először, innen vették át később különböző magazinok és más, szenzációra éhes folyóiratok. Ezekben a kiadványokban az esetet a „tengeri kígyó" legendája valóságának első komoly bizonyítékaként tárgyalták, ám mindez keveset mozdított elő a tényeken. Az ismert amerikai zoológus, Ivan Sanderson volt az első, aki komolyan nekifogott az eset tanulmányozásának. Levelezett a kikötőkkel, a hajóstársaságokkal, míg végül sikerült megkapnia az eredeti felvétel papírszalagját tanulmányozási célokra. A papírtekercset elküldte a hanglokátort gyártó norvég céghez elemzésre, de a gyár műszaki irodája elzárkózott attól, hogy minősítse a felvételeket. Helyette egy halom prospektust és használati utasítást mellékeltek válaszlevelükhöz, amelyekből kiderül, hogy milyen feltételek mellett működik jól a gép. Sanderson ekkor egy tengerkutató intézetnek kiil,dte el a hanglokátor papírszalagját. Ok alapos vizsgálat után igen kiábrándító következtetéseket vontak le a rajzról. Szerintük a gyakorlati kísérletek azt mutatják, hogy egy ilyen papírtekercs a papír minőségétől, meg a helyi körülményektől függően percenként 10,5-től 2,5 mm-es hosszúságig tekeredik le a rögzítő tű előtt. Amennyiben a legsimábban történik ez a legombolyodás, akkor a papírcsík hosszából megállapítható, hogy kb. 5 perc időtartamú volt a megfigyelés. Ebből viszont néhány igen kellemetlen következtetés adódik. Éspedig, ha a hajó ezalatt normális sebességgel mozgott, kb. 10 tengeri mérföld óránként, akkor az ábrázolt „lény" 4000 láb hosszú kellett volna hogy legyen, vagyis mintegy 1220 méter. Az aberráns testhosszhoz viszonyítva azonban a test vastagsága normális, mintegy 4,5 méter - a papír tanúsága szerint. Bjorn Carlsen a két adat ellentmondásából arra a következtetésre jutott, hogy a rajz hamisítvány. Sanderson professzornak küldött levelében leírja, hogy ennek a fajta készüléknek két kiíró tűje van. Az egyik, amelyik automatikus, s egy másik, amelyiket a kezelő személyzet léptet működésbe, kézi irányítással. Erre azért van szüség, hogy a hangradar papírjára rögtön megjegyzéseket lehessen felvinni, amennyiben ezt a kezelők úgy akarják. Carlson gyanúja tehát az, hogy „a hajó személyzetéből valaki hozzásegítette a szonárt e képzőművészeti alkotás megvalósításához." Az érv: a lény természetellenesen hosszú teste mellett az ábra körvonalai vastagságának hasonlósága a második toll vonalaihoz. Sanderson kimutatta, hogy a második érv, a manipuláció ténye nem bizonyítható, a vonalvastagság ingadozásai sokféleképpen magyarázhatók. Sőt, a „lény" testhosszúságára vonatkozó számítások is összeegyeztethetők a tényekkel, ha figyelembe vesszük, hogy a felvétel készülése idején a hajó igen sekély vízben mozgott és éppen fordult az öböl egyik végén. Ez azt jelenti, hogy sebessége lehet, hogy nem haladta meg az óránkénti fél mérföldet. Ez esetben a testhossz már nem 4000 láb, hanem mindössze 200 láb, vagyis 61 méter lesz! Egy 61 méter hosszú, 4,5 méter vastag lény viszont már nem a fantasztikum, hanem a lehetőségek birodalmába tartozik! Sanderson professzor következtetései mindenképpen logikusak, és megnyerőek. Ez a hanglokátor-felvétel tehát egy újabb érv lenne a Tengeri Kígyók létének valósága mellett. Persze ezzel nem fog lezárulni az évszázados vita. Hisszük, hogy ebben az ügyben még számtalan tonna tinta fog folyni, s a vonatkozó irodalom tovább fog nyúlni. S hogy ez nemsokára akkora hosszúra nyúlik, mint a legendás tengeri kígyó, sőt azt túl is szárnyalja egyszer, ez az egyetlen bizonyosság. Lyukírás Kína, Svédország, Skócia, Írország, Norvégia, Algéria sziklás hegyoldalainak némelyikét mintha furcsa cégtáblának használták volna. A néphit Skóciában egy kutya lábnyomait véli felfedezni e lyukakban, máshol lópata, varázsló, ördög vagy mitikus tehenek lábnyomát tartja felismerhetőnek a helyi folklór. Csak kevesen emlékeznek már arra a furcsa tanulmányra, melyet Rivett-Carnak úr írt a Journal of Royal Asiatic Society 1903-as évfolyamában, aki arra a meglepő következtetésre jutott, a vakok Braille-írásával hasonlítva a „szívókorong" jeleket, hogy ez egy negatív Braille-írás, mely a domborúság helyett a lyukat használta közleményei kifejezésére\ ' Csak azt sajnálhatjuk, hogy azt nem derítette ki a tudós professzor, ki írta fel ezt az írást a sziklafalakra, s hogy legalább egy pár üzenetet még nem fejtett meg számunkra, hogy ne tapogatózzon a homályban a vaksi utókor. Villámfotós 1904. Az Atlanti-óceánon. „A Hamburg-Amerika Társaság Galícia nevű utasszállítója hajóhídján álló első tiszt a következő különös megfigyelést tette egy hatalmás vihar idején, miközben Hamburgból St. Thomas felé tartott... „Boldogok vagyunk, hogy a különös eseményt elsőként tárhatjuk az olvasók elé - írja a Scientific American szerkesztősége, majd így folytatja: - A hajóhíd minden fa- és fémtárgya szürkére volt festve. A tiszt időnként elmozdította kezét, melyet egy fiókos szekrény előtt tartott. így történt ez egy hatalmas erejű villámlás után is. A tiszt azonban egy ilyen elmozdítás után megrökönyödve fedezte fel kezének körvonalait a szekrény oldalán. A legfurcsább a dologban az volt, hogy a különös árnyfénykép öt perc múlva eltűnt. A szokatlan jelenség azonban arra késztette a tisztet, hogy folytassa megfigyeléseit. Más tanúkat is hívott, majd egy megfigyelésre szolgáló hajózási műszert állított a szekrényke elé. Kivárták egy erős villám megjelenését, majd gyorsan elmozdították helyéről a műszert. Az árnyékfénykép tökéletesen sikerült, még a tárgy üvegének üres foltja is látszott. Ezt a különös jelenséget lefényképezték és a cikkünkhöz mellékeltük." (Remarcable and Rare Effects of Lightning. Scientific American Suppliment, 57. évf., 1904., 23 679.1.).' így szól a történet a természet ritka, villámblitz-cel dolgozó fényképművészetéről. Tehát nem csupán sötétkamraszerű barlang, a mélyén aszfaltréteggel hozhat létre különös fényképet, akár Jefremov egyik tudományos fantasztikus elbeszélésében, hanem egy igen egyszerű hajóhíd és a villám összjátéka is. Ám az utóbbi, sajnos, kevésbé tartós, ezért van szükség, emlékeztetőül, egy kis palackpostára. Világító hegyek 1868. szeptember 25-én a Spilzbergákon. „Amikor visszatértem a szigetre, ahol a mágneses térerősség változásait rögzítő műszereket helyeztük el, a hegygerinc felett, déli irányban, egy különös északi fény tűnt fel. Magassága 10-15 fok volt a hegyvonulat felett. A gerinc felett sárga sugárnyalábbal kezdődölt, ez magasabban narancsszínűre váltott, majd éles csúcsokban fejeződött be. 4 sugarak hullámzottak, a csúcsokai könnyű ködpára lepte el, amelyet a szél északkeleti irányból nyugat-délnyugat irányba sodort. Amikor a köd elborította a csúcsokat, a fény eltűnt, ám a gerinc továbbra is látszott, amint egy bolygó fény megvilágítja... Szeptember 27-én, miután egy fénylő', magányos felhőt láttam reggel a tömör felhőfal előtt, este fél tizenkettő körűi egy különös bolygó fényt vettem észre, mely a hegyek gerincén vándorolt. Sárga fénykévének tűnt, mely a legnagyobb pontossággal követte < gerinc vonalát. A köd és a pára hullámzásaiból meggyőződtem, hogy a fény ismét magából a hegygerincből sugárzott. Szeptember 30-án 9 óra perckor az Amsterdam-szigeten voiu : tanúja egy hegygerinc kifényesedésének. A gerincet alkotó mindé!: csúcs gyönge fényben sugárzón. >;;< főként akkor volt látható, ha időnkre' eltakarta őket a köd." S. Lems;r<leírása a Smithsenian Instirj Annual Report 1874., című idős/.; kiadványában (1875-ös évf.. 227—1? 1.) egy kevéssé értett és \ íz-_ jelenségre hívja fel a figyelmet. tudomány mai álláspontja szeri: ugyanis a hegyek csúcsai ninc - : sugározzanak. Igaz, hogy az cltr.'í'* években sikerült laboratóriumi bizonyos kőzetek összenyomása :v már gyenge fényjelenségeké; . hozni, ám az észleit és leírt jele • a mai kísérleti adatok egyek?, ságrendileg összeegyeztethető maguktól fénylő hegygef . . a jövendő természet!;':!' szóló üzenet cs kcrdce AO,'