Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-13 / 292. szám
6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. DEC. 13. Tűzoltó krónika FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Iskolabővítés Rúzsán Isten malmaira szokás mondani, hogy lassan, de biztosan őrölnek. Ehhez képest a rúzsai általános iskola bővítése se túl nagy tempóban halad, de a munkák olyannyira földiek, hogy az éppen rendelkezésre álló pénz szab határt a gyorsaságnak. A helyi ( most még Gamesz ) építőbrigád végzi a munkát. Nem rajtuk és nem az önkormányzaton, mint építtetőn múlik, hogy mennyi idő alatt lesz készen az iskolabővítés. Amilyen időszakonként kaphat az önkormányzat céltámogatást, s amennyi a helyi kasszából juthat, úgy készül az épület. A mintegy 21 millió forintos költséget jelentő munka tavaly kezdődött. A födémcsere folytán azonos küllemet kap a régi és az új épület együttese. A négy tantermet, kiszolgáló helyiségeket, könyvtárszobát magába foglaló épületrész az idén látványosabban készült. Az önkormányzat a tervek szerint a költségvetésből az iskolabővítésre 6 millió 650 ezer forintot fordíthat a következő évben. A berendezésre, bútorozásra viszont újabb céltámogatást igényelnek majd, így várhatóan egy esztendő múlva még nem lesz kulcsrakész az új iskolaszárny. Dócról: Hatot egy szuszra Tapasztalat „Teher" A művelődési ház vállalkozásba adása óta eltelt már annyi idő, hogy levonhatók a tapasztalatok. Ficsor Zoltán, a vállalkozó, fél év alatt több rendezvényen látta vendégül a falu és környező tanyák kikapcsolódni vágyóit, mint elődei egy év alatt. Ötleteit menetrendszerűen meg is valósítja. Számítógép-bemutatót szervezett, ruhavásárra hívta a lakosokat, volt szüreti és óvodás bál, s a gyermekek karácsonyra színdarabot tanulnak. S ha a „nagy terv" (1992-ben szeretne ifjúsági tábort szervezni Dócon) is megvalósul, a falu fölkerül a jövő nemzedék emlékezetének térképére... Nevek Lázár György kőműves, Gubis László villanyszerelő, Elekes Mihály víz- és gázszerelő - három név (és szakma...) a középnemzedék sorából. Közös nevezőjük: szeretik Dócot, nem szóban és jelképekben gondolkodva, hanem két kezük munkájával bizonyítva, valahányszor szükségét érzik. Valahányszor a köz javát szolgálhatják. Kicsi a falu, itt rögvest híre megy egy-egy polgártárs tettének. Bár hármójuk közül ezúttal nem sikerült szóra bírni egyiket sem, megnyugtató volt számomra, hogy a többség számon tartja áldozatkészségüket. Döntés Ópusztaszer és Dóc összefogott. Ez egy döntésben nyilvánult meg. A két önkormányzat együtt foglalkoztatja dr. Sípos Attila állatorvost. Az előzetes felmérések, az igények nyilvántartásba vétele után született eme határozat. A fogadóórák, illetve fogadónapok megállapítása (a falvak közötti „elosztásban") a közeljövőben, kétoldalú megállapodás keretében, várható. Tíz ember bejáró; húsz ember arra is képtelen (vagy tanyán lakó...), hogy az idősek klubjában tiszteletét tegye. Létüket meghatározza (nem csak érzelmileg) az egyedüllét, a magány. Tizenegy főnek naponta hazaszállítják az élelmet, s a házigondozó gyógyszerrel és minden szükségessel ellátja a koros polgártársakat. Kis település - nagy teher, mondhatnók. Az önkormányzat állásfoglalása ezzel szemben egyértelmű: mindez nem jelent (nem jelenthet) megoldhatatlan gondot. A „teher" nem teher. Fogadóóra A polgármester legutóbbi fogadóóráján két dóci polgár kereste föl a falu első emberét. Az illetékfizetés-ügyben, ami (a véletlen folytán) mindkettő gondja volt, eligazításban részesültek. Az illeték az örökösödés, vagyis örökség velejárója... Dócról az utóbbi időben nagyon kevesen költöztek el; az örökség, annak ellenértéke helyben marad. Támogatás Az önkormányzati testület legutóbbi ülésén a polgármesteri hivatal munkáját (ha jobban tetszik: helytállását) vizsgálta. Jónak minősítették a munkatársak időszakos tevékenységét. Döntöttek a lakástámogatások odaítélésében. A lehetőség két családon könnyít, egy esetben 40 ezer forint jut felújításra, másik esetben 30 ezer forint belső korszerűsítésre. RI Bordányi csere-bere Régen minden más volt - hallani a sóhajtást azért, mert bezzeg régebben a gyerekek többet olvastak. Nem volt videó, számítógépes játékprogram, csillogó bicikli. Szórakoztató elfoglaltság nem kínálkozott, legalábbis ennyiféle nem. Van igazság persze a nosztalgikus múltidézőben, de azért a gyerekek jó része most is szeret olvasni. Bordányban a könyvtár olvasóinak kétharmada általános iskolás, s a többiek között is jócskán a középiskolás diákok találhatók. Hétköznap délutánon az iskolai kicsöngetés után teljesen spontánul épp ennyien futottak össze a kölcsönzőben, cserélni vagy újságokat nézegetni. S, e helyt a 24-25-féle folyóiratot is kölcsön lehet venni, a legfrissebb szám kivételével. Néki aztán odaint a rendőr, ráköszön az egyébként rátarti vállalkozó, gyerekek hada szalad utána. Amikor csengettyűs kocsijával nyáron végigkanyarog Szeged utcáin. Szűcs Jóska, merthogy széltében-hosszában csak így szólítják „lejóskázva", sokak ismerőse, úgy mint a nagyváros nyári sétakocsikáztatója. Az idegenforgalmi hivatal táblájával jelzett Eszterházy-hintó a szegedi nyár ékes színfoltja. Oda a nyüzsgő július, Tisza-parti kempingmarasztaló augusztus, most a hintó az óvott, régi, díszes hámokkal, patinás rekvizítumokkal a zárt kocsiszínben rejtezik. A rúzsai tanyában készülődik a tél. Ilyenkor az amúgy fuvaros tisztes foglaiatosságú Szűcs Jóska elrakja az árvalányhajas kalapot, díszelgő öltözéket, s végzi köznapi megbízatását. Amit a környékbeli tanyák lakói, földművelők igényelnek a fuvarozó alkalmatosságokkal, paraszti eszközökkel fölszerelt rúzsai embörtül. Mondhatom régebbtől ismerem, mégis kevés szót váltottunk eddig a tanya-széli fészerben sorakozó majd tucatnyi kocsiról. Kész gyűjtemény. Csinálunk egy riportot, képpel, abban el kell mondani a gyűjtemény históriáját. Magázódva, mondom röpke szünet után, mire Jóska szokott rövidvágta nevetéssel nyugtázza a dolgot: az osztán röndös. Mármint, ha nekifogunk magázódni. Igyekszem hát kikerülni az ismeA szegedi tűzoltó parancsnokság ajándékaként, egy terepjáró kocsival gazdagodott az idén a forráskúti tűzoltó egyesület - újságolta Lévai Sándor parancsnok, majd hozzátette: reméli, tűzmentes évet hagynak maguk mögött. Büszkén hozta szóba, hogy végre korszerűbb felszereléseket vásárolhattak a szertárba. Köszönhető ez annak a többféle támogatásnak, amelyben az önkéntes csapat az elmúlt időszakban részesült. Hogy mennyire magáénak és fontosnak érzi a falu, hogy a településen azonnal riasztható, a tűzoltásban-és megelőzésben egy profi, szervezetten és jól működő gárda tevékenykedjen, azt a juttatások egész sora bizonyítja. Az önkormányzattól 150 ezer forintot kaptak új tömlők vásárlására. Ami az egyéb felszereléseiket illeti, a vonulásban nagy segítséget jelentő ajándékba kapott terepjárón kívül, egy hétezer, valamint egy hatezer liter víz szállítására alkalmas kocsi áll rendelkezésükre. Ha szükséges, a régi lajtot, amely 1000 liter vizet képes fuvarozni is „bevethetik". A Haladás téesznek elemi érdeke, hogy a legfőbb patrónusa legyen a tűzoltóknak, hiszen ha a szövetkezet vagyonát veszélyeztetik a lángok, mégiscsak ők érhetnek a leggyorsabban a helyszínre. Az idén több mint 80 ezer forinttal járultak hozzá az egyesület működéséhez, és az sem csekély segítséget jelent, hogy a szövetkezeti autóbusz viszi évente legalább egyszer kirándulni a tűzoltókat. Ha már a mecénásokat említjük, az Áfész is közéjük tartozik. A huszonkét tagú egyesület parancsnoka, Lévai Sándor harminc éve irányítja a tűzoltók tevékenységét. A felnőtt gárda felkészítésén kívül, mindig törődött az utánpótlás neveléssel is. Jelenleg hattagú az ifjúsági csapat. Hogy remek versenyzők a forráskútiak, azt évtizedek óta rendre bizonyítják. Sok megyei és járási versenyen tűntek ki gyorsaságukkal, ügyességükkel. Oklevelek egész sora tanúskodik arról, hogy az első helyet szinte kibérelték maguknak. Jó a kapcsolatuk a zsombói, szatymazi, sándorfalvi, dorozsmai és dóci társegyesületekkel: kölcsönös segítségnyújtásra kötöttek egyességet. Nem csak a baj elhárítására készülnek fel, gyakorolnak folyamatosan, de mind többet foglalkoznak a tűzmegelőzéssel is. Sokféle szórólapot, felvilágosító füzetet terjesztenek, minden alkalmat megragadnak arra, hogy figyelmeztessék az embereket a rájuk leselkedő veszélyekre. Felelősséget éreznek a falujukért, ami tőlük telik, megteszik. G. E. rétség okán mulatságos szóhasználatot. így is kikerekedik, miként került ide ennyi kocsi. „ Tudom én, mások a kocsi szót meghallják, azonmód csak autóra gondolnak. Mindegy, lehet Kisapátiéknak gyönyörű az aútógyűjteményük, kifényezve, csinosítva. Neköm meg ez a fontos, a lovaskocsi, még ha ráférne a csiszolás-takarítás. " Van vagy tíz kasos kocsi a tető alatt. Úgy mondja Jóska, tizenöt esztendeje formán került az első a wmmmmm» tanyába. El egyet nem adott azóta se, inkább gyarapította a gyűjteményt. „Legtöbbjük a dorozsmai kasos kocsi. Dorozsmán híres kocsigyártók működtek, ez a fajta volt igazából a sajátságuk, a kasos kocsi. A kast rgá persze kosárfonók csinálták. A tetejibe lehetött tönni azt a Iádaforma festött tákolmányt, arra a gyümölcsöt. Valamikor apámékkal gyerökként is rengeteg utat töttünk a vásárokra. A kasos kocsi igazából csak erre volt használatos, meg amikor szomszédolásra, lakodalomba, ilyesmi alkalmakra indultak, akkor használták. A piacolással együtt ez ünneplés kocsinak számított. Néni mondhatom, hogy'annak idején olcsó lett volna, de akinek 15-20 hold földje volt, az már megvötte. Nem számított valamirevaló' embörnek, ha nem akadt a Háznál kasos kocsi. No, akkor én most akár fölvághatnék. Csak, minek. Most nem akkora érték ez. Inkább olyan okból, ha látja egybegyűjtve az ilyesmit is majd az utókor, az errefelé lakó gyerökség. az utódok, az bizony nem haszontalan. Ezért gyűjtöm csak a kocsikat. Hogy milyen idősök ? Van 36-os. meg régebbi is, de nem gondolom túlzottan öregnek egyiket se. Nincs ezökbe a beleírva, mikor készültek. A Jézuska mtija " Annyiba hagyjuk a kocsihistóriát. Egyiket kivonszoljuk az udvarra,'Jóska rákanyarítja az ülésre a nagysubát, s csak úgy sungra mondja: kerülhet erre még olyasmi idegenforgalom, hogy AZ erdős rúzsai videkön tán kis múzeum lehetne. Habár csak patronálással. BECSEI PÉTER Szennyvízterelő A házak szépek, nagyok, modemek. Villannyal, gázfűtéssel, vezetékes vízzel összkomfortosak. Gondolná a falusi, kisvárosi utcán sétáló idegen, öröm bennük élni. Aztán a házakban lakók felvilágosítják: az örömbe üröm is vegyül. Nem, nemcsak az építkezésre felvett teméntelen kölcsön, családi adósság miatt. A rosszkedv okozója a Szeged környéki települések nagyon-nagyon sok új utcájában a derítő. Ami nevével ellentétben ( csak tudnám, hogy lehetett az egyértelműen jókedvre, humorizálásra termett derítő szavunkat „ rátelepíteni" a szennyvízülepítő gödrökre névként?!), nemhogy nem hangol jókedvre, de egyenesen (ki)borító, kedélyfelhőző. Különösen felhős időkben, sok eső idején amikor a megemelkedő talajvíz miatt az emésztőgödrök nem tudják elnyelni a szennyvizet, s „visszaköpik", kibuggyantják az udvarra. Onnan meg ugye - merthát ki is szeretne zsíros, koszos vízben dagonyázni a saját portáján - szépen kiterelik az utcára. Jobbik esetben az ottani árokba. Szennyvízcsatorna - ami megoldhatná a problémát - ugyanis sajnos a legtöbb helyen nincsen (jó, ha árok van). Sándorfalvától Szatymazig, Mórahalomtól Kistelekig csordogál szinte minden településen jónéhány utcában a szennyezett víz. Van, hol nemcsak esők idején, hanem máskor is kiengedik a kerítés alatt, menjen világgá, ha már nincs csatorna, ami befogadja, s ha már nagyon drágálják a szippantókocsi tarifáját. - Az egészséges környezet úgy tűnik kevésbé drága az ellene merényletet elkövetőknek. Legalábbis addig, míg például a sáros vízzel játszadozó gyerekük valami bőrfertőzést vagy egyéb betegséget nem kap tőle, vagy ki nem pusztulnak sorra az utcafrontra ültetett növényeik. A felelőtlenség, a nemtörődömség előbb-utóbb megbosszulja magát. A szennyvíztől „szabályosan" kellene szabadulni: szippantókocsival vagy csatornával megfelelő helyre távolítva. Akkor is, ha a csatornázás drága, s akkor is, ha a legtöbb településnek nincsen szennyvíztisztító telepe. A csatornázáshoz ugyanis lehetne társulni - a mórahalmiak például idén közel két és fél kilométer hosszan építették meg a zárt szennyvízelvezetőt. Saját zsebből, hitelből, helyi közpénzekből, pályázható állami támogatásokból öszejönne némi alaptőke, s az árokásó nyelét sem lenne szégyen megfogni. ( Kevesen tudják talán, de a szennyvíztársulatnak csatornázásra befizetett pénz levonható a magánszemélyek kommunális adójából.) S lehetne társulni - mint például Szatymaz és Sándorfalva teszi - az egymáshoz közeli községeknek a szennyvíztisztító telep megépítésére is. Nem vetne talán habot a szappanlevet „derítő" közös létesítmény, mint ama sokat emlegetett közös ló háta... Csak jó szándék, a közös gondok, az egymásrautaltság felismerése, s közös cselekvési szándék kellene. De az minél előbb és nagyon. Mert a szennyvízzel s vele fertőzés- és járványveszéllyel fenyegetett falusi, kisvárosi utcákban még idegenként sétálni sem öröm, nemhogy ott lakni, lett légyen bárminő szép is egy-egy új házsor. Lakói legalább önmagukat ne tévesszék meg és ne áltassák: összkomfortos csak akkor lesz az életük, ha a villany, a gázfűtés, a jó ivóvíz mellett biztosítják azt is, hogy a szennyvizet elvezetik. De nem a kapujuk vagy a szomszéd telke előtti árokba! SZABÓ MAGDOLNA Forráskúti vita az emlékműről Ma, pénteken délután fél ötkor az általános iskolában tartja soron következő ülését a forráskúti képviselő-testület. Kassai István rendőr főtörzsőrmester, a falu körzeti megbízottja, a község közbiztonságáról számol be, majd a település egészségügyi helyzetét elemzi dr. Vereczkey Csaba körzeti orvos és dr. Karácsonyi Sándor körzeti fogorvos. Ezután a tervezett második világháborús emlékmű felállításának módjáról, a közadakozás megszervezéséről cserélik ki véleményüket a képviselők. Szűcs Jóska gyűjti Kis kocsi, kas kocsi