Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-13 / 292. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. DEC. 13. PANEK SÁNDOR Delírium colorans Csók István emlékkiállítása a múzeumban November végén hírt kaptunk arról, hogy Kocsár Balázs, a Szegedi Nemzeti Színhez 2R éves karmestere sikerrel szerepelt Japánban a tokiói Min-On koncerfszervezö-irSda nemzetközi karmesterversenyén. A fiatal dirigens, aki három évvel ezelőtt a televízió karmesterversenyén a legjobban szereplő magyarként lett harmadik, a tokiói világversenyen többszáz induló között három megmérettetés után az első tízben végzett. Kocsár Balázs színházi munkája mellett az Állami Hangversenyzenekar betanító karmestere és 1992-től a Bécsi Zeneakadémia ösztöndíjasa. Tegnap Szegeden találkoztunk. Hogyan jutottál el Tokióba? - Ahogy az lenni szokott: úgy gondoltam, egy komoly nemzetközi karmesterverseny a legjobb útja annak, hogy a külföldi zenekarok felfigyeljenek egy pályakezdőre. Egy ilyen eseményen általában megjelennek a zenekari vezetők és ügynökségek. Különben Szegedre is így jutottam, a tévés verseny révén. Szóval beneveztem a Min-On-ra - aztán a Bécsben és Tokióban tartott elődirigálásokon a háromszázötven jelentkező közül kiválasztottak harmincat. Bécsben az európaiakat, Tokióban az Ázsiából, Amerikából jötteket zsűrizték, úgy, hogy valamennyiünknek Weber Oberon-nyitányát kellett játszanunk. Ez művészileg egy kissé különösnek tűnt, de nemsokára másfajta meglepetés várt: meghívót kaptam a tokiói középdöntőbe. - Volt-e még magyar karmester a legjobbak között? - A mezőnyben nem - a zsűriben viszont ott volt Oberfranck Géza is. - Milyen darabokat vezényeltél? - A döntő első fordulójában a Varázsfuvola-nyitányt és Bartók Concertójának negyedik tételét, a második fordulóban pedig Brahms második szimfóniájából a második-harmadik tételt és a no. 2. recitativo és áriát Mozart Don Giovanni című operájából. Ezek mind kötelező, kiválasztható gyakorlatok voltak. A verseny annyiban különbözött az itthoni tévés karmesterversenyektől, hogy itt nagyobb hangsúlyt kapott a zenekarral közös munka. Verseny közben próbálni is kellett, azt is pontozták, s ez így van rendjén, hiszen nem csak az jelenti a karmesteri munka lényegét, ami egy kész előadáson kívülről látszik. Egy ötperces darabra kaptam 10 percet, s ezalatt többször leállíthattam - le kellett állítanom - a zenekart, ha azt vettem észre, hogy valami nem úgy jön be, ahogy szeretném, vagy persze akkor is, ha menet közben hibáztam. A zsűri ezt a kontrollt is pontozta, sőt ezáltal azt is, hogy sikerül-e gyorsan és pontosan megtalálnom azt a néhány angol szót, ami a zenekarra hat. - Apropó, zenekar. Hogyan sikerült a japán zenészekkel összhangot találni? - Ez egy különös dolog; úgy éreztem, a japán zenészeket az európaiaktól nerii a hangszeres tudásuk szintje különbözteti meg, hanem valami egyéb! Az európaiak esetében a karmesternek meg kell nyernie a zenekart, viszont ha ez sikerült, mindjárt érzi, hogy van kontaktus. A japánokkal másként van: rend van, fegyelem, bármit elvégeznek amit a karmester kér. azt viszont nem lehet látni, hogy mindez szívből jön-e vagy sem. És van egy másik furcsaság is - most ugyan a Concerto negyedik tételét vezényeltem, de biztos vagyok benne, hogy a harmadik tétel magyaros hangzású Siratóéneke nehezebben ment volna a japánokkal. De ugyanígy van Mozarttal is: amit az európai zenekar egy mozdulatból megért, azt nekik magyarázni kell. Elvégzik, de nincs a vérükben. - Az azonban mégiscsak furcsa, hogy egy zenekar képes rövid idő alatt harminc, számára ismeretlen karmester különböző felfogásának megfelelni... - Dyenkor minden a legelső pillanaton múlik. Hogy úgy mondjam, fel kell rázni a zenekart. A karmesteri szuggesztivitás fontos része a munkának. - Említetted, hogy jelen voltak a zenekari ügynökségek. Kínáltak-e szerződéseket? - Ezt még ne kiabáljuk el. Most csak annyit mondanék, hogy jövőre valószínűleg visszautazhatom Japánba és Koreába. Karmesterverseny Tokióban Amit az európai egy mozdulatból ért éppen az ő csákánya koppant meg a püspöksüveget viselő, kezében könyvet tartó, szakállas férfifigurában. Ennél is nagyobb csoda, hogy-a szent koporsója is előkerült. Halála után 300 évvel ugyanis Adelaide, Capet Hugó felesége Senlisbe hozatta az ereklyéket és éppen ezek őrzésére építtette föl a királyi kápolnát. S hogy Saint Frambourg valóban kegyeibe fogadta az ügyért buzgolkodókat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ásatások további meglepetéseket tartogattak. Három éve ugyanis, még mélyebb rétegekben kutatva, a föltárt vártorony tövében kőkoporsóra leltek. Ma már a benne fehéren világító csontvázra vetül a reflektor csóvája: az első francia királyné, Adelaide földi maradványaira. S miután tárgyi emlékek: római kori pénzek, reliefek, Krisztus előtti szobrok, edénycserepek, állati és emberi csontok is előkerültek, nem alaptalan a remény: talán rábukkannak itt Capet Hugó koporsójára is. Cziffra György pedig, miközben zenél, renováltatja a templomot, s rendületlenül vallatja a múltat, fölkarolja a fiatal, tehetséges művészeket, legyenek azok magyarok vagy nem magyarok, zenészek, festők vagy szobrászok. Mert amint Ágyúk és virágok című könyvében írja: megígértem magamnak, hogy kinyitom azok előtt, akik ezt megérdemlik, annak a templomnak az ajtaját, melyből én magam oly sokáig ki voltam zárva." Ezzel beteltek a Párizsban írt napló lapjai. A jegyzetíró búcsúzik tehát, s mi mással tehetné, mint Ady szavaival: „ Dalolj, dalolj. Idegen fiad Daltalan tájra megy, szegény: Koldus zsivaját a magyar Ég, Óh, küldi már felém." (Vége) CHIKÁN ÁGNES Csók István halálának harmincadik évfordulójára a Móra Ferenc Múzeumban emlékkiállítás nyílt. A 23 fesmény és 6 grafika a Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából került Szegedre. A tárlat január 2-áig tekinthető meg. Csók István a századforduló és a századelő magyar piktúrájának egyik legkiemelkedőbb alakja. Kezdetben a Mintarajziskolában Székely és Lotz voltak a tanárai, majd egy ideig Münchenben Löfftz akadémiájára járt. Ekkor kötött barátságot Hollósy Simonnal és a köréje csoportosuló fiatal magyar festőkkel. Ez a barátság Csók művészete szempontjából is nagyon fontos, hiszen Hollósyék Nagybányára történt átköltözése után ő is sokszor megfordult Nagybányán. De előbb Párizsba ment, ahol beiratkozott a híres Julián akadémiára, itt főleg BastienLepage és Dagnan-Bouveret hatott stílusára. Franciaországi évei alatt kivilágosodik palettája, a képek dekoratívabbak, színesebbek lesznek; a valőr piktúra kihangsúlyozódik képein, amely inkább megfelel szenzuális alkatának. Hazatérése után változik stílusa, mindig a „NAGY MŰ" igézetében él és alkot; melyet a Báthori Erzsébetet ábrázoló kompozíción el js készít. (Ez a kép sajnos elpusztult, de egy vázlat bekerült a szegedi tárlat anyagába.) E kép nemcsak tagadhatatlan kvalitásai miatt jelentős, hanem azért is, mert a mester egyetlen történelmi témájú tablója. párizsi évek „hét bő esztendejének" fő művei a Műteremcsarnok, illetőleg a Thámár című kép a tárlat erősségei. A Thámár első változatát 191 l-ben a római Galéria is kiállította, s egyben az a megtiszteltetés érte a mestert, hogy Szinyei után második magyar festőként Önarcmása az Uffizi önarcképgyűjteményébe került. Művészetét nehéz meghatározni, hiszen oeuvre-jében különböző fajsúlyú képek találhatók. Ennek oka nem csak bizonytalankodó természetében keresendő, talán közrejátszott az általa „bútorképeknek" definiált alkotások készítése is. Erre megélhetése miatt volt szüksége. Festészetére nemcsak az említett Bastien-Lepagé, hanem Renoire és több más impreszszionista mellett pályája elején Courbet is hatott. Hosszú élete során több irányzattal próbálkozott; egy ideig a realistákat, majd a szimbolistákat követte. Az izmusok korában elbizonytalanodott; a fauves-okat és Matisse-t elfogadta, de a kubizmussal és a dadával szemben már idegenkedett. O maga mindig impresszionistának vallotta magát, de festészetével inkább a posztimpresszionizmussal kacérkodó impresszionizmus jellerrlző. Legkiválóbb megközelítését a kitűnő kritikus. Kállai Ernő adta: „Az érzékek, a szív és a szellem derűjének, e pogány szentháromságnak Csók István a legragyogóbb magyar f-stője" . NÁTYI RÓBERT Párizsi napló - Néha, amikor a férjem nincs itthon, beülök ide, és fogadom a vendégeket. Akit itt látsz, mindenki önként, pénz nélkül dolgozik a kápolnában. Na. de nézzetek szét! A CSOCtdtéVO Süínt FmmbOUrg Látod azt a fotót a falon? - Mi tagadás, nem. - A VI. században élt egy nemesi származású ifjú, aki elhatározta, fölhagy eddigi életével és barátként Isten egyszerű szolgájául szegődik: a hittéritésnek és a tudománynak szentelte napjait. A legenda számos csodálatos tettét megőrizte. Hiszem, hogy rajtunk is ő segített, amikor a francia állam közérdekűnek nyilvánította alapítványunkat, így az adományokból már reményteljesebben folytathattuk a helyreállítási munkát és az ásatásokat is. Dicséret illeti a szegedi tárlat rendezőjét, Szatmári Gizellát, mert Csók valamennyi stíluskorszakából fontos műveket sikerült összeválogatnia. így a korai népéletkép egyik jellegzetes darabját, a Cserénynél című képet vagy a sokác asszonyokat bemutató sorozat egy-egy darabját. Továbbá látható a Züzü sorozat két része, melyen Csók bemutatja kiváló kolorista képességeit. Franciaországi tartózkodása alatt több erotikus tartalmú aktot festett, mint a bemutatott Honni sóit... című képet, mely Renoire hatását mutatja. Tél. á tavaszban elnevezésű kompozíciója a magyar impresszionista tájfestészet egyik remeke. Megemlítendő a húszas évek csendéleteit előre jelző virágcsendélet, vagy a harmincas évek balatoni tájképeiből néhány szép darab. Portréfestészetét a kitűnő Wlassics arckép és az 1903-ba'n feleségéről festett háromnegyedes vászon jelzi. A Egy ócska garázs, tele limlommal. - Ezt találtuk itt, amikor a férjemmel 1973-ban rábukkantunk az épületre. Andre Malraeux, az akkori kultuszminiszter ötlete volt, ha férjem a fiatal művészek fölkarolásához méltó műemléket keres, nézzen közül Senlisben. így esett meg, hogy Cziffra György nem csak a zenészek, hanem egy történelmi emlék patrónusává is vált. - Ehhez rengeteg pénzre lehetett szükség! - Annyit éppen összehoztunk, amennyiből megvettük ezt a romos kápolnát, sőt el is adósodtunk feleli Solejka. - Férjem dolgozott, mint egy gályarab, hangverseny hangversenyt követett: kellett a pénz a munkálatokhoz. De Saint Frambourg megsegített bennünket. Tudod, ki ő? vezte kék üvegablakok, misztikus megvilágítást kölcsönözve a teret uraló, két ébenfekete Jamaha zongorának. Értékes kincse a kápolnának a Szent Ferencet és a magyar Erzsébetet ábrázoló két üvegablak is, amely - Cziffráék hiszik -, szintén Saint Frambourg kegyeiből került a birtokukba. Még a felújítás idején jelentkezett valaki, hogy a tulajdonában lévő, a hiányzó ablakokkal megegyező méretű, mesteri, színes üvegeket adományként fölajánlja. S míg megilletődve lépkedek a padok között, a rejtett hangszórókból Liszt zongoraversenye szól, s a képmása tekint rám a falról, fiatal festők modern alkotásai közül. Keskeny csigalépcső vezet a kriptába. - Ott vannak csak az igazi kincsek! - mondja Solejka. - Ez itt Franciaország bölcsője, s ha jól meggondolod, Magyarországé és egész Európáé is. A hűvös kripta a sikeres feltárások után ma múzeum, amelyben a szent másfél méteres megvilágított kőszobra üdvözli a belépőt. Solejkának adatott meg az a szerencse, hogy ásatás közben A XII. századi kápolna, az a 15 évvel ezelőtti garázs ma eredeti, gótikus szépségében fogadja a nézelődő! csakúgy, mint a hangversenyek közönségét. Különleges fényt árasztanak az oltár előtti „pódiumra" a Joan Miro ter-