Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-12 / 291. szám

4 KARÁCSONYI MELLÉKLET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. DEC. 12. Kulturális hírek Kxistentia Mini arról már beszámoltunk, c hó elején megjelent a kultúrtörténeti jelentőségű Existcntia című filozófiai folyóirat, amely hazánk első nemzetközi terjesztésű és Szegeden szerkesztett orgánuma. Kiadója a Pro Philosophia Szegedicnsi Alapítvány. Az első szám megjelenésének alkalmából ma este 6 órakor a Hági étterem magyar szoba nevű különtermében sajtótájékoztatót tart Cstjtei Dezső főszerkesztő és Gyenge Zoltán szerkesztő. Akit még ezek után is érdekel a filozófia, átmehet a JATE-klubba, ahol csic 7 órától a Fiolozófiai Kávéház vendége, Rugási Gyula a kezdet és a vég filozófiájáról beszél majd. Az esszéíró kötete egyébként nemsokára megjelenik az újrainduló JAK fíizctsorozatban. Ugyancsak a JAK adja ki a Szegedről elszármazott két költő, író legújabb könyveit is, Szíjj Ferencnek novelláskötete jelenik meg. Solymosi Bálintnak pedig az első verseskönyve. Vulkánok A Magyar Földrajzi Társaság szegedi osztálya és a Csongrád Megyei Ismeretterjesztő Társulat ma délután 5 órakor előadóüléseket rendez, melyen először Kassai Ferenc okleveles mérnök mutatja be a ma használatos szélerőgépckct, valamint értékeli azok helyét, hasznosságát napjaink környezetvédelmében. Ezt követően dr. Kaszab Imre, a JGYTF tanszékvezetője beszél arról az áprilisban megtartott háromhetes terepbejárásról, amely a Mediterráneum vulkanizmusának tanulmányozására szolgált, minekutána a kutatók megmászták és bebarangolták a Vezúvot, a Sztrombolit, a Vulkánét és az EtnáL Minderről diaképes bizonyságok is lesznek. Az ülés helye az Ady téri egyetem TTK 1. emeleti előadóterme. Náaay Szilamer kiállítása A festőművész kiállítása ugyancsak ma délután 5 órakor nyílik az Országos Műemléki Felügyelőség Oroszlán utcai kiállítótermében. A kiállított képek eladásából származó bevételt a művész a Szegedi Vadasparkért Alapítvány javára ajánlja fel, melynek bejegyzése a megnyitóval együtt lesz. Az alapítvány célja, hogy támogassa a Szegedi Vadaspaii fejlődését, hogy ott minél több, az állatok biológiai igényeinek megfelelő, természetszerű bemutaló létesüljön. Az alapítvány nyitott, hozzá bárki csatlakozhat. Az adományozók között, akik az alapítvány csekkszámlájára készpénzt utalnak, és a feladóvevényt december 18-ig a kiállítótcremhcn leadják, egy nevet kisorsolnak, és akinek kedvez a szerencse, egy alkotást választhat a művek közül. Poszt magyar Ez a különös, s talán némiképp irritáló kifejezés három szegedi bőlcsészlanár találmánya, akik a tárgykörben fel is olvassák kiáltványukat ma este 7 órakor a szegedi Ifjúsági Házban. Itt tartják ugyanis a Pompeji című irodalmi lap újabb felolvasóestjét, mely lap a város kulturális bizottságának hathatós támogatása folytán tovább él. De nemcsak Szilasi László, Kovács Sándor és Odorics Ferenc tanár urak dolgozatai hangzanak cl, hanem lesz modem mai irodalom is Kukorelly Endre. Németh Gábor és Darvasi László tollából. A honismereti egyesület közgyűlése December 14-én délelőtt 9 órakor a TESZ tanácstermében (Tisza Lajos körűt 47., II. emelet 202.) Szegeden tartja közgyűlését a Csongrád Megyei Honismereti egyesület. Az ülésen dr. Juhász Antal tanszékvezető egyetemi docens, az egyesület elnöke tart beszámolót a honismereti szövetség egyéves tevékenységéről, majd Radocsai Ferenc alelnök tájékoztatja a tagságot a XIX. honismereti akadémia ajánlásairól. Operapremier Bűvös látomás Amint fölmegy a függöny, mögötte függönyréteg válik láthatóvá, rajta hatalmas, a teljes színpadnyílást betöltő festmény, egy Mozartkorabeli színházi belsőt ábrázol pompázatos bordó színben. Csodálatos. A három gyermek érkezik, s a három mágikus tárgyat hozzák, a fuvolát, a harangjátékot, Pamina képét, és csendre intenek bennünket. Majd eltűnik függöny. Alulról világított lépcsősorok tűnnek elő, középen nagy, fényes háromszög, a háttérben perspektivikus négyszögsorok szórják felénk a napsugarak metafóráját, akárha Taminót Michael Jackson, Sarastrót Demis Roussos énekelné, az Éj királynőjét meg Madonna. A látvány lenyűgöző. Menczel Róbert díszlete az első fél órában székemhez szögez. Aztán kezdem megszokni, kiismerem működését, s már nem lep meg többé. Miképpen Taminónak is egy magyar tenorista jön be, igazi operaénekes. Semmi Jackson. A ruhája is az operai konfekcióhoz igazodik, miképpen Papagenó kosztümjében sincs semmi különös, meg a többiekében sem. Talán kissé gondosabban, gazdagabban díszítettek. A látvány két fő eleme tehát ellentmond egymásnak. Ezzel azonban az előadás nem kezd semmit, semmi nem következik ebből. S idővel mindjobban szembetűnik a díszlet fő problémája: kizárólag háttérként funkcionál, nem válik a játék terévé. A középen lévő háromszög, s a hozzá tartozó lépcsők leszűkítik a hasznos színpadfelületet. A darab lényegében a középen és a rivalda elején történik meg. Békés András sok festői képet komponál. A tér adottságai miatt a statikus jelenetek a leghatásosabbak. Az emelkedettség ellenpólusát leginkább képviselő Papagenó jelenetei is gyakran sikerülnek statikusra. Busa Tamás rendelkezik egyfajta civil bájjal, amely néhány pillanatban meg is csillan, és hitelessé teszi a figurát. Békésnek (és az előadásnak) azonban egy groteszkebb, mozgékonyabb, harsányabb figurára lenne szüksége, s a művész láthatóan határozott inspirációt kapott erre, ám ha játszani, komédiázni akar, nyomban modorossá, hiteltelenné válik. A II. felvonásbeli híres dalban („Egy tűzről pattant lányka...") pompás ötlet, hogy a madarász egyre nagyobb kupával kapja a bort. Rögtön élvezhetővé válik a három egyforma strófa unalma. A nóta végére azonban Papagenó egyáltalán nem rúg benne. Iszik - minden eredmény nélkül. Ez a kis epizód akár az egész előadás metaforája is lehetne: jó ötletek, hatásos beállítások halmaza, amit látunk, rendezőelv, látható irány nélkül. A rendező nyilatkozatában elmondta, hogy a darab mese, nem érdemes rajta számonkérni a szigorú dramaturgiát. Valamiféle rendezőelvet, összetartó erőt azonban kellett volna találni, képit, táncosat, vagy valami mást. Persze lehet, hogy az összeszedett előadás terve megvolt Békés András fejében, s csak a szegedi színház tehetetlenségi nyomatéka akadályozta, hogy mindezt a színpadon megvalósítsa. A zene szépen szólalt meg. Pál Tamás biztosan tartotta kézben az előadást, nagy stílusbiztonsággal muzsikált, különösen az első felvonásban. Néha a megszokottnál lasúbb tempókat vett. Az énekesek nem a legjobb diszpozícióban énekeltek a premier estéjén. Talán a kimerítő próbaidőszak, vagy az FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ influenzajárvány hatása érződött. Gregor Józsefnek régi, jó szerepe Sarastro, kellő nyugalommal, fennköltséggel viseli a figurát. Hangja azonban nem legszebb fényében tündökölt. Mukk Józsefnek m.v. is gondjai támadtak a Képária tartott hangjaival. Szép színű tenorja igazi lírai orgánum, világos, könnyű. A további előadások során bizonyára magabiztosabbá, erőteljesebbé válik éneklése. Vámossy Éva hangilag biztosan, színészileg rutinosan formálta meg Paminát. Mindkét tervezett Éj királynője lemondott. Az énekversenyről ismert pécsi Zalai Lídia beugróként is magabiztosan, hatásosan énekelte két nehéz áriáját. A koloratúrákkal nincs gondja, csak a csúcson, a háromvonalas f-eknél szűkül be kicsit a hangja. A népes szereplőgárdából Busa Tamást kell még kielemelni. Az akasztási jelentben ugyan zeneileg bizonytalan volt, ám a szerep egészében egészséges vitalitással formálta meg Papagenót. A férfikórus ihletetten, emelkedetten énekelte a papok karát. A látványos revükuliszák mögött azonban nincs egy újabb, láthatatlan réteg, nincs ott a zene szelleme. MÁROK TAMÁS Párizs környéki csavargásainknak Senlis is egyik állomása volt. Ottani váratlan és páratlan élményeim azonban arra késztetnek, hogy külön fejezetet szenteljek ennek a kirándulásnak. Capet Hugó és Cziffra György Az útikönyvek a környék legrégebbi, római és középkori emlékekben bővelkedő városként említik Scnlist. ezt az erdő ölelte, évezredes álomba ringatott települést. Távol a forgalmas utaktól, a zajtól hiszen ide még a vasutat se engedték be a lakók -, Claudius korabeli amfiteátrum, zegzugos, macskaköves utcák, kőkerítések mögé bújt udvarházak fogadják a látogatót. Szinte lábujjhegyen járnak errefelé még a turisták is, nehogy folveijék a várost szendergéséből . Fő nevezetességként ajánlják a turistairodában az 1191-ben fölszentelt katedrálist, amely a francia gótikának a párizsi Notrc Dame-nál is régebbi remeke. Láttán az az érzése támad az embernek, mintha már tanulmányozta volna ezeket az égbe törő tornyokat, a szobrokkal, domborművekkel díszített, csipkés homlokzatot... Persze, hiszen ez volt a minta a rcimsi, az. amiensi, számos párizsi gótikus székesegyház építői számára, és a csaknem azonos korú chartresivcl is mutat hasonlóságot. Rójuk tovább az utcákat: itt Szent Péter restaurálásra érett temploma, távolabb Capet Hugó Párizsi napló 13. Zongora a kápolnában királlyá koronázásának színhelye, az ősi vár romjai. Mintha szellemével marasztalna a város, nem tudunk elszakadni tőle, bolyongunk tovább. Saint Frambourg terén a szent XII.—XIII. századból való temploma. Homlokzatán kőbe vésett évszám: 987, és egy név: Capet Hugóé. A bejárat mellett hangversenynaptár, olvasom: a Cziffra Alapítvány rendezvényei. Szemem a patinás tűzfalra siklik, s ott egy föliratba ütközik: Franz Liszt CHIKÁN ÁGNES MIROSLAV BRACSUU auditórium. Hajt a kíváncsiság, vajon mi kapcsolja össze a mi Istvánunknak koronát ajándékozó Capet Hugót a külföldön megdicsőült, világhírű magyar zongoristával, Cziffra Györggyel. - Mindhárom - feleli szintén Találkozás Solejkával - Mi ez: templom, múzeum, hangversenyterem? - kérdezem angolul az előtérben jegyet áruló hölgytől, aki könyvekkel, lemezekkel körülbástyázva fogadja a betérőket. angolul. Ne rójanak meg érte, de ezúttal is megpróblákozom a press card-ral, hisz - hála a lovagias franciáknak -, különös kegyben részesítik a hivatásos tollforgatókat: minden múzeumba ingyenes a belépés számukra. Ezúttal nem járok sikerrel. - Sajnálom, ez magánalapítvány - mondja kedvesen, és én természetesen fizetek. Közben nem állhatom meg, hogy ne dicsekedjem el magyar mivoltommal. - Á, szóval magyar? Én meg egyiptomi vagyok! - licitál a hölgy, s lehet, hogy csak én érzek némi gúnyt a hangjában. Egyszer csak azonban nyelvet vált. - Beszélnek magyarul? - kérdi. - Hogyne - válaszolom anyanyelvemen. - De hát gyerekek, miért nem szóltatok előbb! - sajnálkozik, majd bemutatkozik. - Solejka vagyok, Cziffra György felesége. Yamaha-siker Szegeden A konzervatórium nagytermében, hétfőn szokatlan koncert fültanúi lehettünk: a két. Japánból érkezett művésznő, Tomoko Okada és Mina Nakagawa műsorát Beethoven, Bizet, Csajkovszkij, valamint más, kevésbé ismert modern zeneszerzők művei, továbbá könnyűzenei és dzscsz örökzöldek alkották. Az est megálmodója a világszerte - elsősorban hangszergyártásáról - ismert mamutvállalat, a Yamaha volt. A művek attól függetlenül, hogy nagyzenekarra vagy szólóhangszerre íródtak - a hangszerek technikai és zenei lehetőségeit demonstrálva Yamaha-szintetizátorokon szólaltak meg, s e tény, meghatározta a koncert jellegét is. A bemutatott szintetizátorok memóriája és a választható hangszínek széles skálája, illetve e lehetőségek - az előre felvett és az élő zene konbinációjának kimeríthetetlen lehetőségei ámulatba ejtőek. A művésznők 3-4 éves koruktól fogva a Yamaha zeneiskoláiban tanultak. Játékukat hallgatva, az az érzésünk támadhatott, hogy amíg eddig csupán tíz ujjunk, két lábunk és egy orrunk volt, ezentúl e billentyűs hangszerek megszólaltatásához elengedhetetlen testrészeink - hála az elktronikus csodák - megsokszorozhatták. A fiatalok jelenlétének köszönhetően a teremben igen lelkes volt a publikum, a produkció művészi színvonala azonban itt-ott némi kívánnivalót hagyott maga után. De ne firtassuk! A koncert igazi sztárjai valójában a hangszerek, aYamahák voltak. Akik valóban a zenével foglalkoznak nem árt tudniuk, hogy a hagyományos hangszereken kívül hogyan és mivel lehet még zenélni a huszadik század végén. A Yamaha-est sikere talán elsősorban ezzel magyarázható.