Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-11 / 290. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. DEC. 11. / Éljenek a Zenebarátok Jubileumi kóruskoncert Megható és megérdemelten szép, őszinte ünneplésben részesült Erdős János karnagy s remek neveltjei az Ifjú Zenebarátok Kórusa. Fennállásuk 20. évfordulóját ünnepelték meg az emlékezetes hangversennyel az egyetem aulájában. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. Sz. Gyakorló Iskolájának ének-zenei tagozaton végzett tanulóiból alakult 1971 őszén az a kis lelkes kórus, amelyben énekelni öröm és büszkeség volt. Szép hagyománnyá vált aztán, hogy akiket Erdős tanár úr neveit az ének szeretetére a gyakorlóban, később is visszajártak hozzá. így maradt fenn s öregbítette egyre inkább jó hírét a lelkes fiatalokból álló együttes. Hosszú lenne felsorolni hol, s merre jártak a világban, hány fesztiválon és zenei versenyen álltak boldogan a dobogón. Itthon s Európa számos városában sokszor hódoltak az éneklés örömének, és sikert sikerre halmoztak. S hogy ez nem volt alaptalan, bizonyította jubileumi koncertjük is, amelyet nemcsak nagyon szép, de igen igényes művekből állítottak össze. Finom, kiegyenlített szólamokat hallottunk, s külön kiemelésre kívánkozik a muzikálisan s kellemes hangon daloló férfikar. Alapos, kitűnő felkészültségüket igazolta az a tény, hogy javarészt fejből éne­kelték a hatalmas műsort. Erdős János keze alatt igazi, élményt adó muzsika született. Valamennyi kórusműnek saját arculata volt, s az ér­zelmek, színes hangulatok gazdag berkeiben barangoltunk, dalolásukat hallgatva. Gcsualdo rendkívül nehéz, modulációktól s harmóniaváltásoktój terhes madrigálját még a kezdeti elfogódottság ellenére is magabiztosan szólal­tatták meg. bizonyítván a tiszta intonálásban való jártasságukat. Brahms: 0 süsser Mai című kórusdarabjában az oldott, felszabadult érzelmek felé nyitottak, s Kodály három kórusművében már példaszerű megjelenítő s atmoszférateremtő erővel énekeltek. Egyaránt dicséretre méltó az Adventi ének tiszta emelkedettsége, magasztossága, a Székely keserves érzelemgazdag, drámai tolmácsolása^ s a Norvég lányok virtuóz, puha pasztell színekkel tündöklő megjelenítése. A tartalmas indító blokk után szívmelengető perceknek lehettünk tanúi. A városi önkormányzat s a KOTA vezetősége, valamint" a saját és testvérkórusok köszöntése s aján­dék átnyújtása következett. Kedves, örömteli visszaemlékezéseket is hallottunk a volt alapító tagoktól. Az ünneplés derűs perceiből a karnagy felé áradó szeretet és a tisztelet érződött. A műsor második felében jobbnál jobb produkciókat hallottunk. Mcssiacn: 0 sacrum convivium különleges harmónia és ritmusvilágú, gyönyörű és nehéz kompozíciójának makulátlan és ihletett tolmácsolása s a hasonlóan különleges és szép Vinea mea clecta Poulenctol egyaránt gyönyörködtetett. Stílusos, ízléses és hangulatgazdag volt a két Kodály­mű, a Fölszállott a páva s a Túrót eszik a cigány is. Végül, emelkedett példáját adva az áldozatos pedagógiai s művészi munka kisugárzásának, dobogóra lépett az a sok, e kórusban énekelt, ma már diplomás, vagy más intézményekben tanuló zenebarát, akik szívesen s szeretettel jöttek vissza ünnepelni azt a kórust, ahol annyi életre való széppel és jóval gazdagodtak. Lélekkel, tökéletes érzelmi azonosulással s kifejezőerővel, s nem utolsósorban, nagyon szép hangon énekelték a Fridcrici Baráti kör. Mozart Ave verum s Kodály Esti dal című kompo­zíciókat. BERÉNYI BOGÁTA MMMMMBUMI A kiállítás, amelyről szót ejtünk, december elejéig volt megtekint­hető a Bálint Sándor Művelődési Házban. A húsz tárlóban tenyér­nyinél alig nagyobb grafikák és leginkább késő őszi, össze­söndörgőzött, aszott falevelekre emlékeztető, színes alapról fino­man visszakapart, általában egyet­len vonallal meghúzott fehér­vonalas ábrácskák lapultak. Az életnek alapvető, közös törvé­nyeiről szólnak ezek a levélere­zetek: mintha egyetlen hatal­mas nagy fának az ágain sarjadtak volna, hogy aztán tél közeledtével a rettenetes, vad szelek szertefújják őket a világba. Némelyik oly apró - szinte rá kellett hajolnunk az üveglapokra, amelyek óvják ezeket a képecskéket, hogy egyáltalán megláthassuk, mit is ábrázolnak. Holott valójában persze -nem kellene a világtól félteni őket, nincs is szükségük erre a védelemre: sőt, pont fordítva - mintha ösztönösen is - az emberek védekeznének így ezektől a hatalmas energiákat légie­sen tömörítő miniatúráktól, nehogy kirobbanjanak a tablók herme­tikusan elzárt, diszkrét világából, nehogy rátámadjanak jól berende­zett, akolmelegségűre bélelt tetsz­halott Világunkra. Ki hát, honnan jött a művész, aki olyan dolgokra kényszerít bennünket, amelyektől megalomániás korunkban már régen elszoktunk - hogy tehát ha akarunk egyáltalán valamit is kezdeni műveivel, ha tehát van bennünk szándék a látásra, az észlelésre, akkor egész testünket ­fizikailag is - megfeszítve kell hogy figyeljünk? bert tett is róla, hogy be se csukód­jon. Megvádolták, hogy elkótyave­tyélte a királyi vagyont, így aztán szegény Fouquet börtönben végezte. Lám, vannak a történelemben ef­féle tanulságos esetek. Tényleg, mi is ebből a tanulság? Tessék válasz­tani: ne építs fényűzőbb házat, mint a fölöttébb való! Ha mégis, ne hi­valkodj vele! És végül: ne herdáld el a rád bízott vagyont! Olvasom: Voltaire és Moliere is gyakran megfordult a kastélyban. Jan Baptiste Poclain valószínű, nem itt kapott ihletet a fösvénység megformálásához. Talán inkább odébb, Chantillyben, ebben az ugyancsak fényűző, hajdani főúri mulatságoknak ott­hont adó, ma is kincseket őrző kas­télyban. Condé herceg vendégeként - Racine, La Fontaine, Madame de Sévigné társaságában - elleshetett egyet s mást, ami hozzásegítette figurái megformálásához. Része lehetett ebben magának Condé hercegnek is. A különös egyé­niségű férfiú ugyanis olyan lovar­dát építtetett a szomszédban, amelynek ma is csodájára járnak. A székesegyháznak beillő, boltíves, kupolával megsüvegelt istállóban barokk díszítésű, márvány falikút... Merthogy a princ hitt a metamor­fózisban. Úgy gondolta, halála után ő mint ló fog újjászületni, s jó, ha az ember idejében - emberidejében - gondoskodik eljövendő, négy­lábon töltendő napjairól. Kinek ihletet, kinek végső meg­nyugvást adott ez a környék. Erdők között fekszik Ermenonville, Rousseau utolsó hónapjainak színhelye is. Az egyik hálás tanít­vány a „balgák bölcsessége" szerint varázsolta széppé itt a természetet, hogy a mester hozzá méltó környe­zetben mondjon végső búcsút az élettől. CHIKÁN ÁGNES Felhőasszony), csakúgy, akár a művész szakállas arca (Bagoly, Intelem). Néhány jellegzetes kép: a Védő - meghatározhatatlan nemű emberalak karjára borulva, alatta a falu, templomával, embereivel, sötétbarna alapról hajszálvékony vonallal visszahúzva - Testvérek ­mélyzöld alapon egymásból kinőtt férfi és női fej, alattuk váratlanul előbukkanó, ikonábrázolásra emlékeztető, vérpiros hármas alakzat -, a leginkább ikonszerű Madonna: anyának és gyerme­kének a barna alapon hi­hetetlen természetességgel egymás­ba simuló rajza. A rajz a központi eleme Búzás művészetének: grafikái között vannak szelídebb hajlásúak és keményebbek, szög­letesebbek; a színes képek alap­színei közül a barna, a vörös, a sötétzöld, a lila a legfontosabbak. Erdélyi balladás hangulat szűrődik át a képeken - „az ottani megélt élményeket nem lehetett a határon elvenni", fogalmazza meg a művész, „ennek reményében keltem útra. Kicsit sötétebbek, kicsit búsabbak, kicsit keményebbek ezek a képek, de messziről átcsöng rajtuk a remény, a kereszt cipelésének reménye, áthallat­szanak rajtuk az emberi nyomorú­ság harangjai, amelyek a templo­mokban, az eldugott falvak templomaiban szólnak." PL. / / Uj szakirányterv a SZÉF-lajstromban Minőségügyi mérnökképzés A mai magyarországi áruminőségi feltételek érvényesítése csupán ellenőrzést jelent, s ez - főképp az élelmiszeriparban - kezd kevés lenni: a közös piaci társult tagság nemcsak a vámtarifák eltűnését fogja jelen­teni, hanem szigorú minőségi feltételeket is hoz. A magyar gazdaságnak ehhez úgy kell igazodnia, hogy a minőségbiztosítás szabályozást jelentsen az eddigi csak ellenőrzés helyett, amihez viszont egy lénye­gében új „mesterségre", minőségügyi mérnökre, élelmiszerminőség­fejlesztő szakemberre van szükség. A képzés megvalósításához a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola Kémia Tanszékén kezdtek hozzá, ami élelmiszeripari menedzserképzése után a főiskola másik rendhagyó kezdeményezése a magyar agrárfelsőok­tatásban. Akár a menedzserképzés esetén, a minőségszabályozási szak­irány is előbb „kipróbálásként" posztgraduális képzés formájában indul el, de a gazdaság igényeiből és a hamarosan beköszöntő közös piaci feltéte­lekből ítélve, külön képzési szakként is jövője lehet. Mint Pallagi Attilá­né tanszékvezető elmondta, olyan élelmiszer-tudományban és élel­miszer-ipari technológiában jártas szakemberek képzése a cél, akik a korszerű minőségbiztosítás területén is felsőfokú ismeretekkel rendel­keznek, illetve akik felkészültségük alapján ki tudják alakítani egy-egy vállalat minőségbiztosítási rendszerét A tervek szerint a képzés négyéves időtartamú lesz, tananyaga az első három félév során megegyezik majd az élelmiszer-technológus szakág tananyagával, a negyedik félévtől pedig kezdődne a szaktárgyak oktatása. A hallgatóknak ekkor lenne lehetőségük, hogy a technológus, vagy a minőségfejlesztői ág közül válasszanak. A rendszer, valamint a hozzá tartozó segédanyagok, jegyzetek kidolgozásához a SZÉF a Földmű­velésügyi Minisztérium „mecenatúra" pályázatán 80 ezer forint támo­gatást nyert. P.J. Jótékonysági est az aulában Holnap, csütörtökön este 7 órakor kezdődik az a jótékonysági hang­verseny a JATE aulájában - Dugonics tér 3. -, amelyet a szegedi Soroptimist Club, a JATE kulturális titkársága, a Katolikus Egyete­misták és Főiskolások Egyesülete rendezett a Mozgáskorlátozott fiatalok rehabilitációs és sportcentruma alapítvány javára. A jótékonysági esten föllép Gregor József, Misura Zsuzsa, Németh József, Szilágyi Erzsébet, Fodor Zsóka, Dobos Kati, Ragó Iván, Varsa Mátyás, közreműködik a Canticum kórus, vezényel Gvüdi Sándor, zongorán kísér Pál Tamás és L Somogyvári Aliz. Jegyek a helyszínen válthatók. » Búzás András Gyergyóalfaluban született. 1943. március 21-én, a tavasz első napján. A marosvá­sárhelyi művészeti középiskolában tanult öt éven át- szobrászatot, fes­tészetet, grafikát, majd a három­éves kolozsvári tanárképzőt végez­te el képzőművészet szakon. Ez­után húsz évig szülőfaluja általános iskolájában tanított rajzot: ez idő alatt 12 egyéni kiállítását rendezték meg. Tavaly május óta él Magyar­országon: ez év júniusáig a szege­di nyomdában volt grafikus, nem­rég pedig elnyerte a földeáki műve­lődési központ igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Néhány motívum mindössze. amelyekből össszeáll ez a világ. Búzás András világa: a falu, a szü­lőfalu, szorosan összebújt házaival, aztán a falu temploma (Dombok, Erdőszéle, Alfalu, Őrangyal), ehhez kapcsolódóan a keresztény hitélet elemei (Corpus, Feszület, Égi jelek', Felemelkedés, A hit mágiája. Kivezető út, Lila fohász), aztán a születés-halál szimbólumai - az anya, a temető (Madonna, Halottasház, Temető), vagy a pogány misztika (Bálvány). A női alakoknak, arcoknak kiemelten fontos szerepük van, szinte nincs olyan munka, ahol konkrétan vagy csak éppen át-átsejlően ne buk­kannának föl (Lány madárral. Galambos lány, Gótika, A bőség zavarával küzdök, mi­közben azon tépelődöm, miként lehetne, ha csak villanásszerűen is, leími mindazt, amit Párizs környé­ke kínál a ma emberének. Történel­mi, irodalmi, művészeti lexikonok élő illusztrációja ez a vidék, tanul­mányi kirándulások irigylésre mél­tó'helyszínei. Sain Germain-en Laye kastélyában látta meg a napvilágot XIV. Lajos, s itt halt meg a XIII. S míg Le Notrc számlálhatatlanul sok és leírhatatlanul szép kertjének egyikében föltekintek IV. Henrik ma szállodaként működő pavilonjára. Dumas-t képzelem ide, aki talán épp e hársak szegélyezte teraszsétányon bandukolva szövögette a Három testőr és Monté Christo grófjának romantikus történetét. A Nap-király egész Európára fényt vető, pompázatos Versailles-ában fáradhatatlanul rójuk a termeket az ezrével odazarándokoló turisták­kal együtt. A parkba érve minden náció tagjai összeroskadnak: enni. inni, pihenni vágyik mindenki. Valami titokzatos, mágikus erő azonban kiszippant közülük néhányat, egy csoportba tereli őket, s mintha egy bűvös mágnes vonzásának engednének, elindul­nak együtt, egy irányba a hosszú parki sétányon át. Látni akarják Trianont, a kicsit, meg a nagyot is. Az ismertetők Lajosokról, Maria Antoinette-ről, Napóleonról és Maric-Louise-ról szólnak ugyan, a megilletődött kis csapatnak azon­ban egészen máshol járnak a gon­dolatai a hálószobák, budoárok falai között. A múlt századok szel­lemeit, pusmogó magyar hangok űzik cl. Amit mi keresünk, arra utalást se találunk. Az egyetlen, évekkel ezelőtt falra firkált föliratot: „Lesz még nagy Magyarország", mára lemeszelték. Vagy talán lekopott... Párizsi napló 12. A vidék művészete Chartres-t a párizsi Notre Dame-ra emlé­keztető katedrálisa és a Mária kultusz teszi híressé. A hagyomány szerint először a Szűz leple men­tette meg a várost a normannok támadásától, évszizadokkal később pedig egy Mária-szobor tartotta távol innen a hugenottákat. Miért van az, hogy mi oly gyakran keres­tünk védelmet arra alkalmatlan köpönyegek alatt...? Malmaisonban Josephine-en sajnálkozom, az elvált, magukra hagyott feleségek sanyarú sorsán. Volt császárnék számára se lehet leányálom a magány még oly pazar környezet­ben sem, mint amely övezi ezt a kis kastélyt. Bár amint végigjárom a cezaromániás ízléssel berendezett, csupa arany, csupa babér díszítésű lakosztályokat, a csatamezőhöz szokott hadvezér brokát sátortetőt imitáló hálószobáját, vizesárok övezte, mahagóni borítású könyv­tárát és dolgozószobáját, sajnála­tom egyre inkább alábbhagy. Na­póleon, szegény, mégiscsak többet szenvedett Szent Ilonán, mint volt hitvese itteni száműzetésében. Vaux-le-Vicomte valóságos kis Versailles. Nem véletlen a hasonlóság, hiszen itt végezhette ujjgyakorlatait a két kiváló tervező, Le Vau és Le Notre. és az ő művüket látva határozta el XIV. Lajos egy soha-nem-volt kastély megépíttetését. A kis elődöt azonban - minő malőr - nem a király rendelte meg, ám a rossz nyelvek szerint költ­ségeit mégis kincstári pénzek is bánták. A tulajdonos ugyanis a ki­rály művészeteket pártoló főkincs­tárnoka, Fouquet volt. A példás ízléssel és gyorsasággal tető alá hozott fényűző kastélynak azonban nem sokáig örülhetett a nagyratörő főúr. Elkövette ugyanis azt a hibát, hogy hetedhét országra szóló „lakásszentelőt" tartott, ahova hiva­talos volt maga a király is. Sze­me-szája tátva maradt a pompa lát­tán, s a házigazda ellensége. Col­Miniatűrák az eljövendő kornak, avagy hová fújja az őszi szél a világfa leveleit? Búzás , született, tavasz el sárhelyi n tanult öt i tészetet, éves kolo te el kép után húsz iskolájáb; alatt 12 ej meg. Tav országon: di nyomd rég pedig lődési kö kiírt pályí Néhán

Next

/
Thumbnails
Contents