Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-11 / 290. szám
4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. DEC. 11. / Éljenek a Zenebarátok Jubileumi kóruskoncert Megható és megérdemelten szép, őszinte ünneplésben részesült Erdős János karnagy s remek neveltjei az Ifjú Zenebarátok Kórusa. Fennállásuk 20. évfordulóját ünnepelték meg az emlékezetes hangversennyel az egyetem aulájában. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. Sz. Gyakorló Iskolájának ének-zenei tagozaton végzett tanulóiból alakult 1971 őszén az a kis lelkes kórus, amelyben énekelni öröm és büszkeség volt. Szép hagyománnyá vált aztán, hogy akiket Erdős tanár úr neveit az ének szeretetére a gyakorlóban, később is visszajártak hozzá. így maradt fenn s öregbítette egyre inkább jó hírét a lelkes fiatalokból álló együttes. Hosszú lenne felsorolni hol, s merre jártak a világban, hány fesztiválon és zenei versenyen álltak boldogan a dobogón. Itthon s Európa számos városában sokszor hódoltak az éneklés örömének, és sikert sikerre halmoztak. S hogy ez nem volt alaptalan, bizonyította jubileumi koncertjük is, amelyet nemcsak nagyon szép, de igen igényes művekből állítottak össze. Finom, kiegyenlített szólamokat hallottunk, s külön kiemelésre kívánkozik a muzikálisan s kellemes hangon daloló férfikar. Alapos, kitűnő felkészültségüket igazolta az a tény, hogy javarészt fejből énekelték a hatalmas műsort. Erdős János keze alatt igazi, élményt adó muzsika született. Valamennyi kórusműnek saját arculata volt, s az érzelmek, színes hangulatok gazdag berkeiben barangoltunk, dalolásukat hallgatva. Gcsualdo rendkívül nehéz, modulációktól s harmóniaváltásoktój terhes madrigálját még a kezdeti elfogódottság ellenére is magabiztosan szólaltatták meg. bizonyítván a tiszta intonálásban való jártasságukat. Brahms: 0 süsser Mai című kórusdarabjában az oldott, felszabadult érzelmek felé nyitottak, s Kodály három kórusművében már példaszerű megjelenítő s atmoszférateremtő erővel énekeltek. Egyaránt dicséretre méltó az Adventi ének tiszta emelkedettsége, magasztossága, a Székely keserves érzelemgazdag, drámai tolmácsolása^ s a Norvég lányok virtuóz, puha pasztell színekkel tündöklő megjelenítése. A tartalmas indító blokk után szívmelengető perceknek lehettünk tanúi. A városi önkormányzat s a KOTA vezetősége, valamint" a saját és testvérkórusok köszöntése s ajándék átnyújtása következett. Kedves, örömteli visszaemlékezéseket is hallottunk a volt alapító tagoktól. Az ünneplés derűs perceiből a karnagy felé áradó szeretet és a tisztelet érződött. A műsor második felében jobbnál jobb produkciókat hallottunk. Mcssiacn: 0 sacrum convivium különleges harmónia és ritmusvilágú, gyönyörű és nehéz kompozíciójának makulátlan és ihletett tolmácsolása s a hasonlóan különleges és szép Vinea mea clecta Poulenctol egyaránt gyönyörködtetett. Stílusos, ízléses és hangulatgazdag volt a két Kodálymű, a Fölszállott a páva s a Túrót eszik a cigány is. Végül, emelkedett példáját adva az áldozatos pedagógiai s művészi munka kisugárzásának, dobogóra lépett az a sok, e kórusban énekelt, ma már diplomás, vagy más intézményekben tanuló zenebarát, akik szívesen s szeretettel jöttek vissza ünnepelni azt a kórust, ahol annyi életre való széppel és jóval gazdagodtak. Lélekkel, tökéletes érzelmi azonosulással s kifejezőerővel, s nem utolsósorban, nagyon szép hangon énekelték a Fridcrici Baráti kör. Mozart Ave verum s Kodály Esti dal című kompozíciókat. BERÉNYI BOGÁTA MMMMMBUMI A kiállítás, amelyről szót ejtünk, december elejéig volt megtekinthető a Bálint Sándor Művelődési Házban. A húsz tárlóban tenyérnyinél alig nagyobb grafikák és leginkább késő őszi, összesöndörgőzött, aszott falevelekre emlékeztető, színes alapról finoman visszakapart, általában egyetlen vonallal meghúzott fehérvonalas ábrácskák lapultak. Az életnek alapvető, közös törvényeiről szólnak ezek a levélerezetek: mintha egyetlen hatalmas nagy fának az ágain sarjadtak volna, hogy aztán tél közeledtével a rettenetes, vad szelek szertefújják őket a világba. Némelyik oly apró - szinte rá kellett hajolnunk az üveglapokra, amelyek óvják ezeket a képecskéket, hogy egyáltalán megláthassuk, mit is ábrázolnak. Holott valójában persze -nem kellene a világtól félteni őket, nincs is szükségük erre a védelemre: sőt, pont fordítva - mintha ösztönösen is - az emberek védekeznének így ezektől a hatalmas energiákat légiesen tömörítő miniatúráktól, nehogy kirobbanjanak a tablók hermetikusan elzárt, diszkrét világából, nehogy rátámadjanak jól berendezett, akolmelegségűre bélelt tetszhalott Világunkra. Ki hát, honnan jött a művész, aki olyan dolgokra kényszerít bennünket, amelyektől megalomániás korunkban már régen elszoktunk - hogy tehát ha akarunk egyáltalán valamit is kezdeni műveivel, ha tehát van bennünk szándék a látásra, az észlelésre, akkor egész testünket fizikailag is - megfeszítve kell hogy figyeljünk? bert tett is róla, hogy be se csukódjon. Megvádolták, hogy elkótyavetyélte a királyi vagyont, így aztán szegény Fouquet börtönben végezte. Lám, vannak a történelemben efféle tanulságos esetek. Tényleg, mi is ebből a tanulság? Tessék választani: ne építs fényűzőbb házat, mint a fölöttébb való! Ha mégis, ne hivalkodj vele! És végül: ne herdáld el a rád bízott vagyont! Olvasom: Voltaire és Moliere is gyakran megfordult a kastélyban. Jan Baptiste Poclain valószínű, nem itt kapott ihletet a fösvénység megformálásához. Talán inkább odébb, Chantillyben, ebben az ugyancsak fényűző, hajdani főúri mulatságoknak otthont adó, ma is kincseket őrző kastélyban. Condé herceg vendégeként - Racine, La Fontaine, Madame de Sévigné társaságában - elleshetett egyet s mást, ami hozzásegítette figurái megformálásához. Része lehetett ebben magának Condé hercegnek is. A különös egyéniségű férfiú ugyanis olyan lovardát építtetett a szomszédban, amelynek ma is csodájára járnak. A székesegyháznak beillő, boltíves, kupolával megsüvegelt istállóban barokk díszítésű, márvány falikút... Merthogy a princ hitt a metamorfózisban. Úgy gondolta, halála után ő mint ló fog újjászületni, s jó, ha az ember idejében - emberidejében - gondoskodik eljövendő, négylábon töltendő napjairól. Kinek ihletet, kinek végső megnyugvást adott ez a környék. Erdők között fekszik Ermenonville, Rousseau utolsó hónapjainak színhelye is. Az egyik hálás tanítvány a „balgák bölcsessége" szerint varázsolta széppé itt a természetet, hogy a mester hozzá méltó környezetben mondjon végső búcsút az élettől. CHIKÁN ÁGNES Felhőasszony), csakúgy, akár a művész szakállas arca (Bagoly, Intelem). Néhány jellegzetes kép: a Védő - meghatározhatatlan nemű emberalak karjára borulva, alatta a falu, templomával, embereivel, sötétbarna alapról hajszálvékony vonallal visszahúzva - Testvérek mélyzöld alapon egymásból kinőtt férfi és női fej, alattuk váratlanul előbukkanó, ikonábrázolásra emlékeztető, vérpiros hármas alakzat -, a leginkább ikonszerű Madonna: anyának és gyermekének a barna alapon hihetetlen természetességgel egymásba simuló rajza. A rajz a központi eleme Búzás művészetének: grafikái között vannak szelídebb hajlásúak és keményebbek, szögletesebbek; a színes képek alapszínei közül a barna, a vörös, a sötétzöld, a lila a legfontosabbak. Erdélyi balladás hangulat szűrődik át a képeken - „az ottani megélt élményeket nem lehetett a határon elvenni", fogalmazza meg a művész, „ennek reményében keltem útra. Kicsit sötétebbek, kicsit búsabbak, kicsit keményebbek ezek a képek, de messziről átcsöng rajtuk a remény, a kereszt cipelésének reménye, áthallatszanak rajtuk az emberi nyomorúság harangjai, amelyek a templomokban, az eldugott falvak templomaiban szólnak." PL. / / Uj szakirányterv a SZÉF-lajstromban Minőségügyi mérnökképzés A mai magyarországi áruminőségi feltételek érvényesítése csupán ellenőrzést jelent, s ez - főképp az élelmiszeriparban - kezd kevés lenni: a közös piaci társult tagság nemcsak a vámtarifák eltűnését fogja jelenteni, hanem szigorú minőségi feltételeket is hoz. A magyar gazdaságnak ehhez úgy kell igazodnia, hogy a minőségbiztosítás szabályozást jelentsen az eddigi csak ellenőrzés helyett, amihez viszont egy lényegében új „mesterségre", minőségügyi mérnökre, élelmiszerminőségfejlesztő szakemberre van szükség. A képzés megvalósításához a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola Kémia Tanszékén kezdtek hozzá, ami élelmiszeripari menedzserképzése után a főiskola másik rendhagyó kezdeményezése a magyar agrárfelsőoktatásban. Akár a menedzserképzés esetén, a minőségszabályozási szakirány is előbb „kipróbálásként" posztgraduális képzés formájában indul el, de a gazdaság igényeiből és a hamarosan beköszöntő közös piaci feltételekből ítélve, külön képzési szakként is jövője lehet. Mint Pallagi Attiláné tanszékvezető elmondta, olyan élelmiszer-tudományban és élelmiszer-ipari technológiában jártas szakemberek képzése a cél, akik a korszerű minőségbiztosítás területén is felsőfokú ismeretekkel rendelkeznek, illetve akik felkészültségük alapján ki tudják alakítani egy-egy vállalat minőségbiztosítási rendszerét A tervek szerint a képzés négyéves időtartamú lesz, tananyaga az első három félév során megegyezik majd az élelmiszer-technológus szakág tananyagával, a negyedik félévtől pedig kezdődne a szaktárgyak oktatása. A hallgatóknak ekkor lenne lehetőségük, hogy a technológus, vagy a minőségfejlesztői ág közül válasszanak. A rendszer, valamint a hozzá tartozó segédanyagok, jegyzetek kidolgozásához a SZÉF a Földművelésügyi Minisztérium „mecenatúra" pályázatán 80 ezer forint támogatást nyert. P.J. Jótékonysági est az aulában Holnap, csütörtökön este 7 órakor kezdődik az a jótékonysági hangverseny a JATE aulájában - Dugonics tér 3. -, amelyet a szegedi Soroptimist Club, a JATE kulturális titkársága, a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete rendezett a Mozgáskorlátozott fiatalok rehabilitációs és sportcentruma alapítvány javára. A jótékonysági esten föllép Gregor József, Misura Zsuzsa, Németh József, Szilágyi Erzsébet, Fodor Zsóka, Dobos Kati, Ragó Iván, Varsa Mátyás, közreműködik a Canticum kórus, vezényel Gvüdi Sándor, zongorán kísér Pál Tamás és L Somogyvári Aliz. Jegyek a helyszínen válthatók. » Búzás András Gyergyóalfaluban született. 1943. március 21-én, a tavasz első napján. A marosvásárhelyi művészeti középiskolában tanult öt éven át- szobrászatot, festészetet, grafikát, majd a hároméves kolozsvári tanárképzőt végezte el képzőművészet szakon. Ezután húsz évig szülőfaluja általános iskolájában tanított rajzot: ez idő alatt 12 egyéni kiállítását rendezték meg. Tavaly május óta él Magyarországon: ez év júniusáig a szegedi nyomdában volt grafikus, nemrég pedig elnyerte a földeáki művelődési központ igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Néhány motívum mindössze. amelyekből össszeáll ez a világ. Búzás András világa: a falu, a szülőfalu, szorosan összebújt házaival, aztán a falu temploma (Dombok, Erdőszéle, Alfalu, Őrangyal), ehhez kapcsolódóan a keresztény hitélet elemei (Corpus, Feszület, Égi jelek', Felemelkedés, A hit mágiája. Kivezető út, Lila fohász), aztán a születés-halál szimbólumai - az anya, a temető (Madonna, Halottasház, Temető), vagy a pogány misztika (Bálvány). A női alakoknak, arcoknak kiemelten fontos szerepük van, szinte nincs olyan munka, ahol konkrétan vagy csak éppen át-átsejlően ne bukkannának föl (Lány madárral. Galambos lány, Gótika, A bőség zavarával küzdök, miközben azon tépelődöm, miként lehetne, ha csak villanásszerűen is, leími mindazt, amit Párizs környéke kínál a ma emberének. Történelmi, irodalmi, művészeti lexikonok élő illusztrációja ez a vidék, tanulmányi kirándulások irigylésre méltó'helyszínei. Sain Germain-en Laye kastélyában látta meg a napvilágot XIV. Lajos, s itt halt meg a XIII. S míg Le Notrc számlálhatatlanul sok és leírhatatlanul szép kertjének egyikében föltekintek IV. Henrik ma szállodaként működő pavilonjára. Dumas-t képzelem ide, aki talán épp e hársak szegélyezte teraszsétányon bandukolva szövögette a Három testőr és Monté Christo grófjának romantikus történetét. A Nap-király egész Európára fényt vető, pompázatos Versailles-ában fáradhatatlanul rójuk a termeket az ezrével odazarándokoló turistákkal együtt. A parkba érve minden náció tagjai összeroskadnak: enni. inni, pihenni vágyik mindenki. Valami titokzatos, mágikus erő azonban kiszippant közülük néhányat, egy csoportba tereli őket, s mintha egy bűvös mágnes vonzásának engednének, elindulnak együtt, egy irányba a hosszú parki sétányon át. Látni akarják Trianont, a kicsit, meg a nagyot is. Az ismertetők Lajosokról, Maria Antoinette-ről, Napóleonról és Maric-Louise-ról szólnak ugyan, a megilletődött kis csapatnak azonban egészen máshol járnak a gondolatai a hálószobák, budoárok falai között. A múlt századok szellemeit, pusmogó magyar hangok űzik cl. Amit mi keresünk, arra utalást se találunk. Az egyetlen, évekkel ezelőtt falra firkált föliratot: „Lesz még nagy Magyarország", mára lemeszelték. Vagy talán lekopott... Párizsi napló 12. A vidék művészete Chartres-t a párizsi Notre Dame-ra emlékeztető katedrálisa és a Mária kultusz teszi híressé. A hagyomány szerint először a Szűz leple mentette meg a várost a normannok támadásától, évszizadokkal később pedig egy Mária-szobor tartotta távol innen a hugenottákat. Miért van az, hogy mi oly gyakran kerestünk védelmet arra alkalmatlan köpönyegek alatt...? Malmaisonban Josephine-en sajnálkozom, az elvált, magukra hagyott feleségek sanyarú sorsán. Volt császárnék számára se lehet leányálom a magány még oly pazar környezetben sem, mint amely övezi ezt a kis kastélyt. Bár amint végigjárom a cezaromániás ízléssel berendezett, csupa arany, csupa babér díszítésű lakosztályokat, a csatamezőhöz szokott hadvezér brokát sátortetőt imitáló hálószobáját, vizesárok övezte, mahagóni borítású könyvtárát és dolgozószobáját, sajnálatom egyre inkább alábbhagy. Napóleon, szegény, mégiscsak többet szenvedett Szent Ilonán, mint volt hitvese itteni száműzetésében. Vaux-le-Vicomte valóságos kis Versailles. Nem véletlen a hasonlóság, hiszen itt végezhette ujjgyakorlatait a két kiváló tervező, Le Vau és Le Notre. és az ő művüket látva határozta el XIV. Lajos egy soha-nem-volt kastély megépíttetését. A kis elődöt azonban - minő malőr - nem a király rendelte meg, ám a rossz nyelvek szerint költségeit mégis kincstári pénzek is bánták. A tulajdonos ugyanis a király művészeteket pártoló főkincstárnoka, Fouquet volt. A példás ízléssel és gyorsasággal tető alá hozott fényűző kastélynak azonban nem sokáig örülhetett a nagyratörő főúr. Elkövette ugyanis azt a hibát, hogy hetedhét országra szóló „lakásszentelőt" tartott, ahova hivatalos volt maga a király is. Szeme-szája tátva maradt a pompa láttán, s a házigazda ellensége. ColMiniatűrák az eljövendő kornak, avagy hová fújja az őszi szél a világfa leveleit? Búzás , született, tavasz el sárhelyi n tanult öt i tészetet, éves kolo te el kép után húsz iskolájáb; alatt 12 ej meg. Tav országon: di nyomd rég pedig lődési kö kiírt pályí Néhán