Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-07 / 261. szám

6 EGYHÁZI MELLÉKLET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. Nov. 7. Fintor, avagy a politizáló falu Semmi közöm hozzá - visszhangzik a folyosón és fogalmam sincs, kitől származik a kiáltás, s vajon mihez nem kíván pozitív módon közelíteni a zengedező. Régebben pedig majdhogynem ahhoz szoktunk: mindenhez közünk van, mondván a „mindcnoldalúan fejlett" szocialista embereszmény magába foglalja a segítőkészséget is. Akár volt úttörő, akár nem, bár ez utóbbi nehezen képzelhető. Anélkül, hogy hiábavaló elmélkedéssel tölteném az időt, inkább felidézem, hogyan zajlottak régi tanácsülések, amikor fenemód nagyon be akart számolni minden érintett mindenről és a vezetői szakértelmet eszébe nem jutott volna megkérdőjelezni. Korábbi fejlettségi - netán fejlctlcnségi fokú társadalmunkban tehát a vezetői tekintély kevéssé szenvedett csorbát, már ami a nyílt szinteket illeti. Mostanában mást várna a nagykorúvá érett polgár, nevezetesen érdemi vitát és lényegi döntéseket. Úgy tűnik, helyenként erre kicsinykét még vámi kell. Az ok mindenütt más és más. Egy dologban viszont hasonlatosak lehetnek a vezetésre és döntésre hivatott testületek: meg kell küzdeniük a szakmai kérdések garmadájával, vagyis legalább érteniük kell a hozzáértők gondolatmenetét. Nyíltan és őszintén kérdezve és véleményt nyilvánítva. A szinte mindenkor szabadon látogatható önkormányzati ülések falun olykor nem épp üdvös helyzetet teremtenek. Előfordulnak gunyoros közbeszólások azoktól, akik személyes bosszúságaikat a közügyek tárgyalása közben ily módon kívánják megtorolni. Vagy legalább picikét törleszteni sérelmes sorsukért. Mondjuk, mert nem lettek meghatározó egyéniségek a település lakóinak döntése nyomán, vagy mert veszélyeztetve érzik az urambátyámos munkahely, illetve pozícióelosztást. Mielőtt eszébe jutna valakinek, minek ugyan egy aprócska iskolába három karbantartó, s mellettük még további technikai személyzet, nos elébb következzék az ellentámadás. Mert eképpen lehet védeni megszokott, mohos bástyáinkat. Ha pedig a magyaroknak fórumot adó hetilap is besegít handabandázó cikk közlésével, helybéli sértődős tollából, kész (szerencsére csak átmeneti időre) a leltár. Átmentett kommunisták terrorizálják a falut. Roppant érdeklődéssel vártam, míg az egyik elkövetkező önkormányzati ülésen amolyan békességes megfigyelőként részt tudtam venni. Egészségügyről szólott a beszámoló. Úgy mondhatnánk: átlagfalu átlagbetegeinek ellátását sommázta évekre visszamenőleg az írott és élőszóval kísért beszámoló. De az átlagok mindig torzítanak picit a valóságos helyzeten, így fölöttébb kihangsúlyozódott az egészségügy diplomás szakemberei részéről: valójában a beteganyag, a betegségtípusok, a csökkent munkaképességűek mind átlagosnak mondhatók. De az egészségügyi ellátás átlagon felüli. Ha nem lenne kicsikét messze a falu Szegedtől, oda járnának az orvostanhallgatók a doktor bácsi mellé tanulni a mesterfogásokat. Ezt hallgatva a laikus képviselők időnként, kivárva a sorukat és a szólalásra adott engedélyt kérdéseket, teljesen ártatlan megjegyzéseket fűztek a beszámolóhoz. Nem oly régen lapunkban igen sommás, logikus gondolatsort írt kollégám a laikusok politizáló szerepéről, akik nyilvánvalóan többen vannak, mint a profi politikusok, szakértők. Ha tehát a képviselő kérdez, okkal teheti. Gondolná az ember. Csakhogy a kis falucska más ábrázatját mutatja ilyenkor, jóllehet nem profi politikusok és hozzá nem értő botcsinálta képviselők vitájáról van szó: csupán az történik, hogy a köznapi foglalatosságéi választott képviselők érdeklődnek a település életében lényeges témakörben. Hogy nem lenne-e célszerű szakorvosi rendelést honosítani, lehetőség van orvosi műszerbeszerzésre, talán élni kellene vele. Fölöttébb megnyugtató a fölényesen visszautasító válaszok sorozata. Ezt legalább nem érti félre senki. A szakmai érvek ugyan csak olyképpen szólnak, hogy a gyereknek az általános orvos is fel tudja ími a Maripent, meg hogy korábban egyszer már vissza kellett vonni a múszermegrendelést. Elsikkad az olyan apróság, hogy vásárlásról, annak pénzügyi keretéről nem az orvos, hanem a település vezető testülete dönt. Keményen ütközik a diplomás, értelmiségi attitűd és az időnként teljesen elbizonytalanított képviselői kör. A szóban kifejeződő fensőbbség mondom, legalább egyértelmű. Annál furább a védőnői gunyoros mosoly. Egy fintor, egy legyintés. Eképpen kommunikál az egészségügyben érintett. Figyelem, ugyan mitől ilyen bosszús. Hiszen alapvető kifogások, elmarasztaló vélemények nem hangzanak el. Idő és némi tájékozódás kell, míg indokát lelem. Korábban tanácsi vezető volt, aki ez idő tájt a sarlatánoknak kijáró legyintéssel, arcmozgással kommunikál. Fölöttébb ötletes, hiszen ennek még a jegyzőkönyvben sem marad nyoma. BECSEI PÉTER Búcsú a szőlőmunkásoktól Harmincegy szőlőmunkásnak mondtak fel a Csongrádi Állami Gazdaság pusztaszeri üzemegységében. A veszteségessé vált munkahelyet felszámolják, de az üzemvezető, Bélteki Sándor sem tudja még. milyen sors vár az itteni ültetvényekre. így csupán a múltról és erről a szomorú szüretről beszélgethetünk. - Mekkora területen gazdálkodtak? - Több mint hatszáz hektár szőlőnk van összesen. Ez volt a fő profilunk. Az 1985-86-os téli fagykár után, mintegy 110 hektáron újra telepítettük a szőlőt. Három-, illetve hatévesek ezek az ültetvények. Van még nyolcvan-száz hektár erdőnk, ebből tavalyi telepítésű legalább harmincöt hektár. Kétszáznegyven hektárt tesz ki a szántónk. a fekete ugar pedig ötven hektár. - Csak termelték a szőlőt, vagy helyben fel is dolgozták? - Talán ha feldolgozóüzemünk is lenne, nem jutunk erre a sorsra. Ide azonban nem telepítettek se palackozót, se pincét. Csupán egy öreg présházunk van. ahol pár hordónyi bort tartunk. Sokáig jól mentek itt a dolgok, tizenmilliós évi nyereséget is hozott ez az üzemegység. Jófajta borokat termelünk, a legnagyobb mennyiséget a Kékfrankos adja, de van Rajnai rizlingünk. Kunleányunk is. Ám látja, mégsem tudunk megélni belőle... Mert úgy képtelenség gazdálkodni, hogy csak költekezik egy üzem, csak a kiadásai szaporodnak, bevétele meg jószerével alig akad. Sajnos így fest a mi idei mezei leltárunk. Ment a pénz a metszésre, a növényvédelemre, a gépek ették az üzemanyagot, az alkatrészek sem húsz fillérbe kerülnek manapság. A tavaly megtermelt áru ellenértékére meg csak vártunk... Sok a kintlévőségünk, de mindenütt ugyanezt mondják. Mindenki tartozik mindenkinek, és közben nekünk befellegzett... Ez a keserves valóság. - A most leszedett szőlőt sikerül t-e eladniuk? - Eladni...? Még mi fizetünk érte, hogy tárolják, hogy feldolgozzák, hogy egyszer pénzt láthassunk belőle. Az Izsáki Állami Gazdaságba visszük a szőlőt, ahol előre fizetni kell a bérmunkáért. - Mindenkit szélnek eresztettek, vagy csak a szőlőmunkások kapták meg munkakönyvüket? - Csak a szőlőmunkásoktól válunk meg, egy kisebb múszakinövényvédős gárda megmarad. A kulcsembereket megtartja a gazdaság. A szőlőről - bárhogyan is alakul az üzem további sorsa gondoskodni kell. - És a segélyre kényszerülő kétkezi munkásokról...? - A Szeri Paprika Kft. szerződéssel alkalmazná őket, de ez a munka a biztos kenyér után elfogadhatatlan megoldás számukra. Meg is értem, ha így gondolkoznak... Én még azonban reménykedem, hogy valamilyen új működtetési formában, de ad itt még a szőlő újra megélhetést a most elbocsátott munkásoknak. GOMBOS ERZSÉBET A zsombói gyermekekért A közérdeklődés Zsombón ahogyan azt a község egyre színvonalasabb Hírmondójának legutóbbi számából is megtudhatjuk - egyre erőteljesebben a legifjabb nemzedék felé fordul. Mintegy három és fél millió forintos költséggel, sok társadalmi munkával befejeződött az óvoda bővítése, s ezzel 130 apróság számára tették lehetővé, hogy közösségben növekedjék. Méghozzá nem életkor szerint osztott csoportokban, hanem úgynevezett vegyesekben, ahol a kicsik testvéreikkel, barátaikkal lehetnek együtf S hogy az óvodai mellett a családi nevelés is hatékonyabb legyen - a zsombói népfőiskolai hagyományokat folytatva - idén október végén megkezdték az előadásokat a Kisgyermekes Anyák Népfőiskoláján. A József Attila Művelődési Házban hétfő délutánonként (öt órától) az új népfőiskola keretében igyekeznek az anyukáknak a gyermekek és a felnőttek testi-lelki egészségét szolgáló széleskörű ismereteket nyújtani. (A kisgyermekes anyák népfőiskolai közössége nem zártkörű, programjaira alkalmi érdeklődőket is szívesen várnak.) A gyerekek művelődésére, szabadidejének kultúráit és hasznos eltöltésére is egyre nagyobb gondot fordítanak a fejlődő településen. A művelődési ház kedden és szerdán délután a KAS Gyermektánccsoport foglalkozásaitól hangos, csütörtökönként pedig a Képzőművész Kör várja mintázásra, grafika, rajz tanulására az iskolásokat. Hulladékkezelés A környékbeli településekről több levelet, telefont kaptam mostanában, amikben a helyi szeméttelep kaotikus állapotait panaszolták olvasóim. Több polgármesteri hivatal illetékeseivel beszélgettem, több önkormányzati testület ülésén hallgattam a képviselőket - s mindahányszor megoldhatatlannak tűnt a probléma, hogy a szemetet végre megfelelően helyezzék el. A meglévő szeméttelepeket ugyan próbálják „rendezettebbé tenni" a polgármesteri hivatalok - őrző, lerakást irányító emberek alkalmazásával, nyitva tartás meghatározásával, vállalkozóknak történő bérbeadással, dózerolással, égetéssel -, de igazándiból nem ez a problémájuk. Hanem az, hogy a jelenlegi telepek kicsik, településközelségük szabálytalan és környezetszennyező, nem lesznek képesek már sokáig befogadni a szemetet. A Szeged környéki községek, városok többségének sürgősen új szeméttelepet kellene nyitnia. Csakhát nincs hol, s anyagi forrás sincs, amiből meg tudnák oldani a hulladék korszerű fogadását, kezelését. A környezetvédelmi előírások jótékony szigorúsága - miszerint mintegy ezer méternyire kellene lennie a szeméttelepnek a lakott házaktól - szinte lehetetlenné teszi azt, hogy olyan megfelelő helyet találjanak faluközelben, ahová még el is viszik az emberek a hulladékot. (Az új házak többsége a községek szélén épül és sok a faluközeli tanya). Távolabbi célú, hosszabb távra szóló szeméttelep kiépítésének - még ha valami csoda folytán találnának is neki helyet - nem tudnak önerőből nekiveselkedni a helyi önkormányzatok. Nincs pénz sehol annyi, hogy egy-egy szervezett szállítással, szemétválogatással, hulladékkezeléssel azaz korszerű módon - üzemelő szeméttelepet létesíthessenek. Bár tudják, hogy a jövőbeli követelmény nem a szemét elföldelése, s vele a környezetszennyezés, hanem a hulladék kezelése, újrahasznosítása, illetve megsemmisítése. A követelménynek egyedül megfelelni nem tudók számára pedig - úgy vélem - az összefogás a lehetőség: talán nem tűnik utópiának egy-két korszeri!, közös, regionális szeméttelep. Melynek kiépítéséhez a közös akarat és a kevéske helyi pénz mellé bizonnyal lehetne támogatót találni - például a megyei szakapparátusban, illetve a környezetvédelemre szánt központi pénzek közös megpályázásával. Valószínűleg csak az együttes szándék és tett segít abban, hogy a szemét ne legyen „ügy", aminek rendezéséhez a sajtót kell segítségül hívni. Az újságírónak a figyelemfelkeltésen és az ötletadáson túl a problémák megoldására nincs más eszköze. Hiszi viszont, hogy az önkormányzatoknak van. SZABÓ MAGDOLNA Kistelek Városházi hírcsokor Elsősorban nevelési segélyként használja fel a kisteleki önkormányzat azt az 1 millió 975 ezer forintot, amelyet egy pályázat útján kapott a Népjóléti Minisztériumtól. Összesen 1137 óvodás, általános és középiskolás diák részesül a rendkívüli juttatásból. A különböző intézmények az átutalt pénzzel a saját belátásuk szerint gazdálkodhatnak. Könnyíthctnek a szülőkön azzal, hogy átmenetileg olcsóbbá tehetik a napközis térítési díjakat, lehetőségük van új tanszerek vásárlására, sőt, a tankönyvek árát is visszatéríthetik a családoknak. A legifjabbak segélyezésén kívül a szociálpolitikai bizottság dolga lesz elbírálni, a városlakók közül kiket és milyen mértékben támogassanak ebből a központi juttatásból. A testület legutóbbi ülésén mindenekelőtt erről határoztak a képviselők, majd rendeletet fogadtak el az utcanevek megváltoztatásával kapcsolatban. A Honismereti Kör már augusztusban javaslatot tett négy utca táblájának kicserélésére. Mindegyik esetben a régi megjelölést tartanák indokoltnak. Eszerint a Felszabadulás ismét Kálvária, a Szabadság Régi posta, a Fekete József Hangász a Mező Imre újra Bezdán János utca lenne. A képviselők azonban addig nem döntenek, míg vissza nem kapják azokat a kérdőíveket, amelyekben kérik a lakosokat, foglaljanak állást, egyetértenek-e ezzel a javaslattal, vagy más változtatást fogadnának szívesen. November 15-éig kell a válaszborítékokat visszaküldeni az önkormányzati hivatalba. Az év végéhez közeledve időszerűnek tartja a képviselő-testület, hogy a jövő esztendei költségvetés koncepcióját a város nyilvánossága elé vigye. Ezért november 21-én, délután 5 órakor a városháza tanácskozó termében úgynevezett közmeghallgatásra várják Kistelek polgárait, ahol a résztvevők tájékozódhatnak még a település egészségügy i helyzetéről is. gTE FOTÓ: GWNES KÁLMÁN