Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. NOV. 4. A Nyár utca oromzatos házai A városiasodni akaró város M»»mMi»»ri»fi» A közel 100 évvel ezelőtt fölavatott Szeged-alsótanyai „kultürkozpont" - a korabeli lapok így titulálták a térségbe telepített, közszolgálati létesítményeket - 1989-ben városi rangot kapott. Mórahalom - a volt Alsóközpont - a leghatározottabb fejlődést produkálta a nagyváros környezetében lévő tanyás térség települései közül. Belterületi lakosszáma 1949-ben mintegy 1400 fő volt, szemben Felsőkőzpont 600 fős lélekszámával. Mai lakónépessége közel 5600 fő. Mitől város a város?! Ez a régi, szinte megválaszolhatatlan kérdés volt a kimondatlan alapja annak a több hónapja folyó tájékozódásnak, egyre nyíltabb és érdeklődőbb hangvételű diskurzusnak, amelyet személyes beszélgetéseken, közmeghallgatásokon, önkormányzati üléseken folytattunk a település jövőjéről. Mórahalom Hogy mint, s mennyit fejlődött közel száz esztendő során az 1892-ben alapított szeged-alsótanyai kulturális, közigazgatási központ a mostani Móra­halommá, annak hosszú sorát elbeszéli majd a centenáriumra készülő könyv, ami Juhász Antal etnográfus gondos szerkesztői vezetésével már a nyomda felé vezető úton araszol. A helyi monográfia lapjaira kívánkozó történések közül itt és most ­Katona László polgármester segítségével - csak az utóbbi egy évét vettük számba. A város új vezetése mit végzett, mihez segítette választóit egy év alatt? Legfontosabbként ahhoz, hogy elkészíttette a város fejlesztési terveit. (A városrendezési programtervet a testület hosszas konzultációk után október 30-án tartott ülésén fogadta el.) A képviselőtestület, a polgármesteri hivatal a korábban előkészített beruházások, a megoldandó problémák örökségét is magára vállalta. Befejezték például az orvosi rendelőhöz a laboratórium kiala­kítását, vettek egy komolyabb EKG-készüléket, és márciustól a kisebb vizsgálatok miatt már nem kell Szegedre utazgatniuk a mórahalmi betegeknek. Egészségük védelme - no meg az idegenforgalom fellendítése - érdekében kérték az illetékesektől a für-. dő vizének gyógyhatásúvá nyilvánítását. A fürdőt, a strandot az önkormányzat vette át üzemeltetésre. Átvették azt a korábbi tervet is, hogy élénkítsék a helyi kereskedelmet, ennek érdekében januártól havonta rendeznek vásárokat a városban. Az „ áthú­zódó problémák "közül komolyan nekiláttak meg­oldani az utak, a balesetveszélyes közlekedés gondjait. A Szegedi út mellett idén megépült ezer méternyi hosszon a kerékpárút, forgalomterelő sávokat festettek fel, fekvőrendőrt tettek a legveszélyesebb útkeresz­teződésbe. A belvárosi parkolási gondokat enyhítendő kiszélesítették a Felszabadulás utca egy részét, a napokban készült el ott az aszfaltozott leállósáv. A mellékutakat kátyúzták, homokozták (a Május 1., a Bajcsy-Zsilinszky út közel 400 teherautónyi ho­mokot nyelt el). Tavaly megfúratták, ez év júniusától üzemeltetik a város 4. számú kútját. A szennyvízcsatorna építésére megalakult a társulat, a Szegedi és a Béke utcai részen még az idén elkészül a csatorna. S lehet, hogy még ebben az évben csaknem teljesen elkészül az egyházzal összefogva épülő ravatalozó, ami a jövő évtől lehet a város új kegyeleti helye. Az új közbiztonsági hely már „üzemel": szeptember elsejétől rendőrőrs működik Mórahalmon, 20 mun­katársa a környező községek rendjére is ügyel. - A lakosságról való gondoskodás forintokra váltott jele­ként minden rászorulónak adtak-adnak szociális, nevelési segélyeket, ettől az esztendőtől pedig az öregeknek, a tanyaiaknak Nysa kisbusz viszi az ételt, a szociális gondozót, a védőnőt. Az "új otthont alapítani szándékozóknak a város délnyugati részén 60 telket osztanak ki hamarosan. - S nemsokára nyit a sportolni vágyóknak a sportcsarnok mellé a konditerem is. Ha képzeletben a Mi készült el ? dosszié mellé odateszünk egy Mi kellene sürgősen? címkéjűt is, akkor abban a következők kapnának helyet. Min­denekelőtt a régi, rossz óvodaépület helyett új helyiségek a kicsinyeknek. A szeméttelep égető gondjának megoldása. A belterületi szennyvíz­elvezetés kiépítése, csatornázás. Az autóbusz körbejáratása a településen - s ehhez több szilárd burkolatú utca. A művelődés házának megújítása. Az idén kiszélesített nyugat-európai nyelvoktatás mellett az iskolában a számítástechnikai és a zeneoktatás megteremtése. A mórahalmiak úgy vélik, kellene városukba egy mentőállomás. Igényelnének az itt felnövő gyer­mekeknek egy középiskolát. S óhajuk a jobb, választékosabb kereskedelmi ellátás. A hagyománygyűjtő Ónozó Lajos föld míves-napszámos család 12. gyermekeként, 1918-ban látta meg a napvilágot Szeged-Alsótanyán. S úgy élt ott, mint bármely más földművelő 1940-ig, mikortól katonaideje alatt elvégezte a középiskolát, s 1943-ban leszerelve a helybéli közigazgatási hivatalban lett gazdanyilvántartó. Nemsokára a helyi kisgazdapárt titkára, majd ezért a tevékenységéért 1947-től munkanélküli. Két évig tengette életét alkalmi munkákból, azután „ bányamunkára ítélte magát", Komlóra telepedett. A szülőföldjétől azonban nem szakadt el, hazajárt rokonlátogatóba, néhány éve pedig ezeket az alkalmakat felhasználja arra, hogy pátriája hagyományait gyűjtse. A település létének 100. évfordulójára kiadandó monográfia népdalokról szóló fejezetének írását a napokban fejezte be. - Mi késztette erre? - Alsótanya-szeretetem, zenei érdeklődésem. Harmonikáztam, hegedültem, fújtam rézfúvós hang­szereket, amikor 1971 -ben rok­kantnyugdíjas lette, elvállaltam a komlói katolikus templomban a kántorkodást. Bálint Sándor atyai jóbarátként biztatott a gyűjtésre. A szegedi néprajzi pályázatokra írogattam korábban. Már egy év­tizede izgat nagyon a tanyai népélet minden rezdülése mint gyűjtőt is. - Legjobban a népdaloké? - Mondhatjuk. De gyűjtöttem katona- és gyermekdalokat is, megírtam a domaszéki tanyai Bába család történetét, most pedig éppen a tanyaközpont 20-as évekbeli urait próbálom lajstromba szedni. Köz­ben dolgozom egy tanyai szótáron, hogy mentsem az ízes népnyelvet. - Amiben a telek szó valaha trágyát jelentett Alsótanyán... - És ami az énekekben is meg­nyilvánult. - Talált igazi, helyi, alsótanyai, mórahalmi népdalokat? - A gyűjteményemben több, mint 800 itt énekelt nóta van. abból 30-40 mutat helyi vonatko­zásokat, specialitásokat, azokat kellene átmenteni. A mórahalmi parasztkórusnak többet kellene énekelnie ezekből. Például a Szé­pen szól a cimbalom a Pista bácsi kezében című nótát. A hajdani itteni daloknak már csak a tördékét tudják, sajnos. A lakodalmi vő­félyek tesznek talán még leg­többet a továbbéltetésért. S gyűjtőmunkájával Ónozó Lajos. Akinek sorsa, egyénisége bizonyítja, lehet alsótanyai paraszt­gyerekből komlói bányásszá, kán­torrá az ember, mégis maradhat mórahalmi, ha igazán kötődik szü­lőföldjéhez. - S ennek a földnek, ennek a városnak sok-sok ilyen kötődőre van szüksége. Sz. M. Feltűnő a helybeliek szóhasz­nálata. melyben falunak, községnek nevezik lakhelyüket, de városnak ritkán. Ha visszakérdez valaki, miért nem városról beszélnek, lemondóan vagy ábrándozva sorol­ják, mi mindent szeretnének még maguk körül látni! Az első természetesen a több munkahely-kínálat, a megélhetés lehetőségeinek gyarapítása, majd a közlekedés gondjai, a kereske­delem és a szolgáltatások gazda­gítása, az iskoláztatás lehetőségei, a sportolás és szabadidő-eltöltés kínálata. Valószínűleg egy nagyobb tele­pülés vizsgálatánál hasonló terü­letek fejlesztését várnák el a hely­beliek, így ezek a kérdések köny­nyen közhelynek nevezhetők. Hallható realitásuk viszont arról beszél, hogy a városias lét meg­határozója az emberi, közösségi élftt cselekvési szintjeinek réteg­zettségi foka. Egy kitűnő szociológus szavai­val élve „...a városiasság egyik fokmérője az azonos foglalkozási körön belül meglévő munkahely kínálat mennyisége..." Mórahalom esetében a fölmerülő kérdések mindemellett azt is je­lentik, hogy a település „kinőtte" a mai lehetőségek kereteit. A távol­sági közlekedés autóbuszjáratait jelentő tömegközlekedést, a jelen­tősen szegedi vonzású munkahe­lyeket, a mezőgazdasági termelés szervezettségi fokát, az ABC és iparcikk bolt adta vásárlási lehető­ségeket, az általános iskola utáni képzés igénye esetén a kötelező elszakadást a szülői háztól, vagy sok-sok utazás áldozatát, a túlter­helt főutcát, a parkolás és nyugodt kerékpározás lehetetlenné válását, a parkok és a környezet lassú rom­lását vagy az emberi kapcsolatok alakításában fontos szerepet játszó közösségi, kulturális, vendéglátó helyek jelenlegi szintjét. Számunkra ez volt a legfon­tosabb, hogy léteznek letapogat­ható, vizsgálatokkal igazolható igények, türelmetlenségek. A település lakói - a sokakban ki­alakult hitevesztettség, cinizmus ellenére - élni, jobban élni akarnak, helyben és nem új otthont keresve. Mórahalom fejlődését meglévő adottságai tették lehetővé: a nagy­városi közelség, egyben távolság önálló fejlődésre serkentő hatása, a városon átmenő főútvonal, sűrű tanyavilága és természeti értékei. A városfejlesztési terv ezek tudatosítását és az élő igényeknek megfelelő fejlesztését ajánlja a te­lepülésnek. Javaslatainkat reális térbeli lehe­tőségekhez kötöttük. Az úthálózat fejlesztését - egyben a Szegedi út tehermentesítését - a város tér­szerkezetének figyelembevételével összekapcsoltuk a tanyás térség jobb megközelíthetőségével. A közintézmény-hálózat fejlesz­tése terén például az általános iskola bővítésére, a középfokú oktatás életterének megteremtésére, a szociális otthon - korszerűsítéssel összeköthető - áthelyezésére, az idegenforgalmi és vízgyógyászati háttérszolgáltatások megterem­tésére sor kerülhet más létesítmé­nyek zavarása nélkül. Új alközpontok helyét jelöltük ki az egyközpontóságot feladó, több rétegű térbeli szerkezet erősítésére. A feldolgozó ipar részére jól közművesíthető, állami telkek fel­használását ajánlottuk. A helyi közösség nehéz korszak előtt áll. Óvatosan és szinte hitet­lenkedve néz szembe a műszaki tervvé érlelt gondolatokkal, vá­gyaikkal. A kamaszkorába lépő városnak a minőségi fejlődés évtizedeit kell vállalnia, erősítve a betelepülők fogadásának készségét, a külterü­leti gazdálkodás főállású újra­élesztését, valamint a városi élet színtereinek gazdagítását. Mindezeknek eredménye lehet az elvándorlás csökkenése, az em­berek kötődésének erősödése, azaz a városi polgárrá válás, egyben a népesség lélekszámának gyarapo­dása. Érdemes figyelni erre a folya­matra! Koczor György a városrendezési terveket készítő építésziroda vezetője Műhelyóhajtó A városuk, a maguk jobb boldogulásáért, fejlődéséért tenni akarókat - elsősorban lelkes értelmiségieket - kis körök, műhelyek kezdik összefogni Mórahalmon az utóbbi időben. A hagyományok élesztősére, ápolására, teremtésére vállalkozott a tavaly augusztusban alakult Pátria Kör, s azóta szinte az egész települést megmozgató eseményeket (karácsonyi ünnepséget, temetőtakarítást, gyermeknapot, szüreti mulatságot) szer­veztek. Immár két éve, hogy havonta megjelenik a könyvtári szerkesztőségi műhelymunka eredményeként a város lapja, a Mórahalmi Körkép. A művelődési ház kulturális, önművelő programajánlata - ellentétben más környékbeli települések halódó kultúrközpontjaival - sokrétű, színvonalas. Néptánc és társastánctanfolyamoktól a jógáig, nyelvtanfolyamoktól a természetgyógyászati előadássorozatig, kreszoktatástól a számítógépes tanfolyamig, gyermckfoglalkozásokig biztosítanak lehetőségeket. A szellemi munkások tehát mozgolódnak dicséretesen. Annál meglepőbb, hogy más rétegek nemigen (tisz­telet persze a kivételnek, az aktív nyugdíjasklubnak). Hiába kerestem például a városban a vállalkozók, az iparosok körét, érdekvédelmi szervezetét. Nincs. Pedig ez idő tájt a helybéli vállalkozók száma 141 fő. Nehezen hihető, hogy ne lennének közös gondjaik, vagy összefogva ne tudnának többet tenni a városért. Nem akarom azt feltételezni, hogy nem akarnak (hiszen kérő szóra hajlottak már, az idén is kedvezményes tari­fával fuvarozták például a homokot az utcák feltöltéséhez néhányan). Inkább talán ott lehet az össze nem fogás oka vállalkozóéknál, hogy mára elfelejtették milyen szakmai tisztességet, helyi közéleti erőt jelentett valaha a helybéli Ipartestület, illetve a Gazdakör. SZABÓ MAGDOLNA A mórahalmi parasztkórus

Next

/
Thumbnails
Contents