Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-28 / 279. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁO CSÜTÖRTÖK, 1991. Nov. 28. Lisszaboni levél Ismét jelentkezem Portugáliából, és amint azt az előző levelemben ígértem, az időközben lezajlott parlamenti választásokról tudósítanék elsősorban. A szavazatok döntő többségét (50,4%) a PSD (szocdem párt) szerezte meg. Ezzel a győzelemmel ismét Cavaco Silva miniszterelnök alakíthat kormányt, s a parlamentbe 139 képviselőt küldhetnek. Második helyen 29,3 százalékkal a PS (Szocialista Párt) végzett, ők 74 képviselőt ültethetnek padjaikra a parlamentben. A baloldali koalíció (CDU) a szavazatok 8,8 százalékát kapta és 17 képviselőt delegálhat. A negyedik hely a CDS-é (Kereszténydemokrata Párt) 4,4 százalékos arányban, 5 képviselővel. Egy képviselővel a PSN (Partido da Solidariedade Nációnál) egy új párt került be még a parlamentbe, ők a szavazatok 1,7 százalékát kapták. A lakosság 31,8 százaléka nem járult az urnákhoz, illetve tartózkodott, tehát Cavaso Silváék győzelméhez elég volt a leadható szavazatok egyharmada. A többpártrendszer nem létezett mindig Portugáliában sem. A Salazar-rezsim alatt csak egy párt, az UN (Uniao Nációnál) működött. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezzel mindenki elégedett volt. Már 1958-ban feltűnt egy roppant népszerű politikus, Humberto Delgado, aki komoly ellenfele volt a kormánypárti Américo Tomásnak az elnökválasztáson. Humberto Delgado igen bátor ember hírében állott, s amikor az újságírók megkérdezték tőle, győzelme esetén mit tenne Salazar diktátorral. így felelt: „Obviamente, demito!" („Természetesen elbocsátom!") Ettől még maga Salazar is megijedt, és utasítást adott a szavazati eredmények egyértelmű meghamisítására. Humberto Delgado pedig néhány évvel később az életével fizetett bátor kiállásáért. A PIDE - a portugál titkosrendőrség - emberei Spanyolországban, Badajoz közelében lelőtték. Ma nemzeti hősként tartják számon, hamvai a nemzeti panteonban nyugszanak. Antonio Salazar halála után - 1969 - gyengült a rezsim ereje, és szerveződni kezdtek a demokratikus mozgalmak. A hetvenes évek elején egy bátortalan politikai nyitás történt. Meg a UN-en belül tömörült néhány haladó értelmiségi, akik később megalapították a PPD-t, a mai szoc. dem. pártot. Köztük volt Francisco Sá Carneiro, a párt alapítója is. Ez a politikus 1979-ben az Ad-Alianca Democrática vezéreként megnyeri a parlamenti választásokat. Rögtön kormányt alapít, de sokáig nem szolgálhatja hazáját. 1980 decemberében, 3 nappal a köztársasági elnökválasztás előtt! - lezuhan a magánrepülőgép a lisszaboni repülőtér, Camarate közelében. Halálának körülményei máig is tisztázatlanok, de erős a gyanú, hogy e népszerű és szimpatikus államférfi is merénylet áldozata lett. A Szocialista Pártot az 1970-es évek elején alapították Németországban. Vezére Mário Soares, a jelenlegi köztársasági elnök, aki akkor száműzetésben élt. A szocdem párt közvetlenül a forradalom után alakult, PPD néven. A jelenlegi vezetők (pl. Cavaco Silva) csak néhány évvel később léptek be a mozgalomba. Az első szabad választásokat a Mário Soares vezette PS nyerte, és ekkor ő ült a miniszterelnöki székbe. A kommunista párt a legrégibb pártok egyike. A húszas évek végétől működik, évtizedeken keresztül teljes illegalitásban. Legendás vezérük, Alvaro Cunhal például az egyetemet a börtönből végezte. Mikor eljött az év végi vizsgák ideje, kiengedték, levizsgázott mindig jelesre! - utána ismét rázárult a börtöncella ajtaja, a következő vizsgaidőszakig. Az 1974. április 25-i forradalmat követően megkísérelte átvenni a hatalmat, és ebben az MFA, a fegyveres erők is támogatták. Az 1974-es forradalom katonai megmozdulásként - katonai puccsként indult, és céljául a gyarmati háború befejezését tűzte ki. Végül a folyamat nem állt meg itt, átalakult egy valódi forradalommá, mely teljesen megváltoztatta Portugália politikai arculatát. Ezt a forradalmat a fegyveres erők vezették, de már az induláskor elkezdődött a harc a jobb- és a balszárny között. 1974 nyarán az ország a polgárháború szélén állt. Körülbelül egymillió menekült érkezett a volt gyarmatokról. Angola, Mozambiquc, Blssau, Guinea, Zöld-foki Szigetek, Sao-Tomé e Príncipe (Afrika), Timor (Óceánia), 1975-ben szakadtak el Portugáliától, Goa pedig már 1961-ben India részévé vált. Egy igen zavaros, ellentmondásokkal teli korszak következett, melyet a jobboldal (Freitas do Amaral, a CDS alapítója, Sá Cameiro, Mário Soares es Ramalho Eanes, aki köztársasági elnökként hazánkban is járt a hetvenes évek végén) és a baloldal (Alvaro Cunhal, Otelo Sáraivá) heves összecsapásai jellemezték. 1975 novemberében a jobboldali fegyveres csoportok egy katonai puccs jellegű fordulattal „teremtettek rendet". Élén Ramalho Eanes állt, némi - valószínű - amerikai segítséggel. Az összevisszaság a gazdasági életre is jellemző. Államosítottak bankokat, gyárakat, ingatlanokat, és kézen-közön sok pénz „eltűnt", „elfolyt". Az infláció elérte a 30 százalékot. 1978-ban az ország majdnem teljesen fizetésképtelenné vált. 1984-ben kezdték cl a tárgyalásokat a közös piaci felvételről, és 1985-ben Portugália is belépett. Ettől kezdve látványos gazdasági eredményekről tett tanúbizonyságot az ország. Aníbal Cavaco Silva miniszterelnök 1985 óta tölti be ezt a tisztséget. Pártja, a PSD, 1987 óta a szavazatok abszolút többségét kapta. (A választási módszer az úgynevezett Hondt-féle metódus. Az abszolút többséghez elegendő a voksok 42,43 százaléka.) Az új kormány november első felében alakult meg, és mindjárt az elején pénzügyi nehézségekkel került szembe. A Közös Piac az utóbbi években 600 milliárd esc.-t (300 milliárd forintot) adott Portugáliának infrastruktúrája fejlesztésére, egészségügyi, szociális problémáinak megoldására, nevelési, oktatási, kulturális célkitűzéseinek megvalósítására. Ám minden jónak vége szakad egyszer, az Európai Közösség a jövőben fokozni akarja Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország támogalását, így kevesebb jut a kevésbé fejlett közös piaci országok megsegítésére. E három ország felvételének gondolatától sincs túlzottan elragadtatva a miniszterelnök. Úgy véli, Portugália textilipari és mezőgazdasági termékei kevésbé lesznek kelendőek a jövőben. 1992 januárjától az Európai Közösség elnöki szerepét Portugália látja majd el. Sokat várnak a politikusok ettől a funkciótól diplomáciai és gazdasági téren egyaránt. Az európai érdeklődés előterébe került Portugália kulturális téren is. Az Európália-fesztivál - melyet minden évben megrendeznek Bruxelles-bcn - az idén a portugál kulturális, történelmi értékeket kívánja bemutatni. A fesztivál 4 hónapja, szeptember-december, alatt kiállítások, szimpóziumok, hangversenyek, színházi előadások reprezentálják méltón e kis ország kultúráját. A tudósító - mint muzsikus - is több ízben részt vesz c rendezvényeken, s a következő levélben be is számol a Délmagyarország kedves olvasóinak benyomásairól, remélve, hogy ismét érdeklődésre talál. ERDEI KLÁRA Egy csendes nap harcai Magyarország továbbra is prioritást élvez az ukrán külpolitikában - jelentette ki Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter, és hozzáfűzte, hogy Kijevben nagyra értékelnék, ha Budapest elsőként ismerné el Ukrajna függetlenségét a december 1-jei referendum után. A politikus szerdán külföldi újságíróknak nyilatkozva méltatta a szavai szerint kitűnő ukrán-magyar kapcsolatokat. Azonnali általános mozgósítást rendelt el kedden a Grúziához tartozó Dél-Oszétia legfelsőbb tanácsa. A parlamenti döntés az összes 18 és 60 év közötti oszétra vonatkozik. A lépést valószínűleg az magyarázza, hogy a terület fővárosában Chinvaliban komoly aggodalommal fogadták a grúziai városokból jövő, tüntetésekről szóló híreket, amelyeken a résztvevők „keresztes hadjáratot" sürgettek Dél-Oszétia ellen. Alig tért haza a kambodzsai fővárosba Khieu Sampham, a vörös khmerek vezetője, máris menekülnie kellett a népharag elől. A 60 esztendős Sampham ellen a Phnom Pen-i repülőtéren több ezer egyetemista tüntetett. A tömeg később egészen az általa bérelt házig követte őt Az izraeli rádió jelentése szerint Jeruzsálem szerdán úgy döntött, hogy december 4-én nem vesz részt a közel-keleti békekonferencia Washingtonba tervezett fordulóján, mivel nem megfelelő számára az időpont. Az értesülést később kormánynyilatkozat is megerősítette. A Pentagon kilenc hónappal az iraki megszállók kiűzése után elkezdte a még Kuvaitban állomásozó utolsó amerikai katonai alakulat kivonását. A mintegy 1500 fős egységből kedden 100-an utaztak el, s a teljes alakulat december közepére tér majd vissza eredeti németországi támaszpontjaira. Az ENSZ ismét tűzszünetre szólít Szerdára, közép-európai idő szerint a késő délutáni órákra összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését, amelyen felszólalások és vita nélkül elfogadták a határozati javaslatot arról, hogy a világszervezet támogatja a főtitkár kezdeményezéseit a jugoszláviai válság megoldására és ismét felszólították a szembenálló feleket a tűzszünet maradéktalan megtartására. Jól értesült ENSZ-források elmondták az MTI tudósítójának: a határozat célja, hogy megszilárdítsa a tűzszünetet, így biztosítva a feltételeket a békefenntartó erők mielőbbi kiküldéséhez - amit immár a jugoszláv központi kormány is hivatalosan kért. Az ENSZ további szakértői utaztak az előkészítő munkákra szerdán Jugoszláviába. Cyrus Vance, a főtitkár különmegbízottja a hét végén tér vissza a térségbe, majd helyszíni tapasztalatai alapján várhatóan a jövő hét elején tesz ismét jelentést a Biztonsági Tanácsnak. Amennyiben a tűzszünet fennmarad, a várakozások szerint a BT a jövő hét második felében meghozza a határozatot a békefenntartó erők kiküldéséről. Azok útnak indítása már nem vesz igénybe hosszabb időt, mert közben az előkészületek folynak. Jugoszláviában egyébként viszonylag csendes volt a nap. Szlavóniában többnyire elültek a harcok, kivéve azokat a helyeket, ahol félkatonai alakulatok állnak egymással szemben. A szerb szabadcsapatok egyik vezére kijelentette, hogy Szerbiát Magyarország felől is támadás érheti, majd az eszéki polgármestert fenyegette meg, mondván, hogy a város elfoglalása kevesebb időt vesz igénybe, mint Vukováré. Egy másik csetnikvezér, Vojislav Selelj Kninben úgy nyilatkozott, hogy az összes szerb területeket egyesíteni kell, de ennek érdekében előbb fel kell szabadítani Sibeniket, Zadart és Karlovacot. A délutáni jelentések szerint nem változott viszont a helyzet Dubrovnik környékén, sőt az Adria partján új front nyílt az erődváros nyugati szárazföldi kijárata körzetében. Göncz Árpád latin-amerikai út előtt Göncz Árpád köztársasági elnök december 3. és 15. között hivatalos látogatásra négy latin-amerikai országba, Chilébe, Ecuadorba, Kolumbiába és Venezuelába utazik. Az elnöki vizit annak megerősítése, hogy a rendszerváltozást végrehajtó Magyar Köztársaság a külpolitikájának középpontjában álló európai és atlanti orientációval együtt erősíteni kívánja latin-amerikai kapcsolatait is. Másfelől a látogatás elősegítiti azt is, hogy oldódjék a latin-amerikai államokban Kelet-Európával kapcsolatban tovább élő blokkszemlélet. Az elnök útjának gazdasági vetületei közé tartozik, hogy a piacváltás kényszerébe került honi gazdaság új lehetőségeket keres az amerikai kontinens déli felén is. A remények szerint az elnöki politikai „mélyszántás" nyomán - Chilében és Kolumbiában most először jár magyar államfő - megélénkülnek az üzleti kapcsolatok is. A latin-amerikai kapcsolat érdekes lehet abból a szempontból is, hogy Magyarország megismerkedhet a térség államainak tapasztalataival a privatizációban, az adósságszolgálat, illetve a szociális feszültségek kezelésében. Az intenzívebb kapcsolattartást szolgálják a látogatás idejére időzített vízumkönnyítő megállapodások is. A tervek szerint Ecuadorban teljes körű vízummentességről írnak alá egyezményt. Hasonló megállapodást terveznek Chilével is, bár itt még néhány részletet tisztázni kell. Kolumbiával pedig a diplomáciai és a szolgálati utak válnának vízummentessé. Göncz Árpád látogatása elősegíti a kulturális kontaktusok elmélyítését is. Ennek kiemelkedő eseménye lesz az író-elnök és Gábriel Garcia Marquez tervezett találkozása Kolumbiában. A magyar államfő útjának minden felkeresett országban fontos programja lesz a találkozás a magyar diaszpóra képviselőivei. Göncz Árpád emellett Chilében tiszteleg az 1956-os forradalom emlékműve előtt, és Mindszenty bíboros érsek hercegprímás emlékművénél. Ecuadorban Petőfi szobránál helyezi el a megemlékezés virágait. Merénylet Kravcsuk ellen Szerdán Harkovban merényletet kíséreltek meg Leonyid Kravcsuk ukrán elnök ellen, a politikus sértetlen maradt - jelentette a Nega moszkvai hírügynökségre hivatkozva az ADN. A hír szerint az ismeretlen merénylő a város központi piacán késsel támadt Kravcsukra, és könnyebben megsebesítette az elnök egyik testőrét. Ezután sikerült egérutat nyernie. Kravcsukot tartják a vasár napi ukrajnai elnökválasztás fő esélyesének. Újabb puccskísérlet lesz? A reakciós erők újra akarják éleszteni a totális rendszert, fennáll egy újabb államcsíny lehetősége hangsúlyozta Eduárd Servardnadze szovjet külügyminiszter a japán hírügynökségnek adott interjújában. Sevardnadze egy közelgő puccskísérlettel hozta összefüggésbe visszatértét az aktív politikai életbe. Mint közölte: „Nem maradhat tétlen, amikor mozgásban van egy visszafelé mutató folyamat." A központi szovjet hatalom szétbomlásáról szólva elmondta, hogy szerinte ez a „nukleáris fegyvereknél, vagy a környezet tönkremenetelénél is nagyobb veszélyt jelent a világ számára". Sevardnadze ugyanakkor derűlátóan ítélte meg az új szövetségi állam létrejöttének esélyeit. Közölte, hogy a szuverén államok új szövetségének létrehozásáról hamarosan megállapodnak, még akkor is, ha néhány köztársaság a szövetségtől távol marad. EK-társulás Egy résztvevő a kezdetekről Rég volt, amikor a kelet-európai politika még a nyugati imperializmus és a NATO egyik ügynökségének tekintette a Közös Piacot, az EK pedig mindentől elzárkózott, ami Kelet-Európából jött. 1981-82-ben voltak az első kísérletek, akkor még az EK és a KGST kapcsolatfelvételére. Ezek nem vezettek eredményre, mert az EK nem tartotta partnernek a KGST-t. Azért nem, mert a KGST nem volt nemzetek feletti szervezet, nem hozhatott tagjaira kötelező döntéseket. Az EK ragaszkodott a külön-külön tárgyalásokhoz és egyik feltételül saját diplomáciai elismerését szabta - mondta hétfőn Antalpéter Tibor, a Magyar Köztársaság londoni nagykövete. Antalpéter Tibor, mint az egykori Külkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályvezetője, ott volt a kezdeteknél, majd 1987-88-ban ó vezette azokat az operatív tárgyalásokát az EK brüsszeli bizottságával, amelyek eredményeként mint mondja - „feljöhettünk a pincéből a földszintre": megszületett az EK és Magyarország kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodása. - 1983-ra megvolt a magyar döntés, hogy normalizálni kell a kapcsolatokat az EK-val. Az EK törölje el a hátrányos kereskedelmi megkülönböztetéseket és adja meg a legnagyobb kedvezmény elvét, amire Magyarország GATT-tagsága alapján joggal igényt tarthatott, Magyarország pedig diplomáciai elismerésben részesíti az EK-t - ez volt az akkori álláspont. - A brit kormány vállalta, hogy az EK miniszteri tanácsa elé viszi az ügyet. A britek mindig nyitottabbak voltak, mert saját érdekeik is liberálisabb EK-mezőgazdaságiés kereskedelempolitikát követeltek - emlékezett Antalpéter Tibor, majd így folytatta: - 1983-ban és 1984-ben folytak az első puhatolódzó tárgyalások az új elvek alapján. Szovjet ellennyomás már nem érvényesült, a románok, a lengyelek és a csehszlovákok (ugyancsak GATT-tagok) hasonló erőfeszítésekkel próbálkoztak, de ez a szakasz is úgyszólván eredménytelen maradt, mert az EK még nem volt hajlandó maradéktalanul teljesíteni a magyar kéréseket. 1986-ban kezdtük újra, 1987-ben kapta meg az EK bizottsága a Miniszteri Tanácstól a tárgyalási mandátumot és ebből született meg 1988 júniusra a parafált, az év szeptemberére pedig az aláírt EK-magyar kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás - mondta Antalpéter Tibor. - Mi változott közben? A magyar küldöttség tárgyalási pozíciója, hazai háttere. Újraindult a reform és az EK-ban meggyőződhettek róla: Magyarország az akkor lehetséges határig liberalizálja külkereskedelmét és csökkenti az állami beavatkozást. Ám az 1988-as megállapodáson, ahogy mondani szokás, még meg sem száradt a tinta, és túlhaladta az idő. Az EK először, még tavaly. határidő előtt teljesítette a megállapodás összes előírását, továbbá a megállapodáson túlmutató kedvezményeket és könnyítéseket is tett, egyoldalúan, tárgyalások nélkül, most pedig eljutottunk a társulásig. Úgy vélem, erre a hazai átalakulás nélkül soha nem lett volna lehetőség. - A következő feladat a csatlakozás. Ez először is attól függ, mikor jut el a magyar gazdaság a versenyképesség olyan szintjére, hogy a csatlakozás ne hátrányos, hanem előnyös legyen. A másik: az EK fejlődése. Mozgó célpontra lövünk, mire csatlakozhatunk, az EK már nem olyan közösség lesz, mint amilyennel most van dolgunk. Azt hiszem, minél jobban mélyül az EK integrációja, annál nehezebb lesz a feltételeket teljesíteni. De tanulhatunk majd mások példájából, olyanokéból, mint Ausztria, vagy Svédország, akiknek ezeket a nehezedő feltételeket előbb kell majd teljesíteniük, mint nekünk mondta az MTI-nek Antalpéter Tibor londoni magyar nagykövet. MÉSZÁROS GYÖRGY