Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám

16 RÖVIDEN DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. NOV. 25. Az én mesém PODMANICZKY SZILÁRD Knyedi Zoltán Nizzában készített felvételén a bal oldali pálma és a két autó „igazi". A létra és a rajta ácsingózó úriember, valamint az általa „pingált" fák csupán a falat díszítik. Ismeretlen XX. századi mester alkotása, műfaja: valahol a freskó és a graffiti közt... MINI KOMMENTÁR Madzsarul Töprengve állok a hirdetmény előtt és olvasom: délután Videu Jour, utána Night Dance. Tessék mondani, mi, magyarok, mikor mehetünk be... T. V. Lágerélet a Szovjetunióban A tanárképző főiskola történettudományi tanszékén ma, este fél hatkor Lágerélet a Szovjetunióban címmel tart előadást Sztrés Erzsébet. Az előadásra és az azt követő beszélgetésre a tanszék nagy hagyományú, „Találkozás neves történészekkel" sorozatának részeként kerül sor. UJ FILM A szerelem erejével, avagy: a fordított Love story ••• IIII Főszereplők: Júlia Roberts és Campbell Scott Rendezte: Joel Schumacher Amikor kitalálták e film alapját, egy „halálra ítélt", 28 éves, leukémiás férfi és egy rendkívül csinos, a férfit ápoló nő szerelmét, nem lettek mást, minthogy a világszerte ismert Love story szerepeit cserélték fel férfi és nő között. Szóval az ötlet nem rengeti az egeket, viszont, ahogyan az eredeti történet is, megrázó, hiszen bármikor, bárkivel megtörténhet, s maga az alaphelyzet mélységes drámaiságot hordoz magában. Olyat, amit mindenki komolyan vesz és vehet. Ezért bizton állítható, hogy sikeres lesz a nézők körében. De ez idáig még nem a film, csupán megrázó és - még egyszer drámai ötlet. Hogyan lesz ebből olyan film, ami egységes, tehát íve van, lehatol a dráma legmélyére, olyan film, amire évek múlva is emlékszünk, dc legalább egy fél óráig szótlanul bandukolunk hazafelé, és a Filmszakma is bólint, igen, ez az? Egy biztos. Úgy nem, ahogyan Schumacher megcsinálta. Egy olyan filmnél, amelynél eleve nem a történet, a történések sokasága, hanem az emberi, a férfi és a nó viszonyának alakulása a lényeg, nem lehet olyan rövid párbeszédes snittekkel dolgozni, hogy amikor végre a párbeszéd érdekes része jönne, amikor előáll az a helyzet, hogy kíváncsi a néző, hogy most vajon mit lehet erre és erre válaszolni, akkor egyszerűen nyissz, elvágja a rendezd, és egy teljesen logikátlanul kapcsolódó rész következik. Némelyik párbeszéd, úgy tűnik, izgalmasan alakul, de akkor következnek a szlogenek, a falszövegek, ebbe menekül a film: „a szívembe zárlak", „majd fogom a kezed, ha meghalsz". Persze, erről van szó, a szerelemben való végső kitartásról, de ne ennyire „csöpögősen", szépség nélkül, csupaszon-durván. Az egyetlen mondat, ami a film szellemi középpontja, az, talán véletlenül, jól sikerült: „Félek a reménykedéstől". Aztán ott vannak még a nő csodálatát kifejező Klimtfestmények árnyszerű bejátszásai, amelyek nem épülnek be szervesen, pusztán didaktikus művészkedések maradnak. Hasonlóképpen a romantikus tájképek (tenger, hegyek, erdők stb.) egyszerűen használhatatlanná lesznek, mert nem erről és nem így szól a történet, tehát kifejezéstelen képsorok maradnak. A film zenéjéről ne is beszéljünk. Mégis: valami egészen nyúlós, érzelgős cincogás, holott az egész filmen valódi, szenvedélyes érzések és érzelmek dühöngése, kavarodása, majd elcsitulása - lenne. Szóval ilyen egy jónak ígérkező, de szétkaszabolt film, amikor a banalitás határát súrolva: a tartalomhoz nem tud felnőni a forma, és ott végzi: belehullik a porba. P. Sz. Ma este a Hágiban A kozmikus úton Oly szemérmesen tudunk hallgatni arról, hogy óriási szükségünk van szellemi, érzelmi fogódzókra. Nos, Pető Ferenc, a Szegedről Houstonba menekülni kényszerült filozófus jól ismeri a lélek vitaminjait, nem is hallgat ezekről, gondolataival A kozmikus út című könyvében már évekkel ezelőtt megismerkedhettünk. Ma este a Hágiban az érdeklődők személyesen találkozhatnak a professzor úrral, aki a napokban érkezett haza, Szegedre Texasból. Recepteket természetesen Pető Ferenc sem ad, ellenben igyekszik ráirányítani figyelmünket önnön magunkra, lényegünkre. Ki vapvok én? Hányszor tettük fel már ezt a kérdést, és hányszor bújtunk ki a válasz elől! Pető professzor most újra sarokba szorít bennünket, amit könnyen megbocsáthatunk, hiszen néhány sorral lefegyverez: Én érted vagyok, Te értem vagy, Mi az életért vagyunk, az élet pedig a Végtelenért. Természetesen nem csupán transzcendentáis témákat érintenek a beszélgetés résztvevői: szó lesz a boldogságról, a barátságról, a szabadságról és mindarról, ami az ember lényegét jelentheti. Tán' majd egyszer elmondom az én mesémet is, valakinek, valahogyan, de hogy igazából miért tennék így, megtartva magamban is a kíváncsiságot, nem tudom, mert nem tudom, hogyan fog végződni, csak megússzam, ahogy a mesélők sorra megússzák, mert igaz történetet mondanak el. Bár nem hiszem, hogy én hazudnék, csak valami időbeli gubanc tartja fogva a mesémet, és nem az, hogy magamról, vagy arról az emberről, akit megszemélyesítek, rossz véleményem lenne. Nem tagadom, hogy erőn felül gyenge szervezetem az évek során jócskán megkopott, kialakult ez a mostani forma, ami szerintem senkinek nem lenne ínyére, mert azt már nem lehet emberi tényezőnek számítani, mikor az érzékszervek még épek, de beállt az időbeli és térbeli vaksák. Soha nem kellett nagyra becsülnöm azt a szót, hogy sors, és most sem. Úgy tűnt, nincsen ennek a szónak értelme, ha nem helyettesítettem azzal, hogy a lejátszott meccs esete. Egészen máshonnan kellett jönnie a véletlennek, hogy értésemre adja, mi az sors. Akkor lesz hát az embernek sorsa, amikor lényegileg állandósul körülölte a világ, vagyis megáll, innen már minden lépés, minden kérdés és válasz kiszámítható, tehát dühítőén unalmas. így ha sors. akkor ebben benne van a szekrény, annak szépsége vagy rútsága, benne vannak a viselt ruhák, az ember magassága és súlya, benne van az összes viszony, a képtelenek is; és ezek mind olyan „koordináták", melyek, ha lényegében és tömegükben nem változnak, hát kész, készen van a sors. De mi jöhet még?! A menekülés, mikor valójában sakkozni indult az ember, végül elkezd tekézni a sakkfigurákkal? Esetleg ez még meglehet. Talán a legjobb, ha ezt észre sem vesszük, akkor nincs vele baj, nem lesz elégedetlenség, nyugalom lesz, biztos, és nem mondhatnám, hogy buta nyugalom, csak lehessen vele élni. És ha lehet, akkor jöhet a mesemondó, és az állandóságtól biztos pályán egyszerű és érthető mesél mond majd, amibe bárki, különösebb erőfeszítés nélkül behelyettesítheti magát, és így telik el az egész, amikor minden mesében más és más életét éljük le. És akkor jönne az én mesém, amit nem tudok előadni, mert nem kedvelem a sorsot, dühítenek a „koordináták", mert ha már ezerszer változtatott a külsőkön az ember, és akkor jön a legnehezebb, ő maga, a kiszámíthatatlan lény. Aki ha eléggé tisztában van a saját belső „koordinátákkal", folyamatosan minden lassan mozduló, erőt emésztő változtatást hazugságnak vél, és nem akarja becsapni magát, de nem ám. Talán vakvágány. De akkor először tolatni kell, vissza egészen a váltóig, esetleg a megváltóig, s utána pályára állítani magát. Csak hát van-e még elég gőz, gázolaj, vagy áram abban a masinában? Majd meglátjuk, ha nyitva marad a szemünk. És akkor lehet elkezdeni a mesét, valakinek, valahogyan, talán. Mikor biztonságban érzi magát a mesélő, csak akkor beszélhet, akkor mondhatja, igen, ez volt az én mesém. Csakhogy igaz történet marad-e, mert ha már az árnyalatok eltérnek, lehet, hogy igaz marad, csak nem ér semmit az egész, hiszen ketté szakad a mesélő, történetére és önmagára. Hát akkor mégis elkezdem a mesét, most, amíg tart, amíg mozdíthatatlannak tűnik az egész. De hogy mi történik közben a mesélővel, csak akkor dérülhet ki, ha végre belekezd és elmondja: Hol volt, hol nem volt... LOTTÓNYEREMÉNYEK A Szerencsejáték Rt. közlése szerint a 47. játékhéten 5 találatos szelvény nem volt. A 47 darab négyesre egyenként 332 034, a 6177 darab hármasra egyenként 2105, a 192 515 darab kettesre pedig egyenként 81 forintot fizetnek. A következő hétre átvitt 5 találatos nettó nyereményalap 43 199 906 forint. DfjUihanul hívhutó! Torta - Jean, amikor indulunk a színházba, feltétlenül hozzon magával két tortalapot! - De miért, uram? - Úgy hallottam, hogy ott lesz a város krémje. (manczy) Vérpiros csipkebogyók... Kamionsor Röszkén és Tompán Huszonnégy órát meghalaladó időt várakozik a röszkei határátkelőnél veszteglő mintegy 500-540 kamion, Tompánál fél napot ácsorog a körülbelül 100-150 teherszállító jármű, míg átléphet Jugoszláviába, kaptuk az információt vasárnap délután a röszkei határőrparancsnoktól. A személykocsik nincsenek e hosszú tétlenségre ítéltetve, átléptetésük zökkenőmentes, amennyiben például rendőri segédlettel elügyeskednek a szúk, röszkei úton a határig. Nagyjából ugyanannyi kamion hagyja el az országot mindkét átkelőnél, amennyi a sor végére megérkezik. Egyébként e két Szegedhez közeli határon eddig sosem tapasztalt teherforgalom van. Röszkére átlagosan nyolcszáz, Tompára pedig hat-hétszáz kamion gördül naponta. ...világítanak a ködben. Marokbaszedésüknek itt az ideje, hacsak nem előztek már meg a rigók... Mert olykor már csak a buksi bábaszarka vigyázza a didergős csipkerózsika álmát. De a nedves ágak közt még ott bujkál a gyermekkor Grimm meséje, s hol járnak elmúlt idők vándordiákjai, kik a kóbor ebeket riogatták a Rosa canina, „kutyatövis" vesszeivel. S hol bujkál nagyanyám mézzel ízesített, borral kevert csodatevő liktárként iszogatott teája? S hol anyám hecsedlilekvárjának fanyar íze? S hol Goethe megénekelt „Heidenrősleinje", s megmaradt-e a téli vitaminforrás, népi orvosság? Mi maradt velünk mára a pirosló csipkebogyók emlékéből? Mert az idén (is) megelőztek a rigók, de nem is bánom! Hiszen maradtak az emlékek, s ezek nagyon fontosak, semmivel sem helyettesíthetők, s gazdagítják, gyógyítják az életet! Sőt köszönöm a rigóknak, mert el kell hagyni a dolgokat, hogy szép, segítő emlékünk legyen róluk. Az emlékek ugyanúgy különböznek az őket körülírt szavaktól, mint az időben távol álló materiális másától. Elmúlt ködös novemberek, csipkebogyó teák illata, sziromka boldog ölelése, madárfészek ringatója, hideg ködök kifosztottsága az emlékek vérpiros orvossága... CSIZMAZIA GYÖRGY Hétvégi piaci árak Az élő csirke kilója 90-140, a tyúk 100-120, a pulyka 90-120, a liba 92-100, a kacsa 70-130, a vágott csirke 130, a tehéntúró 80-120, a juhtúró 260, a tej literje 20, a tejföl 120-160, a tojás darabja 7,50-12 forint. A burgonya kilója 10-20, a sárgarépa 8-25, a petrezselyem 10-25, a vöröshagyma 8-20, a fejes káposzta 4-10, a kelkáposzta 12-20, a karalábé 10-20, a karfiol 40-50, a paradicsom 100-120, az uborka 100-120, a fokhagyma 70-150, a paraj 50-60, a saláta darabja 6-15, a zöldpaprika 3-30, a retek csomója 8-16, a zöldhagyma 6-15 forint. A gomba kilója 130-160, az alma 10-40, a körte 20-60, a szőlő 20-40, a héjas dió 80-120, a szárazbab 80-150, a savanyú káposzta 40-50, a mák literje 80-120 forint. Tanfolyam A Szervezési és Szolgáltató Központ legközelebb induló alapfokú számítógépkezelő-szövegszerkesztő tanfolyama: november 29-én 13 órakor lesz. Érdeklődni lehet a Közép fasor 1-3 szám alatt a 118-as szobában vagy az 53-344-es telefonszámon. He e VARHATO IDŐJÁRÁS Többnyire erősen felhős lesz az égbolt, ma csak köd képződhet. Élénk lesz a keleti, délkeleti szél. A rövidebb időszakokra szakadozik fel a felhőzet, hőmérséklet minimuma 2 és 6 fok között alakul, a Eső, zápor főként az ország nyugati részén mai csúcshőmérséklet nyugaton 6, délkeleten 11 valószínű. Párás lesz a levegő, hajnalban foltokban fok körül várható. DMETEO