Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám

A ALAPÍT DELMAQY HÉTFŐ, 1991. Nov. 25., 81. ÉVF. 276. SZÁM Meghurcolták a családot Helga apja hajthatatlan ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 Ft, ÁRA: 7,40 Ft Fontos-e még, hogy Magyarországon megtörtént az első emberrablás? Kit érdekel még a szegedi Farkas család tragédiája, Helga sorsa? A 18 éves lány hollétéről változatlanul semmi hír. Bármit mondanak, gondolnak egyesek, én hiszek az emberi jóságban, szeretem az embereket, mondja Farkas Imre. Helga apja elszántnak, tettrekésznek tűnik. Csupa energia - változatlanul. rmmmmssm^mím - Meg fogom találni a lányomat, meg fogom tudni, mi történt vele. Engem minden, az ügyhöz lát­szólag nem tartozó információ, föltételezés érdekel, ezért kérem, tegye közzé a telefonszámomat: (62) 22-005! Hívjanak bennünket nyugodtan, éjjel-nappal, bármikor! Mondják el sejtéseiket, gyanújukat, látták-e, hallottak-e valamit! - Mi készteti erre a lépésre? Nem tart attól, hogy miután nyilvá­nosságra hozza a telefonszámát, nem lesz egy nyugodt perce sem d családnak? - Adná az Isten! Mi lesz az a kényelmetlenség ahhoz a kese­rűséghez és kiszolgáltatottsághoz képest, amit most érzünk! Hány apa él még ebben az országban? Kérem szépen őket, képzeljék már magukat az én helyzetembe! Nem őrületes? Fölnevelnek egy kislányt, gürcölnek, hajtanak, s akkor ellop­ják. Elveszik az életének egy darabját. Vagy képzeljék az anyák magukat ebbe a szituációba! Mit gondolnak, mit érez az én felesé­gem? Józan érzésű embereknek nem kell ezt magyarázni... Kény­telen vagyok megtenni e lépést is. Egyrészt mert rájöttem, a rendőr­ség szelektál. Csak az érdemi bejelentésekkel foglalkozik, mintha tudná, melyik is az érdemi... Más­részt pedig, meg szeretném védeni magunkat, a botránycikkektói, mint amilyen megjelent abban a lapban, amit ingyen dobálnak, a Reggeli Délvilágban. Egy Dorozsmán fel­adott, névtelen levélre hivatkozva közlik, Helga megszökött egy szegény taxissal, már útban is a baba. Rosszindulatú cikk, meggyő­ződésem is, hogy fikció a levél. Mert bár a rendőrségen a szerző, Halász Miklós bemutatta, a nyomo­zók nem kutatták az írás eredeti­ségét. Halász úr e levél megjelen­tetése előtt pár nappal foglalkozott a Tovább suttog a város, vagy valami hasonló cím alatt az én va­gyoni helyzetemmel. Amint meg­hallottam, a lakásunkban lévő rend­őrnek mondtam is. adok én szíve­sen magamról információt ennek az embernek, míg még több marha­ságot le nem ír. Nem értem Halász urat. Velem nem beszélt, mielőtt rólam írt. Vájkál a családi életem­ben, ellenünk hangolja a közvéle­ményt. Engem meg sem kérdezett. Én viszont mindenütt kerestem telefonon, de csak a fiával tudtam beszélni. Kérdem én, ez az etika ma, Magyarországon? A legtöbbet Helgának ártott, azt sugallja a levéllel, hogy elszökött. - A nyomozók utánanéztek a levélbéli állításnak? - Igen, Nincs valós alapja. Sem a család, sem Helga ismerősei kö­zött nincs ez a kitalált figura. Vagyis arra volt jó az egész, hogy meghurcoljanak bennünket, meg­kérdőjelezzék a lányom becsületét. Miért nem adták előbb a rendőr­ségnek a levelet? Hát, az ilyen új­ságoktól is szeretném a jövőben megvédeni magunkat. Az is igaz, akik ilyeneket olvasnak, azok véle­ménye nem mérvadó. - Mi a szándéka a lakására érkezett bejelentésekkel? - Nézze, egyre inkább az az érzésem, hogy az emberek, még ha sejtenek is valamit, nem szívcsen hívják a rendőrséget. Egy bejelen­tés kész cirkusz, amelytől termé­szetszerűen mindenki ódzkodik. Néha percekig csörög a telefon, föl sem veszik. Ezt magam is tapasz­taltam. Aztán itt van a szelektálás. Mi az, hogy érdemi? Milyen alapon válogatnak? Mondjuk bejelenti egy boltos, nála valaki tíznaponta vásá­rol jelentős mennyiségű hideg élel­met. Ezt vajon érdeminek tekintik vagy sem? S nagyon is tisztában va­Folytatás a 10. oldalon FÓKUSZ Folytatják az alsóvárosi feltárást Ferencesek ásták el a szobrokat? FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Dr. Zombori István, a szegedi Móra Fe­renc Múzeum tör­téneti osztályának vezetője elmondta, hogy húsz éve kutat már az eltűnt szobrok után - mindeddig szinte teljesen ered­ménytelenül. Idén nyáron már közel érezték a sikert: a ko­lostor felújítási mun- """"mmmm kái közben, az egyik udvari szárny külső falának tövében megtalálták a Mária-oszlop néhány darabját: töredékeket az oszloptörzsből, s magát az oszlopfőt is. Ezenkívül még a „Szeplőtelen fogantatás" szoboregyüttesét körülzáró ala­csony, áttört kőkerítés darabjai is napvilágra kerültek. Remélték, hogy a régóta keresen szobrok is a közelben lesznek, de csalódniuk kellett. A mostani felfedezés igazi szen­záció, művészet- és helytörténeti szempontból is. Dr. Zombori István a szobrok eltűnésének valószínű történetéről elmondta, hogy föl­tételezhetőleg Mindszenty József hercegprímás dél-magyarországi látogatásával hozható összefüg­gésbe a két szoborcsoport lebon­tása. Mindszenty 1947 nyarán tett látogatást ebben az országrészben, Tovább kutatnak az alsóvárosi ferences kolostor egykori istállójában, s újabb szobrok előbukkanására számítanak. Múlt héten történt, hogy a leendő kolostori nyomda gépeihez készítettek alapozást. Az egyik munkagödröt már föl is töltötték betonnal, amikor a melléképület másik oldalán szobortöredékeket találtak. Azonnal kiderült, hogy azok a szobrok kerültek elő, amelyeknek évtizedek óta nem sikerült nyomára bukkanni. A templom főbejárata előtt eredetileg két szoborcsoport is állt: a „Szeplőtelen fogantatás" (Mária-oszlop) és a Szent István koronafölajánlását ábrázoló együttes. és természetesen az alsóvárosi ferencesek is várták. A Mária­oszlop akkorra már erősen megron­gálódhatott. Egy régi fényképen (amely még a negyvenes évek első felében készült) a kőkorlát egyes darabjai már kifordultak helyükből - a szobor állapota 1947-ig tovább romlott. A ferencesek számítottak rá, hogy a hercegprímás látogatása nagy tömeget vonz majd, s való­színűleg attól féltek, hogy a meg­lazult kődarabok veszélyt jelent­hetnek a sokaságra, így aztán ma­guk bonthatták le a két szobor­együttest. Hozzájárulhatott még e döntésükhöz a feszült politikai helyzet, amelyben az egyház szere­pét erősen visszaszorították. Sejteni lehetett, hogy még nehezebb idők jönnek, ezért a két szoborcsoport alakjait, s velük még más szobrokat is a valamikor istállónak használt melléképületben rej tették el. A szobrok vissza­állítására már nem gondolhattak, s a fe­renceseknek 1950 ben négy évtizedre távozniuk kellett Szegedről. Valószí­nű, hogy az értékek megőrzésének szán­_______ dékat vezette azokat a szerzeteseket, akik földréteget borítottak a szobrokra. Ennek köszönhető, hogy a kő­alakok meglepő épségben bukkan­tak elő. Nem kerültek olyan mély­re, hogy a talajvíz ártalmukra lehe­tett volna, de az egyre szennye­zettebbé váló levegő sem pusz­títhatta a szobrokat. Utóbbi káros hatásának bizonyítására elég, ha föltekintünk a templom főbejáratát koronázó, ívelt párkány közepén megmaradt kővázára: az időjárás és füsttel, gázzal telített levegő erősen megrongálta. A párkányon eredetileg kóangyalkák feküdtek ­most szinte érintetlenül kerültek elő a föld alól. Minthogy a három főalak - a két Mária és Szent István - még hi­ányoznak, folytatják az ásatásokat az épületben, s azon kívül is. NYILAS PÉTER ~\ ZSÍROS GÉZA VERHETETLEN. Továbbra is Zsíros Géza a •^J kisgazdapárt Békés megyei elnöke. A szervezet megyei vezetőségének legutóbb tartott ülésén ugyanis a résztvevők többsége nem fogadta el a párt országos vezetőségének határozatát, amely kötelezte a Békés megyei szervezeteket, hogy 30 napon belül tartsanak nagyválasztmányt és Zsíros Géza, a felfüggesztett elnök helyett válasszanak új elnököt. így a továbbiakban is Zsíros Gézát támogatták. A titkos szavazáson heten igennel, hárman nemmel szavaztak, egy tag tartózkodott. FEGYVERVÁSÁR. Csecsenek néhány napja Budapesten m/ igyekeztek kapcsolatba lépni olyan fegyvercsempész csopor­tokkal, amelyek egyebek között Jugoszláviába is szállítanak had­felszerelést - jelentette a TASZSZ. A nyilvánvalóan szovjet hírszer­zési forrásokból kiszivárogtatott információ szerint A. Sisani különö­sen a hordozható harckocsi- és légelhárító eszközök nagy mennyiségű vásárlása iránt mutatott érdeklődést. Értesülések szerint Sisani pártja jelenleg mintegy 30 000 harcossal rendelkezik, s számuk 1992 első felében várhatóan jelentősen megemelkedik. - Ezért 50 000 da­rab lőfegvver vásárlásáról volt szó (Budapesten) - állítja a TASZSZ. O MERÉNYLETKÍSÉRLET WALESA ELLEN? Merényletet kíséreltek meg Lech Walesa lengyel államfő ellen - állította hét végi számában a Gazeta Wyborcza című újság. A lap három, egymástól független és szavahihető forrásból úgy értesült, hogy november 11-én, a függetlenség nemzeti ünnepén az ismeretlen katona sírjánál tartott ünnepség alatt késsel támadt a köztársasági elnökre egy ismeretlen férfi, akit Lech Walesa testőrsége oly gyorsan tett ártalmatlanná, hogy az egészből az államfő észre sem vett semmit. Ami bizonyos: a napokban leváltották és áthelyezték a kormányőrség parancsnokát, és az elnöki palota, a Belweder őrzését megerősítették. Bejáratánál az utóbbi időben Lech Walesa eddig használt Volvo limuzinja helyén az a titánpáncélzatú, rendelésre készült Mercedes áll. amelyet a pápalátogatásra csináltattak, és amiről azt állították, hogy nem az államfő használja. Tölgyessy az elvi kompromisszumok embere Budapesti tudósítónktól Ismertek már az SZDSZ szom­bati elnökválasztási eredményei: Tölgyessy Pétert elsöprő többség­gel választották a szabad demok­raták elnökévé, Dornbach Alajos tisztes eredménnyel végzett, Mécs Imrére pedig meglepően kevesen szavaztak. A vasárnapi beszédek alatt már nagy volt a jövés-menés a Vasas Fáy utcai kézilabdacsarno­kában, ahol a küldöttgyűlést tartot­ták. Azokat a beszédeket hallhat­ták, akik mégis odafigyeltek, ami­ket a kis falvak szabad demokratái írtak - még az elnökválasztás előtt­re: „Ha az önkormányzatok bevált­ják a lakosság reményeit, akkor megnyerjük az 1994-es parlamenti választásokat - mondta rövid be­szédében egy vidéki küldött. A köztársasági megbízottakon keresz­tül a kormány fölülről nyomja az ökormányzatokat, alulról pedig az ellenzékben maradt MDF kéri számon az ígéreteinket. Erre fi­gyeljen az új elnökség!" Egy másik hozzászólásból: „Az SZDSZ elmulasztotta teljesíteni azt a Az SZDSZ új elnöke választási ígéretét, hogy az elszá­moltatás, a felelősségre vonás dolgában el fog járni. Ezt az ügyet már nem tudjuk visszahozni..." Az önkormányzatokról szólt egy másik szabad demokrata is: „A közha­talomban az SZDSZ az önkor­mányzatokban van jelen. Ott kell jól politizálni. Az elkövetkező egy évben be kell bizonyítani a magyar népnek, hogy az SZDSZ alkalmas az ország veztésére. Erre a bizo­nyításra az önkormányzati pozí­ciók nagyon jók." Korszakváltás kezdődik az SZDSZ életében. A küldöttek kö­zül a folyosón többen is arról be­szélgettek, ha Dombach Alajos lett volna az elnök, ót előre tolva, való­jában Kis János stábja irányította volna továbbra is a pártot. Nem így lesz. A parlamenti választások előtt az SZDSZ azt állította magáról, hogy viszonylag kis létszámú elit párt akar lenni, amelyik szellemi súlyá­val gyakorol hatást a politikára, az orsíág közvéleményére, de ezzel hamar felhagyott, s a választásokon már tömegpártként indult, tömeg­pártként nyerte, amit megnyert. Mára választói felét elveszítette, langyosodik, az SZDSZ parlamenti frakciója olykor sztrájkol. Ott ül­nek a képviselők az Országgyű­lésben, de nem nyomkodják a gombokat. Különösen az utóbbi néhány hétre jellemző, hogy nemcsak igent vagy nemet nem mondtak, de még a tartózkodás jelzését sem adták le. Folytatás a 3. oldalon TARTALOM Forró nyom 2 „Ez a harc lesz a végső" 3 A csirkefogó arisztokrata ••••••••••••••••••4 Egy temetés anatómiája 5 Pusztaszer 6 Már a cukor sem ízlik 7 Kokó, a világbajnok 8 A fátyol szakítópróbája 10 Podmaniczky Szilárd tárcája 16 Párizsi napló Mai számunkban kezdjük el Chikán Ágnes cikksorozatát, melynek első része a 4, oldalon található. Jogálom Megdöbbenve értesültem arról, hogy néhány megyében a bírói kar egyes tagjai büntetőbírák közt aláírásgyűjtést szervezlek az ún. Zétényi-Takács-féle törvény ellen. Döbbenetem oka az volt, hogy ezzel az aláírók burkolt formában tulaj­donképpen elvetették a jogálla­miság elvét, mármint azt, hogy a törvényeket a Parlament hozza, az Alkotmánybíróság vizsgálat tár­gyává teszi (megfelel-é a Magyar Köztársaság Alkotmányának), a bíróságok pedig e törvények szelle­mében hozzák meg ítéleteiket a konkrét ügyekben. Ha nagyon cinikus volnék, azt mondanám: akinek nem tetszenek a Magyar Köztársaság törvényei, 1. a legközelebbi választásokon más­ként szavazzon, 2. ne menjen el bí­rónak. Am ezt nem mondom, hanem inkább elgondolkodom: ezek az aláíró bírók félnek valamitől. Talán attól, hogy egyszer „sorra kerül­nek", azaz a honatyák vérszemet kapnak - vagy már kaptak is -, és máris oly' törvényjavaslaton törik a fejüket, melynek értelmében bizo­nyosfunkciókat, ne ad isten foglal­kozásokat nem tölthetnének be a jövőben olyan személyek, akik ve­zető tisztségviselői vagy csupán „egyszerű" tagjai voltak a kommu­nisták magyarországi pártjának. Márpedig a bírók között nem túlságosan sok személy akadt, aki ne rendelkezett-volna piros könyvecs­kével, és itt nem a személyi igazol­ványra célzok, mert az bordó. Igaz, létezik számos más - elsősorban értelmiségi - foglalkozás, ahol a helyzet hasonló. Tény, hogy e szak­mák gyakorlói közt - éppen azóta, hogy eme ominózus (?), néhány (és nem néhány száz) embert kom­munista időkbeni tettei miatt utólag felelősségre vonó törvény a köz tudatába jutott - igen nagy az idegeskedés. Furcsa az is, hogy sokkal kevesebben használják az „igazságtételről szóló törvény", mint a „Zétényi-Takács-féle tör­vény" kifejezést. Az előbbiben ott szerepelt az „igazság" szó, az utóbbi semleges elnevezés. E törvény története - bírói alá­írásgyűjtőstül, parlamenti öldök­léstül, kirohanásostul, SZDSZ-es tartózodásostul - számomra annyit mond: sokakban felébredt a lelki­ismeret. Márpedig, ha az működni kezd, hatása eredményesebb min­den törvénynél, bírói ítéletnél. SANDI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents