Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-22 / 274. szám

Aktívan és passzívan? „Imádom a tétlenséget. Mozgok ele­get otthon főzés közben." - Sorolhat­nánk tovább a hasonló véleményeket. Vajon helyesen gondolkodnak-e. akik ezeket az elveket vallják? Sokan azt hi­szik, hogy a fáradtság csak alvással, semmittevéssel űzhető el. Ez nem így van. A munka és a pihenés arányát megfelelően kell szabályozni. Hiszen valamennyi munka - ha megszakítás nélküli, túlfeszített ütemű - kifáraszt­hatja az embert. A pihenés az az állapot, amelynek sotán a szervezet a munka és más külső tényezők okozta fáradtságot megszün­teti, a munkabírást helyreállítja. Min­denkinek egyformán szüksége van tét­len (passzív) és tevékeny (aktív) pihe­nésre. Tétlen forma például az alvás, amely alapvető biológiai szükségletet elégít ki. De helytelen - és nem is lehet - a fizikai és a pszichikai terhelést csak tétlen pihenéssel ellensúlyozni. A szel­lemi kikapcsolódáson sem a tétlenséget értjük, hanem a szokásos szellemi te­vékenységtől eltérő, más irányú elfog­laltságot. Ugyanez vonatkozik a fizikai kikapcsolódásra is. A csak passzív pi­henés során a szervezet nem regene­rálódik. A megfelelő erőnlétet, a jó közérze­tet az ésszerű munkabeosztás mellett a rendszeres pihenés (alvás, szórakozás, olvasás, sportolás stb.) megfelelő ará­nya biztosítja. A természetes elfáradás (nem a túlfáradás. kimerültség) kipihe­nését meggyorsítja az elfoglaltságtól el­térő, elsosorban más idegpályákat, izomcsoportokat foglalkoztató intenzív mozgás. A jól összeállított és helyesen vég­rehajtott testgyakorlatok közvetlen ha­tása a felfrissülés. Az egyoldali terhelés ellensúlyozását az ellenkező oldali iz­mok erősítésével, az abba az irányba való többszöri erőteljes törzsfordítá­sokkal. hajlításokkal lehet elérni. Bizonyos munkafolyamatok kény­szertesthelyzetet igényelnek, egy hely­ben állást, előrehajlást. Az ilyenkor ki­alakuló káros elváltozások elkerülését jól segítik a törzsgyakorlatok. Nagyon lényeges a hátrahaji ítás helves elvég­zése: ne derékból, hanem feísőtörzsbol hajlítsunk. így a hátizmokat erősíthetjük, és a mellizmokat nyújtjuk. Tehát el­lensúlyozzuk a görbe hát kialakulását. A felső és az alsó végtagokat azok mozgassák meg, akik például iskola­pad, íróasztal vagy munkagépek mellett sokat ülnek. Nagyon fontos a folyamatosság és a rendszeresség - mint mindenben. * Dr. Katona Edit Hatékonyan „A világ olyan fa, melyet a gyöke­rétől a virágáig, gyümölcséig ugyanaz az életnedv táplál és alakít. így a makrokozmosz benne van a mikro­kozmoszban, az egyes dolgokban. A teljesség, a valóság dolgainak összefüg­gése kihatással van az ember életére. Ha minden dolog az egész tükörképe, akkor az ember magában is láthatja ezt a tükröt. A SZÁNTÁL fában benne vagyok ÉN, és hogy láthatóvá váljak magam és mások számára, a fölösleget ie kell faragni..." A Szántál Stúdió a fenti ars poetica jegyében arra vállalkozik (a szó szoros értelmében, hiszen egyéni vállalko­zásról van szó), hogy boldogabbá és si­keresebbé teszi az embereket, és ezáltal az őket foglalkoztató cégeket is. Bácskai Mária pszichiáter, a Stúdió „szülőanyja" évekig dolgozott kórház­ban, ideggondozóban. Úgy érezte, nem tudja érvényesíteni alapelvét, hogy mentálhigiénés nevelést a pszicho­lógiai, életvezetési problémák kialaku­lását megelőzendő kell végezni. A sze­rinte kimeríthetelen emberi erőforrások felkutatásáról, aktiválásáról pedig szó sem lehetett, pedig egy olyan ország­ban, ahol kevés a tőke, ezekről nem szabad lemondani. Pszichiáterekkel és pedagógusokkal létrehozta a stúdiót, amely hatékonyságfejlesztő, kommuni­kációs, együttműködési, szereptisztázó és konfliktuskezelő tréningekkel segít abban, hogy jobban boldoguljunk ma­gunkkal. egymással és az élettel. Men­tálhigiénés programot dolgoztak ki is­kolák számára, mert szeretnék, ha az általuk vallott ars poeticát a lehető leg­korábban ismernék meg az emberek. Legújabb szolgáltatásuk a humán szervezetfejlesztés, amely nyugaton már nélkülözhetetlen egy vállalkozásnál, Magyarországon viszont még igencsak gyerekcipőben jár, hiszen nemrég kapott diplomát az első ilyen tanfolya­mon Bácskai Mária. A program célja, hogy a dolgozókkal szorosan együtt­működve képessé tegyenek egy szerve­zetet szunnyadó erőforrásainak felkuta­tására. mozgósítására, a problémameg­oldó képesség tökéletesítésére a szer­vezetszociológia és a viselkedés­tudomány segítségével. Mindez olyan hosszú távú folyamat, melynek során a szervezet hatékonysága, életképessége növekszik. A dolgozókkal és a veze­tőkkel való beszélgetések, pszicholó­giai tesztek és tréningek segítségével először helyzetfeltárást végeznek, majd a résztvevőkkel együtt kidolgozzák a szükséges szervezeti beavatkozás me­netét. Lényeges, hogy a dolgozók ma­guk jöjjenek rá, miért nem hasznosítják elég hatékonyan saját erőforrásaikat, illetve milyen működészavarok miatt nem elég hatékony a szervezet. - Lesz-e igény erre a szolgáltatásra? - Remélem, hogy hosszú távon igen. Hiszen a pszichológiai és mentál­higiéniai kifejezések mögött - mivel a hatékonység növeléséről van szó - va­lójában pénz van - válaszolta Bácskai Mária. Keczer Ne bosszankodj! Meditálj! Hurrá! Mit nekünk a szomszéd­ságunkban dúló háború, mit a fenye­gető munkanélküliség, mit számítanak az emelkedő árak? Rá se rántson, ked­ves honfitársam! Mielőtt aggódni kez­dene, kaparja össze utolsó forintjait, és iratkozzon be egy T.M. tanfolyamra! A hetente induló foglalkozás után minden gondja megoldódik: bombáz­hatja idegrendszerét kívülről ezerféle stresszt okozó lövedék, acélos lelkéről visszapattan mindahány. Semmi sem hozza ki ezután sodrából, feszültsége föloldódik, mint a napon felejtett vaj, és békesség, nyugalom árad szét önben. S vajh, ha mindenki erre törekedne? Feszültségektől mentesen működne az egész társadalom is, állítja Fodor And­rás, vizsgázott T.M. tanár. Amerikai kísérletek ugyanis bebizonyították, hogy ha egy közösség tagjainak bizo­nyos százaléka rendszeresen meditál, minőségi változás következik be az egész csoport életében. Nem keveseb­bet bizonyítottak be, mint hogyha egy település lakóinak egy százaléka gya­korolja a T.M.-et, akkor ott a bűnözés 10-16 százalékkal csökken. Kézenfekvő a gondolat: a 2000 sze­gedi meditáló hatását valahogy a város javára kellene fordítani. Ehhez azonban az kell. hogy legalább 5o-loo tagú csoportok gyakoroljanak együtt minden este. Ezesetben ugyanis - állítja a T.M.-ért a számítástechnikát föladó ta­nár - az erők összeadódnak, a hatás erősebb. A kollektív meditáció a kol­lektív tudaton keresztül hat: a feszült­ség oldódásával megszűnik az agresz­szió. ezáltal jobb minőségű lesz az em­ber, és csökken a bűnözés is. Az egye­sület levelet küld mindenkinek, aki megtanulta a T.M.-et, és fölkéri a köz­reműködésre. És ez még mind semmi. Már alkal­mazzák Szegeden a haladó technikát is, a T.M.-SHIDI-t, amely még haté­konyabb. Az elme leghiggadtabb szint­jén működik, és hatása sokszorosa a hagyományos módszerének. Ez azt jelenti - magyarázta nekem a szegedi jógi -, ha a 180 ezer lakosú városban 1800 ember hozza létre azt a bizonyos egy százalékos effektust, a SHIDI-vel 4CU50 éri el ezt a hatást. A Nemzet­közi Meditációs Társaság nem kisebb terven töri a fejét, mint azon, hogy nemzetközi támogatással 400 fős ilyen csoportot hoz létre, amelynek hatása kisugározna az egész országra. Csodálatos perspektíva: másra sincs nagyobb szükségünk manapság, mint lelki nyugalomra, pozitív életérzésre, bűnözőktől mentes világra. Hogy me­ditációval mindez elérhető? Majd meg­látjuk. Az minden esetre valószínűnek látszik, hogy egyesek anyagi gondjai valamelyest enyhülnek majd, hiszen nem kevesebbet ígér a társaság, mint azt, hogy aki fél éven át reggel és este részt vesz a közös meditáción, havonta 5000 forint támogatásban részesül. Ha ez mind igaz, már ezért is megéri. Ch. Á. Alacsony vérnyomás ellen: mozgás és ásványvíz Az alacsony vérnyomás igen kelle­metlen közérzetet okozhat. Az érintet­tek ok nélküli fáradtságról panaszkod­nak, szellemi tevékenységnél gyakran nehezen tudnak koncentrálni, hirtelen felállásnál megszédülnek, elfeketedik a világ a szemük előtt. A túl alacsony vérnyomás még ájuláshoz is vezethet. Az orvosi gyakorlatban az alacsony vérnyomást nem tekintik betegségnek, mert nincs káros következménye a szervezetre, és nem kell attól félni ­mint a magas vérnyomásnál -, hogy a beteg várható élettartama megrövidül. Sőt ellenkezőleg, alacsony vémyomású emberek ritkábban szenvednek érbeteg­ségekben. Sok mindent tehetünk azonban az alacsony vérnyomás okozta kellemet­lenségek megszüntetésére. A legsike­resebb terápia a sok mozgás. Például a kerékpársport és az úszás ajánlható. Igen elterjedt az is, hogy az alacsony vérnyomásúak nagy mennyiségben fogyasztanak kávét vagy teát, hogy ezáltal a vérkeringésüket gyorsítsák. Kevesen ismerik azonban azt a tényt, hogy az ásványi sókban gazdag ásvány­és gyógyvizek kúraszerű fogyasztása a vérnyomást normalizálja. K. Gy. Életmód magazinunk az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Csongrád Megyei Intézete egészségnevelési osztálya, valamint a Mentái Családsegítő Központ támogatásával készülL A mellékletet összeállította: Chikán Ágnes FO-TÖRTÉNFXEM Parabolha S a katonák csak lőnek, egyre lőnek... Ufótörténeti kutatásaink alapján úgy tűnik, hogy 1892. március 24-én dör­dült el az első sortűz egy katonai erő­dítményből az égi jövevények felé. Ez Kovno városában történt, mely akkori­ban az orosz birodalom része volt, ma Lengyelország. A New York Times március 26-i tudósítása szerint Német­ország irányából egy gömb alakú tárgy érkezett az erődítmény fölé. Ott meg­állt. Az esemény hatalmas pánikot kel­tett, mivel a fényes jövevényt a néme­tek új típusú kormányozható léggömb­jeként értelmezték a derék hadfiak, s hatalmas mennyiségű lőszert zúdítottak reá. De ez látszólag meg sem kottyant a jövevénynek, ami aztán még elkese­redettebb lövöldözést szított. Végül a tűzgömb megunva az ácsorgást, s az ólomesőt, visszament Németország fe­lé, nem mondhatom, hogy az orosz hadvezérek nagy megelégedésére. Újabb háború a látóhatáron, újabb különös eset. 1942. február 25. Los Angeles felett zúgott fel a légiriadó. De zúgott aznap egész nap, hiszen nem is egy, de egész fürt fényes gömb érkezett a Csendes-óceán irányából a kalifor­niai nagyváros fölé, hogy ott lehorgo­nyozzon. S mivel a Csendes-óceán irá­nyába ezúttal a rafinált japánok újabb mesterkedését várták az amerikaiak, bizony nem sajnálta a légvédelem a lőszert. A hadtörténészek szerint nem kevesebb mint 1430 lövedéket küldtek fel az amcsi katonák, de sajna éppoly kevés sikerrel, mint 50 évvel annak előtte nagyorosz bajtársaik. Az órák hosszat ácsorgó gömbök végül meg­unták a tiszteletükre rendezett tűzijá­tékot és eltűntek. 1944 őszén egy légelhárító ezred katonája volt szemtanúja egy különös esetnek, amit G. Steinháuser úr tett közzé 1971-ben. Az akkor Lengyelor­szág területén állomásozó egység megfigyelői 15 000 méter magasban vették észre a fényes tárgyat. A szá­mításokat végző tisztek megdöbbentek, hiszen az oroszok a tudomásuk szerint ilyen magasan nem képesek repülni. Hitler szerint a Csodafegyver viszont kizárólag a németek tulajdona. Hát akkor? A fénylő tárgy közben 8000 méterre ereszkedett alá. Ekkor adták ki az első tűzparancsot. A gránátok boly­hos pamacsokban robbantak fel a fény­lő tárgy körül, ám látszólag meg nem sértették, hiszen az nemsokára már 2000 méterre ereszkedett alá. Ekkor léptek akcióba az üteg leghatékonyabb fegyverei, a négy csövű gépágyúk. Ám a tűzgömböt ez sem zavarta. Elegánsan elhúzott felettük, majd egy szép ka­nyarral dél felé vette az útját. A földi ütegek ufóellenes harcában, úgy tűnik, hogy az egyedüli győztes csatát 1953 áprilisában a Mariana­szigetek-beli Tinian támaszponton vívták meg. Harold Wilkins úr tudósí­tása szerint ekkor egy apró korong ala­kú tárgy érkezett az amerikai ütegek fölé, s ott megállt. A hirtelen zárótűz­ben a korong megingott, majd az óceán habjaiba bucskázott. 1954. augusztus 28. Az Oklahoma állambeli Oklahoma City felett tűnt fel egy nem kevesebb mint 15 ufóból álló csoport. A jelentés riadóztatta a közeli Tinker légibázist. Az ottani radarállo­más visszajelezte, hogy a radar is látja a V alakban ácsingózó 15 jövevényt. A légelhárítás tüzet nyitott, de csak azt tudta elérni, hogy az ufók egy félkör alakú hadrendet vettek fel, a domború végükkel az üteg irányába. A helyzet csak akkor változott meg, amikor a hadsereg felküldte a vadászgépeket. Ezek közeledtére a földi megfigyelők szerint az ufók ismét átcsoportosították soraikat, s V alakú hadrendbe álltak, majd kényelmesen elhúztak a vadász­repülők orra elől. Gyűjteményük következő darabja a Szovjetunióból származik. 1957. július 24-25-e éjszakáján keveset aludhattak a Kurili-szigeteken, hiszen a parti ne­hézágyúk órák hosszat lőttek egy álló fényre, mely csak hajnalra tűnt el a holtfáradt tüzérek szeme elől. Ugyanezen esztendőben, 1957 őszé­nek szeptemberében, a Maryland-bei i Deerwood támaszponton zajlott le az újabb csata. Az amerikaiak most ve­tették be elsőként az ufók ellen a Nike elnevezésű légelhárító rakétákat. Az akciót félsiker kísérte, mivel a korong alakú test a találatra ugyan megingott, s egy darabja a földre is zuhant, ám az idegen kacsázva is eliszkolt, nem tudtak kegyelemdöfést adni neki. 1961. június 21-én, amikor a Moszk­va környéki Rybinszk rakéta-kilövő­állomás fölé érkezett az ufó, vagy az ufók - a forrásaink ebben ugyanis ellentmondásosak -, a légvédelmi rakétarendszerek már nem jelentettek újdonságot a jövevényeknek. Mikor az első rakéták felrobbantak a 6-7 kilo­méter magasban álló nagy korong kö­rül, a szovjet tisztek meg kellett álla­pítsák, hogy ezek a rakéták már nem jutottak el az ufó testéig, hanem már attól 2 kilométer távolban felrobbantak, mintha ott valami falba ütköztek volna. Az igaz meglepetés azonban csak ezek után következett be. Az egyik forrás szerint apró gömbök jöttek elő a nagy korongból, a másik forráscsoport sze­rint a fő korongot kísérő kisebb göm­bök indultak el a rakétatámaszpont felé, ahol újabb rakétákat készítettek elő kilövésre. A tudósítás szerint ezek soha sem indultak már el útjukra, mert az apró gömbök lecsaptak az égből, elhúz­tak az üteg felett, s ezek után a pa­rancsnokok hiába nyomtak meg bármi­lyen gombot: kiderült, a támaszpont áram nélkül maradt. Még a tartalék áramforrások is mind döglöttek voltak. Mint akik jól végezték dolgukat, a gömbök visszatértek az anyahajó kebelére, ez gúnyosan megbillegtette magát, s otthagyta az elképedt tová­risokat. 1968 januárjában az amerikai Pueb­lo kémhajó volt szemtanúja a két Korea közötti demilitarizált övezet határán leskelődve, hogy az észak-koreai parti ütegek milyen elkeseredetten lövöldöz­nek két csoport ufóra. A 4 + 3 felállású ufócsapat kényelmes lassan húzott el az észak-koreai ágyúk előtt, melyek haté­konyságát sajnos még Kim Ir Szen elv­társ bölcs vörös füzetei sem tették haté­konyabbá. 1972 szeptembere végén a vietnami Hanoi felett jelent meg egy narancs­színű ufó. A bázeli National Zeitung tudósítása szerint félgömb, vagy kupola alakú volt. A SAM légelhárító rakéták tüzében egykedvűen állt, csak amikor a MIG-ek is megjelentek, hagyta abba ­ki tudja, milyen célú - megfigyeléseit. 1974. október 12. A dél-koreai Binn mellett zajlott le az újabb összecsapás. Mégpedig ködben. Stringfield úr szerint először a radar észlelte, hogy Észak-Korea felől egy repülő tárgy érkezik. Természetesen mi másra is gondoltak volna a Hawk típusú légel­hárító rakétaüteg kezelői, minthogy a ködöt akarják kihasználni az odaátiak. hogy a hátországba átdobják újabb em­bereiket? A rakéták hadrendbe álltak, s a radar adatai szerint lesték a célpont érkezését, mely egyenesen feléjük tar­tott. A köd hirtelen felszakadt, és vagy 200 méter magasban egy 30 méter át­mérőjű korong alakú tárgy tűnt fel, sze­gélyén lüktető zöld és vörös fényekkel. Tűz! - jött a D-üteg parancsnokához az utasítás a bunkerből, s bár ő szívesen várt volna azzal a tűzparanccsal a tár­gyat látva, kénytelen továbbadta az uta­sítást. A rakéták felszárnyaltak, de a földtől alig 100 méternyire felvillantak és megsemmisültek. Az idegen korong­hajón viszont egy fénysugár gyúlt ki, feléjük csapott, s a következő pilla­natban a kilövőállomásból egy üve­gessé olvadt vas- és betontócsa maradt. 1976-ban a NATO földközi-tengeri támaszpontján történt újabb erőpróba, amint erről a NATO 1976. október 25-i belső dokumentuma beszámol. Egy fé­nyes tárgy jelent meg a NATO bázisa felett. (Adat törölve.) Radar jelzi. Fel­küldtek egy megfigyelő repülőt, ame­lyik vizuálisan is visszajelezte a meg­figyelés hitelességét* A rakétatámasz­pontról ekkor fellőttek egy rakétát. A kilövés megtörtént, ám a becsapódást jelző felvillanásra hiába vártak a katonák. A robbanótöltet nem robbant! Az eseményt videofilmre vették a megfigyelő gépből. Amikor ezt a filmet visszajátszották, kiderült, hogy mi is történt. Mielőtt a rakéta elérte volna a tárgyat, onnan egy fénycsík csapott le rá. Megkeresték a rakéta maradványait. Az a bizonyos robbanófejet rejtő acél­lemez olyan képet mutatott, mint egy szita. Szita-szita péntek, szomorú csü­törtök... Bár nem tudom, melyik nap volt a kettő közül, ez egyszer bizonyos, hogy a haditechnika csütörtököt mondott akkor is, ha nem is volt éppen csü­törtök... Mandics György

Next

/
Thumbnails
Contents