Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. Nov. 16. KÉZILABDA NB I. Zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok Ez már egy igazi meccs volt - Gyötörni fogják magukat a srácok! Minden áron győzni szeretnének. Csak nehogy ez legyen a vesztünk - mond három rövid mondatot a mérkőzés előtt Kővári Árpád, a Tisza Volán SC vezető edzője. A másik kispadon Joósz Attila, a Bramac edzője valamivel nyugodtabbnak látszik kollégájánál. - Győzelmet várok most is. Még akkor is, ha a Szeged a csoport második legjobb csapata. Ugyan, mi már bejutottunk a felsőházba, de nem mindegy, hogy hány pontot szerzünk, ugyanis a rájátszás vé­gén, amikor már a bajnoki cím sorsát döntjük majd el a Győrrel vagy az Elektromossal, akkor az kezdi hazai pályán az egymás elleni csatát, aki több pontot szerzett az előcsatározások során. Szóval égetően kell ez a két pont ­fejtegeti a veszprémiek edzője, aki akaratlanul is már a bajnokság végét látja maga előtt, s egyetlen célja van csapatával, visszahódítani a bajnoki címet. Mindkét együttes tapogatózva, óvatosan kezdi a mérkőzést, megbecsülik a labdát, aztán az első gólt a veszprémiek lövik, amire öt másodpercen belül Bartók válaszol. A Bramac eléggé passzívan támad, ezért aztán orrol is közönség. De, mit lehet tcnni'M bírók „élvezik" a sok adogatásos támadást. Türel­mesek. Nem így a volánosok, minél hamarabb szeretnék befejez­ni akcióikat. Az elején nincs is kü lönösebb gond, a labda rendszerint a hálóban táncol. Ezért viszont Joósz Attila mérges, s korholja a válogatott kapuvédót. Lepsényit: - Fiam: nem lehet így a kapuban állni... Gyere le azonnal! Lepsényi lebballag, földhöz vágja törölköző­jét, s keresi igazát. Miközben, eltelik a játékból negyed óra és a hazaiak három óriási ziccert kihagynak, ettől aztán felbátorodik ellenfelük, s nem sokkal később már két góllal vezet a Veszprém, (6-8). Bartók próbálkozik, kígyó­zik a védők között, szabálytalanul szerelik, ezáltal emberelőnyhöz jut csapata, de ez kihasználatlanul marad. Csakúgy, mint az a három száz-százalékos helyzet, amit Bárány, Mezei és Avar hagy ki. Továbbra sem tud felzárkózni a Tisza-parti gárda, s így marad a kétgólos Bramac előny. A szünet után gyors gól a vendégek részéről, amire Bartók válaszol, s már-már úgy tűnik egyenlít a szegedi gárda, amikor Van amikor hiszek a jóslásban, van amikor nem. Mikor milyen ingben vagyok. Kedden délután viszont, akár félmeztelen is kimehettem volna az újszegedi Sportcsarnokba, mert meg mertem esküdni, minden boszorkányság bevetése nélkül, hogy öt órától egyetlen hely sem lesz a bámészkodó számára. A vérbeli szurkolók is jól tudták ezt, hiszen már félórával a meccs kezdete előtt bevackolták magukat állásaikba, ahonnan majd buzdítják csapatukat, szidják az ellenfelet, no meg a bírókat. Ezerötszázán várták a bajnokverést! Változatok egy témára FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Tisza Volán SC-Bramac SE 23-24 (11-13) Újszegedi Sportcsarnok, 1500 néző. Vezette: Andorka, Schóber. Tisza Volán SC: Fekete - Oszlánczi 2, Tenke 2, MEZEI 2, FARKAS I. 4. BARTÓK 6. Bárány 51. Csere: Dobos J. (kapus), Sándor, Ördógh, Avar 4. Edző: Kővári Árpád. Bramac SE: Lepsényi - KALOCSAY 5, Horváth, Csoknyai 1, Brenner 3, Éles 54, ZUBJUK 7. Csere: NÉMETH (kapus), Perger (kapus). Gulyás 1, Török, Zsigmond 2. Edző: Joósz Attila. Hétméteresek: 21, ill. 44. Kiállítások: 4, ill. 6 perc. ismét, a mérkőzésen már sokad­szor, bosszankodva ugorhat fel a kispadról Kővári Árpád, mert játé­kosai elemi hibákat követnek el: - Ennyi sanszot nem adhatunk nekik! Szedjétek össze magatokat ­korholja egytől egyig játékosait, akik összekapják magukat, s az 50. percben egyenlíteni tudnak. A kö­vetkező veszprémi támadást bra­vúrral hárítja Fekete, s itt az alka­lom, vezetést szerezhet a Tisza Volán SC. Hosszas adogatás után Farkas lövésre szánja el magát ­puff! Óriási kapufát lő, azonban Avar résen van és megszeri a vezetést, (21-20). Már csak kilenc pere van hátra. Vajon melyik csa­pat bírja jobban idegileg? A válasz­ra nem kell sokat várni, pillanatok alatt fordít a Bramac, ami csak an­nak köszönhető, hogy a szegediek egyszerűen nem tudják levetkőzni még a mérkőzés végére sem lámpa­lázukat, amit kegyetlenül kihasznál a veszprémi gárda. Összességében, a sok hazai hiba ellenére izgalmas mérkőzést szur­kolhatott végig a közönség. S, hogy az akaratot, az elszántságot meny­nyire értékelik a szurkolók, az most bebizonyosodott. A találkozó vé­gén a levonuló vesztes csapatot ugyanis „szép volt fiúkkal" búcsúztatták! Magába roskadtan ült mindegyik játékos az öltözőben. Ki egyszál semmiben, ki úgy, ahogy lejött a pályáról. Síri csönd. Elkeseredett arcok. Néhány embernek viszont mondani kell valamit. A szurkoló, aki látta a mérkőzést azt hiszem nem magyarázkodást vár, de mégis... A „cséká", sok csatát megért Tenke Endre is nehezen szólal meg. Aztán erőt vesz magán: - Azt hiszem egyértelműen jobb volt a Veszprém, viszont a mai meccs nem rajtuk, hanem a mi fiataljaink rutintalanságán múlott... A kapus, Fekete Róbert néha nagyokat védett, de volt időszak, amikor minden lövés bement: ­Többet kellett volna fognom ­mondja. - Ha a végén nem csúszik be a labda a térdemről, akkor jók lettünk volna egy ikszre, s talán a két pont is most a miénk... A csapat legjobbja, Farkas Ist­ván időközben lefürdött, csurom vizesen mondja: - Amit elvártak, mindent megtettem. Sajnos a szünet után nem úgy sikerültek a lövések, mint az első félidő végén. Kár, hogy kikaptunk... Áz edző, Kővári Árpád nagyon dühös: - A kulcsembereink csődöt mondtak. Ezt a veszprémi csapatot igenis meg kellett volna vernünk. Erre mi fal fehéren megyünk fel a pályára, elszórjuk a labdákat, elemi hibák sorozatát követjük el. Tragédia...! Talán még sem annyira, hiszen a vereség ellenére fantázia van ebben a csapatban... Cs. GÁT LÁSZLÓ Kapitány a kispadon Sonka... ... az egykori kiváló válogatott beállós, Szabó Laci együtt búsult az öltözőben utódaival. Halkan, alig érthetően suttogta. - Sok ilyen meccset kell még a fiúknak megérni, hogy jelentős szerepet játszanak a bajnokságban - aztán mond még néhány kritikus mondatot és siet vissza a nem éppen öröm mámorban úszó öltözőbe. Elgondolkodom, miután Szabó Sonka becsukja az öltöző ajtaját. Milyen szép is a sport - mormogom magamban, miközben kifelé tartok a Sportcsarnokból - még akkor is, ha sűrűn kudarcokat kell átélnie azok­nak, akik ezt csinálják. De, meggyőződésem a most vesztes fiúkból egyszer, nem is olyan sokára, győztesek lesznek! Joósz Attila nemcsak a Bramac SE vezető edzője, hanem a magyar kézilabda válogatott szövetségi kapitánya is. Villáminterjúra invitáltuk, s készségesen válaszolt a kérdésekre. - Ön szerint, a magyar férfi kézilabdázás színvonala javult? - Sosem volt rossz. Bár hullám­völgy mindig akadt. Szerencsére elég simán kijutott csapatunk az olimpiára, ami azért jelent valamit. Azzal viszont, hogy az utóbbi időben sok klasszis játékos kül­földre szerződött esett a bajnokság színvonala. Az új rendszerű lebo­nyolítás, azonban szerintem jó hatással lesz. Ez a parti pedig külö­nösen tetszett. - Azért mert nyertek? - No, nemcsak ezért. Természe­tesen boldog vagyok, hogy meg­őriztük veretlenségünket, azonban egy nagyszerű ellenfelet győztünk le, amely még sokra viszi, ha együtt marad. - Mint szövetségi kapitány, fi­gyelte a szegedi játékosokat? - Természetesen a mérkőzés lá­za engem is magával ragad, így az­tán inkább az enyémeket figyeltem. Azt viszont elmondhatom, hogy Bárány a győri tornán nagyon jó benyomást tett rám és azt hiszem, Bartók Csabát is meghívom a januári felkészülésre. - Talán az olimpiai keretnél is figyelembe veszi? - Nem valószínű, ugyanis már megvan a keret, Csabára azonban az 1993-as világbajnokságon min­enképpen szükség lesz. - A magyar csapatokban lát-e klasszisokat? - Sajnos nem. De, ez nem jelenti azt, hogy egy-két éven belül nem lesz ilyen játékos. Kísérletezni kell a fiatalokkal, még akkor is, ha nem jönnek az eredmények a felkészülé­si tornákon. Szerencsére, mint mondtam, az olimpiai csapat kiala­kult, ezért a jövő érdekében lehet előre kombinálni. - Jó munkát kívánok! - Köszönöm. Kovács István már érmes Már bizonyos, hogy nem jön haza érem nélkül a magyar kül­döttség a Sydncy-ben zajló ökölví­vó világbajnokságról. A csapat egyetlen versenyben maradt tagja, az Európa-bajnok Kovács István ugyanis sikerrel vette a negyeddön­tőben akadályt is, így legrosszabb esetben már bronzérmes. A Vasas 51 kg-os versenyzője az elődöntő jogáért a házigazdák öklözójc, Róbert Peden ellen mér­kőzött és az első két menet ki­egyenlített küzdelme után a harma­dikban a maga javára döntötte el a találkozót. Az elődöntőben ellen­fele az az egyiptomi Hassan Monstafa lesz, aki az angol Paul Ingle-t búcsúztatta pontozással. A másik ágon másodikként elvérzett a 12 fős kubai válogatott egyik tagja, Jose Martinez, akit a bolgár Julián Strogov győzött le pontozással. Az érmesek tábora az észak-koreai Su Choe Chollal lett teljes, az ázsiai versenyző a Domi­nikai Köztársaságból érkezett Hector Avilát késztette feladásra a 2. menetben. Az elődöntők előtt sokan tippel­nek arra, hogy a hagyományos kubai-szovjet-amerika-német „kvartett" a 12 súlycsoport arany­érmeinek tulajdonjogán miként osztozik. Ami a kubaiakat illeti, nem állnak rosszul optimizmus dolgában. - Kilenc öklözőnk küzdhet az elődöntőben - nyilatkozta a Reuter munkatársának Jose Barrientos, a szigetországi válogatott vezetője. ­Nem nagyképűség, de mind a kilenc sportolónk finalista lesz, és meg is nyerik az „aranycsatáikat". Mire alapozza ezt a fényes jövőképet? - Három hónapja tart az igazi rákészülés erre a vb-re. Előtte sem tétlenkedtünk. Tökéletes fizikai erőnlétnek örvend a csapat, s a döntőkön olyan harci szellem jellemzi majd őket, ami előzetes biztosíték a világbajnoki címekre. Erre az együttesre épül a jövő évi barcelonai nyári olimpián ringbe lépő gárdánk is. Ma 17 órakor: Szegedi ESK-Borsodi Bányász A győzelem a felsőházat jelentené Gát és Utasi a válogatottban Ma bajnoki fordulót játszanak a női kézilabda NB I-ben. A Szegedi ESK együttese a Borsodi Bányász gárdáját fogadja 17 órától az újszegedi Sportcsarnokban. A Tisza-partiak, a papírforma szerint, esélyesei a találkozónak, s a kötelező két pont megszerzésével nagy lépést tehetnek a felsőházba kerülésért. Az elmúlt fordulóban a Hargita a borsodiak ellen csak három góllal tudott nyerni. Ez is intő lehet arra, hogy nem szabad félvállról venni a mai találkozót. - Nincs előre lefutott mérkőzés - mondta Varga János szakosztályvezető, majd így foly­tatta: - Több hete jó formában van csapatunk. Szamozvanova válogatott szinten véd. Gát és Utasi ismét az A-válogatott keretébe kapott meghívást. Mindketten 25-én vonulnak edző­táborba, hogy felkészüljenek a december eleji bécsi Renault Kupára. Miskolcon is nyertünk, tehát természetes, hogy győzelmi reményekkel lépünk pályára. A szegedi klub ma is várja 16.30 órakor a diákokat, a Sportcsarnok hátsó bejáratánál, hogy ingyen tekinthessék meg a mérkőzést. A női kézilabda NB II-ben befejeződtek az őszi küzdelmek. A Szegedi Tanárképző az osz­tály újoncát, a Székkutast fogadta. A közsé­gieknek meg kellett hajolniok a nagyobb tudás előtt. A Tornádó SE is győzelemmel fejezte be a bajnokság első részét. Szegedi Tanárképző-Székkutas 28-13 (HM) Szeged. Tanárképző: BENYOVSZKI - Árva 5, Jagicza 9, BERTA 6, Lőrinc 1, Végvári 5, Tóth. Csere: Halmai (kapus), Zsadányi 1, Veress 1, Somogy vári. Edző: Szabó József. Székkutas: Dezső - Héjjáné 3, Molnárné 4, Tóth K. 1, Szűcs 3, Kovács, Gajdosné I. Csere: Böjti (kapus), Faragó, Magony 1, Héjjá. A kitűnően védő Benyovszki vezérletével magabiztosan győzött a Tanárképző és a második helyen várja a tavaszi rajtot. Tornádó SE-Hernád SE 24-16 (15-6) Dorozsma. Vezette: Ambrus, Hódosi. Tornádó SE: OTTLIKNÉ - DUDÁS 2, FARKAS 4, FÖDI 7, POLYÁKNÉ 5, Hermann 2, Csala 2. Csere: Márta (kapus), Zakar 1, Egri I. Korbely, Tajti. Megbízott edző: Polyákné Farkas Éva. Az első félidei nagyon jó teljesítményével nyert a Dorozsma. A Makkosházi Általános Iskolában öt csapat részvételével kézilabdatornát rendeztek. A leány csapatok küzdelmében az alábbi sorrend alakult ki: 1. Sándorfalvi Általános Iskola, 2. Szegedi Makkosházi Általános Iskola, 3. Kiskőrösi Vasvári Pál Általános Iskola, 4. Vásárhelyi József Attila Általános Iskola, 5. Szegedi Hunyadi J. Általános Iskola. A legtechnikásabb játékos: Nagy Barbara (vásárhelyi József A.). Gólkirály: Muhi Katalin (Kiskőrös). A legjobb kapus: Török Adrienn (Makkosháza). A legsportszerűbb játékos: Berente Gabriella (Hunyadi).

Next

/
Thumbnails
Contents