Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

SZERDA, 1991. NOV. 20. VISSZHANG 7 Szeged lehet(ne) fürdőváros Harminc éve mondogatjuk (mondogatom), Írogatjuk (írogatom) azt a nemes óhajt (sóhajt): Legyen Szeged fürdőváros! Akkor, 1961-ben a Torony alatti díszteremben rendezte az MTESZ két tagegyesületével karöltve azt a kétnapos ankétot, amely e kérdéskör műszaki-tudományos problémáival foglalkozott. (Az ankét teljes anyaga a következő évben - a megyei szervezet első kiadványaként - meg is jelent.) Az előadásokból és a vitából egyértelműen kiderült, hogy a szegedi medence mélységi vizei a gyógyvizek feltételeit kielégítik. Jó példa erre az 1927-ben feltárt Anna-víz. A szakemberek határozottan megállapították: Szeged alkalmas arra, hogy fürdőváros jelleggel mozgásszervi betegségben szenvedőknek gyógyulást, és az üdülést keresőknek megfelelő ellátást biztosítson. Szeged klímája, földrajzi helyzete és a feltárandó gyógyvizek birtokában a gyógyulást keresőknek valóságos Mekkájává válhatna. A hévízkutak fúrása Szegeden és a megyében az Anna-kút megszületését követően harminc évvel folytatódott. A megyében ma közel 100 kutat tartanak nyilván, és ezeknek mintegy fele a mezőgazdaság birtokában áll. Ugyanakkor a termálvízre a melegvízés távhőszolgáltatásban is nagyobb szerep várhatna, az újszegedi megoldáson túl is. Szeged napfénye és hévize a fürdővárossá fejlődést igazán jól szolgálhatná. A hazai gyógy- és hévízfeltárás nagy öregje, Pávai-Vajna Ferenc (1886-1964) - anyai ágon a Bolyaiakkal is rokon -, a Mázaszászvárosba száműzött tudós geológus még részt vett ezen a rendezvényen, és folyton Szeged mellett érvelt, pedig akkor már büszkélkedhetett Hajdúszoboszlóval, Beregfürdővel, a budapesti eredményeivel, felső-olaszországi elismeréseivel stb. Többek között így fogalmazott: „A város által fúrt új kút - ti. az Anna-kút - nemcsak földtani szerkezetmegállapításaimat igazolja a mélység függvényű üledék-hévíz hőfokával és a maga, valamint gázai vegyi összetételével, hanem immár több évtizedes vízbőségével, s ennek balneológiai és hőséghasznosításával is azt igazolta (1955-ig innen fűtötték a szemközti MÁV-igazgatóság épületét. B. J.), hogy méltán sorakozik országunk részben más természetű, gyógyító fürdőinek gyógytényezői mellé. Szeged lehet fürdőváros!... Máris fürdőországnak kellene lennünk, s Szegednek a perifériális, regionális városnak létérdeke, hogy gyógy-fürdőváros legyen." Az első nagy sikert (1927) minden nagy elhatározás ellenére újabb nem követte. Pedig Pávai-Vajna mindenütt szeretett volna virágzó fürdőkultúrát kialakítani. Ezért munkált a Torony alatt Buócz Károly műszaki főtanácsos, Csányi Ferenc főmérnök, Berzenczey Domokos városi főmérnök, Papp Ferenc fürdőigazgató, Rusznyák István professzor, Frank Miklós budapesti fürdőigazgató, Patzauer Dezső szegedi vállalkozó és mások. Pávai-Vajna Ferenc javaslatára születtek az első termálenergiára épülő kertészetek, amelyek a primőrzöldség-ellátást ma is befolyásolják. Szeged vize valóban kincse is lehetne", ha az Anna-víz mellé (valamikor szép ivókút állt itt, Várnay Marian alkotása, a Bauhaus jegyében) felnőnének a korábban ígéretes Ágnes-, Éva-, Flóra-, Ilona-, Regina- vagy egyéb források, s közkinccsé válhatnának. Azt is meg kell még említenem, hogy egész Európában a mi földünk rendelkezik a legnagyobb hévízkészlettel. A geotermikus gradiens jóval meghaladja a világátlagot. Itthon 1000 méter mélységből 60-70, másutt csak 35-40 Celsius-fok hőmérsékletű vizet lehet nyerni. A felszín alatti kőzetek nálunk jóval porózusabbak. lyukacsosabbak, tehát fajlagosan is nagy a víztartalmuk. Külön természeti áldás: hévizeink 80-90 százaléka gazdag ásványi sótartalmánál fogva gyógyvíznek minősül. Valóban: Szeged lehet(ne) fürdőváros! Kovács Sándornak is válaszolok ezzel Megcsúfolt fürdőváros című írására. (DM 1991. okt. 2.) BÁTYAI JENŐ Óvjuk értékeinket! Rossz a közérzetem. Nemcsak a nyugdíjam rohamosan csökkenő értéke miatt, irritálnak a közéletet átszövő indulatok, a durvaságok, az utcán tapasztalható otrombaságok, divatos jelzővel élve, a balkáni állapotok. Piszkos bolseviknek becéztek a Széchenyi téren. Mondhatnánk, privát dolog. Megbecstelenítették a Tanácsköztársaság emlékművét, ez már többek érzékenységét is sértheti. Sok a disszonáns szöveg a sajtóban. Például: „Széles körű, de kismérvű felelősségre vonást kell alkalmazni a korábbi diktatúra leghívebb támogatóival szemben" - olvashattuk a Délmagyarban a kisgazdapárt helyi szervezete „sajtófőnökének" a tollából. Most dilemmában vagyok: hová soroljam magam, féljek, vagy nevessek? Tobzódik egy szélsőséges törpe kisebbség. A nép széles rétegeinek nem sok közük lehet hozzájuk. A hallgatag többség, bár van véleménye, de földhözragadtabb dolgokkal van elfoglalva. Példái, hogy miből fizesse a villanyszámlát, az anyagi teljesítőképességét meghaladó fűtésdíjat. Hogyan vegyen tejet és kenyeret a gyerekeinek. És noszalgiázik. Nem hiszen, hogy szimpatizál a rombolókkal, a hagoskodókkal, a politikai kóklerekkel, a handabandázó demagógokkal. Ehhez némi útbaigazítást kaphattunk a közvéleménykutatóktól is. Közben pusztulnak, devalválódnak a ránk hagyott értékek. Folytatódnak a szobordöntögetések. Felüdülésként hatott Tandi Lajos minapi írása a Délmagyarországban. Szoborügyben nem vagyok műértő, de az eljutott a tudatomig, hogy szót emelt az anyagi és szellemi értékek rombolása, és elherdálása ellen. „Mert a hatalom felkent prófétái ellentmondást nem tűrő lendülettel sodornak el mindent, ami múltbeli áldás és átok." Egyre kevesebb az ilyen kritikus hangvételű írás. Ha előfordul, az is egyre halkabb, félénkebb, visszafogottabb. Lehurrogják, miként T. L. cikkét is a Délvilágban. Nekem nem szimpatikus ez utóbbi, mert durván személyeskedő. És sokan beállnak a sorba, a hatalomnak való megfelelés mozgatja egyre több újságíró kezében a tollat. Hivatkoznak a másságra, a sajtószabadságra. Pluralizmus, demokrácia, közhellyé válnak a szavak. Igazolják a tetteket. Nem biztos, hogy mindig a társadalom érdekeivel összhangban. Kellene valamilyen értékmérő. Meddig illendő elmenni a kultúra értékeinek rombolásában, az acsarkodásban, a sárdobálásban; a társadalmi érdekek, egyes népcsoportok és személyek sérelme nélkül, hogy a békés átmenet fenntartható legyen. T. J. Magyarországi szabadegyházak Az adventisták Az adventista egyház az Amerikai Egyesült Államokban keletkezett a múlt században. Ott ugyanis William Miller (1782-1849) baptista farmer a Biblia alapos tanulmányozása után az ószövetségi Dániel könyve és az újszövetségi Jelenések könyve alapján kiszámította, hogy Krisztus 1843-ban, vagy 1844-ben fog visszatérni a földre. Számos követője akadt, akiknek nagy részét az sem tántorította el Millertől, hogy a megjövendölt nagy esemény nem következett be egyik megadott időpontban sem. A kibontakozó új felekezet tagjait adventistáknak, nevezték el, mivel Jézus közeli eljövetelét várták. (A latin adventus = eljövetel, megérkezés szóból.) A mozgalomnak a White házaspár adott új lendü letet, és az gyorsan túlnőve az USA határain, ma már megtalálható mind az öt földrészen. James és Ellen G. White szerint Miller számítása helyes volt, s az általa megjelölt időben Krisztus valóban elkezdte második eljövetelének előkészítését. Ám ez addig nem történik meg, amíg a keresztények a vasárnap megü nneplésének téves szokása helyett nem térnek vissza a szombat megtartásához. Az adventistáknak több irányzatuk van. Két fő águk az evangéliumi adventisták és a hetednapi (vagy hetednapos) adventisták. Magyarországon a hetednapi adventisták kezdték meg missziós munkájukat a múlt század utolsó éveiben. Századunkban vezető egyéniségeik közül kiemelhető Minek Adolf, Zeiner Alajos és Michnay László neve. Napjainkban a hetednapi irányzat követői alkotják hazánkban az adventista közösséget, Magyarországi Hetednapi Adventista Egyház néven. Ezért most az ő fő hitelveiket foglaljuk röviden össze. A hetednapi adventisták a reformáció egyházának vallják magukat. Ennek megfelelően a Szentírást tartják a hit egyetlen tekintélyének, vallják a Szentháromságot és elfogadják Krisztust személyes megváltójuknak. A többi protestáns egyháztól főként a szombat ünneplésében, valamint a halál utáni állapotról és Krisztus visszajöveteléről szóló tanításukban különböznek. A szombatot az Ószövetség előírása alapján ünneplik meg nyugalomnapként, mert szerintük a Bibliához így maradhatnak hűek. Egyébként étkezésü kben is betartják a mózesi előírásokat. Hitük szerint a test halála után a lélek öntudatlan állapotban alszik. Krisztus eljövetelekor áz igazak feltámadnak és ezer évig uralkodnak vele a mennyben. Az ezer év elteltével támadnak fel a gonoszok és Isten tűzzel pusztítja el őket a Sátánnal együtt. Ez a második feltámadás és halál. így a hetednapi adventisták elvetik az örök kárhozat létét. Az igazak viszont szerintük örök életet kapnak az új földön. Krisztus visszatérésének pontos idejét ma már nem határozzák meg. de úgy vélik, hogy hamarosan bekövetkezik. Hangsúlyozzák, hogy erre állandóan várni kell. A keresztelést felnőtt korban, alámerítés formájában végzik. Az úrvacsorát - melyet megelőz a Jézus cselekedetére emlékeztető lábmosás szertartása - jelképszerűen értelmezik. Istentiszteleteik éneklésből, igemagyarázatból és imádságból állnak, de nagyon változatos elemekkel egészülhetnek ki. Összejöveteleik közé tartozik a szombat-iskola, ahol a Biblia egy-egy részével foglalkoznak. Életvitelük szigorúan puritán. Alkoholt, kávét, erős teát nem fogyasztanak és nem dohányoznak. Tartózkodnak a gyógyszerek felelőtlen használatától. Sokan közülük csak növényi eledelt esznek. A testi és a lelki-érzelmi élet harmóniájára fokozottan törekednek. Egyházszervezetük fundamentuma a gyülekezet, melynek élén a prédikátor (lelkész) áll. A gyülekezet legtekintélyesebb tisztségviselője a „gyülekezeti vén". Munkáját a diakónusok, a jegyző, a pénztáros és mások segítik. A gyülekezetek hazánkban két egyházkerületet alkotnak. Fő irányító szervük az Országos Elnöki Tanács. A hetednapi adventisták legfőbb nemzetközi vezető testülete a Washingtonban székelő Egyetemes Konferencia. Onnan irányítják a szinte az egész földet átfogó rendkívül aktív missziós munkát és szociális tevékenységet. A Magyarországi Hetednapi Adventista Egyháznak 1990-ben mintegy 6 ezer tagja volt. A világ összes adventistájának számát 4 és 7 millió közé becsülik. Giczi ZSOLT Krisztus visszatér Szegeden az első világháború előtt két gyülekezet működött, később a megye nagyobb városaiban, Vásárhelyen, Makón, Szentesen is megalakultak. Az adventista egyház tevékenységéről Fazekas Károly és Csalami László lelkészek tájékoztatnak. Cs. L.: - Az országos gyülekezet alapsejtje a helyi közösség. Az országos központ két részre oszlik: a Duna melléki és a Tisza vidéki egyházterületre. Utóbbihoz tartozik Szeged is. Az egyházhierarchiában a demokratikus választási elvek érvényesülnek. Az egyház súlypontja ma Európáról a harmadik világra és Közép-Amerikára tevődött át. Egyházunk minden gyülekezetében kétirányú tevékenység folyik. Az egyik az egészséges életre, munkára, a másik az evangéliumi nevelés. F. K.: - Amikor a nyolcvanas évek közepén megjelentek az első drogosok, mi is bekapcsolódtunk a drogambulancia munkájába. Anyagi forrásaink adakozásból, az egyházon belüli alapítványokból és a Világközösségtől származnak. Foglalkozunk a társadalom perifériájára sodródott emberekkel, a nehezen kezelhető gyerekekkel, missziós tevékenységet folytatunk a börtönökben. Cs. L.: - A lelki, családi, nevelésbeli problémákkal küzdő embereknek gyakran nem pénzre van szükségük, hanem olyan valakire, aki lelki támaszt képes nyújtani számukra. A 80-as évek közepétől tevékenységünk gyakorlati segítő programok szervezésében is megnyilvánult. A Biblia beszél arról, hogy az ember olyan teremtmény, aki nemcsak testtel rendelkezik, hanem értelemmel és lelki képességekkel is bír. Azért, hogy a test egyensúlyban legyen, tehát jól működjék, nemcsak a lelkünket és elménket, hanem Istentől kapott testünket is jól karban kell tartanunk. A Biblia is beszél a ma „reformnak" nevezett táplálkozásról, amely már többezer éves. Tartózkodunk bizonyos állatok, az alkohol, az ajzószerek és az élvezeti cikkek fogyasztásától, amelyek nem feltétlenül szükségesek a szervezet számára. Táplálkozásunkban a hangsúlyt a növényre és a gyümölcsökre helyezzük. F. K.: Csak a Bibliára építjük a hitünket, semmiféle emberi hagyományt, véleményt nem fogadunk el. Hisszük, hogy a Bibliában meghatározott szombat, a hetedik nap a teremtés emlékünnepe. Meggyőződéssel valljuk, hogy a közeljövőben Krisztus visszatér a világba. Tisztelünk mindenkit, a maga meggyőződésével együtt. Elvünk az, hogy annyira hiteles egy mozgalom, amennyire Jézust képviseli. Mi nem akarunk beleülni az isteni ítélőszékbe. Valljuk, hogy üdvözítő egyház nem létezik. PÁL TAMÁS PÉTER Még egyszer a baptistákról A sorozat baptistákról szóló részét néhány pontosító megjegyzéssel kell kiegészítenünk: Jimmy Carter nem lelkész, hanem diakónus volt elnökké választása előtt. Korunk ismert baptista személyiségei közül nem hagyható említés nélkül Billy Graham, a neves igehirdető-evangelizátor. A Magyarországi Baptista Egyház gyülekezetei az 1980-as években négy egyházkerületet alkottak, azonban ezek száma ma már hat. Az olvasó a hazánkban élő baptisták számáról általunk közölt adattól eltérő információkkal is találkozhat. Ennek oka, hogy Magyarországon a lakosság felekezeti megoszlásának az egész országra kiterjedő hivatalos felmérése legutoljára az 1949-es népszámláláskor történt meg. Ezért jelenleg még a nagy történelmi egyházaink taglétszámáról is csak becsléseink vannak, és nem teljesen pontos adataink. Méginkább áll ez a szabadegyházakra. Ezek tagjainak becslésekor meglehetősen széles skálán mozgó adatok születhetnek, attól függően, hogy a becslést végző milyen kritériumokat tart szem előtt. így például a baptisták esetében egészen más számot kapunk eredményül, ha csak a már bementeiteket számítjuk az egyház hívei közé, mint akkor, ha a bemerítésre törekvőket szintén idevesszük.