Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. NOV. 16. A módszer Amerikából jött Az első szegedi „fejvadász" Először kizárólag igényes gazdasági hetiapokban tűntek fel, később azonban a napilapok oldalait is meghódították a vezető menedzsereket, mérnököket, jól képzett, nyelveket beszélő titkárnőket kereső fél- és egészoldalas hirdetések. „Nagymúltú pénzintézet számára... Megbízónk, egy dinamikusan fejlődő magántársaság nevében..."- kezdődnek a felhívások, vagyis nem közvetlenül az érintett cég keresi a megfelelő embert, hanem egy profi szervezetet bíz meg az időt rabló kiválasztással. A budapesti központú cégek az igények növekedésével lassan kiépítik vidéki hálózatukat is, Csongrád megyében például Hódmezővásárhelyen nyílt az első ilyen iroda. Azóta Szegeden is megvetette lábát a „fejvadászat", az Euromenedzser Bt. bővítette profilját ebbe az irányba. Sánta Ferenc és Neupert Attila személyzeti tanácsadókat az új vállalkozásról kérdeztük. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ DM-teszt: FIAT Uno 1.7DS Európa népszerű kisautója „Teljesen érthető oka van annak, hogy az Uno Európa egyik legnagyobb mennyiségben eladott kisautójává vált. Formája rendkívül modern, karosszériája áramvonalas, csomagtér ajtaja nagy és praktikus, belső tere tágas és gazdagon felszerelt, hátsó üléstámlája teljesen lehajtható, így mini szállítójámüvé tud átalakulni, motorválasztéka 45-től 112 lóerőig terjed, alváza kitűnő, fogyasztása rendkívül takarékos, hosszú élettartamú, fürge motorja környezetbarát háromutas katalizátorral ellátott" - írja magáról a FIAT. Mennyi igaz ebből a sok dicséretből, milyen hiányosságai, kevésbé sikerült részletei vannak a kisautónak? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ az Oster Lízingtől kapott, s a szegedi Autócenter Kft. telephelyén átvett tesztautón, egy dízel Unón, amely szűk négy héten és csaknem négyezer kilométeren keresztül napi használatban helyettesített egy 1300-as Ladát. - Aki a mai gyorsuló tempóban állni akarja a vett senyt, nem forgácsolhatja szét az erejét, s mivel a vállalati vezetés ideje rendkívül drága, elengedhetetlen, hogy csak a legfontosabb, a mások által nem kezelhető feladatokkal foglalkozzon. Bár a munkatársak kiválasztása stratégiai szempontból kiemelt feladat, a nyugati szakemberek tapasztalatai szerint ezt mégsem a felsővezetésnek kell elvégeznie. Aki valaha is választott már munkatársat, az minden bizonnyal tudja, hogy ez igen összetett feladat és egy-egy hibás döntés milyen komoly anyagi következményekkel járhat. Gyakran a felvételre ajánlkozók aznapi létszáma - vagy éppen saját előítéletünk - pecsételi meg egy-egy értékes jelentkező sorsát. Ezt elkerülendő, fejvadászaink tervszerűen, tudatosan végzik a munkájukat, amiért felelősséget, ha úgy tetszik, garanciát vállalunk. - A garancia nem túl magabiztos kifejezés ebben az esetben? - Kidolgoztuk az EUROMENEDZSER módszert, amelyet úgy tudtunk a helyi adottságokkal szinkronba hozni, hogy nem egyetlen fejvadász cég technikáját vettük át, hanem több ilyen profilú vállalkozás is részvett szakembereink kiképzésében. így csak azt építettük be a módszerünkbe, amit a gyakorlat is igazolt. - Történetileg honnan ered ez a speciális kiválasztási módszer? - A gyökerek a II. világháború idejére, az Amerikai Egyesült Államokba nyúlnak vissza. A katonai vezetés rájött, hogy az adott helyzetben nem elég, ha kapnak a feladatra egy embert, hanem olyanra van szükség, aki rendelkezik is az elvárt képességekkel. Minden foglalkozásra jellemző egy meghatározható követelményszerkezet, amelyet olyan tényezők determinálnak, mint a szakértelem, a tapasztalat, az egészségügyi állapot és az egyéb személyiségvonások. A mi feladatunk az, hogy a vállalati felsővezetéssel együttműködve összeállítsuk a követelmények listáját. Ezután kiválasztjuk a jelentkezők közül azt a néhányat, akik megfelelnek a követelményeknek. Nem titkolt célunk, hogy Szeged, illetve a közvetlen régió fejlődését elősegítsük, hiszen a legalkalmasabb közép- és felsővezetőket tudjuk a megfelelő helyre javasolni. - Mire alapozzák megállapításukat? - Más tevékenységeinkre. Az Open University Regionális Iskolaközpontjaként az egyetemi szintű menedzserképzésen kívül 2-5 napos tréningjeink olyan területeket fednek le, mint a változások kezelése, az időmenedzselés, a tárgyalástechnika, az üzletkötés művészete, vagy például az informatikai menedzserkurzus. Szeretnénk kaput nyitni a világra - s bár kicsit már elcsépelt -, utat Európába. K. A. Azt hiszem, egy új autóról szerzett első benyomásnál meghatározó, hogy milyen kocsiról vált át valaki. Az Uno ülése először szokatlanul keménynek tűnt, később azonban már végig észrevétlen maradt. A tág határok között változtatható dőlésszögű, oldalirányban is kényelmesen támasztó ülés helyes beállítás mellett több órás folyamatos vezetés után is lehetővé teszi, hogy a kocsiból kiszállva azonnal teljesen felegyenesedve járjon a vezető. Az ajtók nagyok, széles nyílásúak, kis túlzással oldalról úgy néz ki a kocsi, hogy van két ajtó és még valami előtte - ez a doblemez -, hátul pedig... az már szinte említésre sem érdemes. A szériafelszerelésbe tartozó központi ajtózár egyetlen elegáns és halk kattanássai nyitja illetve zárja mind a négy ajtót, (a csomagtérét nem) vagyis az első mozdulatot kísérő hang kétségkívül kellemes. Melegen barátságos A könnyen áttekinthető, sallangoktól mentes műszerfalat a napi kiiométerszámláióval is felszerelt sebességmérő uralja, a meglepően nagyméretű vízhőfok- illetve üzemanyagmérő-óra társaságában. Az olajnyomást, illetve a töltést csak visszajelző lámpa vigyázza. A sluszkulcs elfordítása után e két piros fényen túl az izzítást jelző narancssárga lámpa ég még, az utóbbi azonban mindössze néhány másodpercig késlelteti az indítást. A szinte azonnal pöccenő hideg motor meglehetősen barátságtalan, jellemzően dízeles hangok közepette kap lábra, s bizony rázza is a karosszériát egy ideig. Ahogy melegszik a motor, úgy lesz az autó kezesebb, halkabb, egyszóval barátságosabb. Kilencven fokos víznél már csak alapjáraton emlékeztet valami a dízelre, magasabb fordulaton pedig egyenesen „benzines" erényeket csillogtat. Az 1697 köbcentis négyhengeres motor legnagyobb teljesítményét - 58 lóerőt - 4600-as, legnagyobb nyomatékát 2900-as percenkénti fordulatszámon produkálja. Az autó - a gyár által megadott értékek szerint 16 másodpercen belül gyorsul fel százra, végsebessége 155 kmh. Ez a gyakorlatban körülbeiül azt jelenti, hogy fürgeség tekintetében valahol az 1300-as és az 1500-as Lada közé lehetne besorolni a tesztautót, a végsebesség pedig - pontos kilométerórát feltételezve - nem igen marad el a 160-tól. A fogyasztás gyári adatai: 90 kilométeres sebességnél 4,4, 120-nál 6,2, városban 6 liter gázolaj száz kilométerre. Az első értékhez - önhibámból - nem tudok gyakorlati adatokkal szolgálni, a második, illetve a harmadik már egyszerűbb feladat. Egy 380 kilométeres, végsebességet is többször kipróbáló budapesti úton 20 litert fogyasztott az Uno, úgy, hogy ahol lehetett, 120-130-as volt a tempó. Az 5.2 literbe még rengeteg energia- és üzemanyagpocsékoió fékezés is belefért. Hasonlóan szörnyű - padlógáz és fék - vezetési stílussal, nagyon sok rövid úttal, s így gyakran hideg motorral, városban 6,7 literig sikerült feltornázni a fogyasztást, ami ugyancsak igazolja a gyári érték realitását. Az ötödik sebesség A keresztben elhelyezett motorral egybeépített ötfokozatú sebességváltó - és differenciálmű - jól osztja el a nyomatékot, kiiencvennél negyedikbe visszakapcsolva bőven marad még erő egy-egy gyors és magabiztos előzéshez. Talán itt szükséges megemlíteni, hogy a motor nem nagyon ismeri a lefulladás jelenségét, s az álló helyzetből kettes fokozatban induló hölgyek is többnyire csak akkor vették észre a bakit, amikor a kihúzatás után az egyes fokozat helyén hiába keresték a kapcsolókart. A váltónál maradva érdemes elmondani, hogy a jobbra, kisívben végrehajtott kanyarodásoknál nem igen lehet megspórolni a kettes fokozatot, a hármas ilyen esetekben - ellentétben néhány benzinüzemű autóval - nem tetszik az Unónak. Az elöl 1344, hátul 1300 milliméteres nyomtávú, fronthajtású autó kellemesen stabil menettulajdonsága, a kiváló hatású szervófék biztonságérzetet kölcsönöz a vezetőnek - egészen 120-as tempóig. E sebesség felett ugyanis a tesztautó kormánya menetrendszerűen - és meglehetősen zavaróan - szitálni kezdett. (Azt, hogy ez egyszerű kerék-kiegyensúlyozatlanságból, avagy konsrukciós gyengeségből adódik, nem sikerült megnyugtató módon kiderítenem.) A kényelmes és tudományos alapossággal konstruált tágas utastér valódi méreteiről pedig akkor győződhettem meg, amikor a szerény 180 centiméteremhez állított vezetőülés mögé beült egy hasonló magasságú kiskőrösi csatár és térde - legnagyobb meglepetésemre - 6-8 centiméterre volt az első üléstől. Bosszantó ugyanakkor, hogy a belső világításnak nincs külön kapcsolója, a nagyobb tempónál térképet nézegető útitárstól pedig mégsem lehet elvárni, hogy egy centiméterre megnyissa valamelyik ajtót a lámpa felvillantásához. Kényelmes dolog az elektromos ablakemelő, csak az a kár, hogy kezelőgombjai nem a keze-, sokkal inkább könyökügyébe esnek a vezetőnek. A gyakorlatban a jobb kézzel keresztbe át kell nyúlni, ez pedig mindenképpen figyelemelvonó. Egymillió bruttó Természetesen a gyengébb megoldásokat egyszerűbb, s főként gyorsabb felsorolni, mint a jól sikerülteket, ennek ellenére azért az utóbbiakról is essen néhány szó. Széles skálán, szinte fokozatmentesen állítható a nagy variációs lehetőséget biztosító fűtés illetve szellőzés, praktikus az egykarú, háromfokozatú hármas vízsugárral támogatott - ablaktörlő, könnyen kezelhető az index és a világítás kapcsolókarja. Külön is említést érdemel az az óriási méretű, tökéletes helykihasználású, mégis elegánsan kecses nyitott kesztyűtartó, amely azonnal a műszerfalnál kezdődik és biztonsággal belefér egy kisebb család napi bevásárlása. Jó autó a dízel Uno, ezt bátran ki lehet jelenteni, de hogy megéri-e az egymillió forintos bruttó vételárát, erről már biztosan megoszlanak a vélemények. Mindenesetre úgy hirdetik, mint Európa legnépszerűbb kisautóját és ha ezen csak annyit módosítok, hogy egyik legnépszerűbb, akkor már biztosan nem járok nagyon messze az igazságtól. KOVÁCS ANDRÁS Távoli réteken Azt mondják, a szomszéd rétje mindig zöldebb. Amerika messze van ugyan, de a megállapítás erre a földdarabra is érvényes. Különben minek célozná meg annyi bevándorló. Elek Sándor, a két éve alakult Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete elnökségi tagja nem ilyen céllal utazott több ezer kilométert. Egy hónapig a szarvasmarha tenyésztés és tejtermelés ottani rendszerét tanulmányozta. Hazatérve, nemrégiben egy szakmai rendezvényen osztotta meg élményeit állattenyésztő kollégáival. Beszámolójának lényege röviden: e téren ott tényleg zöldebb a rét. Nálunk köztudottan mélyponton van az állattenyésztés, ezen belül a tejtermelés fogyasztáscsökkenésből adódó túltermelési válsága sok gondot okoz az ágazatnak. Hazánkban is, mint sok más országban a tejhasznú Holstein-fríz tehenek, és azok keresztezett változatainak révén sikerült a hozamokat versenyképessé feltornászni. Amerikában e fajta 90 százalékos részarányt ér el. A válság ott sem ismeretlen fogalom, a különbség csak annyi, hogy a kezelési technikák több mint egy évszázados szerves fejlődés révén alakulhattak ki. Nekünk e folyamatot kellene pár évre lerövidíteni, tudva, hogy nem szégyen mások tapasztatatait felhasználni. Ennek egyike épp az amerikai modell lehet. A Holstein-fríz Szövetségnek tagja szinte minden árutermelő farmer. Két fő tevékenységi köre a törzskönyvezés és a fizető szolgáltatások. Nem titkolják, érdekeik védelmének egyik eszköze a lobbyzás, amit ott természetesnek tatt tanak. Az évi tíz dolláros tagdíj jelképes összeg, a működés anyagi fedezetét a szolgáltatások bevételei adják. Legutóbb ez 13 millió dollárnak felelt meg. A 49 ezer felnőtt tag mellett tízezer fiatalt vonnak be versenyek, vetélkedők révén. Rájuk leendő gazdaként tekintenek, beléjük oltva a szövetséghez tartozás igényét. A leglenyűgözőbb a farmerekkel való foglalkozás emberséges volta. Négyen naponta hívnak fel telefonon találomra gazdákat, hogy megismerjék azok személyes és aktuális gondjait, elképzeléseit. Ugyanennyien fogadják a beérkező hívásokat, s választ adnak a felmerülő kérdésekre. Mindehhez kiépített számítógépes információs bázis ad támpontot. Minden gazdaság alapadatai szerepelnek az adatbankban, beleértve az adott farmer pénzügyi helyzetét is. A 45 fős szaktanácsadói hálózat szintén igénybe vehető. Az összetartás egyáltalán nem az adott helyzet konzerválását eredményezi, hisz a gazdasági hatékonyság itt is változtatásra kényszerítő erő. Ugyanis az állati termékek egészségtelen voltát sulykoló propaganda hatására csökkent a tejfogyasztás. Emiatt elsősorban a negyvenes tehénlétszám alatti gazdaságok maradnak alul a vevőkért való versengésben, s kénytelenek kivágni az állományukat. A megmaradók számára létkérdés, hogy kiaknázzák a hozamokat és gazdaságosságot szolgáló genetikai és tenyésztési eredményeket, melyhez épp e szövetség keretein belül juthatnak. Az embrióbeültetés éppúgy elterjedt, mint a láb- és tőgyformára szelektáló tenyésztési irány. A farmer számára az árutermeléshez szükséges összes adat hozzáférhető, így döntéseit megalapozottan hozhatja meg. Az 1992-es tejárak már most ismertek, méghozzá havi bontásban. A környzeti adottságokból adódó költségkülönbözet kiegyenlítésére 32 tejtermelő zónát alakítottak ki, eltérő felvásárlási árakkal. A szabályozott piacról nem elég beszélni, az csak a működő alrendszerek összhangjából alakulhat ki. Számunkra sem lehet más választás, különben az anarchikus vonások eluralkodásával a biztonságos élelmiszer termelés és ellátás kerülhet veszélybe. T. Sz. I.