Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

4 KULTÚRA DÉLMAQYARORSZÁQ KEDD, 1991. NOV. 19. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol kikiáltották a Béke Szigetét, s mostanra lágy szellők lengedeznek a tocsogó zsombékok fölött. Madár dalol, cimbalom koppan, nádihegedű nyekereg. A gerontológiai klubok üresek, mindenki elment pártkongresszusokra. Minden válságban van, csak a Béke nincs válságban, hiszen kikiáltották, s ehhez tartja magát. Kicsi bomba leesik, de az még nem háború, az csak tévedés, kicsi bomba eltévesztette a házszámot. Az országhatárt. Az országot. A földrészt nem, mert a kicsi bomba nagyon is jól tudja, hogy Európában van, csak Európa nem tudja, hogy a kicsi bombák egyre nagyobb bombákat szarnak. Ült az asszony az egyik tömegközlekedési Béke-Sziget- Járművön, és csak a száját mozgatta. Az arca nem árult el semmit, sem félelmet, sem rettegést, sem a világra való ráismerés örömét. Oda sem fordult a mellette ülőhöz, mintha elég lett volna neki a saját arcát cipelni azután a mondat után, amit hirtelen kimondott. Nem is készült rá, egyszer csak ott volt a mondat, már nem lehetett vele micsinálni (sic!), még szerencse, hogy senki sem mozdult rá, hirtelen mindenki a saját mondataival foglalta el magát. Azt mondta az asszony, hogy „ha a jugoszlávok támadnak, akkor jönnek azonnal a románok is..." Ezt nem Brüsszelben mondta, mert ezt az asszonyt még nem hívták meg NATO-értekezletre. Láttam, hogy egyáltalán semmi, ezen a mondaton kívül semmi sem jut az eszébe ennek az asszonynak, sem a Varsói Paktum (lásd a régi Magyarországon a Varsói Szerződés címszó alatt), sem az Atlanti Szövetség, sem a körkörös védelem elve, sem az NDK tankok, sem a megerősített határőrizet vagy légi felderítés vagy zárótűz. Megvolt neki ez a mondat, és kész. A belga asszony azon a rohadt, füstös, otromba kék buszon ezzel be is fejezte. A táskája is befejezte, a kabátja is, a cipője is, az egész viseletes asszony, úgy, ahogy volt, egyszer és mindenkorra befejezte. Neki ennyi. Hogy, kik jönnek. Hogy jönnek! JÖNNEK! Mert jönni szoktak, mert az egész huszadik században csak jöttek és van belőle még bő 18 év; ennyi idő alatt cseperedik egy fiúcska lövészárokfasírttá -, hát nem igaz hogy nem jön még valaki. Mert az egész huszadik század ebből a végtelen érkezésből áll. Jönnek, gyilkolnak, maradnak, gyilkolják őket, gyilkolnak, mennek, gyilkolnak, gyilkolják őket; örökös séta Moebius szalagján, halálséta, hullaséta, séta. Nem tudom látta-e ez az asszony a csecsen népvezér arcát? Nem is az a fontos, hogy csecsen, illetve igenis fontos, hogy akár egyetlen csecsen is túlélhette az orosz huszadik századot, az igenis teljesítmény, az roppant szerencse, az talán kegyelem. És mindegyik népnek, amelyik túlélte. A csecsen katonatiszt arca azonban mást mondott. Olyan arc volt, amit az európai televíziók csak valami harmadik világból való ijesztgetésként kaparnak elő. Mert kemény arc volt. Ellentmondást nem tűrő. Háborúra készülő arc. A saját háborúra. A nemzetire. A fölszabadítóra. Neki az orosz medvének! Le a kucsmát, föl a páncélsisakot! Összehúzni a szemeket, összeszorítani a szájat, előrevágni a járomcsontokat. Izzani az elszántságtól! Ezek az arcok jönnek. Körbe-körbe csupa ilyen államkovácsoló arc. Nem fogják szocializmusnak hívni. Sem kommunizmusnak. Sem kapitalizmusnak. De a Béke Szigetének sem, azt, ami következik. Vér és vas és könny lesz a neve az eljövendőnek. Ezer ablakon, ezer tükörből ezer csecsen arc néz majd a belga szobákba is. Az egyikben ott az asszony, s ő is néz nem veszi le róluk a tekintetét. BALOG JÓZSEF V< LékOcT f CNYuLLÖ tfAt-lYA*. C,d«tc/>1 •• -*Y. Jiiy^iMAJ TUJu^J* *UnJt ify iU-p-^uJA. v^ft^d Eddig hatan pályáztak színházigazgatónak E hónap 15-én járt le a színházigazgatói pályázat benyújtásának határideje; mint dr. Ványai Éva alpolgármestertől megtudtuk tegnap, eddig hat pályázat érkezett (ha 15-én még valaki postára adta, érvényesnek tekintendő a pályázata) meg a városházára. A neveket egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, az új színházigazgatót - a pályázatok elbírálását végző kulturális bizottság javaslatát is figyelembe véve - a közgyűlés nevezi ki, előreláthatóan decemberben. Mint emlékezetes, lezajlott már Szegeden egy színházi pályázat, amelynek azonban nem az új igazgató kiválasztása, hanem a színházi élet koncepcionális átalakítása, megújítása volt a célja. A szakemberek ezt a korábbi pályázatot sikeresnek minősítették, a véleményük alapján készült alpolgármesteri előterjesztést azonban nem hagyta jóvá a közgyűlés. Akkor a konzervatív frakció többsége tartózkodott a szavazástól, s ezzel elérte, hogy a szegedi színházi szervezet ne változzon. A szabadtéri igazgatójának kinevezték - egy évre - dr. Nikolényi Istvánt, a színházigazgatói posztra pedig nyílt pályázatot írtak ki. Bár a neveket nem, annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy színházigazgatónak többen is pályáztak az első, a koncepcionális változtatásokat megcélzó pályázat nyertesei közül. S.E. Diákköri Konferencia 1991 Csütörtökön, november 21-én reggel 7 óra 45-kor ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tudományos és művészeti diákköreinek ezévi konferenciája. Az esemény 8 órától a szekcióülésekkel folytatódik a főiskola Boldogasszony sugárúti és a Hámán Kató úti épületeiben, majd a konferenciához kapcsolódóan 15.30-kor kiállítás nyílik a rajz-képzőművészeti tanszék diákköröseinek alkotásaiból az Ifjúsági Házban. A nap záró eseménye, az ünnepélyes díjkiostás előtt 16.30-kor orgonabemutató kezdődik a Dómban, majd 18.30-kor a JATE aulájában az ének-zene diákkörösök záróhangversenye és az idei Kazinczy nyelvművelő verseny győzteseinek közreműködése mellett kiderül, hogy kik nyerik az idei diákköri konferencia legnívósabb dolgozataiért járó díjakat. A konferencia előnapján 16 órától a Topolya sori csarnokban nonstop sportprogram lesz másnap 16 óráig, a főiskola főépületének első emeleti folyosóján pedig a Földrajz TDK fotókiállítása látható majd. Kulturális hírek Karsztok „és" gejzírek Százszorszép pályázatok A Magyar Földrajzi Társaság csütörtökön délután 5 órakor előadóülést tart a JATE I. emeleti TTK előadótermében. Először dr. Keveiné dr. Bárány Ilona Tanulmányúton az olaszországi karsztokon címmmel tart előadást, melynek anyagát képezi a szeptember 15. és 30. között Padovában megtartott nemzetközi konferencia és az azt követő tanulmányút - diaképeken. Utána az „Izland '91" című videófilm ősbemutatóját láthatják, amit a JATE földrajz szakos hallgatóinak nyári expedícióján felvett anyagból készítettek. Mozart verseny Mozart halálának 200. évfordulójára zenei versenyt rendeznek a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Énekzene Tanszékén mától csütörtökig. Ma este fél 7 órakor lesz az énekverseny, szerdán szintén este fél 7 órakor a hegedű- és kamaraének-verseny, csütörtökön pedig délelőtt fél 10 órakor és délután 2 órakor a zongoraverseny. Az ünnepélyes díjkiosztás csütörtökön este fél 7 órakor a JATE Dugonics téri Aulájában lesz. A verseny szakmai zsűrijében foglal helyet többek között Berdál Valéria érdemes művész. Szabó Orsolya zongoraművész, Vajda Júlia magánénekes, valamint dr. Kiss Emő. A küszöbön túl Ez a címe a Tátrai Band legújabb nagylemezének, amelyről jónéhány számot játszanak ma este 7 órai kezdettel az ifjúsági házban. Tátrai Tibor természetcsen gitározik, Papp Tamás dobol, Pálvölgyi Géza billentyűzik, Horváth (Charlie) Károly énekel. Kovács Tamás basszusul, Solti János pedig dobol, valamint ütőhangszereket szólaltat meg. A Százszorszép gyermekház két pályázatot is hirdetett gyermekeknek. Az első egy karácsonyi rajzpályázat, melyet három témában lehet december 10-ig eljuttatni a gyermekházba: I. A Karácsony nálunk, saját élmények alapján; 2. Karácsonyi szokások a különböző országokban; 3. Karácsonyi népszokások ábrázolása. A rajzok maximum A/2-es méretben, szabadon választott technikával készülhetnek. A szakmai zsűri által legjobbnak tartott rajzokból december 16-tól 23-ig kiállítást rendeznek. A másik gyermekházi pályázat karácsonyfa-díszek készítésére hívja az osztályokat, baráti közösségeket. A feldíszített kisebb fenyőfát vagy fenyógallyat a gyermekházba kell bevinni, méghozzá úgy, hogy e munkákkal díszítik majd december 21-én a Belvárosi Filmszínházat a Városi Fenyőünnepélyen, utána december 23-án a Postabank Macikarácsonyán a Sportcsarnokot, ahol átadják a pályázat díjait is. Sütivel is lehet nyerni A Juhász Gyula Művelődési Központ az idén is meghirdeti a „Nagyanyáink sütije" című pályázatot, melyre bárki levélben vagy személyesen pályázhat a sütemények pontos receptjével, névvel és címmel a művelődési központban december 1-jéig. A süteményeket december 14-én 10 óráig elkészítve kell beszállítani. Az elbíráláskor figyelembe veszik a hagyomá-nagyanyáink korabeli ízeket, de a mai háztartásban elengedhetetlenül fontos szempontokat az olcsóságot és a gyorsaságot is. Eredményhirdetés 11 órától lesz, majd pedig 2 órától kóstolóval egybekötött nyilvános süteménybemutatót tartanak. Ki mit tud gyerekek? Gyermekeknek rendez Ki mit tud?-ot a Magyar Televízió. Az egykori népszerű vetélkedőműsort, ahol számos tehetség tűnt föl, most a legifjabb generáció számára újítják föl. A vetélkedősorozat várhatóan februárban kezdődik. A műsor szervezőitől megtudtuk, hogy a gyerekek is a hagyományos kategóriák szerint és több fordulóban fognak vetélkedni. A győztesekre más műsoraiban is számít a Televízió. Fölvételi tábla VERESS MIKLÓS T

eljes munkáltatás folyt hosszú évtizedeken át országunkban. Annak is volt munkaköre, aki nem dolgozott. A gyárak és egyéb intézmények kapuján hónapokig lógott a tábla: fölveszünk fűtőt, mosogatót, adminisztrátort, akár főmérnököt is. Az átmeneti időszakban a kívánalmak némileg módosultak, egészen addig, míg alkalmi hómunkásnak sem jelentkezeti senki, majd betört a nyugati piac, s tévéreklámokban hirdette, hogy milyen jó dolga van Attilának, ha McDonaldokat árusíthat, hogyan juthat el a néki megfelelő posztra. Szinte hihetetlen, hogy eleddig nem tapasztalt munkanéküliség hazájává vált Magyarország! Egyik nap megpillantom a számomra legszimpatikusabb táblát: Munkatársakat keresünk! Gondoltam, el is híresztelem mindezt aggódó ismerőseim körében, akik gazdasági fejlődésünk csodáitól rettegnek, föltettem szemüvegemet, hogy megtudjam, mihez, kinek s milyen társa lehetnék munkajogilag, ha már az ábécét ismerem? A tábla azonban teljességgel üres volt, kivéve az említett föliratot. A kapun vidám nevetgélő emberek tódultak ki, mindazt megbeszélvén, amire bent nem jutott idő, megbecsült munkatársai egy intézménynek. Homo sapiensi kíváncsiságom odáig vitt, hogy távoztuk után a másik föliratot is kibetűzzem, miszerint a tahula rasa alatt kiigyekvők egy szociális intézmény munkálkodói. Nevezetesen azé, amelyikről a napokban egy barátom panaszkodta el: miként bánnak édesanyjával, mogorván és illetlenül, mennyi energiába és pénzbe kerül, hogy egyáltalán megtűrjék a hozzátartozók kisegítő tevékenységét, miközben az anyagellátási árak folyvást emelkednek. Tizennyolcezernél tartunk temette kezébe meggyötört fejét - tizennyolcnál! Havonta, a jattal együtt - ahogy ez utóbbi argó-szót az utált oszmán-török baksis helyett használjuk - jóval meghaladja azt az összeget, amit a beteg öregasszony nyugdíjként magáénak mondhat, még ha hetven évéből fél századot dolgozói minőségben tölt el, nem csupán anyaként. Ez utóbbiért érdemli meg - amit nem mindenki hogy ne elfekvőbe kerüljön háromezerért, ne légyen kísérletezések alanya, ha már úgy dönt a család, jövője, a gyerekek érdekében, hogy amiért mindennap megdolgozik, abból majd jusson kenyér, lakás is. Ha gazdagabb lett volna valamikor, a Hawaii szigeteken tehetné ki a táblát: megunt szakács, cseléd helyett keres szolgákat, maradék millióból pedig alapítványt létesít, ahhoz kelletik egy jó megjelenésű menedzser. Volna társalkodónője is, kivel elbeszélgethetne életéről, mely amolyan tabula rasa, mint a vén Európában mondják, így - tizennyolcért - megtűrt statisztája egy utókornak, akinek háromszáz, nyolcszáz, kétezer, tehát maximum bruttó ötezer fizetéséből ennyire se futotta volna, ha nincs senkije. Ilyesmiket keserveskedik ki magából barátom. M

ég rágyújt egy cigarettára, vizslat, hallgatja a távolodó kacarászást, bemegy, szembenéz anyjával. Olyan, mintha én volnék, akit halála míján apja és anyja is megkímélt, borítékokat kotorász, agy kattog, mint számítógépé: a nyugdíj majd megjön, a pluszt megkeresi, a mínuszt leírja saját életéből. Hazamegy, és odaálmondja édesanyját a hawaii pálmafák alá, amelyek, persze szebbek lennének egy poszteren, mely beborítja szobája falát - de akkor tatán nem futná arra a három sörre ilyenkor, hogy elfeledje a fekete táblákat a fehér fölirattal: Munkatársakat keresünk. Schubert-est Mottó: nAz a művész pörölt az elmúlással tanúskodj néki!" (József Attila) Nem kenyerem a tollforgatás, a hivatalos zenekritikát sem művelem, most mégis muszáj írnom. Személyes köszönőlevél is megtenné talán, ha az élmény és az azt kiváltó csoda nem nőtt volna messze a tanári munkát megújító-tápláló együttmuzsikálás szeretettel fogadott iskolai koncertje fölé. Sokan sajnáltuk, hogy Masopust Péter, Sin Katalin és Bódás Péter hangversenyén (nov. 13.) még csak véletlenül sem volt egy mikrofon, hogy rögzítse Schubert B-dúr és Esz-dúr trióját hármójuk igazán fűtött, nagyszerű előadásában. Bár az interpretálás pillanatnyi varázsa - hogy előttem születik meg újra a mű - a legtökéletesebb rögzítéssel is veszít az erejéből. S talán e koncert emelkedett pillanatait jobb is, ha képzeletünk idézi fel. Lehetne persze elemezgetni, összehasonlítani a két művet, avatottan és jódindulattal szóvá tenni a foltokat (még a fényes napnak is van!), de ez a koncert esendőségeivel együtt volt felemelő - kiváltképp az Esz-dúr trió. Schubert azt a képtelenséget, hogy megszakad a szíve, úgy önti zenébe, hogy megtisztulunk tőle. Három kitűnő és egymásra figyelő művész játékából Sin Katalin gyönyörű tónusát, széles dallamíveit, magvas, mégis meleg pizzicatóit külön is meg kell említeni. Masopust Péter hajlékony, érzékeny hegedülése az Esz-dúr trió minden rezdülését követte. Btidás Péter a zongora mellett egyszerre játékos Tabdaadogató és szuverén irányító. Öröm a kamarázásukat nézni, hallgatni és öröm, hogy Szegeden ilyen formátumú művészek élnek, tanítanak, s néha koncerteznek is. Hárman együtt odaadással, alázattal szolgálták Schubert zseniális alkotásait, s ezáltal nőttek mellé, vele együtt pöröltek az elmúlással. Köszönöm, hogy tanúskodhattam. ROZGONYI ÉVA