Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

SZOMBAT, 1991. Nov. 2. DM MAGAZIN 5 - A tömegtájékoztatás szempontjából rendkívül jelentős tervezet fekszik a kulturális bizottság asztalán. Melyek a médiatörvény kulcsfontosságú elemei? - Ennek a remélhetőleg még idén parlament elé kerülő törvénytervezetnek gyakorlatilag a magyar közszolgálati rádiózás és televíziózás minden lényeges problémájáról döntenie kell, s ezen kívül törvény által biztosított módon beindulhatnak majd a kereskedelmi rádiók és televíziók is. A tervezet felöleli a két nagy intézmény vezetőinek, tehát elnökeinek, alelnökeinek, igazgatótanácsainak problémakörét, a médiák jogállásának, finanszírozási módjának kérdéseit, és, ami talán a legfontosabb - s új elem az eddigi gyakorlathoz képest fölállít két olyan felügyelő bizottságot, amelyek ellenőrizni fogják a két intézmény törvények szerinti működését, s minden olyan esetben utólagosan beleszólnak a rádió-, illetve a televízióműsor politikájába, amikor azt megítélésük szerint módosítani kell. Tehát a törvény egyfelől megteremti a közszolgálati médiák működésének gazdasági feltételeit. és vezetési struktúrájukat, másfelől pedig a társadalmi ellenőrzés biztosítékát. - Milyen stádiumban van a tervezet vitája, illetve mely pontokon ütközik leginkább a kormánypártok és az ellenzék véleménye? - Ez nagyon fontos kérdés, hiszen tavaly augusztusban már majdnem megszületett egy olyan médiatörvény, amelyik felállíthatta volna a felügyelő bizottságokat. Erre akkor kifejezetten politikai okok miatt nem kerülhetett sor, mert a kormánypártoknak és az ellenzéknek nem sikerült megállapodni a bizottságok összetételéről. Ehhez képest a mostani vitapontok száma lényegesen nagyobb, de ha a sok tárgyról és paragrafusról szóló értelmezéseket megpróbálnám összefoglalni, azt mondhatom, az ellenzék szándéka szerint olyan törvénynek kellene születni, amelyik a közszolgálati állami televíziót és rádiót teljesen elszigeteli a kormányzattól, és kivonja a költségvetés hatóköréből is. Vagyis olyan mértékű függetlenséget kívánnak megteremteni, ami hazai viszonyaink között teljesen illuzórikus. A mi álláspontunk ezzel szemben az, hogy külön kell választani a rádió és tévé irányításának politikai problémáit a működtetés financiális és technikai problémáitól, és miután a működtetés felelőssége a kormányzaté, ennek a felelősségnek meg kell jelennie a törvényben is. - Konkrétan mit ért ön azon, hogy a közszolgálati médiákat ellenőrizni kell? - Itt a felügyelő bizottságok ellenőrző szerepéről van szó. A tervezet igen hangsúlyosan kimondja, hogy a közszolgálati médiáknak pártatlannak, tárgyilagosnak és a politikai pártok befolyásától függetlennek kell lenniük. Minden olyan esetben, ahol a felügyelő bizottság valamiféle közvetlen vagy közvetett befolyásolási kísérletet tapasztal, vétót kell mondjon, felelősségre kell vonja az adott intézmény vezetőjét, és végső esetben kezdeményezheti a rádió vagy a televízió elnökének leváltását is. - Tartalmaz-e a tervezet konkrét garanciákat a médiák pártoktól való függetlenségére nézve? - Hát a legnagyobb garancia az, hogy a két olyan felügyelő bizottság fog működni, amelyeknek nagyon komoly felhatalmazásuk van a műsorok ellenőrzésére. A tervezet - kivéve a választási időszak külön jogszabállyal szabályozott reklámjait - tilt mindenféle politikai hirdetést a műsorokban. Ez is komoly garancia, de ráadásul a törvénytervezet egyensúlyt teremt a felügyelő bizottságok és a médiák vezető testületein belül, tehát szigorúan kizárja azt, hogy valamely párt vagy pártcsoportosulás érdekei külön megjelenhessenek a közszolgálati rádióban és televízióban. - Lát-e reményt arra, hogy a közeljövőben megegyezésre sikerül jutni a vitás kérdésekben? - Azt mondhatom, hogy most még csak reményt látok rá, garanciák erre jelenleg nincsenek. A remény alapja az, Törvényre várva Exkluzív interjú Kulin Ferenccel Ha két magyar közjogi méltóság, a miniszterelnök és a köztársasági elnök között alkotmánybírósági döntést igénylő konfliktus alakul ki egy bizonyos kérdésben, ha országszerte „vérre menő", parlamenti pártok közti viták folynak bizonyos intézmények ellenőrzése illetve nem ellenőrzése körül, ha egy moratórium szabályozott feloldásának késlekedése miatt jelentős tőkebefektetésektől és anyagi haszontól esik el az ország - akkor nyilvánvalóan hiányzik egy közmegegyezésen alapuló szakmai és strukturális rendszer. A hiányzó rendszert - a közszolgálati médiákkal és a felhasználható ferekvenciákkal foglalkozó törvényeket - ezen a héten párhuzamosan kezdte tárgyalni az Országgyűlés Kulturális Bizottsága. A bizottság elnöke, Kulin Ferenc (MDF) nyilatkozik. hogy különböző megfontolásokból talán, de mind az ellenzék, mind pedig a kormányzó pártok érdekeltek a törvény létrejöttében, sőt, beszélhetünk egy másfajta érdekeltségről is: a miniszterelnök és az államfő is érdekeltek abban, hogy mihamarabb megkezdődjék a parlamenti vita. - Ha már a miniszterelnöknél és a köztársasági elnöknél tartunk: mikorra várható tényleges megegyezés a közszolgálati médiák alelnökeinek ügyében? - Ez is nagyon szorosan összefügg a készülő törvénnyel. A legutóbbi alkotmánybírósági határozat után azt vártuk, hogy a köztársasági elnök úr aláírja a korábban eléterjesztett kinevezési listát. Erre nem került sor, és nyilvánvalóvá vált, hogy ez a konfliktus a két közjogi méltóság, illetve az Országgyűlés kulturális bizottsága között csak akkor és csak úgy oldható fel, ha megszületik az a törvény, amelyik egyértelműen rendelkezik a vezető média-tisztségek szerepköréről, és amikor létrejön az a döntés is, hogy ezekbe a tisztségekbe kik kerülhetnek. - Hamarosan megszülethet a frekvenciatörvény, feloldva az eddigi moratóriumot. Mi újság ezzel kapcsolatban? - A frekvenciatörvény két lényeges területet kell szabályozzon. Elsősorban ki kell mondja, melyek azok a frekvenciák, amelyek műsorsugárzásra használhatóak, és ezen belül melyek azok, amelyeket az állami rádió és televízió céljaira kell biztosítani. Tehát előnyben fogja részesíteni a közszolgálatú rádiózást és televíziózást. Másfelől az összes felszabaduló frekvencia a kereskedelmi műsorsugárzás számára lesz felhasználható; ezek bérbevétele nagyon részletes szabályok alapján, valószínűleg pályáztatás útján történik majd. Szigorú törvények fogják szabályozni azt is, hogy a kereskedelmi adót működtető vállalkozónak milyen tartalmi, jogi, politikai és gazdasági követelményeknek kell megfelelniük. A törvény számít a külföldi vállakozókra, de szabályozni fogja, hogy egy vállalkozó egy adóban milyen részesedéssel vehet részt, valamint hogy egy adónál az összes külföldi tőke milyen arányban vehet részt. Ez az arány természetesen nem haladhatja meg az 50 százalékot. - A reklám- és szponzori szerződéseknél, mint média-befolyásoló tényezőknél a tervezet szerint hol húzódnak majd az etikai határok? - Itt a legnyugtalanítóbb a jelenlegi helyzet jogi szabályozatlansága. Hadd mondjak egy példát. A Magyar Televízió a reklámidejét eladta egy francia cégnek. A készülő törvény ilyet nem enged meg közszolgálati média esetében. Tehát a közszolgálati és a kereskedelmi adók nagyon markánsan el kell különüljenek egymástól. Persze ez a kérdés fölvet egyéb problémákat is: például azt, hogy milyen műsoridőben és milyen módon közvetíthet reklámokat a közszolgálati média. Vagy, hogy megengedhető-e politikai hírműsorok közben vagy kulturális műsorokat, filmeket megszakítva reklám sugárzása. Erre a törvénytervezet válasza: nem A közszolgálati adók számára a törvény sok helyen szigorítaná a reklámsugárzás etikáját, a kereskedelmiek számára viszont szinte korlátlan szabadságot kínálna. Azért csak szinte, mert a reklámidő mégiscsak maximálva lesz, valószínűleg az összműsoridő 15-20 százalékában. - Ne feledkezzünk meg a sajtótörvényről sem... - A sajtótörvény tavaly nyáron egyszer egy első tervezet vitája után lekerült a napirendről. Nem azért, mert lemondtunk róla, hanem mert kiderült, hogy sokkal fontosabb először a közszolgálati médiákról, ezt követően pedig - miután egyazon bizottságról van szó - az oktatásról, a felsőoktatásról-kutatásról, és a szakképzésről törvényt hozni. Ha ezeken túl vagyunk, sor kerülhet a sajtótörvényre. Addig minden olyan feszültséget, amit a sajtó nem kívánatos működése okoz, részint etikai-bizottsági beavatkozásokkal, részint a Polgári Törvénykönyv megfelelő paragrafusainak alkalmazásával kell megoldani. Ha nincs ilyen paragrafus, akkkor a Ptk módosításával. - A sajtó milyen nem kívánatos működéseire gondol? - Megtörténhet rágalmazás a sajtóban és a jelenlegi törvényi szabályozás nem biztosít kellő személyiségvédelmet. Ilyen esetben meg kell keresni azokat a jogi lehetőségeket, amelyek védik az állampolgárt a sajtó korlátlan szabadságával szemben. A mi felfogásunk szerint a sajtó szabadsága nem az újságíró és a szerkesztő szabadságát jelenti az állampolgár személyiségjogainak korlátozására, hanem egyetemes szabadságjogokat minden állampolgár számára, amelyek biztosítják a nyomtatott és elektronikus sajtóban való egyenlő esélyű megjelenést. - Eszerint - a sajtótörvény késése miatt - az elektronikus sajtóban hamarabb lesznek meg ezek a sajtószabadság „korlátlanság-korlátozások" mint az írott sajtóban? - Nem, a médiatörvény a sajtótörvény által szabályozandó kérdésekkel nem foglalkozik. A sajtótörvényben megszülető jogszabályok az összes médiában folyó sajtótevékenységre vonatkozni fognak. - A Magyar Televízió két vidéki stúdiójának sorsát hogyan fogja befolyásolni a készülő médiatörvény? - Itt a tervezeten belül is bizonytalanság van még, hiszen egyfelől kimondja, hogy a helyi adók nem tartozhatnak a központi állami rádió és televízió irányítása alá, másfelől azonban a regionális rádiók és televíziók esetében ezt ilyen határozottan nem szögezi le. Hogy a nagyobb területet besugárzó adók végül is önállóak lesznek-e, vagy az állami rádióhoz, televízióhoz tartoznak majd, ez még nyitott kérdés. A lényeg az, hogy bármilyen módon dől el a kérdés, a regionális és helyi médiák önállósága a korábbinál jóval nagyobb lesz, és a kereskedelmi rádiózás és televíziózás beindulásával a financiális háttér is biztosabbá válik. A vidéki stúdiók esetében tehát a tervezet még úgy fogalmaz, hogy azok változatlanul a Magyar Televízió részei. A tervezet vitája azonban megengedi azt a következtetést, hogy elképzelhető az önállósulásuk. Ennek formájáról nem kívánok még jóslásokba bocsátkozni, de könnyen lehet, hogy a Magyar Televízió csak az országos sugárzású, budapesti központú televíziós stúdiókat fogja jelenteni. - Mi szól az önállósítás mellett? - Várhatóan ezután több regionális televízió is fog születni, és nem lenne kívánatos mindegyiket az MTV-hez kapcsolni. Ha pedig nem lenne kívánatos, akkor fölülvizsgálandó, hogy a régiek miért tartozzanak oda, ha az újak nem. Emellett az önállósodás, és mindaz, ami a készülő törvényben megfogalmazódott, a Budapest-központúság ellen hat. Az elmúlt évtizedek, nagyon egészségtelen módon, túlsúlyos helyzetet teremtettek az országon belül Budapest számára, az állami hivatalok elosztásában éppúgy, mint a médiákban. A médiák esetében arról van szó, hogy korlátlan lehetőség fog nyílni mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi televíziók világán belül a helyi és regionális adók működtetésére, ami nyilvánvalóan azzal fog járni, hogy a központi rádiónál és televíziónál felszabaduló munkaerő egy része el tud majd helyezkedni vidéki stúdióknál. Nemcsak egy szerkezeti, szervezeti változás várható ettől a folyamattól, hanem sokkal fontosabb az, hogy a televíziózás szemlélete fog megváltozni. Megszűnik az a fajta „önteltsége" a magyar tömegtájékoztatásnak, hogy úgy beszéljen egy hajnali órán egy budai kereszteződés forgalmi problémáiról, mintha az az ország egészét érintené és érdekelné. Az országos médiák országos problémákkal kell hogy foglalkozzanak, a helyiek helyiekkel, a regionálisok regionálisokkal, és természetesen megteremthetők azok a garanciák, amelyek az országos televíziót és rádiót arra késztetik, hogy a regionális műhelyekből átvegyenek programokat. Ettől függetlenül, a vidéki stúdiókkal kapcsolatban nem tudok döntésről; még alakuló konszenzusról sem beszélhetek, csak a viták során felmerült problémákat jelzem. - Mennyire fognak a helyi rádiók és televíziók az önkormányzatoktól függeni? - Annyiban, amennyiben az önkormányzatoknak részük van ezek létrehozásában. Ha az önkormányzat hoz létre valamilyen közszolgálati adót, akkor természetes, hogy annak működtetése az ő felelőssége, politikai értelemben is. Hogyha egy magántársulás kellő lökével közszolgálati adót tud létrehozni, akkor a helyhatósággal szembeni tartozása csupán annyi lesz, hogy egy törvényben meghatározott műsoridőt kell biztosítania az önkormányzati testület megnyilvánulásainak. - A tervezet nem tiltja az önkormányzatok anyagi és érdeki részvételét a helyi rádió- és televízióadókban? - Az önkormányzatok részt vehetnek majd közszolgálati adók felállításában; hogy a kereskedelmi rádiózásban és televíziózásban lehet-e részük, az még nem dőlt el. Itt alternatívák szerepelnek a törvényjavaslatban: elképzelhető, hogy meg fogja tiltani a törvény az önkormányzatoknak, mint politikai testületeknek a kereskedelmi tevékenységet a médiákban, de elképzelhető valamilyen közvetett érdekeltség engedélyezése is. PANEK JÓZSEI