Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-15 / 268. szám

(gflTMflNuS) BÁTORSÁG, BARÁTOM! 3. Rajzolta: Varga Zoltán SSIH^HHBHBHHH^^H OTTHON MAGAZIN 1991. NOVEMBER 15. ' * " CSALAD, ELETMOD, SZORAKOZAS, TÉVÉMŰSOR Melegedő tanácsok Elárulom, hogy... Feszített tempójú világunkban a munka és a pénz után loholó felnőttek sajnos kevés időt töltenek odahaza, keveset foglalkoznak gyermekeikkel. Mégis szeretnének tudni mindenről, ami a távollétükben történik. Ez természetes és érthető. Akkor, ha magától a gyerektől informálódnak arról, mit csinál, merre jár, mi történik vele, kikkel barátkozik, milyen gondjai-örömei vannak. Egy-egy kiadós beszélgetés enyhíteni tudja a szülői kíváncsiságot is, a távollét okozta hiányérzetet is. A szülők és gyermekeik közötti beszélgetések a nyilt, őszinte, meghitt családi légkörnek, a helyes gyermeknevelésnek elengedhetetlen eszközei. Naponta kellene néhány percet arra fordítani minden szülőnek, hogy csemetéjének dolgairól, tevékenységéről - problémáiról és örömeiről személyes beszélgetésben tájékozódjon. Jószándékú, jóindulatú - s nemcsak számonkérő hangnemű -, törődést kifejező párbeszédeket minden gyerek igényel is. Sajnos vannak azonban apák, anyák, akik nem közvetlenül a gyerekükhöz, vagy nem mindegyik csemetéjükhöz fordulnak, hanem mást bíznak meg azzal, hogy számoljon be nekik a távollétükben „viselt dolgokról". Vagyis mintegy megvpnják a bizalmat - sokszor tudtukon kívül - attól, akit „lefigyelnek", s ászémélyiségfejlődésre károsan hat(hat)ó helyzetbe hozzák azt, aki „figyel". Testvérek között - kik akarva-akaratlanul örökösen harcolnak azért, hogy a nagyobb rész nekik jusson a szülői szeretetből, törődésből, elismerésből - rossz tulajdonságokat éleszthet az, ha a másik tetteinek „besúgását" várja el tőlük a szülő. Ez nevelési hiba. Mert a gyerekben kialakul az árulkodási hajlam. A beárultban pedig az iránta érzett harag, a szüleivel szembeni sértődöttség, bizalmatlanság, amivel az őt ért bizalmatlanságra válaszol. Rosszabbik esetben az is megtörténik, hogy a gyerek szülőinek is árulkodójává válik: a neki több figyelmet szentelő, törődést nyújtó apjának vagy anyjának mindent elmond (néha még igaztalant is) arról, hogy mint tesz, viselkedik kevésbé kedvelt szülője. Az árulkodó gyerekek nagyon elmélyíthetik a családi konfliktusokat. Sőt, az ilyen gyerekek az iskolában is folytatják ezt az egyáltalán nem áldásos tevékenységüket annak érdekében, hogy tanáraiknál „pedálozzanak", .jobbak legyenek" a többieknél. Az árulkodás, a másik eláztatása időnként egészen agresszíven nyilvánul meg, máskor sanda mészáros módjára. Felerősödnek általa a gyerekekben a negatív tendenciák. Az árulkodás az előnyökért való hazudozáshoz vezethet, kétszínűséghez, törtető s közben másokat legázoló magatartás kialakulásához. Pedig az rendkívül rossz, szégyenteljes dolog, ha valaki előre megfontolt szándékkal kémkedik, gyűjt tényeket és szór rágalmakat mások kárára. Felnőtteknél is elítélendő tett az ilyesmi, nem még gyerekeknél. Róluk szinte fel sem tételezhető, ha megfelelő erkölcsi normájú családokban nőnek fel. Ám ha az árulkodásukat elnézik - mi több, elvárják - a szülők, kialakul a gyerekekben az őszintéüenségre - sőt, a másoknak ártásra - való hajlam. A szülőknek időben gondolniuk kell erre. Ne nézzék el gyermekeiknek az árulkodást, mások mószerolását, s főleg ne kérjék meg őket arra, hogy figyeljenek valakit és „ jelentsék", mit mond, mit tesz! Aki árulkodik, az hazudik is, aki nem mond igazat, idővel lopni kezd... S vajon meg lehet-e majd állítani később a lejtőn? Szabó Magdolna Sokan élnek abban a tévhitben, hogy az olyan fűtés a gazdaságos, amivel néhány órára melegítik be a lakást. Pedig azok fogyasztanak kevesebb tüzelőanyagot, akiknél nincsenek nagy hőmérsékletkülönbségek. A hideg lakás naponta pár órára történő felmelegítéséhez több energia kell, mint egy hőmérséklet állandó szinten tartásához. Nem helyes, ha hagyjuk teljesen kihűlni a helyiségeket, aztán estefelé, illetve amikor otthon tartózkodunk próbálunk „ bedurrantani ", hirtelen meleget csinálni. A lehűlő falak, berendezési tárgyak sok hőt elnyelnek, ha nem temperáljuk őket. És sok meleget veszíthetünk - akár 20-30 százalékát a fűtésnek - azzal is, ha rosszul illeszkednek a nyílászárók. Az ajtó- és ablakréseken szökik a meleg. Ajánlatos még a nagyobb hideg beállta előtt öntapadós szivacsszalaggal körberagasztani a nyílászárók keretét. Dupla ablakos lakásoknál jó szolgálatot tesz a két ablak közé hőszigetelőnek berakott szivacspárna vagy akár egy régi pokróc. A kamraablakokon, a lakótelepi spájzok nyílásain, a fürdőszobai szellőzőkön is húz ki a meleg. Legalább kartonpapírral zárjuk le a szellőzőrácsokat. (A panelkamrák szellőzőlyukainak az egyikébe nyugodtan tömjünk újságpapírt, a másikat pedig egy-két soros papírlappal takarjuk le.) A szellőztetéssel is sok hőt lehet veszíteni. A napi többszöri, rövid ideig tartó, huzatos szellőztetés a legjobb: kicseréli a levegőt, nem hűti le a falakat, sőt a nagyon párás lakásokban szárítja azokat. S ha már a páránál tartunk: a konyhából a gőzt ne engedjük a lakás más részeibe, mert azzal nem fűtünk, viszont a falakon lecsapódva penészesedést okozhat. A kívánatos páratartalmat a szobákban a fűtőtestekre, a konvektorokra tett vízpárologtatókkal biztosítsuk. Az egyedi (gáz, olaj stb.) fűtésű lakások tulajdonosainak ajánljuk figyelmébe: szakemberek becslése szerint ha átlagosan két fokkal csökkentik a lakásban a hőmérsékletet (s mondjuk jobban felöltöznek otthon) körülbelül tíz százalékkal olcsóbban fűthetnek. Fékpróba A forgalomban különösen fontos, hogy a gépkocsival bármikor meg tudjunk állni. Ez ősszel és télen a csúszós utakon nehezebb. A vizes, jeges útfelület és a kerekek közötti kapcsolat egészen más, mint a nyári száraz időkben, s egészen mások a féktávolságok is. Egy 60 kilométerrel közlekedő autó fékútja szárazon 26 méter, nedves úton viszont 47 méter; 80 kilométeres sebességnél pedig az 50 méteres fékút 84 méterre nő. A sebesség és a fékút arányának helyes megválasztása mellett az őszitéli autózásban döntő az, hogy változtassunk a nyári vezetési stíluson is: legyünk óvatosabbak! Ami nyáron még biztonságos volt, őszre-télre kockázatossá válik. Például a hirtelen kormánymozdulatok vagy a fékezések. Dyenkor az egyszerű manőverek - a kanyarodás, a sávváltás, a besorolás - sem hajthatók végre olyan biztonságosan és eredményesen, mint nyáron. Jobban kell figyelni a partnerekre is, a magunk mozdulataira is. Ne feledjük: a rosszabb látási viszonyok miatt mintegy ÜB 3 1-3 tizedmásodperccel hosszabb reakcióidővel kell számolni! S mindebből következően azzal is, hogy a rosszabb látási és útviszonyok miatt megnövelendő a követési távolság. Felelőtlenség, közveszélyokozás rátapadni az előttünk haladó gépjárműre! Az a kívánatos, ha a megfelelő távolság megtartása mellett még fel is készülünk arra, hogy durva fékezés nélkül meg tudjunk állni. Nedves úton, biztonságos forgalmi körülmények között apró, finom fékezésekkel szoktassuk magunkat hozzá, hogy mint reagál a kocsi a manőverekre, szerezzünk a lábunknak érzéket arról, mekkora a tapadás, a csúszás, milyen mozdulatra milyen a fékerő és a kocsi viselkedése. Ha ezt megtesszük, ha körültekintőek vagyunk, biztonságosabban autózhatunk a nedves, ködös, néha már jeges novemberi utakon is. Ha nem, ha „blokkolunk" és megcsúszunk, akkor azonnal engedjük fel a fékpedált! A megcsúszást, a farolást, a kipörgést ugyanis úgy lehet kivédeni, hogy megszűntetjük a kerekek állóra fékezését.