Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. Nov. 14. DÉLMAGYARORSZÁG GAZDASÁGI MELLÉKLET V. Vidéki vállalkozók Mi van a számok mögött? Ha csak a számadatokat halljuk, akár örülhetünk is: az derül ki belőlük, hogy a Szeged környéki települések többségén jelentősen növekedett az utóbbi egy- két évben a vállalkozók száma. Sándorfalván például már messze meghaladja az úgynevezett lélekszámra kalkulált országos statisztikai átlagot, a 7100 fős településen 254 vállalkozó volt ez év elején. Az 5500 lakosú Mórahalmon a vállalkozói létszám 141-re emelkedett mostanra. Ha azonban a számadatokat elemezni kezdjük, ha közelebbről is megvizsgáljuk a vidéki vállalkozókat, akkor bizony elpárolog az örömünk. Mert a mi vállalkozóink egy-két kivételtől eltekintve - messze nem olyanok, mint amilyennek a gazdaságunkat fellendíteni akarók megálmodják nyugati mintára „ a vállalkozót". Átkereszteltek Mifelénk jobbára a kisiparosokat, kiskereskedőket, vendéglátósokat keresztelték át vállalkozóknak. Egyszemélyes vagy családtagi segítséggel működő a vállalkozások többsége. Alig akad - ha mégis, általában a teherfuvarozók, a kőművesek között van aki társakkal dolgozna, aki másoknak is munkát biztosítana. A Szeged környéki vállalkozók túlnyomó része kisipari, kiskereskedői, szolgáltató munkával saját magát foglalkoztatja - s nem él belőle nagyon fényesen. (A legvállalkozóbb községnek látszó Sándorfalván például abból is látszik ez, hogy az épülő házak alapterülete kisebb, mint a más falvakban mezőgazdaságból, gyári, városi munkából több bevételhez jutó építkezők új lakásaié.) Az elvonások - a magas társadalombiztosítási járulék, az adók és egyebek - cseppet sem teszik optimistává a vállalkozóvá avanzsált iparosokat, kereskedőket, s nem ösztönzik őket arra, hogy a vállalkozás mértékét tekintve is feljebb törjenek. Sőt, arra sem, hogy szakmájuk utánpótlásával törődjenek: Mórahalmon például ebben az évben mindössze két vállalkozó, egy bőrdíszműves és egy kőműves foglalkozik ipari tanulóval. Másoknak nem éri meg... Szűkülő helyi terek Mint ahogy a vállalkozók szerint nem éri meg kisebb, karbantartó jellegű munkákat végezniük sem a mesterembereknek. Maholnap nem lesz, aki legálisan vízcsapot javítson a sok vidéki összkomfortos házban - számla nélkül vagy kontár módon dolgozó akad csak. A vízvezeték-szerelőnek a pénz az új házak komplett vízszerelési munkáiban van. Az építkezésekhez végzett szállításokban pedig a teherfuvarozók találták meg eddig a számításaikat. A kőműves, az ács, a szobafestő, a villanyszerelő, a központi fűtést készítő szakember is. Csakhogy: az új építkezések kevesbednek, kevés a pénz, a családok saját kétkezi munkával kiváltják a mesterét amiben csak lehet. Biztos, hogy a helyi megbízások sem Sándorfalván, sem Mórahalmon nem lesznek elégségesek 30-30 teherfuvarosnak (pedig ők a legnagyobb létszámú vállalkozói réteg most), s nem él meg helyben végzett munkából 10-20 kőműves sem egy településen. Azaz: a vállalkozók helyi tere szűkül. S ez ér vényes tendencia lesz hamarosan a kereskedelmi ágazat legfelkapottabb vállalkozásában is: a most még gombamód szaporodó kicsi, palackos italokat (meg illegálisan kimért szeszt is) árusító boltokkal a települések nemsokára „telítődnek", és sokat kénytelenek lesznek bezárni. Ezekért a zugkocsmákért persze nem kiáltunk kárt, a házi kisboltokért viszont aggódunk. A saját házukban rugalmas nyitva tartással, vevőköri igényekhez alkalmazkodó árukészlettel tevékenykedő - s igazából vállalkozó szellemű - kiskereskedők száma elég szépen gyarapodott a környéken, ám egyelőre nem igazán tőkeerősek. Anyagi forrásaik, hitellehetőségeik szűkösek. Forgatható tőke nélkül pedig a kis szatócsboltból nehezen lesz üzletközpont, bolthálózat, nagykereskedés... Üzletközpontnak egyébként sincs megfelelő hely a legtöbb község középpontjában, a polgármesteri hivatalok üzemi telkeket, műhelynek alkalmas helyiségeket sem igen tudnak megfelelő helyen biztosítani a vállalkozóknak. S „természetesen" hiányzik a nagyobb volumenű vállalkozáshoz szükséges feltételek közül falun a telefon. - A településen kívüli - például tanyai - próbálkozásokhoz pedig hiányzik a megfelelő út- és villanyhálózat is. Ez utóbbiak alól jószerével csak Zsombó környéke kivétel, ahol mostanában rengeteget áldoznak arra, hogy legyen megfelelő infrastruktúrája az itteni vállalkozóknak. Akik közé ott már beszámítják a farmergazdálkodást folytatókat, a mezőgazdasági vállalkozókat is. „ Az is bolond. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági vállalkozók helyzete enyhén szólva labilis mostanában. Ok maguk fogalmazzák úgy is, hogy „Az is bolond, aki ma jószágtartásból vagy kertészkedésből akar megélni". A hús, a tej, a paradicsom, a szőlő (s még annyi más) felvásárlási, áron alul eladási kálváriái az utóbbi esztendőben sajnos megalapozni látszanak ezt a vélekedést. Biztos piacra termelő mezőgazdasági vállalkozó alig van vidékünkön. Pedig - lévén ez a táj mezőgazdasági termelési jellegű - a vállalkozásoknak hosszabb távon és sokaknak megélhetést adva ez lehetne az útja errefelé a falvakban. Szabó Magdolna „ Csináld magad" vállalkozások Fogy a tőke, csökken a kedv Privatizációra orientált társaságként indultak, de belátták, hogy ezen a területen túl sok a „tőkeerős fóka", ezért vállalkozásszervező és tanácsadó kft. lett belőlük. A Top Trade üzleti tervek készítésével, arculattervezéssel és technikai tanácsadással áll a vállalkozók rendelkezésére, közel egy éve. Nagy András ügyvezetővel arról beszélgettünk, milyennek látja félig kívülről, félig belülről a vállalkozói szférát. - A vállalkozói kedv év eleje óta határozottan lanyhult, úgy vélem ennek elsődleges oka a tőkehiány. Ezt többek között abból látom, hogy egyre kevesebb kezdő vállalkozó veszi igénybe az általunk nyújtott szakmunkát, inkább „csináld magad" módon próbálnak meg boldogulni. Ez persze később viszszaüt rájuk. Év elején még határozott üzleti elképzelésekkel és azokhoz elegendő tőkével jöttek hozzánk vállalkozók, ma pedig inkább olyanok keresnek fel, akik azért akarnak vállalkozni, mert nincs más választásuk. - Honnan jön külföldi tőke a régióba? - Elsősorban Ausztriából és Németországból, gyakran magyar származású üzletemberek révén, de nemrég sikerült holland tőkét is szereznünk. A romániai rendszerváltás után volt egy román tőkebeáramlási hullám is, de ez mára visszaesett. Jugoszláviából is sokan mentettek át tőkét, de ezek a vállalkozók óvatosan fektetnek be, mert nem tudják, mennyi ideig kell a pénzükből élniük. A jugoszláv tőke a háború kirobbanásakor megtorpant, és az újjáépítés miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben újra elindul. - Gazdasági szakemberek szerint a külföldi tőkések elsősorban olyan területeken fektetnek be, ahonnan gyorsan ki is vonható a pénz. - Valóban, elsősorban a kereskedelembe, a szolgáltatásokba, a szórakoztatóiparba fektetnek be, az iparba alig. Ez érthető is, hiszen a szolgáltató szférában a pénz hamar megtérül, a haszon 40-50 százalék. Az iparban viszont csak 20, tehát jobban jár az, aki bankban tartja a pénzét. - A kimutatások szerint az egy vállalkozásra jutó külföldi tőke aránya is csökken. - Általában vagy nagyon keveset, vagy nagyon sokat fektetnek be, a középtőke szinte alig jelentkezik. A nagytőke elsősorban Budapestre áramlik, vidéken inkább az a jellemző, hogy külföldiek kiszolgáltatott, rossz helyzetben lévő cégeket vásárolnak fel rendkívül olcsón, amiket azután a saját érdekeiknek megfelelően működtemek. Ezzel nem a magyar nemzeti terméket gyarapítják, bár tény, hogy a helyi munkaerőlekötés előnyös a régiónak. - Mi a helyzet a hazai tőkével? - Vannak tehetős vállalkozók, akik könnyen mozognak. Sajnos ők is a gyorsan megtérülő üzleteket részesítik előnyben, a helyi gazdaság érdekeivel nemigen törődnek. A kisvállalkozások pedig vergődnek, és mivel üzletileg sem megalapozottak, sok a bukás. Érdekesek azok a volt állami cégek, amelyeknek veszteséges egységeit átkeresztelték és eladták a dolgozóknak. Ezek jövője kétesélyes, vagy tönkremennek, vagy kicserélik a menedzsmentet. Sajnos sok esetben a dolgozókban egyáltalán nem alakul ki a tulajdonosi tudat, csak a vezetők pozíciómentéséről van szó. Keczer Gabriella Gyufagyár FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ