Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-13 / 266. szám

10 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. NOV. 13. Tegyünk igazságot! Z

é-té-nyi, skandálja ismerősöm kisleánya. Egyke, felnőtt társasághoz szokott, már alig várja, hogy iskolás lehessen, szinte lobog benne a közlésvágy. Minduntalan csillogtatja azt a tömérdek tudást, amit kitartóan csipeget. Most például, mint legfrissebb ismeret, a Zétényi szó kívánkozik ki belőle. Közelebbit nem tud, csak sejti, lényeges, fontos, kulcstéma, ami a Zétényi mögöttes tartalma. Milyen csodás az ösztöne! El tudom képzelni, kesernyés tapasztalatok vezették a kisokost, amíg ráérzett, nem veheti föl a versenyt az egy hete elfogadott Zétényi-Takács-féle törvény visszhangjával. Biztosan leintették, lepisszegték, szigorúan csöndet parancsoltak neki - az igazságtételről beszélnek a felnőttek. Vitán fölüli, az elmúlt évtizedekben politikai okokból nem üldözött bűncselekmények, mint emberölés, hazaárulás, hűtlenség elévülhetetlensége, ennek kimondása, törvénybe foglalása mindanynyiunknak nagyon fontos. Ennél azonban többről van szó, a büntethetőségről, annak mikéntjéről, mértékéről. Már szabályos forgatókönyv született a majdan tartandó perek sorrendjéről, típusairól. Talán ha az alkotmányvitától volt ilyen visszhangos az ország, mint most, az igazságtételétől. S a reflexiók szenvedélyességükből, végletességükból, ellentmondásosságukból az idő múltával mit sem veszítettek. A gyilkosok, a hazájukat elárulók bűnösök, s bűn nem maradhat büntetlenül. Az elvvel mindenki egyetért, meg azzal is, hogy a felelősségrevonás politikai okokból maradt el^z elmúlt évtizedekben. Jelenleg más politikai megfontolások érvényesülnek mondják a társadalom akaratával, igazságvágyával egyezőek. És vágyaink, szándékaink egészségesek, normálisak, amennyiben törvényességet szeretnénk, s hogy végre azt szeretnénk, ki merné kétségbe vonni. O

lvasom az igazságtétel parlamenti vitájáról: a képviselők különös gonddal vigyáztak megfogalmazásaikra, higgadtan, megfontoltan szóltak, mintha mindenáron azt akarták volna bizonygatni, az igazságtevő szándékot nem színezi bosszú, vér szomj. A tónus megnyugtató. Félelemre senkinek semmi oka, kivéve a valóban bűnösöket, mert tisztán és egyértelműen állapítják meg, kik is azok. Aztán ahogy teltek a napok, már a büntetendő kör várható létszámáról is értesülhetett a figyelmes olvasó. Volt, aki 30-50, más 80, esetleg 100 személyt saccolt. Attól függően, honnan, milyen széles körből „merített". Félelmetes volt hallani is. A válogatás szempontjai ismeretlenek, s ez, megvallom, jobban idegesít a külföldi szakemberek véleményénél. Mert attól még nem lenne rossz ez a törvény, hogy eltérő, szokatlan a nemzetközi joggyakorlattól. Nemzeti sajátosságunkat tükröző, válaszolnám, ha bizonyosan tudnám, ez éppen mitől nemzeti és sajátos. Ideje emelt fővel járnunk, nemzetünkre büszkén, elég a ferdítésekből, az elkenésekből, ránk fér az erkölcsi megtisztulás - ilyen érvek támogatják a jellegzetes magyar igazságtételt. Lehet, miért ne, merítsen erőt belőlük, aki szükségét érzi. A kérdés, hogyan bonyolódik a gyakorlatban a megtisztulásunkhoz vezető igazságosztás. Erről is csupa-csupa aggályoskodó szakvéleményt tanulmányozhattunk. Látszólag világos, a hazaárulás, a hűtlenség bűntetteiben az Országos Rendőrfőkapitányság nyomoz, vádemelésre a Fővárosi Főügyészség jogosult, az elsőfokú tárgyalásra pedig a Fővárosi Bíróság. Emberöléses ügyekben a megyei főkapitányságok, a megyei igazságügyi szervek illetékesek első fokon. Ám a szakember tudtunkra adja, nincs ma Magyarországon egyetlen jogász, ki jártas volna a hazaárulás megállapításában, minthogy ilyen eljárás nem volt. Továbbá azt is, hogy félő, a már így is túlterhelt igazságügyi apparátus nem tud megbirkózni a feljelentési hullámmal, mire nagyon is számítani lehet. A végrehajtás még számos gyakorlati problémát tartogat. Vívódjon rajta a szakma, így is lerázhatnánk magunkról az igazságügyet nyomasztó felelősséget, ha kívülállók lennénk. Nem vagyunk, nem lehetünk azok, az igazságtételi igény közakaratból született, ne feledjük. Amint hatályossá válik, a rendőröknek és a jogászoknak kell lefolytatniuk áz eljárásokat, egyszerűen képesnek kell lenniük rá, mert csakis általuk, az ő közreműködésükkel jogszerű, törvényes. Hallatlan, de nem példátlan feladat előtt állnak, szerepük szabályosan történelmi lesz. Talán éppen ezért idegenkednek tőle, talán azért bíznak oly sokan közülük a köztársasági elnök egyelőre háromesélyes döntésében, hátha az elnök visszaadja, vagy az Alkotmánybírósághoz fordul. Azzal is telik az idő... Az igazságügyi apparátus leghőbb vágya a függetlenség, győzködnek tagjai, s ez értendő a hatalomtól való függetlenségre is, amennyire csak lehet. Meg arról is, ők belülről már előre látják, lehetetlen lesz megállapítani, kik a valóban bűnösök. Újabb és újabb, óhatatlanul bekövetkező igazságtalanságoktól tartanak, nem utolsó sorban, mert ők maguk lesznek előidézőjük. S egyszer már a rendőrök, az ügyészek, a bírák leszerepeltek... A

kishitűségre, s minden esetleges kételyünkre van orvosság. Meg is találták. Mint hírlik, az igazságtétel kivitelezéséhez nélkülözhetetlen lesz bizonyos központosítás. Mert vannak ugyan tisztességes ügyészek és bírák, de hogy ezt a törvényt bizonyosan végrehajtsák, az ügyészséget is az igazságügyi tárca alá kellene vonni, s újra megérett a helyzet arra, hogy a belügyminiszter utasíthassa a rendőrséget. A nyilvánosságot se feledjük! Ezzel kapcsolatban, olvasom, először a tömeggyilkosságokat kellene tárgyalni, mert ezeket könnyebben megértjük. A többi számunkra nem is olyan lényeges. Az már a fölnőttek dolga? MAG EDIT Az idén már a 150 litert sem éri el az egy főre jutó fogyasztás, holott volt az már 190 is. A tejtermelés ezzel a magasabb értékkel volt szinkronban, az export csak a szezonális ingadozások levezetésére szolgált. A kereslet csökkenése már az idén 15 százalékos önmérsékletre kényszerítette a tejtermelőket, s központilag ösztönözték a tehén kivágásokat. A túlkínálat miatt az inflációs költségnövekedést nem lehetett beépíteni a felvásárlási árakba, így a jövedelmezőség alaposan leromlott. Az érintettek szerint e terheket képtelenség a végtelenségig magukra vállalni. Ezért is kísérte élénk érdeklődés a megyei agrárkamara és mezőgazdasági szövetség e témával foglalkozó tegnap, keddi, hódmezővásárhelyi rendezvényét. A program a megyei tejipari vállalat 1992-es szerződési ajánlatatával kecsegtetett. Az ajánlat elhangzott, de csak feltételezések formájában. Schopper János igazgató helyzetértékeléssel kezdte. Eszerint az 1990-es 177 millió literes tcjfelvásárlással s/emben az idén 140 millió várható. A nyerstej-kimérések térhódítása miatt cnncl kisebb Beképtáraztak! Forrongó árak Kifut-e a tej? A gazdaságos tejtermelés nehézségei nem újkeletűek. A korábban népélelmezési cikknek tekintett termékkör jelentős ártámogatást kapott. Az utóbbi években a költségvetési kiadásokat csökkentő tendenciák érvényesüléseként sikerült fokozatosan lefölözni az állami beavatkozás forintjait. A napokban röppent fel a hír, hogy a tejen, vajon, étkezési túron még meglévő dotációt jövőre teljes mértékben eltüntetik. Mindez tízszázalékos fogyasztói áremeléssel ér fel. Ez nemcsak a vásárlóknak fájó lépés, hanem a tejtermelőknek is, hisz épp a piacosodó árak és a korlátozott jövedelmek eredőjeként újabb fogyasztáscsökkenésre lehet számítani. fogyasztáscsökkenés valószínűsíthető. A vállalat gondja, hogy a belföldi értékesítésük is hasonló arányban esett vissza, így a felesleg nem tűnt el. A 65 millió liter tejből készült termékek exportja a nyomott világpiaci árak miatt veszteséges. A tejporon tonnánként 50 ezer forintot, a vajon több mint 100 ezer forintot buknak. A sajt nullszaldós. de ebből meg a jugoszláviai szállítások váltak lehetetlenné, így év végéig még kapaszkodniuk kell, hogy pár milliós eredménnyel zárhassanak. Mivel még nem lehet pontosan tudni, hogy valóban eltűnik-e az ártámogatás, áfa-köteles lesz-e a tej, illetve megmarad-e az exportszubvenció, december elejéig lehetetlen eldönteni, milyen felvásárlási árat tudnak kialakítani. Már most óvott a túlzott reményektől, hisz az áremelés okozta további fogyasztáscsökkenés termelőnek, feldolgozónak egyaránt tragédia. Ha a tejtermelők továbbra is beérik a mostani literenkénti 14 forint 56 filléres átlaggal, akkkor jövőre sem csökken az átadható mennyiség. Annyit, de annyit mondjuk, hogy fölfordult velünk a világ,'semmire nem jut pénz. Nem jut kórházra, nem jut iskolára, nem jut munkahelyre. Beteg és tanulatlan az ország, teli munkanélkülivei. Van hát helye minden forintnak. És akkor akadnak olyasfélék, akik képtárat akarnak alapítani. Akarnak? Meg is teszik! Balassagyarmaton, a húszezres kisvárosban az egykori kaszinó, később pártház, utóbb könyvtár épülete megszépülve, megújulva, átalakítva képtárként született újjá. Az az igazság, hogy mindig lakták művészek ezt a városkát. Hívták Komjáthy Jenőnek, Mikszáth Kálmánnak, a legutóbbi időkben meg inkább piktorok, szobrászok ültek meg a városban, mint Farkas András, Réti Zoltán, Szederkényi Attila. Csemniczky Zoltán (Szegeden volt főiskolás) nevét utoljára írom le. Az ilyen embereknek vagyunk híjával. Már elődei gyűjtögették a rézkarcokat, grafikákat, festményeket, az igazi gyűjtőmunka azonban az övé: Csemniczkyé. Az utóbbi tíz évben szűknél szűkebb helyeken ugyan, de galériát működtetett, ahol a mai magyar képzőművészet sok alakja megfordult. Volt akitől vásárolt a város, volt akitől ajádékba kapta a munkát... Csemniczky. És most ezekből az alkotásokból megnyílt az állandó képtár. Lóránt és Banga, Eszik és Földi. ínséges idők és képtár egy kisvárosban. Én azt gondolom, érdemes megállni Balassagyarmaton. Érdemes benyitni a képtárba. És talán tudakozódni is érdemes, hogyan csinálták. Nyilván nem elég hozzá egyetlen megszállott ember. Kiderülhet, hogy megszállottság nélkül semmiképpen nem megy. Mert az a világ, ahol nem dölyföl a gazdagság, de az emberek mégis képtárat alapítanak, szobrok és képek között barangolnak, nos abban a világban a mától látják a holnapot is. HZ. Injekció legalább egyszer Mint olvasóink az október 17-i közgyűlésről szóló tudósításunkból értesülhettek róla, a két szegedi tömegközlekedési vállalat november 15-ig gazdasági számításokkal alátámasztott, tömegközlekedési koncepció kidolgozására kapott megbízást-felkérést. Vajon megszívlelik-e a TRANSORG ajánlásait? A tanulmány vezető szerzője, dr. Zsirai István szerint ez az egyetlen lehetőségük, hogy kivédjék a tarifaváltozással, utasszám-csökkenéssel, költségnövekedéssel, inflációval összefüggőjövőbeli csapásokat. Az olyan problémákat, minthogy az SZKV drágábban üzemelteti buszait, mint a Volán, vagy hogy túl magas az alkalmazottak létszámaránya, az amortizáció igen eltérően alakul - meg kell oldani mielőbb. Aztán itt van a finanszírozás számtalan gondja, a járműpark állapota - ha nem történik VALAMI, teljesen ellehetetlenül a város tömegközlekedése. Sajnos nem egyedi eset Szegedé. A KTI-ben úgy tudják, nyolc vidéki nagyváros és Budapest tömegközlekedésének „rekonstrukciójára" a szakminisztérium kormányzati segítséget remél, tervezetét rövidesen előterjeszti az önkormányzatokat felügyelő Belügyminisztériummal közösen. A tartalékaikat felélt vállalatok legalább egyszeri injekciózása kérésük lényege. Amennyiben magasabb árral köttetik a szerződés, akkor tovább korlátozzák az átvételt. Tonkó Tibor gyakorló főállattenyésztőtől, az érdekvédelem szakmai választmányának vezetőjétől a várható álláspontjukról érdeklődtem. Az idén az extra minőségű tejért az ipar maximum 17,10-et fizethetett volna, ezzel szemben a szerződésben ennél 1,50-nel kevesebbet kötöttek ki. Most ragaszkodni fognak a magasabb összeghez. A szakemberek szerint más okokból, többek között a mezőgazdaság szerkezeti változásából adódóan, így is 10 százalékkal fog csökkeni a termelés. E tendenciát nem szabad a veszteséges termelésből adódó állomány felszámolásokkal tetézni. Ugyanis országos szinten, a megyei értéktől eltérően minimális a felesleg, s könnyen a hazai szükséglet alá zuhanhat a felkínált tejmennyiség. Az állomány megtartása azért is kívánatos, mert a környező országok elkerülhetetlenül élelmiszersegélyre szorulnak, s a pénzes nyugat egyrészét tőlünk kívánja megvásárolni. A leépítés a munkanélküliséget is fokozná, s ez se hiányzik senkinek. T. Sz. I. C6/f <&ÍKAK - 6 V/M € Í, V, L<*Js_bVJ>Ar úylttúy otAcKÁj*. t Jc > sce-M^/Z CM-ai t - t.reAcJv.k^ a -tUvi^ At/f-f^cl. Jr.