Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám

SZOMBAT, 1991. Nov. 9. DÉLMAGYARORSZÁG DM MAGAZIN 7 Békepapok Csongrád megyében A katolikus papi békemozgalom kezdeményezője, ösztönzője, az előkészítő munkálatok fő irányítója az államhatalom volt. A mozgalomnak az ék szerepét szánta, melyet az egyházi vezetés és az alsó papság közé szándékozott verni, hogy ezzel az egyház egységét megbontsa és könnyen kezelhetővé tegye. A csatlakozó papokat különböző tényezők motiválták: a rendszer iránti politikai illúziók, megfélemlítés, előnyökhöz jutás, az egyház működésének átmentése. Szervezők Megyénkből a legjelentősebb szerepet Balogh István Szeged-Alsóközpont (Mórahalom) plébánosa játszotta, aki Horváth Richárd és Beresztóczy Miklői mellett, a mozgalom fő szervezője volt. Szerepe nem volt véletlen, hiszen püspökének, Hamvas Endrének beleegyzésével, sőt támogatásával a politikusi pályán már nagy karriert csinált. Tevékenysége során igyekezett összeegyeztetni és egyszerre szolgálni egyháza és hazája érdekeit, de ez egyre nehezebben ment. Végül messzire sodródott mindkettőtől. A papságot az országos papi békegyűlésre összehívó, 1950. július 16-án közzétett dokumentum 35 főnyi aláírója között két Csongrád megyei papot is találunk. Az egyik Cseh András hódmezővásárhelyi kanonok volt, akinek neve már szerepelt a Szabad Nép 1949. január 1-jei számában, egy Mindszentyt elítélő, és a népi demokrácia mellett hitet tevő cikk alatt. A másik aláíró Szalma József szóregi plébános volt. Az ő neve sem véletlenül került a felhívás alá. Náciellenes, nyilasellenes állásfoglalásai és zsidókkal rokonszenvező magatartása közismert volt. A Délmagyarország című lap külső munkatársaként is, szoros kapcsoltban állt Balogh István plébánossal, a lap 1938-44 közötti tulajdonosával. Az ő nevének odakerülésében nyilvánvalóan Balogh páter keze is szerepet játszott - talán szó szerinti értelemben is. Az 1950. augusztus l-jén tartott papi értekezletnek, a békemozgalom elindítását jelentő határozata alatt 273 név található. Ezek között fiktív nevek is szerepelnek, de a gyűlés nem minden résztvevője írta alá a határozatot. így az elnökségben helyet foglaló, és az egyik fő referátumot tartó Balogh páter sem. Csongrád megyéből ezért, Balogh Istvánon kívül, csak Cseh András és Pozsgay Pál szegedi segédlelkész részvételét tarthatjuk biztosnak. Az aláírók között szerepel ugyan egy „Juhász István Szeged" név is, de ilyen nevű egyházi személy nemcsak Szegeden, hanem egész Csanád egyházmegyében nem volt található. Kübekházának ugyan dr. Juhász Kálmán ismert történész volt a plébánosa, de miért írta volna Istvánnak a nevét?! Meglepőnek tűnhet, hogy a július 16-i felhívást aláíró Szalma József nevét hiába keressük a jelenlévők között. Távolmaradásának pontos okát nem ismerjük, de igazat adhatunk egy kortársi visszaemlékezőnek, aki szerint azért romlott meg az államhatalom és Szalma plébános viszonya, mert a rendőrség „egyházi tanácsadó szakértőnek" akarta beszervezni, de a plébános nem volt hajlandó vállalni e szerepet. Engedetlenségéért súlyosan megbüntették. Hogy mi ~ történt vele, azt segédlelkészének, Szamosvölgyi Imrének két leveléből állíthatjuk össze. Mindkét levél augusztus 20-án kelt. A püspökhöz címzett levél így szólt: „Tisztelettel jelentem, hogy ma, augusztus 20-ára virradó hajnalban háromnegyed 4-kor, 5 tagból álló küldöttség verte fel plébániánk csendjét. Rövid, 5 perces beszélgetés után elmentek és velük együtt eltűnt a plébános úr is. Ma 8 órakor kellett volna neki miséznie. - Alázattal kérek további intézkedést." Közvetlen fölöttesének, Csepregi Imre pápai prelátusnak, makói esperesnek pedig így számolt be Szamosvölgyi segédlelkész a történtekről: „Tisztelettel kérem szíves tanácsát, hogy mily irányban, hol keressük Szalma plébános urat, t. i. egy szál hálóingben és alsónadrágban tűnt el, és szeretnénk valami meleg ruhát juttatni neki." A levél széljegyzeteként ugyan Hamvas püspök kézírásával ez áll: „Közben hazabocsátották." A személyes ismerősök szerint azonban néhány nap után összeverve engedtek haza, és súlyos betegeskedése is ettől kezdődött. Ezt látszik alátámasztani az Állami Egyházügyi Hivatal két főmunkatársának. Prantner Józsefnek és Straub Istvánnak 1953. szeptember 17-én kelt bizalmas följegyzése Szalma Józsefről: „Súlyos szívbetegségben szenved, aki már a legcsekélyebb mozgásnál is súlyos rosszullétet kap." Az 1950. augusztus 1-én alakult Katolikus Papok Országos Békebizottságát kezdetben a börtönből frissen szabadult Beresztóczy Miklós, és az előkészítő munkálatok két fő szervezője, Horváth Richárd és Balogh István irányította, egy világi személynek. Kis Zoltánnak, az Országos Béketanács delegáltjának felügyelete alatt. Az országos méretű szervezeti keretek kiépítése 1950 őszétől 1951 nyaráig tartott, ekkor zajlottak a megyei papi békebizottságok (választmányok) alakuló ülései, majd jöttek létre a mozgalmat irányító országos szervezetek is. Megalakulás - második nekirugaszkodásra Csongrád megyében nem sikerült első nekifutásra elindítani a papi békemozgalmat. 1951. május 5-i keltezéssel ugyan itt is elküldték a papságnak az alakuló ülésre szóló meghívókat. A meghívó az alakuló ülés helyéül Hódmezővásárhelyen a megyei tanács dísztermét jelölte meg, időpontként pedig a május 10-i dátumot közölte. Az alakuló ülés bejelentett szónoka Balogh István volt. Az ülésre azonban mindössze heten mentek el, így az kudarcba fulladt, és a megyei bizottság megalakítása is elmaradt. A második - a nyári papi békegyűlés-sorozatra tervezett - alakulási kísérlet azonban sikerre vezetett. Július 17-én Csongrád megyében is megalakult a megyei katolikus békebizottság. A két dátum között azonban jelentős változások történtek az egyház helyzetében. 1951. június elején letartóztatták Grősz József kalocsai érseket, és nagyszabású koncepciós pert rendeztek elítélésére. Hamvas Endre csanádi püspök szabadsága is hajszálon függött. 1951 tavaszától ügyészi eljárás folyt ellene püspöki körlevél melléklet engedély nélküli kibocsátása miatt, melyet csak augusztus 29-én szüntettek meg. Úgy nézett ki, hogy a Grősz-pcrbe is belekeverik, nevét többször is említették, házi őrizet alá is vették. Végül * úgy látszik, nem börtönbe csukni, csak megtörni akarták, ami többé-kevésbé sikerült is. Június 27-én Dobi István miniszterelnöknek bűnbánó levelet írt, melyet a lapok is közöltek, és ebben ígéretet tett arra, hogy: „...A jövőben békésen és lojálisán igyekszem együttműködni és a kormánnyal szemben elkövetett hibákat jóvátenni." Hamvas mellett, a püspöki kar többi tagját is sikerült megpuhítani. A július 3-i püspökkari konferencián egyhangúlag elfogadott határozatukban megfogadták, hogy kötelességteljesítő polgárok lesznek, elítélték a Grősz-perben szereplő személyek cselekedetét, és helyeslésükről biztosították a papi békemozgalmat. Az Elnöki Tanács július 3-án kiadott törvényerejű rendelele a felső- és középszintű egyházi vezetők kinevezéséhez állami hozzájárulást írt elő. Ezen túlmenően az Állami Egyházügyi Hivatal közvetlenül is belenyúlt az egyházkormányzatba, a püspökségekre kinevezett miniszteri biztosok révén, akik együttműködve az oda vikáriusként és irodaigazgatóként kinevezett békepapokkal, teljesen elszigetelték a püspököket és kézbe vették az egyházmegyék irányítását. A fentiek értelmében így került július elején a püspöki hivatalba Tomcsik Vilmos miniszteri biztosként, Szécsi Antal vikáriusként és Langmár Lipót irodaigazgatóként. A püspöki hivatalban dolgozó „aktivistákkal" együttműködve, a megyei tanács is erőteljesen bekapcsolódott a szervező munkába. A meghívók is, „Csongrád megye Tanácsának Végrehajtó Bizottságától" felírással, de aláírás nélkül mentek a címzettekhez. Csepregi Imre pápai prelátus, makói esperes ezért értetlenségének és felháborodásának is adott kifejezést, a püspöki hatósághoz küldött, július 13-án kelt levelében: Minthogy szerény véleményem szerint 'papi gyűlésre' politikai hatóság meghívást, melyet papoknak küldenek, főhatósági hozzájárulás híján nem adhat ki, tisztelettel kérdem, mi a követendő eljárás jelen esetben? Közülünk bizonyára nem egynél felvetődik az a kérdés is, hogy 'papi' gyűlésen - ha tényleg megjelenni fog - mit keres a meghívó politikai hatóság." A püspöki hivatalban már ott ült Szécsi Antal vikárius, aki meg is adta Csepregi prelátusnak a szükséges felvilágosítást: Folyó hó 17-én. Hódmezővásárhelyen csakugyan megyei papi békegyűlés lesz. A Katolikus Papok Békemozgalma tevékeny tényezője volt, hogy a püspöki kar és kormányunk közt a megállapodás létrejöhessen, és ez a benső béke annyi veszély között ne csak fentmaradjon, de áldásos eredményeket teremjen is. A püspöki kar nyilatkozata egyházunk szellemében helyesli a katolikus papok békemozgalmát. Ez sok eddigi félreértést és helytelen felfogást helyesbít e téren. A magyar püspöki kar a téves magatartás komoly megfontolásból eredő revíziójára példái adott, és ennek követését erkölcstanunk, eredményeink között, buzdítással hirdeti. így tehát Kedves Oltártestvér, aggodalmai megszűntek, és más feladat nincs, mint saját magatartásunkban, és híveink felé is, ennek a tanításnak legyünk képviselői. Még csak annyit, hogy a papi békemozgalom leszögezi azt az elvet, mely szerint teljes hűségben akarunk működni egyházunkhoz, ugyanakkor hazánk kötelességteljesítő és hű tagjaként akarunk élni." Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a július 17-i békegyűlésre és alakuló ülésre 70 nap elment. A gyűlés vezérszónoka Beresztóczy Miklós volt. A gyűlés végén a résztvevők a következő felhívással fordultak paptársaikhoz: „...Felhívjuk megyénk minden néphez hű papját, hogy vegye ki részét a békéért folyó küzdelem jelenlegi szakaszából, hogy ezzel is népünk megerősödését és békénk biztosítását szolgálja." Az átalakítás A megye papi békemozgalmának irányítására egy elnököt és két titkárt választottak. Az egyik titkár a megye, Csanád egyházmegyei részéből, a másik pedig a váci egyházmegyei részből került ki. Elnök: Ugi Géza újszegedi plébános lett. A két titkári funkciót pedig Molnár Antal Szeged-Petőfitelep plébánosa és Dojcsán Ernő Sándorfalva plébánosa töltötte be. Ugi Géza politikai előéletéről csupán annyit jegyeznénk meg, hogy az igazolóbizottság 1945. július 28-án - igaz, hatáskörét túllépve, hiszen papi személy nem tartozott az igazolóbizottság jogkörébe - nem volt hajlandó igazolni. Áthelyezésre ítélte és vezető állásra alkalmatlannak nyilvánította, mert: „A MEP-nak választott bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Fajvédő Társaságnak is tagja, a Nemzetvédelmi Kereszt adományozását kérte." Ugi Géza ellen 1945-től kezdődően többször játszották ki politikai múltját, és késztették nyilvános politikai szereplésre. Valószínű, hogy most is erről van szó, mint a nyilas érzelműnek jellemzett Molnár Antal esetében is. • 1951. szeptember és október hónapokban országszerte átalakították és kibővítették a megyei katolikus békebizottságokat, illetve ahol csak szűkebb körű vezetőséget (elnök, elnökhelyettes, titkárok) választottak, ott sor került a bizottságok megválasztására. Ez utóbbi történt Csongrád megyében is. így 1951. december 13-án. a Csongrád megyei Katolikus Papok Békebizottságának választmányi ülésén - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - a következő bizottsági tagok vettek részt: Ugi Géza plébános, Újszeged; Molnár Antal plébános Szeged-Petőfitelep: dr. Sulyok Béla esperes plébános Szentes; dr. Juhász Kálmán plébános, Kübekháza; Szabói Gábor plébános SzegedFelsőváros; Wátz Oszkár plébános, Mórahalom; Winkler József plébános, Újszentiván; Szalma József plébános, Szőreg; Sörédi András plébános, Szentes; dr. Zsák Péter plébános, Hódmezővásárhely; Széli József plébános, Zákányszék; Iharos Ferenc plébános, Szeged; Hartványi László plébános, Szentes; Neubauer József plébános, Nagymágocs; Farkas Lajos plébános, Szentes; Pozsgay Pál segédlelkész, Szeged-Felsőváros; Szigligeti Mátyás plébános (a helység nincs jelölve); Gallyas János plébános, Szeged; Balassai József plébános, Csongrád. A bizottsági tagok többsége - mint látjuk a csanádi részből került ki, a váci részből kikerülők többsége is egyetlen városból. Szentesről jött. Ebben valószínűleg dr. Sulyok Béla esperes plébános rendszer iránti lojalitásának hatása játszotta a fő szerepet. A katolikus papi békemozgalom indulása tehát Csongrád megyében is telve volt meglepő fordulatokkal, váratlan és első pillanatra talán érthetetlen húzásokkal. Az adott társadalmi, politikai körülmények azonban mindent világossá tesznek, mint ahogy magyarázatot adnak a mozgalom konkrét tevékenységére is, de erről majd más alkalommal lesz szó. PÁL JÓZSEF