Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

MAI SZÁMUNK OTTHON MELLÉKLETTEL, HETI RÁDIÓ-ÉS TV-MŰSORRAL JELENIK MEG TARTALOM A Biblia cenzorai 2 Történelmi cserearány 3 Szűkös milliók 6 Zöldágünnep 7 Miért olyan „csini" a tanító „néni"? 17 Edzőváltás 18 Pisztolylövések 24 Berényi Bogáta tárcája....24 SZOMBATI MAGAZIMNKBÓL - Az ötvenéves Apró Ferenc köszönti az ötvenéves Ilia Mihályt Tápéi festők című tanulmányával Kvíz-ország Tízmillión és egynéhányan sétál­gatva az utcán olyképpen vehetjük szemügyre egymást: lám-lám, meg­annyi homo ludens. Ha bárkit komolyabban faggatni kezdenénk a játék mélyebb összefüggéseiről netán ezzel lélektani hatásáról, esetleg konkréttá és érzékletessé lehelne: a magyar két dolgot nem veszített el a legnehezebb időkben sem. Nevezetesen a humorérzékét és a játékkedvét. Korábban csak a humort hangsúlyoztuk, most újabb felismerésként mellétehetjük a játékosságot. A felismeréstől akár a tudatos­ság szintjére is juttathatjuk mind­ezt, s máris kimondhatjuk a bűv­szót: kvíz-ország lettünk. Jelen sorok komolysága nem engedi a. szójáték túlzásait, amellyel az egyközpontú országot kvíz-fejűnek mondanám. Hovatovább igaz sem lenne a kifejezés. Ugyanis játék ez az ország szerte vidéken, még ha a csúcsokra csak a központi televízió képes is. Mindezzel egyetemben szponzorálva vagyunk, kérem szé­pen. A váltott csatornákon egymást érik az ilyen-olyan produkciók, de a megjelölés a szellemi atyamester nevére és nem a színvonalra ér­tendő. A szórakoztatva-játszódó kitalálósdi műsorok igényességére nincs megfelelő szó a mégoly gazdag nyelvünkben sem. Bidé. Új bekezdésben értendő, s ez nem igényszintet, mindösszesen tárgyat jelent. Másképpen, nyeremény­tárgyak egyikét. A lenyűgöző ész­torna végkifejlete, hogy elkerül­hetetlenül megnyeri valaki a bidét. Az értelmező szótárban megtekint­hető, mire szolgál. Ha valakinek netán nem volt gyerekszobája és mindennek a tetejébe még bidéje sem, elárulom: az alsótest mosá­sára szolgáló vízsugaras medence­szerűség. Ráadásul a nyeremény luxuskivitel, mert valódi aranyozású. A vetélkedőkön ott ragyog nagy­bötűkkel, piktogrammal, emblémá­val a szponzorok megjelölése. így tehát a Johnsonok most már nem egyeduralkodók a magyar kvíz­piacon. Támogatókkal üzemel itt már szinte minden, legalábbis az elhamarkodott ítélkezés szerint. Televíziós gyermekműsorok, hírma­gazinok, de mindezek után távo­labbról a politikai pártok támo­gatói is felfedezhetők. Nem tudom, eljövend-e az idő, amikor a Parla­ment, vagy akár valamely önkormány­zat frakciója magán viseli a támogató jelvényét. Mondjuk ilyet: Magyar Nép. BECSEI PÉTER PÉNTEK, 1991. Nov. 1., 81. ÉVF. 256. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Erdélyi temetőkben / Habsburg Ottó Opusztaszeren FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A magyar szenátor beveze­tőjében arról beszélt, hogy Habs­burg Ottó az a férfiú, aki példa­mutató következetességgel képvi­seli a magyar érdekeket szerte Európában, az a férfiú, aki először szólalt meg az Európa Parlament­ben magyar nyelven. Vállalta ezt a népet és vállalja ma is. A fogadtatás szívélyes volt, barátságos, ám nem nélkülözte az immár kötelezővé váló újfajta kül­sőségeket sem. A díszsorfalat álló cserkészeknek csak kalap és árva­lányhaj jutott az egyenruhából, ruházatukat egyébiránt sokszínű ballondzsekik képezték. A Him­nuszt és a Szózatot a kisteleki dalárda énekelte elő. Megjelentek a környék falvainak plébánosai, sőt maga Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök is. Részt vett az ün­nepségen Pallavicini Károly őrgróf is, aki egykor a környék gazdája volt, valamint György herceg, Ottó fia, aki a gépkocsivezetői teendőket is ellátta. Habsburg Ottó megko­szorúzta az emlékművet, majd beszédet mondott az egybegyűltek előtt. „Nagyon örülök, hogv má­sodszor van alkalmam itt Opusz­taszeren lenni. Első látogatásom alkalmával azért jöttem el ide, hogy meglássam azt a helyet, ahol mégis él a magyar történelem, a magyar múlt. A történelem sokat számít a mi jövőnk számára. Az, aki nem tudja, hogy honnét jön, az nem is tudhatja, hogy hová megy, mert nem is tudja, hogy hol van. Nekünk, magyaroknak, akik egyedül va­gyunk Európában, nagyon nagy szükségünk van arra, hogy ismer­jük azt a földet - szellemi és fizikai értelemben - ahol állunk. " A későbbiekben Habsburg Ottó arról beszélt, hogy Európában szin­te minden népnek, például a néme­teknek, vagy a latinoknak, vannak rokonai. Mi azonban egyedül va­gyunk, ezért különösen nagy gusztus 19-i Páneurópai Pikniket hozta példának, amikor Sopronnál mintegy 600 keletnémetnek segí­tettünk nyugatra szökni. Később, ennek a kis nemzetnek volt bátor­sága, hogy megnyissa határait, s kiengedje a keletnémet menekül­teket. Ez országunknak örök di­csősége. Ezért mondta Helmuth Kohl azon a napon, amikor ledőlt a Berlini Fal, hogy a Brandenburgi kapu alatti föld, magyar föld. Ezt nem fogjuk elfelejteni. Magyaror­szágnak tehát semmi oka szégyen­kezésre. Én látom, hogy mennyire halad ez az ország, s hogy jó irányba halad. Legyünk bizalom­mal a magyar jövővel, honfuársaim. A beszéd alatt egy repülő zúgott el az ünneplő tömeg feje fölött. „Addig nincs baj, amíg nem jugoszláv repülőgép" - mondta Habsburg Ottó. Szót kapott később Pallavicini Károly is, aki arról beszélt, otthon érzi magát ezen a földön. Petőfit idézte: Itt vagyok honn, itt az én világom, börtönéből szabadult sas lelkem, ha a rónák végtelenjét látom. Gyermekkori emlékeiről beszélt, majd a '44 -'45-ös eszten­dő megrázkódtatásairól. Eke képviselő úr azt javasolta, hogy közös imával fejeződjék be a gyűlés, ám végül csak a Szózatot énekelték el. Habsburg Ottó kezet fogott még néhány jelenlévővel, volt néhány kedves szava, majd a kisteleki rendőrök által biztosítva Makó városába indult, ahol tegnap £ste a város díszpolgárává válasz­tották. Pallavicini őrgróf úr s a többi vendégek a kastélyba hajtattak. Az egykori grófi lakhely egyik ter­mében némi harapnivaló és szív­erősítő társaságában beszélget­hettek a régmúlt időkről s a remélt szebb jövendőről. M. T. MMHHI A hűvös idő ellenére mintegy száz ember várta tegnap délután az Ópusztaszeri Történelmi Emlékhelyen Habsburg Ottót, az Európa Parlament képviselőjét, a Páneurópai Unió elnökét. A képviselő urat egy másik képviselő, Eke Károly, a magyar Parlament tagja hívta meg. jelentősége van, hogy csatlakoz­zunk Európához. „Vegyük végre tudomásul - folytatta -, hogy kü­lönösen az utóbbi időben nemze­tünk az európai földek sorsát alap­vetően befolyásolta". Példaként említette az ötvenhatos „népfor­radalmat", amikor Magyarország megdöntötte a kommunizmust. „Ekkor mi a kommunista hatalom­nak már halálos döfést adtunk." Második lépésként, az 1989. au­FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents