Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-07 / 235. szám

TARTALOM ALAPÍTVA: 1910-BEN Általános mozgósítás Horvátországban 2 Ünnep a ferenceseknél 3 Pataki Ferenc kiállításáról 4 Paksi riport 5 Egész oldalas összeállítás Röszkéről 6 Győzött a Szeged SC 7 Szüreti mulatság Mórahalmon 10 A hetvennyolcadik magyar népmese 16 mmmmmsmmmffimmmmmmmmmtm Ciánizmus Jól tudom, az olvasók nem szeretik, ha az újságírók a sajtó belső ügyeivel traktálják őket, sőt. Kifejezetten unják azt, és nagyot... legyintenek, mely gesztusban körülbelül annyi foglaltatik: na, ezek is éppen olyanok, mint a politikusok, állandóan veszekednek, a végén még összeverik egymást. Ugyan az úgynevezett rendszerváltás óta politikusok közt egy-egy esetben valóban tettlegességig fajult a „küzdelem" - a pártsemlegesség elve nem engedi, hogy megnevezzem a szereplőket -, s ugyan arról fél füllel sem hallottam, hogy kollégák alaposan elagyabugyálták volna egymást, bizonyára sokaknak feltűnt, hogy az újságíró-szövetség közgyűlését megelőzően a szokásosnál jobban felforrósodott a televízió- vagy a rádiókészülék, ha a nyilvánosságról esett benne szó. Minden jel arra mutatott, hogy a szövetség két-három, vagy több részre szakad, mégpedig nem szakmai, hanem pusztán politikai alapon. „S aki gonosz balra térend, és jobbra áll az, aki jó" - skandálta a Babits-verssort az egyik csoport, míg egy másik gyökeresen eltérően vélekedett. Nem kétséges, a budapesti sajtóban jó ideig szinte egyeduralkodott a kormányellenes hangulat, melynek a kormány amatőr intézkedései mellett fő oka az volt, hogy az ellenzéki pártok azonnal felismerték ama hatalmat, melyet a sajtó áltat birtokolni lehetséges, a kormánypártoknak viszont erre egy esztendő kelletett. Akkor aztán kapkodtak fűhöz-fához, tévé-híradóhoz. Magyar Nemzethez... S bizonyos körök már-már a „szakmából" rekesztették ki azokat, akik a jelenlegi - törékeny - hatalmon lévőkről valami jót próbáltak írni, vagy legalábbis nem döfték tövig beléjük a kést, megkísérelték megérteni őket. A hatás-ellenhatás törvénye sajnos hasonló ellenreakciókat szült. A dolgok odáig fajultak, hogy némelyek még az Alkotmánybíróságnál is kompetensebbnek tartották magukat a Magyar Köztársaság elnökének jogköre megítélésében, mások egyszerűen csak nem vettek a főbírók döntéséről tudomást. Ily' fintorokat produkált ez a belső küzdelem: a rendkívül érdekes pályát befutott Bodor Pál a Népszabadság szombati számában nyílt levélben tanácsolta Rózsa T. Endrének, hogy a világért se vállaljon a rádióban alelnökséget, majd ugyanezen nap elfogadta az újságíró-szövetség elnöki posztját. Minden demokráciában természetes, hogy a zsumaliszták és a médiumok egy része inkább kormánypárti, más része inkább ellenzéki, vpgy kifejezetten független, pártsemleges, ám pusztán e különbözőség miatt nem kívánják egflhás étkét ciánnal ízesíteni. Hazánkban erre kicsinység várni kell, még ha a hét végén egyben is maradt az újságíró-szövetség. SANDI ISTVÁN HÉTFŐ, 1991. OKT. 7., 81. ÉVF 235. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Frankofíl Szeged? A város arculatán mind karakteresebbek az erre utaló vonások. A vezetés mindenesetre vállalja a jelzőt: Tűhegyi József alpolgármester újabb francia delegációt köszöntött szombaton délben a városházán, Mérignac város küldöttségét: Michel Sainte-Marie polgármestert, Gironde megye országgyűlési képviselőjét, Mitterrand elnök tanácsadó testületének tagját és feleségét. Karine Victor alpolgármestert, Thomas Lányit, a SCREG (közútépítő vállalat) igazgatóját és feleségét, Jean Costes-1, a testvérvárosi kapcsolatokkal foglalkozó bizottság elnökét és Giselé Bidont, Mérignac polgármesteri hivatalának sajtófelelősét. Az alpolgármester hangsúlyozta: azon lesznek, hogy a francia kapcsolatok rendszere tovább bővüljön; eme látogatásnak konkrét eredményei még nincsenek, egyelőre csupán a lehetséges kapcsolódási pontokat keresik. Michel Sainte-Marie úr elmondta, látogatásuk nem közvetlen érdekeket szolgál, egymás kölcsönös és alapos megismerése után azonban a politika szabaddá teheti az utat a kultúra és a tudomány emberei, a kereskedők és egyáltalán a tőke előtt. Mert így működik a demokrácia - tette hozzá. Szemléletesen - és kitűnő magyarsággal fejezte ki magát Thomas Lányi, azaz Lányi Tamás: fordítva nem lehet befogni - a szekér csak a lovak után következhet. A vértanúk ünneplése V A „vértanú" szó annyit jelent, hogy valaki vérével tanúskodik saját igaza mellett. Nem más ez, mint az embernek a lekiismeretével kötött szerződése" - mondta Szőcs Géza tegnap Aradon a kivégzett tábornokok emlékmüve mellett tartott ünnepségen. A Maros-parti obeliszknél több, mint tízezer ember gyűlt össze, hogy ökumenikus istentiszteleten emlékezzék az 1848-49-es szabadságharc mártírjaira. Az ünnepség mintegy húszperces késéssel, magyar idő szerint fél tizenkettő előtt kezdődött el vakító napsütésben. Az emlékmüvet fehéringes fiúk és lányok vették körül, kezükben piros szegfű vagy gyertya. A közös könyörgés után Tőkés László református püspök prédikált. „A föld nem nyugszik, amíg be nem fogadja halottait - idézte a Szentírást. - Antigoné sem nyugodott, míg halott bátyját el nem temette. A mi halottaink már temetve voltak, de Kreon kegyetlensége miatt a legutóbbi időkig csak félve járhattunk ki dicső halottaink sírjához. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus, hogy most félelem nélkül, egyenes gerinccel állhatunk itt." Arról is szólt, hogy a 13 honvédtábornok között nem csak magyarok voltak; mint ahogy ebben a pillanatban is együtt ünnepel többféle nemzetiségű ember. A mártírokkal kapcsolatban a Jelenések könyvét idézte: „neveik felírvák az élet könyvébe; és cselekedeteik is felírvák." Ne rekedjünk meg azonban a múltbanézésnél, mondta a püspök, váljon reménnyé az emlékezés! A több mint másfél órásra nyúlt ünnepségen többen nem bírták a hosszú állást, a meleget s a Nap tűz

ő sugarait, s elájultak. Mentő nem volt a közelben, csak néhány rendőr és kommandós; igaz, nem is volt szükség komolyabb beavatkozásra: egy kis pihenés és néhány korty víz segített. Az RMDSZ képviseletében szónokló Szdcr Géza országos alelnök arról beszélt, hogy olyan ez az ünnepság, mint Lajos király hídja: a különböző sorsú, világnézetű embereket hozta össze. „Hajnalban az a profán gondolatom támadt: mi volna, ha az aradi mártírok lennének az RMDSZ elnöksége? Hogy döntenének? Ki lenne inkább kompromisszumra hajló, ki hajthatatlan? Hajnalban az járt a fejemben, hogy ők az RMDSZ történelmi, metafizikus elnöksége" - mondta. Az ünneplók közösen elénekelték a Himnuszt, majd a koszorúzások következtek. A magyar kormány nevében Rudas Ernő, Magyarország bukaresti nagykövete és Kiss Benedek József katonai attasé koszorúzott. A szomszédos régió képviseletében eljött dr. Farkas László államtitkár, BácsKiskun, Békés, és Csongrád megye köztársasági megbízottja, valamint a Békés és a Bács-Kiskun megyei önkormányzat vezetői. Elhozták virágaikat számos romániai és magyarországi párt képviselői, szerkesztőségek, és az emberek egyenként. Az emlékmű dombját virágok borították, a tömeg lassan elszivárgott. Incidens, de még keserű felhang, durva szó sem hangzott. Tévés operatőr kollégánk visszaindulás előtt csinált még néhány vágóképet az aradi vár faláról. Amint forgatott, a sáncon váratlanul két egyenruhás alak elevenedett meg, s integetni kezdtek, hogy haladjunk csak tovább. A várban ma is laktanya van, s úgy tűnik, onnan titkon figyeltek ránk. A város nyugodt volt, a határon is hamar átjutottunk. Csendes volt minden, szinte ünnepélyes. MAROK TAMÁS FOTÓ: GYENES KÁLMÁN