Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

nyelvjárási különbségek, főképpen a hantiknál. Az anyanyelv megmaradását és tiszteletét segítheti az a terv, mely szerint fizetésük 25 százalékát pótlékként megkapnák azok a tanítók, orvosok, akik beszélnek hantiul vagy manysiul, még ha ez nem is az anyanyelvük. A nyelvért folytatott harc másik területe a tömegkommunikáció eszközei, a rádió, a televízió és a sajtó. Jelenleg naponta 12 percnyi idő áll rendelkezésre a nemzetiségi műsoroknak a rádióban, televíziós lehetőségeik egyelőre nincsenek. A hantik újságja a kéthetente megjelenő egylapos Hanti nyelv, a manysiké pedig a havonta megjelenő egylapos Északi fény. 1990-ben megalakult az Ugor-Jamal írószövetség, a szovjetunióbeli írók legfiatalabb szervezete. A kultúra más területeinek érvényesítésére létrehozták Hanti-Manszijszkban az Északi Népek Kultúrájának Alkotóházát, melynek segítségével készül a városban az obi-ugorok ősi életmódját bemutató skanzen. Nemzeti ünnepeket szerveznek, szeretnének egy művészeti iskolát indítani, melynek programjában szerepelne népzene, néptánc, népi iparművészet tanítása is. Mivel a helyi értelmiség között nincs elegendő számú képzett szakember, a magyar Schmidt Éva néprajzkutatót, az osztják nyelv és kultúra kiváló ismerőjét kérték fel folklórjuk összegyűjtésére és a szakemberek betanítására. Mesterséges település Lehetőségünk volt helikopterrel elmennünk a Hanti-Manszijszktól 43 kilométerre levő, a kolhozosítással az 1950es évek végén mesterségesen létrehozott Kysik faluba. Ez a falu magán viseli a múlt és jelen politikájának minden negatív és pozitív jegyét. A település kb. 800 lakosú, közülük alig több, mint 50 százaléka osztják, körülbelül 40 százaléka orosz, és elenyésző számban nyenyecek, ukránok, beloruszok és tatárok laknak még itt. A lakosok többsége a helyi állami gazdaságban dolgozik, ahol halászattal, prémes állatok tenyésztésével foglalkoznak, illetve az asszonyok erdei bogyók, gombák gyűjtésével egészítik ki a család jövedelmét. A munkanélküliség enyhítésére létrehoztak egy „szuvenírkészítő" műhelyt, ahol rénszarvasszórból babákat, állatokat és osztják hagyományokra épülő fafaragásokat készítenek. Sajnos az ősi emléktárgyak már csak családi ereklyeként találhatók meg egy-két háznál, csupán díszítetlen' nyírkéreghátizsákokat készítenek a bogyó- és gombaszedéshez• A helyi iskola lelkes hanti igazgatónője összegyűjtötte népe hagyományainak még fellelhető tárgyait, és ebből tanítványai segítségévei kis múzeumot hozott létre. E tárgyak számukra nem múzeumi darabok, amit mi sem jelez jobban, mint az, hogy minden kiállított darabot kezünkbe vehetünk, vagy akár fel is próbálhatunk. Sorvadó nép Visszaindulásunk előtt késő éjszakáig beszélgettünk a Jugria mozgalom vezetőivel a hajón, ahol kiderült, hogy ők reménytelennek látják népük és nyelvük jövőjét. A múltjuktól megfosztott, jelenükben helyüket nem találó emberek közül sokan kiútként az alkoholizmust és az öngyilkosságot választják. Úgy érzik, ők legfeljebb lassítani tudják népük beolvadását, és egyikük sem hisz abban, hogy 10-15 évnél tovább fog élni nyelvük és aktív kultúrájuk. De bíznak nyelvrokonaik, köztük a magyarok segítségében. Reguly Antalt nemzeti hősükként emlegetik. Kicsit elgondolkodtunk azon, hogy Magyarországon vajon hányan ismerik Reguly Antal nevét, munkásságát. Vajon hányan tudnak arról, hogy 1991 januárjában megalakult a Reguly Társaság, melynek fó célja nyelvrokonaink megismertetése és segítése. A Hanti-Manszijszkban töltött rövid idő után hajónk visszaindult Omszkba, és az ötnapos hajózás befejeztével véget ért szibériai utazásunk. Bízunk benne, nem mi voltunk az utolsó turistacsoport, amely eljutott erre a vidékre. Utazásainkkal mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy unokáink is saját szemükkel láthassák rokon népeink életét, kultúráját, hallhassák nyelvüket. FANCSALY ÉVA - SIPÓCZ KATALIN Tudományos turizmus Az augusztusi irtisi hajóútra 28 ember jelentkezett, volt köztük geológus, mérnök, finnugor nyelvész, tanár, újságíró, orvos, 9 éves diák és 82 éves világutazó nyugdíjas is. A legtöbben hittek benne, hogy ezen a turistáktól elzárt területen érintetlen kultúrával ismerkedhetnek meg, és csábítottak mindenkit az utazási iroda hirdetésében szereplő - de meg nem valósuló - programok, például rénszarvasvadászat, medveénekek, sámánosság. A finnugor népek ismerői tudták, hogy az érintett kultúra szétrombolásában létezik a turistáknál nagyobb veszély, az olaj. Hajónk, a „Lenszkij Komszomol" turistahajó Omszkból indult és öt nap alatt jutott el Hanti-Manszijszkba. A hatalmasnak gondolt, de valójában keskeny, kanyargós folyón lassan haladva tatár és szláv településeket hagytunk el, többnyire egyszerű, düledező faházakkal. A falvak egy része már lakatlan volt. Itt-ott egy-egy elhagyott kőtemplom, monostor tette változatossá a tájat. no es a férfi Az első igazi megálló Tobolszk városa volt. Tobolszkot 1587-ben alapították, és századokon át Szibéria legjelentősebb politikai és kulturális központja volt. I. Péter parancsára kezdték el építeni a város fó nevezetességét, a Kremlt, mely az elsó ilyen kőépítmény volt Szibériában. Az itt található néprajzi múzeumban talán még az autonóm körzet központjában, Hanti-Manszkijszkban lévőnél is gazdagabb finnugor anyagot őriznek. Gyönyörűen díszített nyírkéreg használati tárgyakat, rénhőrből és hattyútollból készült malicákat (bundákat), gazdagon hímzett női ingeket, ruhákat, fejdíszeket láthattunk itt. Megnézhettük a nyírfa kérgéből készült sátrat, a halászó-vadászó emberek nyári szállását, bepillantást nyerhettünk e népek életmódjába, hitvilágába. Az obi-ugor népeknél a női és férfi munka élesen elválik egymástól, a nők és férfiak nemcsak egymás használati tárgyait nem érinthetik meg, hanem még a sátorban is női és férfi oldal van. A tűzhöz közel lóg a nyírkéregbölcső, melynek van éjszakai és nappali változata is. A bölcső felfüggesztő zsinórján a csörgők, melyek egyúttal jelzik a gyermekek számát is. A bölcsőbe rendkívül puha nyírhéjforgácsot tesznek, ebbe fektetik az újszülöttet, majd puha rénszórökkel védik a hidegtől. A nyírkéreg egyébként az obi-ugor embereket elkíséri a születéstől a halálig. Használati tárgyaik - a tárolóedényektől a vízhordókig - mind-mind nyírkéregből készülnek, hisz e vidék nyírfákban rendkívül gazdag. Az e területen élők nemcsak a nyírfát, hanem szinte mindent felhasználnak az óket körülvevő természetből: a rénszarvasinat az íjkészítéshez, varráshoz használják, a hal bőréből csizmát készítenek, meleg lábbelit és zoknit pedig a rénszarvas lábszárbőréből, a vas elterjedése előtt pedig csontból készítették a különféle nyílhegyeket, horgokat. A közel tízféle nyílhegyet különböző állatok elejtésére használták. így például a mókus és egyéb prémes állatok elejtésére bunkós végű nyilat használtak, hogy az értékes prém sértetlen maradjon. A villás ágú vagy karmos csúcsú nyíllal kacsákra, vízimadarakra lőttek. A célt tévesztett nyílvessző a vízi növények szárán fennakadt, s így a vadász könnyen rátalált. A legérdekesebb az elmés szerkezetű fütyülő nyíl volt: ennek a belül üreges, bunkó alakú hegyén két lyuk van fúrva, a felrepítéskor olyan hangot ad, mely a támadó héjára emlékeztet. Hallatára a levegőben csapatostól szálló vízimadarak pánikszerűen vetődnek a vízre, illetve a víz alá, s a vadász közelükbe kerülve, könnyebben tudja őket elejteni. Tisztelet - a medvének E népek hitvilága a sámánizmus, melyben a sámán feladata a földiek és égiek közötti kapcsolattartás, a jóslás, a gyógyítás. A sámánizmus kellékei közül láthattunk sámándobot, dobverőt, sámánfejfedőt is. Hitviláguk fontos része a medvetisztelet. Hagyományaik szerint a medve égi származású, az Ég-Isten, Numi Torem gyermeke (leginkább lánya), akit a földi világ csalóka szépsége lecsábított. Atyja megtiltotta, hogy kárt tegyen, s egyben Az Uraitól Keletre, az Ob és mellékfolyói partvidékén a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben élnek legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok és osztjákok, avagy ahogy ők nevezik magukat, manysik és hantik. Ez a terület a tudósok számára is elég ismeretlen vidék. A 19. században még csak eljutott hozzájuk öt magyar tudós, köztük Reguly Antal és Munkácsi Bernát, de a 20. században már szinte lehetetlen volt kapcsolatot teremteni velük. A gorbacsovi nyitás eredményeképpen mára lehetővé vált, hogy magyar kutatók részt vehessenek olyan expedíciókban, amelyeknek célja e népek anyagi és szellemi kultúrájának, nyelvének megismerése. Sőt, napjainkra már az is elérhetővé vált, hogy turistautakon nem szakemberek is eljuthassanak a Szovjetunió eddig elzárt területeire, így erre a vidékre is. megbízta az ember feletti bíráskodással. Ennek eszköze a vogul-osztják népi jog egyik alapintézménye, a medveeskü. Tudniillik, ha a medvére esküvő gyanúsított bűnös, az erdő bármelyik medvéje széttépheti. Az első medve azonban maga lett tilalomszegó, s ezzel faja elejthetővé vált a „bűntelen" vadászok számára. Az apjához visszatérő medvelélek révén a Teremtő értesül mindarról, amit az ember a medvének bemutatott, és ennek megfelelően irányítja majd a világot. Ezért minden elejtett medve tiszteletére több napig tartó medvetort rendeznek, ahol a medvét szórakoztatják, étellel, itallal kínálgatják. Úgy bánnak vele, mint egy kedves vendéggel. Az ünneplés által lekötelezett medve lelke apjához menvén minden jót fog mondani az emberekről Égi atyjának. Az utóbbi 30-40 évben rendkívül ritka volt a medvetor nyelvrokonainknál, egyrészt a medve vadászati tilalma, másrészt a „pogány vallás" üldözése miatt. A nyitottabb politikának köszönhetően újra tarthatnak medveünnepet. Ezek ma már természetesen nem egy-egy medve elejtéséhez kapcsolódnak, hanem a régi hagyományok őrzése a céljuk. A medveünnep kellékeit sem a szent helyekről hozzák eló, hisz ezek többnyire már nincsenek meg, hanem sokszor a helyi iskola gyűjteményéből kerül elő a medve „bölcsője", és az ősi hangszerek - a kamteléhez hasonló nares-ju és a hárfa alakú „darufa" (torop-ju). A múzeumban láthattuk a medveünnepre gyűrűkkel, kendőkkel feldíszített medvét és e hangszereket is. Jugria megmentése Hanti-Manszijszk a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzet fővárosa. A körzet 558 ezer négyzetkilométer területű, és a lakosság száma az 50-es évek óta tízszeresére nőtt. Ma körülbelül 1,3 millió ember él itt, közülük csupán 1,5 százalék(!) az őslakosság (hantik, manysik, nyenyecek, komik). Hanti-Manszijszkban és környékén közel 3000 hanti, manysi, nyenyec él, s az optimista becslések szerint is csupán kb. 25 százalékuk beszéli anyanyelvét. A pusztulófélben lévő nemzeti kultúra megmentésére 1989 augusztusában megalakult a „Jugria megmentése" mozgalom, melynek ma már közel 1000 tagja van. Legismertebb képviselőjük Juvan Sesztalov író-költő, akinek több művét magyarra is lefordították. Az egyesület legfőbb céljai: az élettér . megőrzése, az őslakosok számára munkahelyek teremtése, a hagyományok és a nyelv megmentése. Rokon népeink Szibériában halászattal, vadászattal és vad réntartással foglalkoztak évezredek óta. Ugyanakkor lakóhelyük ásványi kincsekben és olajban rendkívül gazdag, a Szovjetunióban kitermelt olaj kétharmadát a HantiManysi Nemzetiségi Körzetben és a vele szomszédos Jamal-Nyenyec Nemzetiségi Körzetben bányásszák. A mennyiségre törekvő tervutasításos rendszerben a nem éppen környezetkímélő technológiával végzett olajbányászat e népek hagyományos foglalkozásukhoz szükséges életterét gyakorlatilag megsemmisítette. A réntartáshoz hatalmas háborítatlan terület szükséges, hisz például a rének fő eledele a zuzmó húsz év alatt nő ki újra, és egy teherautó percek alatt letapossa. Az olajtól szennyezett és a hajóforgalomtól felzavart folyókban a hal nem él meg. És bár a Nemzetiségi Körzetnek „csupán" a kétharmada esik az ipari felhasználás zónájába, a maradék egyharmada sem alkalmas az ősi életre, ha az erdőket kiirtják és olajfinomítókkal, gázcsövekkel, villanyvezetékekkel rakják tele. Most már naiv elképzelés lenne az iparosítás ellen harcolni, de a további terjeszkedést meg kellene akadályozni, az itt termelt javak legalább egy részét az itt éló népek hasznára és a környezeti károk orvoslására kell fordítani. (Tájékoztatásul: a Hanti-Manysi és a Jamal-Nyenyec nemzetiségi körzetben elpusztult 11 millió hektár rénszarvaslegelő, 28 folyó, 17,7 hektárnyi ívási terület. A beruházási összegek 0,5-0,7 százalékát fordították környezetvédelemre.) A hagyományos élet szétrombolása miatt a legfontosabb feladat új létfeltételek teremtése az őslakosság számára: munkahelyek létrehozása, lakások építése, az egészségügy fejlesztése. A .Jugria megmentése" küzd azért, hogy a kis településeken teremtsék meg a normális életkörülményeket, műhelyeket hozzanak létre az ősi mesterségek gyakorlására, hogy a fiatalok ne menjenek el a városokba, hisz ez az egyértelmű beolvadást jelenti. A felőrölt nyelv Az a terület, ahol a legtöbbet tehet és kell tennie a mozgalomnak, az a nyelv és a kultúra ápolása, megőrzése. A manysik és a hantik századunk elejéig nem rendelkeztek írásbeliséggel. A 20-30-as években a lenini nemzetiségi politika jegyében - több kis népével együtt - megalkották ábécéjüket, könyveket adtak ki ezeken a nyelveken, az iskolások anyanyelvi tankönyvekből tanulhattak. A sztálini időkben azonban c népeknek ezt a minimális lehetőséget sem adták meg többé. Az ötvenes évektől, az olajmunkások tömeges betelepülésével csak tovább romlott a helyzet. Az egyre nagyobb létszámú szovjet gyereksereg felőrölte a nemzetiségi nyelvek oktatását, főleg ha a tanárok (többnyire az olajmunkások feleségei) sem beszélték - sót tiltották - az őslakosok nyelvét az iskolákban. A legfontosabb feladat tehát most az anyanyelvi oktatás megteremtése, nemzetiségi szakemberek, pedagógusok képzése. Nagy eredmény, hogy alsó tagozatban már minden hanti és manysi gyerek tantárgyként tanulhatja anyanyelvét. Cél, hogy az anyanyelv bekerüljön a felsőbb osztályok tantervébe is. A megvalósítás elsó lépcsője a tankönyvek megírása, melyet nehezítenek a nyelven belüli nagy Egy korty múlt Nyelvrokonainknál Szibériában