Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

TARTALOM Antall-Bush találkozó 2 A hét kérdése 3 Tizenhárom tábornok 4 Egy korty múlt 5 Portré Szilágyi Domokosról... 6 Családi magazin 7-8 Gedó György nyilatkozik 11 DM-riport 12 Hirdetés 13 Szolgáltatás 14 Tv- és rádióműsor 15 Villanások 16 Azokés mi? Mi lettünk az igazságosztók. A nagy odamondogatok. Róluk. Hogy pontosan kikről is beszélünk? Hát RÓLUK, ugye értjük egymást! A magukat átmentőkről, a korruptokról, a bürokratákról, a hatalommániásokról, az erkölcsi hullákról, a karrieristákról, a gőzös fejű messiásokról, a két lábon járó kaméleonokról, a posztkommunistákról. Mert ilyenekkel vagyunk körülvéve. Azok marakodnak, civakodnak, irigykednek, pocskondiázzák, gyalázzák, megalázzák, becsapják a másikat. Észrevették? Úgy el vagyunk foglalva velük, észre sem vesszük, mi vajon milyenek vagyunk. Udvarias férfihang szól a telefonba, még a nevét se titkolja. Lenne mondandója a Farkas lány elrablóiról. Itt van például mindjárt az ő veje. (Már csak papíron és törvény szerint férje a kedves leányának.) Ez a fickó most jött haza külföldről és gyanús, fölöttébb gyanús a viselkedése... Jó három hónapja egészen más okból állítgattak meg az utcán, hívtak telefonon. Azért, amitől az egész ország visszhangzott. Szinte fájt hallgatnom a tömény rosszindulatot, a kárörömteli elégedettséget! Jelzem, levelek is jönnek, egészen más témában is. Az egyikben félreérthetetlenül célozgatnak bizonyos tényekre, amelyek a polgármester, a képviselő, az áruházvezető, a pincér, az adóellenőr, a postás, a kéményseprő... (tetszés szerint folytatható a sor) viselt dolgairól árulkodnak. Foglalkoznék inkább a sok munkahelyi kurvával - így! - a masszázsszalonokban lévők helyett, ajánlja egy hölgy, akitől ugye kapásból megtudom: a masszőrnők kurvák, majd alább részletesen azt, hogy a Zeneművészeti Főiskolán ki, hogyan... Vitathatatlan. AZOK, olyanok, amilyenek, tudjuk. De most arról lenne szó, hogy mi milyenek vagyunk, lettünk - ahogy tetszik. Vagy ilyenek is voltunk, mindig? És ha igen, miért? És ez akkor mostmár megváltoztathatatlan? Mert az is érdekes, persze, ilyenek vagyunk, de fontosabb, hogy milyenek leszünk. Teljesen elbizonytalanodtam. MAG EDIT SZOMBAT, 1991. OKT. 5., 81. ÉVF. 234. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 8,30 FT Ópusztaszeren a Feszty Új fedél kerül a múzeumépületre Ami a bemutathatóság egyik fontos feltételét, a befogadó-, kiállítóhelyül szolgáló körcsarnokot illeti: a Győr-Kas Kft.-nek, a tetőszerkezet javítására kiírt pályázat nyertesének november végi határidőt szabtak. Ottjártunkkor - noha egyetlen építés- vagy művezető sem állt a sarkukban, az állványokon nem a lábukat lóbálták a tetőszigetelők. Pedig péntek is volt, ebédidő is. A hét végén megkezdték a tekercsekre szabdalt körkép hengereinek Ópusztaszerre szállítását. Eddig a Móra Ferenc Múzeum kiskundorozsmai raktárában őrizték a kép darabjait, itt végezték korábban az egyes darabok konzerválását is. Bár az olykor elfajuló szakmai vitákhoz képest nem kapott súlyához mért nyilvánosságot, kemény munka folyt a munkálatok anyagi alapjainak biztosítására. Az előteremtendő végösszeg most úgy 200 millió forintra becsülhető, ebből eddig 140 millió forintot sikerült összegyűjtni. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Országos Bizottsága végül úgy döntött, hogy a körkép helyreállításával a lengyel Centrozap (mostani nevükön: Ars Antiquá) restaurátor csoportot bízza meg. Ezután kezdődhettek a legapróbb részletekre is kiterjedő tárgyalások, amelyeknek végén a lengyelek 3,7 millió dolláros ajánlatát 2,7 millió dollárra sikerült lealkudni. Közben építették a körkép elhelyezésére szolgáló csarnokot, amelynek eloxált alumínium tetőzete a folyamatos javítgatások ellenére beázott. A megyei önkormányzat végül kénytelen volt beperelni a tervezőt és a kivitelezőt (Csomiber-Délép), mivel nem tudtak megegyezni a felelősség megoszlásának kérdésében. A szavatossági vitában még nem döntött a bíróság, de a közös ügyre tekintve most mindenki azt tartja fontosnak, hogy az épületet minél előbb befejezzék. Az alumínium helyen bitumenes palából készül az új héjazat, amelynek anyaga Kanadában és Olaszországban már bevált. Végre elkezdődhet tehát a körkép restaurálása. A szerződésben megjelölt határidő: 1995. október 31. Randevú a tekercsekkel Pénteken délelőtt az ópusztaszeri volt katonai gyakorlótér szemmel láthatóan gyér civilforgalma némiképp megélénkült: a SZESZ LakÉp-Szer Kft.-nek a restaurátorcsarnokot kialakító munkatársai, s a megyei önkormányzat képviselői a Móra Ferenc Múzeumtól a körkép-helyreállítás művészi-szakmai feladatainak segítésével megbízott Szűcs Árpád társaságában randevúztak a lengyel Ars Antiqua szövetkezet előőrsével, élén Henryk Lipowicz magyarországi megbízottal. Egyelőre olyan prózai kérdések hangzottak el, hogy az ebédlő rögzített ablakát igazán nyitha tóvá kell-e alakítani, meg hogy hol Árpád szétnéz az ópusztaszeri síkon is legyen a telefon. Ezek mellett persze hogy nem hathatott sürősnek a kérés: hadd fotózzuk a már megérkezett restaurátor urakat a 28 tekercsbőé már Ópusztaszerre vittek „társaságában". Ez végül is lehetővé vált, s közben alkalmunk volt Tóth Ferenc építésvezetőtől megtudni, hogy' a csarnokot a szükséges három hónap helyett négy hét alatt alakították át, elvégezve benne a különleges feladatokat is, a robbanásbiztos világítás és az óránként 12-szeri levegőcserét lehetővé tevő befúvóelszívó rendszer szerelését. Szűcs Árpád amolyan házigazdaként funkcionál most még, szerinte a munkafeltételek megteremte , az előkészületek után a jövő héten várhatóan az érdemi munkához is hozzáláthatnak a restr-irátorok. Akik egyébként udvariasan leplezik türelmetlenségüket: már nem rajtuk múlik, mikor bonthatják ki, teríthetik szét az első tekercset. „Ahogy a munka megkívánja" válaszolja kérdésemre Henryk Lipowicz -, „de legfeljebb harmincan leszünk". Diplomatikusan kitér, amikor azt firtatom, elégedett-e a munkafeltételekkel: „nem szerződtünk volna különben." Lehet persze, hogy ő másra gondolt, noha - ahhoz képest, hogy könyvből tanult magyarul - meglepően jól beszéli és érti nyelvünket. Az eredetileg gépészmérnök külkereskedő többet egyelőre nem kívánt az újságíró orrára kötni, meglehet, később megszokja az effajta „zaklatásokat". Hiszen végülis egyet akarunk, az ő szóhasználatával: „ezt a nagy magyar kincset" bemutatni a nagyközönségnek. Megvannak a diapozitívok Festmény és dioráma Dr. Trogmayer Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója hisz abban, hogy a szeptember l-jétől induló, eredetileg ötven hónapos határidő rövidebb is lehet. Kiszabásakor figyelembe vették az elkerülhetetlen technikai szüneteket, és a biztonsági ráhagyásra is gondoltak. A munka felénél már látható lesz, mikorra várható a befejezés. Igazi nehézséget a felfüggesztés és az összeállítás jelent, ezután a szokványosnak is mondható képjavítás következik. Utóbbi munkafázist nagyban segíti, hogy a múzeumnak másfél évtizede egy idős budapesti fotóstól sikerült megvásárolnia a körképről még a húszas években készült üveg diaképeket, pozitív és negatív felvételeket egyaránt. Ezeknek a hiánypótlásoknál lesz nagy szerepük. Dr. Trogmayer Ottó szerencsésnek nevezte azt a körülményt, hogy a lengyelek komplex munkát végeznek, azaz nemcsak a körkép restaurálását készítik el, hanem megépítik a vászon előtti diorámát - előteret - is, amely „meghosszabbítja" a kép előterét, valóságossá téve az ott ábrázolt tárgyakat. Az így keletkező illúzió okozza majd, hogy a festett kép átlép a háromdimenziós világba, s borogyinói, Waterlooi rokonaihoz hasonlóan a szemlélőt szinte szereplővé teszi. A múzeumigazgató mindehhez még azt is hozzátette, hogy elképzeléseik szerint az utolsó munkafázisba már a nagyközönség is betekinthet, például havonta megtartandó nyílt napok alkalmával. PÁLFY KATALIN - NYILAS PÉTER Lengyel szakemberek és a fölcsavart kép Ratkai Imre, a megyei közgyűlés elnökhelyettese arról tájékoztatott, hogy miután hosszas tárgyalások eredményeként augusztus 2-án alájrták a Feszty-körkép restaurálásáról szóló szerződést, hamarosan megindul nemzeti kincsünk helyreállítása. Egymillió dollárt alkudtak A körkép honfoglalása