Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám

4 HANGSÚLY DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. OKT. 4. Egérfogó TANDI LAJOS Hivatalosak voltunk a „bemutatóra." A dupla ágyon kiterítették a szerzeményeket: bolyhos bélésű melegítőket, tarka pulóvereket, vastag talpú bőrcipőket. S mi néztük, ámuldoztunk, hogy mihez is lehet hozzájutni csehben. Karácsony előtt lehetett néhány nappal, talán 1960-ban. Persze könnyű volt nekik, a vasutasok sokkal könnyebben mozogtak, mint más egyszerű halandó. Tőlük vettük az első orkánkabátokat, amelyeket néhány évvel később az osztrák határon csempésztek át. A határokról később is fontos emlékeim vannak. Inkább kellemetlenek, mint megnyugtatóak. A határtalan határ csak az utóbbi évek közéleti szótárában szerepel. Történt ugyanis, hogy családom egyik tagja, aki pedagógusként tevékenykedett az egyik dunántúli városban, disszidens évfolyamtársainak rendszeresen beszámolt a hazai történésekről. Olykor egy-egy politikai viccet is átengedett a határon. Vesztére. Másfél évet csücsült államrend elleni izgatásért, s a bélyeget igen hosszú ideig viselte. Azt sem felejthetem, hogy amikor először adta meg jósorsom átlépni a határt, kemény tortúrának részese lehettem. S különösen emlékezetes, amikor 1980 őszén, néhány nappal a rendkívüli állapot kihirdetése előtt, a varsói reptér belföldi várótermében a személyi motozáskor, miközben a vámos keze éppen a lábaim között kotorászott, eszébe jutott az évszázados mondás: „polszki, vengri, dva bratanki." S egyszer csak fölhúzták a vasfüggönyt, jelentős személyiségek vágták, szabdalták a Nyugatot Kelettől elválasztó szöges drótkerítést (darabjait ma jó pénzért árusítják internacionális piacokon). Persze, ki tudja, előnyünkre válik-e a határok hirtelen átjárhatósága. Bizonyára ennek pozitív oldalai a jelentősebbek, de a negatív jelenségek felett sem hunyhatunk szemet. Kiváló írónk, Simonffy András népünket kompország katonáinak nevezte, s ma néha úgy érzem, ez a kompország túlélők és menekülők szigete. Nem feledhetem K. Sándort, a neves torontói építészt, aki hipermodern lakásának „famili rum"-jába invitálva, kicsempészett matyó hímzések és herendi porcelánok fertelmes zsúfoltságában közölte, hogy azért nem fogott velem kezet, mert én Kádár-bérenc vagyok (magyar újságíró!), s ő bizony addig be nem teszi a lábát az '56-ban elhagyott országba, amíg az oroszok ki nem takarodnak s meg nem valósul a többpártrendszer. Mivel szegedi származását gyakorta emlegette, úgy vélem, mindmáig gondolkodik a hazatérés lehetőségein. Jöttek viszont sokan, egyikük megleckéztetett bennü nket, itthonmaradottakat, hogy mit csináltunk rosszul, hol követtünk el végzetes hibákat. Másikuk nagyképűsködött és eljátszotta a dúsgazdag (bár ez nem derült ki róla) nagybácsi komikus epizódszerepét. Természetesen volt, aki segíteni jött: pénzzel, kapcsolatokkal, tapasztalatokkal, életművének bemutatásával. Mert kinyílt számunkra a világ. Kiderült, hogy a magyar művészet nem egyenlő a magyarországi művészettel, a magyarországi kultúra nem egyenlő a magyar kultúrával. Viszont nem eshetünk hasra pusztán azért, mert valaki alkotásait nem itthon szülte. Az igazi megméretés, az igazi értékelés csak a szigorú szimpátia, az egyformán magas mérce lehet. Mert mind világosabb tény, sokan visszaélnek azzal, hogy szükségből vagy kalandvágyból, a szülőföld szeretetéből vagy a karrier lehetősége után indulva belátták: a gyökerek nem vághatok el. Magyarnak lenni nem kinyilatkoztatás, hanem gondolkodásmód, érzésvilág és magatartás kérdése. így aztán nem attól magyar valaki, hogy kalocsai hímzett ruhában jelenik meg a nagy hazatérést követően a televízió képernyőjén, nem attól hazánk hűséges fia valaki, hogy ausztráliai farmján cigányasszony-portrékat fest, nem attól hazafi valaki, hogy Kanadában véresre tapsolja a kezét Záray Márta és Vámosi János nosztalgiaestjén. Azt mondta nekem torontói házában az épp akkor szívműtéten átesett, azóta meghalt Korponay Miklós - aki az emigráció egyik legprogresszívebb szervezetének, a Rákóczi Alapítványnak volt elnöke, itthoni működését Berkesi András írta meg a Kopjások című regényében -, hogy nem mond igazat az, aki azt állítja, nincs honvagya. A honvágy még akkor is ott fészkelődik az ember lelkében, ha tudja, a határok átjárhatók. Azóta már nemcsak cseh, de német melegítőm is van, az orkánkabát kiment a divatból, és naponta találkozhatom olyan emberekkel, akik hazajöttek. Haza?! A vértanúk emléke A Romániai Magyar Demokrata Szövetség aradi szervezete emlékkönyvet adott ki, 1849. október hatodikát idézve. A bevételből a vértanú tábornokok emlékhelyét ápolják, újítják fel, elvégzik az évente szükséges javításokat. A tizenhárom katona arcképe külön lapokon kapott helyet, történészek (Katona Tamás, Temesváry Ferenc, Nemeskiirty István, Pintér Lajos stb.) műveiből vett idézettel. A Szegedi Erdély Kör vállalta a könyvecske eljuttatását az érdeklődőkhöz. Történelem- és irodalomtanárok, az iskolák képviselői ma, pénteken 14-16 óra között a Római körút 31. szám alatt (telefon: 15-263) vehetik át a kiadványt, ami hasznos útmutató a diákoknak és érdeklődőknek egyaránt. KIKLI TIVADAR A Dugonics Társaság üléséről Nemrégiben tartotta második felolvasóülését a Dugonics Társaság. Ez alkalommal dr. Veres Sándor (a társaság szervezőtitkára) olvasta fel A Magyar Orvosírók és Képzőművészek Köréről című dolgozatát. Előadásában azt fejtegette, miért is foglalkoznak az orvosok művészettel, irodalommal és miért nem „csak" orvoslással. Végül is arra az eredményre jutott, hogy a tehetség nincsen foglalkozáshoz kötve: „A munka és a szórakozás valahol egy tőről fakad és kiegészítik egymást: Olyan ez, mintha kétféle gyógyszer kölcsönösen erősítené egymást." Dér Endre Miért írok történelmi regényt? címmel tartotta meg előadását. Válaszul elmondta, hogy már gyermekkorában erős hatást gyakorolt rá az a titokzatosság, amit a Békéscsaba - Zsadány közti úton látott téglavár látványa nyomán érzett. Megmozgatta a fantáziáját a vár története. Másodsorban azért foglalkozik a történelmi regénnyel, mert végre itt az ideje annak, hogy a hazug, ál-példakcpck helyett valódi és igaz. jóra indító példaképeket állítsunk a fiatalság elé, és ennek alapja a magyar történelem. Dér Endre Arany János nyelvén írja regényét. Volt olyan vélemény, hogy „archaizál", de megállapíthatjuk, hogy a regény nyelvezete élő, és alkalmazkodik a történelmi korhoz. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A padlás Mármost hogy van-e titok, ez ugyancsak évezredes vitája az emberiségnek. Van, avagy mégsincs, hagyjuk a kérdést függőben, bár annyit leszögezhetünk mégis, hogy akadnak a világnak rejtélyes és kevésbé rejtélyes helyei. Rejtélyes territórium például egy padlás. Aztán az se kétséges, hogy az életünknek különböző szintjei, dimenziói vannak. Amire én érzékeny vagyok, azt nem érzi, nem látja a másik, netán megfordítva. Történik ennyi bevezető után, hogy négy bolygó szellem - mert kérem szellemek vannak, csakazértis vannak! - elindul, hogy helyet keressen. Szellemteret. Meg, persze, mást is, de ez most maradjon az előadás titka. Számkivetett, úgymond a mesevilág méltatlanul elfeledett szellemei ők, a poétalelkű Herceg például, aki nem ébresztette föl Csipkerózsát, aztán Lámpás, a nyolcadik törpe, a Kölyök, aki először kiáltotta, hogy Pomádé király meztelen és néma hóhér, aki nem, mégsem végezte ki ezért. És eljutnak egy padlásra, ahol némelyek látják őket, némelyek pedig nem. A hitlerbajszos Témüller, a házfelügyelő például nem. Alkat - ha úgy tetszik jóság - kérdése az egész. És a történet nemcsak próza, de ének is egyben. Mert A padlás műfaja musical, premiere ma este lészen a Nagyszínházban. Alkotói Presser Gábor, Horváth Péter és Sztevanovity Dusán, színre pediglen Korcsmáros György vitte. Ajánlható a darab gyerekeknek, felnőtteknek, szellemeknek, hívőknek és nem hívőknek, metafizikusoknak és szocialista realistáknak, egyáltalán mindenkinek, akit érdekel a színház, a zene, a mese. • Hollók A hollók nem költöző madarak. Négy mégis beköltözött kedden áz Ifjúsági Házba. Persze ők nem igazi hollók, hanem a Holló Színház társulatának tagjai. Idézet a műsorfüzetből: „A Holló Színház 1990 tavaszán kezdett magasművészeti missziójának lényege, hogy eredeti angol jelenetek és dalok magyar nyelvű bravúrinterpretációinak segítségével módot nyújt a hazai érdeklődőknek, hogy meghengergőzzenek a legkiválóbb szigetországi szerzők briliáns tehetségének arany homokjában." Galla Miklós, Nagy Natália, Pethő Zsolt és Kovalik Balázs ezúttal nem a már nagy sikert aratott, a „Tudnak-e a hollók a víz alatt repülni vagy megfulladnak" című műsorral léptek fel, hanem valami újdonsággal rukkoltak elő. Nevezetesen, a Holló Klubbal, amely kicsit más, interaktív klubként kíván működni, amelyben a nézők is részt vesznek a mókában. A zsúfolásig telt nagyteremben Galla Miklós szokásos, utánozhatatlan hanghordozással elmondott bevezetője után kezdetét vette a szatirikus humoráradat. Jelenetek és „tóksó" keveredett sok-sok meglepő geggel, megspékelve rövidfilmekkel, amelyek egyikében a Laár't pour Laár't társulat hasonlóképpen észveszejtő ötleteiből mutatott be néhányat. Egy pár adat a sosem volt Hazugságlexikonból, mely képtelenebbnél képtelenebb állításokat tartalmaz: „Gondolta volna, hogy Shakespeare darabjait valójában Chuck Berry írta? Tudta-e, hogy Napóleon valójában nő volt? Tudta-e, hogy az ablak valójában a légkörben repkedő halak leheletétől párásodik be?" A filmen főzőcske következett abszurd módra, a valamikori Főzőcske, de okosan mintájára, a végén a hozzávalók felsorolásával. A menű: szenes bableves oldalas bioponmártásban, párolt füzetcsomag stb. Ezeket a főszakács halálosan komoly arccal el is készítette. Nagy Natália ezután felolvasta az „Otthoni barkácssebészet" néhány jó tanácsát, amiből most néhányat idézek. „Délután ne kezdjünk bele műtétbe, ha este mozijegyünk van. A macskát mindig takarítsuk el a konyhából. Vágjuk fel a mellkast -Jaj, előbb altassuk el a beteget". De mitől klub a klub? Hát persze, hogy a beszélgetéstől. Természetes, hogy a Holló Klubban ez is sajátságos formában zajlik. Galla Miklós - aki kiemelkedően a legjobb a társulatban - a közönséggel beszélget. „Tulajdonképpen akkor sem jövünk zavarba, ha 'záporoznak' a kérdések. Ha senki nem jelentkezik, akkor egymástól kérdezgetjük, amit ilyenkor kérdezni szoktak, és a közönség önkéntelenül 'belelovallja' magát a beszélgetésbe." A közönség aztán tényleg bekapcsolódott, és a két és fél órás folyamatos nevetés alatt igazán kellemesen szórakozott. A legközelebbi klubtalálkozóig még hátravan négy hét. A Hollók addig is visszarepültek Budapestre. PÁL TAMÁS PÉTER Morzsák a Bibliából „JÉZUS KRISZTUS TEGNAP, MA ÉS MINDÖRÖKKÉ UGYANAZ" (Zsidókhoz írott levél 13:8) - Van egy ember, hozzánk hasonló mindenben, kivéve a bűnt, aki minden időben hiteles példa arra, hogyan lehet igazán embernek lenni. Személyén lehet megismerni és megérteni Istent, élet beszédét olvasni a Bibliából és örök életei nyerni. A szellemi, ideológiai változások között az emberek nagy része elvesztette azt a támaszkodót, amiben ugyan voltak kétségei, nem vette úgy, mint saját meggyőződését, de annyira mégis támaszkodott hozzá, hogy mást se vegyen igazán komolyan. Nagyon sokan átéltük azt az időt, amikor az egyházat ellenségnek, a Bibliát mítoszok könyvének kellett vallani, semmit sem ismerve belőle, és bizony sokakban ennek következtében tudat alatt is kialakult, sőt ma is működik az egyház, a vallás iránti belső elutasítás. De az emberi lélek vonzódik a természetfelettihez, a titokzatoshoz, a racionálisan nem megragadható jelenségekhez, amikhez a vallás kínálta a megoldásokat. A történelmi egyházak és a bennük hirdetett vallás iránt belénk nevelt idegenkedés még nem nagyon látszik oldódni. A felnőtt ember esetleg gyermekét elküldi hittanórára, de maga nem tud hogyan kapcsolódni hozzá. Talán túl gyermetegnek tartja, amin túlfejlődött már, vagy nem tudja, hogy ott mit kellene tennie és nem akar szégyenbe kerülni tájékozatlansága miatt. Mit tehet ilyenkor a belső ürességet, távlati bizonytalanságot érző ember? Ahhoz nyúl, ami kínálja magát, amivel tele a város, a reklám, ami a vallás szót is kerüli, hogy még kívánatosabbá tegye magát, mint különféle test és léleképítő módszer, az ókori keleti vallásokból modernizált misztikus gyakorlat- és gondolatrendszer, amivel az ember segíthet magán, nem kell semmiféle külső segítség. Olyan ismerős ez a kínálat, a Biblia a harmadik lapján már ír róla: „Dehogy haltok meg ... olyanok lesztek, mint maga az Isten: tudjátok mi a jó és mi a rossz." (I. Mózes 3:4-5) Ez a kígyó formájában az Isten ellen lázadt, az embert is magával rántani akaró Sátán, a démoni szellemvilág atyja. A Biblia Istenétől, az örökkévaló, személyes Istentől, a bűnt vérével eltörló Jézus Krisztustól, a szabadítótól, az örök élet adótól akar elszakítani becsapva, jobbat ígérve és halált szerezve. Isten a természet erőit megistenítő hatalmas létszámú népek között kiválasztott egy maroknyi népet, Izráelt, mert ősatyái hallgattak Rá, hittek és engedelmeskedtek Neki, hogy szent népe legyen, szeresse teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel; és hirdesse: „Nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött." (Zsoltárok 95:3) Megmutatta hatalmát Egyiptom fáraója és istenei fölött, amikor kivezette népét a szolgaságból. Hét népet űzött el, hogy nekik adja a megígért földet. Kiirttatja azokat a népeket, hogy össze ne házasodjanak és azok isteneihez ne hajoljanak. Oltáraikat, szent fáikat, istenszobraikat elpusztíttatja. (V. Mózes 7:1-6) Örök parancs: „Mikor bemégy arra a fóldre, amelyet Istened az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR. Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi meg azt Istened, az ÚR. Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR. olyat, mint én, őreá hallgassatok." (V. Mózes 18:9-15). Ábrahám hitének örököse az, aki Jézus Krisztusban hisz, és utódainak megígért áldás örököse és hordozója a keresztyén egyház. Ezért nagyon fontos ezeknek a parancsoknak és következményeinek figyelembe vétele, mert ezek párhuzamai lelhetők fel a mi korszakunkban is. (Folytatjuk) PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ