Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

10 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 31. Három kultúra metszéspontján Területeket a békéért? - Belátták a józanabb izraeli politikusok is: képtelen ez az állapot, amely hazájukat arab szomszédaitól teljesen elszigeteli. Izrael Európával és Amerikával kereskedik, emellett 1967 óta 77 milliárd dollárt kapott az USA-tól részben a segélyekből tartja fenn magát. Érzékenyen érintette tehát Bush elnök vétója az újabb 10 milliárd dollár kifizetésének három hónapos felfüggesztéséről. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Izrael végül is hajlandónak mutatkozott tárgyalóasztalhoz ülni. Az államelnök néhány nappal ezelőtt mondott beszédet az ottani televízióban: Isten áldását kérte a békekonferencia sikerére, s történelminek nevezte a pillanatot, mert először kísérlik meg békés úton rendezni a problémákat, s felszámolni a második világháború utáni legneuralgikusabb feszültséggócot, amely korántsem volt helyinek nevezhető: nemcsak a térség valamennyi országa volt benne nyakig, de a nagyhatalmak, sőt a Szovjetunió és az USA is. Különös helyzet ez azért is, mert az alapvető ellentét két olyan nép között húzódik, amelyek tulajdonképpen rokonok: a zsidókat és a palesztinai arabokat a közös történelem, a kultúra és a vallás évezredes kötelékei fűzik össze. Közbeszólt azonban a XX. század: az első világháború után Európa, a másodikat követően pedig a szuperhatalmak, s a testvémépek egymásnak estek, sőt, eljutottak egymás tagadásáig is. A mai napig igen hosszú utat kellett bejárnia mindkét félnek: a PFSZ korábban nem ismerte el Izraelt és fordítva. - A gyűlölködés okai felderíthetők? - A megértéshez ismerni kell a cionizmus kialakulásának körülményeit. Ez az eszme itt, Közép-Kelet-Európában kelt életre, válaszul az antiszemita pogromokra. A magyar származású Theodor Herzl fogalmazta meg először: ha itt nem hagynak élni bennünket, keresni kell magunknak egy hazát. A helyet illetően felmerült Uganda és Argentína is, de 1897-ben Bázelben az elsó cionista világkongresszuson Palesztinát jelölték meg. Az első világháború alatt elérték azt, hogy az angol kormány támogatta törekvésüket; 1917 novemberében az úgynevezett Balfourt-nyilatkozat rögzíti: a zsidóknak joguk van - nem állam! - alapítására Palesztinában. A zsidók ezt modern történelmük Magna Chartájának tartják. Megkezdődött a bevándorlás az ősi földre, zömmel Lengyelországból, Ukrajnából. Izrael állam megalapítói. a mai idős vezetők - Samír, aki Varsóban járt egyetemre, Begin és a többiek - mind itt születtek Kelet-Európában. A problémák a letelepedésnél kezdődtek: földei kellett s/erezni, s ez ütközött a helyi fcllahok érdekeivel - már a húszas évektől kezdve gyakorlaMiert éppen Madrid? A spanyol történelem három nagy kultúra ötvözete: zsidó, arab és keresztény elemeket tartalmaz. A spanyol állam még Franco diktátor idején is jó kapcsolatokra törekedett az arabokkal, a szocialista kormány pedig mondhatni kitúnő viszonyt ápol velük. Spanyolország meglehetősen későn vette föl a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel: amikor belépett a Közös Piacba, mert a tagországok ezt feltételül szabták számára; ugyanakkor a PFSZ első diplomáciai képviseletét éppen spanyol földön nyithatta meg. Valamennyi érintett előtt világos volt: Spanyolország igazán alkalmas a közvetítő szerepére, fővárosa a legmegfelelőbb hely a közel-keleti békekonferenciára - kezdte beszélgetésünket dr. J. Nagy László, a JATE Politikaelméleti és Jelenkortörténeti tanszékének vezetője, az arab történelem kutatója. tilag napirenden voltak az összecsapások. Ezeket kívülről is szították és manipulálták, elsősorban Anglia, amelynek rokonszenve a német veszély növekedésével fokozatosan az arabok felé fordult. - Jelentett-e fordulatot a második világháború? - Az egész emberiség megrázó élménye, a holocaust hatása alatt az ENSZ közgyűlése államot szavazott meg a zsidóságnak - de az itt élő palesztinai araboknak is. Utóbbiak, s a mögöttük felsorakozott arab államok nem fogadták el az ENSZ határozatát, ám a zsidók ellen vívott háborújukban súlyos vereséget szenvedtek. A két állam koncepcióját végül a Szovjetunió is elfogadta, és elsőként ismerte el Izraelt. Kezdetben támogatták a zsidókat Kelet-Európa népi demokratikus rendszerei is: Csehszlovákia fegyvereket szállított, az izraeli kommunista párt vezetője Lengyelországban és Romániában önkénteseket toborzott. - Milyen múltat tudhat a háta mögött a PFSZ? - A palesztin mozgalom 1964-ben Kairóban, egyiptomi bábáskodással születik újjá: befolyása a PFSZ-re tehát igen erős ekkortájt - de 10 év múlva, az arab országok Fezben tartott csúcsértekezletükön a palesztin ügy kizárólagos képviselőjének ismerik el. S ebben Jasszer Arafatnak történelmi érdemei vannak. Az 1968-as palesztin nemzeti charta nem ismeri el Izrael államot és népének jogát Palesztinára. A sorozatos arab-izraeli háborúk azonban meggyőzik Arafatot és a palesztinokat: Izrael állam realitás. A libanoni palesztinok ellen 1982-ben indított hatalmas izraeli támadás idején jelenti ki Arafat nyilvánosan: elismeri az ENSZ összes, Palesztinára vonatkozó határozatát. Vagyis, ha ezt nem is mondta ki, de elismerte Izraelt. Nagy vitákat eredményezett ez a palesztin mozgalomban, s az elsó számú vezető hosszú ideig egyedül maradt. Ám 1988-ban Algírban a palesztinok nemzeti parlamentje elfogadta a Biztonsági Tanács vonatkozó határozatait, vagyis - implicite - elismerte Izraelt. Győzött az Arafat-féle szárny - köszönhetően annak is, hogy a megszállt területeken egy új generáció lép színre: 1987 decemberében robbant ki az intifáda, a kövek forradalma (parittyával támadtak az izraeli katonákra); ez a nemzedék teljes egészében elveti a háborús megoldást, a kompromisszumot, s nem a másik megszüntetését kívánja. - A megbékélés lassú folyamatára milyen hatással volt az Öböl-háború? - Szaddám Húszéin drasztikusan hozta a világ tudomására: ezt a problémát meg kell oldani. Felismerte ezt az Egyesült Államok is: a hadiesemények megszűntével Baker külügyminiszter megkezdte ingázásait az érintett országok között. A madridi konferencia létrehozására közös szovjetamerikai nyilatkozat született - a Szovjetunió aduja: nem ismeri el Izraelt, ha nem jelenik meg. Közben a zsidó állam is korszakos lépést tett: Samír újságírók előtt kijelentette, hogy „a PFSZ valahol a világban létezik, ezt sajnos nem lehet tagadni." Óriási jelentőségű dolog ez: izraeli politikus, legyen jobboldali vagy munkáspárti, eddig nem volt hajlandó elismerni a PFSZ létezését. - Mely alapvető kérdésekre kell megoldást találnia a békekonferenciának? - Biztosítani kell a palesztin államiságot: országot ennek a népnek. A legalkalmasabb helyek erre, s a palesztinok ezt el is fogadnák, a gazai övezet és Ciszjordánia. - De ezek a területek nem is határosak egymással... - Nos, ez csak az egyik probléma, amellyel ezután szembe kell nézni a Közel-Keleten. A rendezésig azonban hosszú az út. Haza kell térnie a palesztin emigrációnak, meg kell oldani a gazdasági gondokat, legelőször is a vízkészletek igazságos elosztását. Izrael intenzív mezőgazdaságához a víz nélkülözhetetlen, megszerzése mindig ott található a háborús motívumok között, a célokban benne van a folyók elfoglalása is: 1967-ben a Jordáné, 1982-ben a Litanié Dél-Libanonban. Nehéz kérdés az is, Izrael lemond-e a betelepítésekről. A Szovjetunióban e pillanatban egymillió zsidó várakozik érvényes vízummal. Jeruzsálem státusa: nemzetközi város (az ENSZ 1947-es határozata alapján), vagyis nem lehet sem Izrael, sem Palesztina fővárosa, a civilizáció keresztútján fekszik, itt találkozik három nagy kultúra: a zsidó, a keresztény és a mohamedán. Izrael a nemzetközi joggal ellentétben 10 évvel ezelőtt annektálta. - Sokan érvelnek úgy Izraelben, ha a konferencia az ENSZ-határozatok szellemében rendezi a vitás ügyeket, a zsidó állam a külön-külön is óriási méretűre duzzasztott arab hadseregek gyűrűjében végveszélybe kerül... - Az ENSZ korábbi határozatai tartalmazzák azt is, hogy a térség minden államának biztonságát nagyhatalmi szerepvállalással garantálni kell. De nem ez az igazi probléma. Ha létrejön a palesztin állam, az minden bizonnyal demokratikus berendezkedésű lesz - a vezetésben eddig is helye volt demokratának és kommunistának egyaránt, s kizárták a szélsőségeseket. Ez az új állam mintát jelent majd környezete számára: a mérhetetlenül antidemokratikus Szíria, Irak, Kuvait és SzaúdArábia számára. Az egyetlen valamennyire demokratikus ország Egyiptom, s napirenden van Libanonban is, ahol a szír rendcsinálás nyomán bizonyos prosperitás indult meg. - Mindez összefüggésben van a térség demilitarizálásával? A hisztéria a háború után is megmaradt: nukleáris kapacitás, atomágyú... - A Nyugat tisztában volt ezzel a háború előtt is, hiszen a kifejlesztésre ő maga adott lehetőséget a különböző szállításokkal. A fegyveres konfliktus idején a veszély valóban megnőtt, de a mérték túlzott volt, noha az őrült diktátoroktól való félelem jogosnak bizonyult. Egészen más húzódik a háttérben: a Nyugat az új típusú fegyverek előállítására alkalmas technológiától akarja elzárni ezeket az országokat. Algéria vagy Irak egészen szédületes modernizációs pályát futott be az utóbbi két évtizedben: megfelelő hadipotenciál birtokában egyenrangú félként jelenhetne meg a világpolitikában, s megszűnne a Nyugat befolyása a stratégiai fontosságú kőolaj, s a ma még második vonalbeli országok felett. - Vagyis a nagy nyugati demokráciák szívesen dédelgetik az új világrend gondolatát, de egyelőre kellemetlen számukra az az érzés, hogy ott mindenki egyenlő lesz. - Pontosan. ÓDOR JÓZSEF Európa sansza Ezzel a címmel rendezett a burgenlandi Sigendorfban konferenciát 1991. október 18. és 20. között az ACUS (Kereszténység és Szocializmus Munkaközössége). Az ACUS 1972-ben jött létre, Kreiskv kancellár kezdeményezésére. Tagjai gyakorló hívők - köztük papok -, akik ugyanakkor elvhú szociáldemokraták is. Fő céljuk az, hogy segítsenek a szociáldemokrácia és a kereszténység között a történelem folyamán keletkezett konfliktusok megszüntetésében és eszmei, politikai és gyakorlati síkon az egyházak és a szociáldemokrata párt között közvetítsenek. A konferenciára az ACUS meghívta magyarországi testvérszervezetének, a Magyar Szocialista Párt hívő tagozatának képviselőit, köztük három szegedi politikust is. Horn Gyula azzal búcsúztatta az MSZP-delegációt, hogy ő ugyan ateista, de messzemenően egyetért a hívő szocialisták törekvéseivel, munkájukat támogatja és most is eredményes tanácskozást kíván. A konferencia közel 200 résztvevője a fő referátumokat, és az azzal kapcsolatos hozzászólásokat, a község művelődési házának nagytermében hallgatta végig, melynek falán a következő félmondat volt olvasható: „ Keresztények és szocialisták egy istrángot húznak". A konferencia aktualitását egyébként az Európai Közösség létrehozásának és Ausztria csatlakozásának kérdésköre adta. Ezzel kapcsolatban vázolták föl a keresztények és szocialisták együttműködésének lehetőségeit, feladatait. A szerény, de rendkívül intelligens helyi katolikus pap üdvözlő beszédében a konferencia résztvevőit olyan építőmesterekhez hasonlította, akiket összeköt a Krisztus által teremteti szellem, és akik most a Ház építésének megkezdése előtt összegyűltek megtanácskozni a feladatokat. Azt kívánta, hogy ez az Európa Ház minél előbb láthatóvá és lakhatóvá váljon. A magyar delegáció tagjaihoz, magyarul, e szavakkal fordult: „Magyar ajkú testvéreknek kívánom, hogy erősödjék szívükben a vágy olyan Európát teremteni, ahol testvérként élnek az emberek. Kis lépésekre, türelemre van szükség, de ha kitartunk, eredményt hoz". A konferencia fő referátumát F. Laczina pénzügyminiszter tartotta. Előadását „Kedves Vendégek! Kedves Elvtársak!" megszólítással kezdte, és több mint egy órán keresztül, minden papír nélkül, rendkívül szuggesztív erővel adta elő gondolatait. Ezek közül a következőket emelnénk ki: Ausztriának - a számára előírt semlegesség megteremtése után - tovább kell lépnie az integráció irányába. Az Európa Házba a kelet-európai országok is beletartoznak; nem mélyülhet tovább a szakadék a keleti és nyugati országok között. Az utóbbiaknak az amerikai példát kell követniük, akik a II. világháború után segítették a talpraállásukat. Nem az életszínvonal csökkentésének árán akar a keleti országokon segíteni, mert ebbe minden nyugati kormány belebukna, hanem a szolidaritást akarja ébren tartani, amely azonban jóval több mint a caritas. A pénzügyminiszter beszédét egy Európa-vízióval zárta, ahol szabadon áramlik a tőke, ahol szabadon mehetnek az emberek bárhová tanulni és munkát vállalni. A másik referátumot J. Mitterhöfer teológus tartotta, Európának a világban való szerepéről. Radikális hangvételű, a felszabadítás teológiájának hatását magán viselő előadásának csak két gondolatát emelném ki: vigyázzunk, mert a kelet-nyugati feszültség csökkenésével párhuzamosan, nő az észak-déli feszültség, mely sok esetben keresztények és nem keresztények közötti feszültségként jelentkezik. Az Európa Házba úgy kell menni, mint ahogy a hegymászás történik, mindig a leggyengébbre kell tekintettel lenni. A különféle szekciók közül az egyik: A gazdag, szegény Európa? címet viselte. A beszélgetésből az tűnt ki, hogy a jómódú Ausztriában is, itt-ott lyukak tátonganak a szociális hálón. Itt is létezik az úgynevezett új szegénység, mely nagyjából hasonló területen termelődik, mint nálunk: alacsony nyugdíjak (3-3500 schilling), gyerekeiket egyedül nevelők, rokkantak. 50 év körül munkanélkülivé váltak, adósok, menekültek, vendégmunkások stb. Kitűnt, hogy a létminimum (havi 6 ezer schilling) alatt körülbelül 1 millióan élnek. Égető kérdés ott is a lakáskérdés, bár úgy tűnt ki, hogy van elég lakás, csak nem adják ki. Ezt adóval javasolták kikényszeríteni. Meglepő volt, hogy a megoldást állami, jogi kérdésként kezelték, az egyházak karitatív tevékenysége alig került szóba. A magyar delegáció tagjai hazai példákkal kapcsolódtak a diskurzusba. Érdekes volt az új Európa békéjéről és biztonságáról tanácskozó csoport munkája is. Egyesek hangot adtak azon félelmüknek, hogy további robbanások történnek még Kelet-Európában, mert ott 40 év alatt rengeteg feszültség halmozódott föl. Az egyik ún. szabad ima során a beolvasó hálát adott Istennek, hogy segített abban, hogy a kommunisták megdöntötték a kommunizmust, pedig először a kapitalizmust akarták megdönteni. Kérte, hogy Castro megdöntéséhez is nyújtson ilyen segítséget. Egy másik ima szó szerinti szövege: „Mindenható Isten, segíts nekünk, hogy korunk leghatalmasabb bálványát, a kapitalista világgazdasági rendszert megdönthessük, amely miatt elpusztul a természet, az emberek milliárdjai nyomorban élnek, sőt évente milliók halnak éhen." Amikor visszautaztunk Sigcndorfból, az amstatti plébános arra kért bennünket, hogy működjünk együtt az egyházakkal annak megakadályozásában, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek legyenek. PÁL JÓZSEF