Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

SZOMBAT, 1991. OKT. 26. SPORT 11 Gyerekemberek a felnőtt labdarúgók között -avagy tanulmányfoszlányok egy edző archívumából Amiért ez a „diskurzus" rendhagyónak minősíthető: Szalai István egy komplett tanulmányt készített erről a témáról, amit csak át kellett olvasnom - és máris választ kaptam fel sem tett kérdéseimre. A felismerés esélyei Sokan és sokféleképpen definiálták már a tehetség fogalmát. Az egyik „leghivatalosabbnak" tekinthető verzió szerint a tehetség veleszületett anatómiai, fiziológiai tulajdonságegyüttest és kedvező pszichikai feltételsort jelent, amelynek birtokában optimális fejlődésre, kiváló teljesítményre számíthat ez egyén. Az edzők ennél valamivel rövidebben jellemzik az „ideális alanyt": szerintük már az is tehetséges, aki önmagához képest, a csapatában, a bajnokságban, tehát országos viszonylatban is képes átlagon felül fejlődni. Aminek persze komoly okai és csalhatatlan jelei vannak. Merthogy („normális" esetben) egy istenáldotta tehetség értelmes, szorgalmas, gyorsan tanul, az edzéseken többet és magasabb szinten teljesít, mint a társai. És akkor a „lelohaszthatatlan" munkakedvről és a kreativitásról még nem is szóltunk... A tehetségek felismerése és kiválasztása persze olyan „apróságokon" is múlik, mint a sportág (adott szituációban a labdarúgás) pillanatnyi népszerűsége és eredményessége, a pályák, a felszerelések megléte - no meg a szülői ház milyensége... A szülők szerepe A családi háttér egy tinédzser életében akkor is meghatározó, ha a futballpálya közelsége történetesen hidegen hagyja őt. Ha viszont valaki már egészen fiatalon a sportra tesz fel mindent, a szülők „magatartásának" vitathatatlanul megnő a jelentősége. A rengeteg Minden úgy kezdődött, hogy egy hónappal ezelőtt id. Tölcséres András (a Szeged SC ifjúsági együttesétől az 1860 Münchenhez szerződött csatárreménység édesapja) a DM hasábjain a következőket nyilatkozta: ,„.. én sem bánnám, ha hetente láthatnám a fiamat valamelyik hazai pályán, de sajnos a Szeged SC nagycsapatánál, tapasztalataim szerint, egyetlen edző sem tartotta-tartja fontosnak a fiatalok beépítését... Az utánpótlásnevelés nélkülözhetetlenségéről még mindig csak beszélnek mifelénk... Csak akkor javasolnám a visszatérést a fiamnak, ha ezen a területen előrelépést észlelnék..." Ezek a kétségtelenül sok igazságot tartalmazó és bizonyos értelemben „országos érvényű" gondolatok arra késztették Szalai Istvánt, a Szeged SC jelenlegi technikai vezetőjét (aki tavaly még az NB l-es gárda mestere volt), hogy egy rendhagyó „beszélgetés" keretében kifejtse véleményét a fiatal tehetségek „felhozataláról", a beépülés nehézségeiről, a szülők és a sajtó nem mindig bocsánatos elfogultságáról, valamint - ezek ellenpólusaként - az edzők felelősségéről és korántsem egyértelmű tapasztalatairól. segítség mellett ugyanis egy apuka vagy akár egy anyuka gondot is okozhat, a saját gyerekének éppúgy? mint az edzőnek vagy az egyesületi vezetőknek. Például akkor, ha a részsikereket túl- vagy egyszerűen csak nem reálisan értékeli. A korán és„megfellebezhetetlenül" tehetségesnek kikiáltott gyerek (aki csupán ügyesen játszik) nem mindig váltja be a hozzáfűzött reményeket. Szegeden is futballozott nem egy olyan játékos, akit először a szülők, aztán a sajtó munkatársai, majd a szurkolók is magasztaltak, mégsem lett (mert nem lehetett!) belőle komoly labdarúgó. Az sem szerencsés, ha a szülő már egy 16 esztendős fiúban is „pénzt lát", azaz abban bízik, hogy csemetéje már gimnazistaként is komoly (és rendszeres) jövedelmet eredményező tevékenységet végez apályán... A„nagyok" öltözőjében Az ifjú tehetségeket az edzőnek nem csupán technikailag és fizikailag kell felkészítenie a „nagy bevetésre", hanem pszichikailag is. Egy ifistának ugyanis éppen ebben a korban (15-18 évesen) dől el a „civil" sorsa, vagyis az, hogy lesz-e szakmája, diplomája, magyarul kenyere. Ráadásul ez az az életszakasz, amikor - a helyenkénti ajnározás ellenére - a (futballpályán sincs kímélet: vagy lemorzsolódik a tizenéves labdarúgó, vagy sztár lesz. Ennyi teher egyidejű elviseléséhez pedig valóban nélkülözhetetlen a pszichikai tréning... Amikor egy fiatal bekerül a felnőttek közé, azonnal bizonyos konfliktushelyzetekhez kell alkalmazkodnia. Az öregek-ifjak természetes vagy éppen mesterséges ellentéte rá is hat, és viszonylag gyorsan meg kell szoknia egy új életrendet (edzőtáborok, viselkedés...) is. Időlegesen az értéke is „megfordul": a korosztályában dicsőített játékos a „nagyoknál" labda- és szereléscipelővé válik... Mikor fiatalítsunk? Nem véletlen, hogy a „nagyon ügyes fiatalokról" akkor esik a legtöbb szó, amikor a nagycsapat rosszul szerepel, kiesési gondjai vannak, a szakosztálynak nincs elegendő pénze, vagy ha ténylegesen felbukkan néhány kiugró tehetség. Az optimális az lenne, ha a fiatalításnál a szakmai-erkölcsi-anyagi célok egybeesnének. A profi kluboknak előbb-utóbb mindenképpen ki kell alakítaniuk egy országos „felfedező-hálózatot" (ez néhány helyen már működik is), hogy senki se kallódhasson el. A megfigyelés szempontjai között a kiszemelt labdarúgók játékra való motiváltságának, harcosságának ugyanúgy szerepelnie kell, mint a technikai, a fizikai, vagy éppen a beilleszkedési képességnek. Megéri!(?) Sokan állítják, hogy a megfelelő utánpótlásnevelés többet ér a legnagyszerűbb igazolásnál is. Ebben még akkor is van igazság, ha a rideg számok ennek ellenkezőjét bizonyítják! Mert vegyünk például egy 9 esztendős gyerekekből verbuválódott csapatot, amelyik - természetesen kisebb-nagyobb változásokkal - jó tíz éven át, egészen az „ifi l-ig" együtt marad. Az egyesület (ha teheti) erre a garnitúrára szerény számítások szerint is rákölt évi 1-1,5 millió, vagyis összesen 10-15 millió forintot. Jó esetben ebból az együttesből két focista is „áttelepülhet" a felnőtt keretbe, a többieket pedig kénytelenek szélnek ereszteni. Tehát ez a két megtartott játékos többe kerül a klubnak, mintha máshonnan igazolnának három első osztályú rutinnal rendelkező labdarúgót... Persze ezek a durva példák általában sántítani szoktak, hiszen ki tudná pénzben kifejezni annak az értékét, amikor a felsó Tisza parti stadionban az UTE hálójába sarkaló játékosról a lelátón csücsülő, elérzékenyült ős-szegedi utánpótlásedző megjegyezheti: ez a fiú tíz éve az előkészítőbe is ugyanilyen szemtelen gólt rúgott a Sándorfalvának..." LEJEGYEZTE: RÉTHI J. ATTILA Negyedik lett a Szol-Teszt Promo A Bécs-Budapest szupermaratoni futóversenynek két szegedi csapat is részt vett. A Szol-Teszt Promo színeiben induló - Dudás Gyula, Sári Zoltán, Susányi Tamás, Farkas Géza ésVolford László (képen balról jobbra) összeállítású - csapat az abszolút mezőnyben minimális különbséggel szorult le a dobogóról és végzett a negyedik helyen. Az egyetemi és főiskolai együttesek versengésében a SZOTE, a JATE és a SZÉF hallgatóiból verbuválódott Győr KAS Kft. Szegedi Egyetem gárdája - Balassa Levente, Susányi István. Szilágyi László, Ubaldo Laugane és Bencze Mátyás - a legjobbnak bizonyult. Hárshegyi János a szövetségek szövetségének főtitkára Van főtitkára a Magyar Sportági Szakszövetségek Egyesületének! A „szövetségek szövetsége" - ahogyan másképpen nevezik e tömörülést - közgyűlése által felhatalmazott elnökség pénteken döntött a tisztség betöltéséről. A kandidálok közül az ügyvezető testület Hárshegyi Jánost ítélte a legalkalmasabbnak a főállású főtitkári poszt betöltésére. Miként azt Füleky András, a kajak-kenusok főtitkára, a harminc szakszövetséget összefogó egyesülés alelnöke az MTI-vel tudatta: a pályázat kiírására, s a főtitkár-választásra azért volt halaszthatatlan szükség, mert rendkívüli mértékben megnőttek a feladatok, olyannyira, hogy azt társadalmi munkában - ahogyan azt az elnökség tette - színvonalasan ellátni tovább már nem lehetett. A 45 éves Hárshegyiről elmondta, hogy az egyesülés főtitkára a múltban is szorosan kapcsolódott a sporthoz. Az öttusa szakedző a TF sportszervezői szakán szerzett diplomát, dolgozott a Magyar Atlétikai Szövetségben, az MTKVM-nél,az OTSH versenysport főosztályán, majd a sporthivatal sajtófőosztályán is. Az utóbbi négy évben egy magyar-amerikai filmforgalmazó kft. igazgatójaként ténykedett. Az elnökség mellette szóló döntésében - jelentette ki Füleky András - a legnagyobb súllyal Hárshegyi János sportvezetői múltja, a sportági szakszövetségekkel kapcsolatos ismeretei estek latba. Hozzátette még. hogy összesen heten adtak be pályázatot, és Hárshegyi nagy fölénnyél győzött. Tevékenykedik az Egyetemi Sportszövetség A héten Biszterszky Elemér, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára, Gallov Rezső helyettes államtitkár, az OTSH elnöke, valamint Frenkl Róbert, a Magyar Egyetemi Sportszövetség elnöke áttekintették a felsőoktatási intézmények sportéletének időszerű kérdéseit, mégpedig abból az alkalomból, hogy az idén júliusban megalakult Egyetemi Sportszövetség megkezdte rendszeres tevékenységét. Az Egyetemi Sportszövetség, mint az egyetemi, főiskolai sport független társadalmi szervezete, szakmai és érdekvédelmi szövetségként működik. Segíti az intézmények testnevelési és a szabadidősporttal kapcsolatos munkáját, szervezi az intézmények közötti versenysportot, elsősorban az egyetemi, főiskolai bajnokságokat. Fontos feladata az egyetemi sport nemzetközi képviseletének ellátása. A megbeszélésen foglalkoztak a következő hónapok feladataival, tisztázták, a főhatóságok miként tudják segíteni az új szervezet első lépéseit. Biszterszky Elemér megerősítette, hogy az alakuló közgyűlés felkérése alapján vállalja a Magyar Egyetemi Sportszövetség tiszteletbeli elnöki tisztét. Ha nem fedik be a műlyégpályát, akkor két év múlva jöhetnek a buldózerek... A sportigazgatóság és a jégkorong klub összefogott Az újdonsült sportigazgató, Bálint Ákos hamar belátta, hogy ez így nem mehet tovább. A debreceni példa tanulmányozása után, felkereste a helyi jégkorong klubot, s felajánlotta a műjégpálya üzemeltetését. Rövid gondolkodási idő után, kedden délután már szerződésben rögzítették a szóbeli megegyezést, melynek körülményeiről csütörtökön este sajtótájékoztatón számoltak be a felek. Komjáti Endre, a Jégkorong Manager's Klub elnöke elmondta, a közös műszaki bejárás alkalmával megállapították, a szegedi műjégpálya állaga 6 év alatt annyira megromlott, hogy már csak 2-3 évig húzhatja és aztán be kell zárni. - Éppen ezért, amikor megkeresett Bálint Akos, gondolkodni kezdtünk - említette az elnök. Majd így folytatta: - A sportigazgatóság előzetesen 10 évre ajánlotta fel a létesítmény üzemeltetését - persze ehhez a közgyűlés hozzájárulása is szükségeltetik -, azonban egyelőre csak hat hónapos próbaidőre vesszük „bérbe". Ez idő alatt, tehát március végéig szeretnénk eljutni odáig, hogy megkezdhessük a jégpálya befedését. Mondanom se kell bombaként robbant Komjáti Endre ez utóbbi mondata, ugyanis bejelentése minden várakozást felülmúlt. Fedett műjégpályája lesz Szegeden? Ez ám a huszárvágás! Ha jól belegondolnak talán ez volt az egyetlen megoldás, hiszen a toldozgatásnak, foldozgatásnak nem sok értelme van. Ráadásul az az 1.5 millió forint, mely a felújításra évente rendelkezésre áll szinte semmire sem elegendő. És mivel a sportigazgatóság keresett partnert. Száraz adatok, melyekkel vitatkozni nem érdemes: tavaly a szegedi műjég előállítására, illetve fenntartására a sportigazgatóság ÍJ millió forintot fordított, ami sokkal többe került volna, ha a szalámigyár nem kedvezményesen adja az energiát. Ezenkívül a villanyszámla is túllépte a 2 millió forintot, valamint a további járulékos költségek felszámolása után durván 4 millió forintra rúgott a műjégpálya vesztesége azalatt az öt hónap alatt míg nyitva tartott. És ráadásul korcsolyázni csak akkor lehetett, ha azt az égiek megengedték. Ez egyszerűen luxus! FOTÓ: GYENES KÁLMÁN ebből arra lehet következtetni, hogy az elkövetkező jó néhány évben az önkormányzatnak arra pénze nem lesz, hogy a műjégpályát befedje, megmentse. - Biztosan lesznek olyanok, akik megütköznek azon, hogy bérleti díj nélkül adjuk ki a létesítményt. De én azt vallom, ha nincs veszteség, az már nyereség. Különben is a tulajdonjogot nem veszíti el a város, ebből a konstrukcióból pedig csak nyerhet. Azt hiszem ezt senkinek sem kell megmagyarázni, hogy miért - említette a sportigazgató. Nyilvánvaló, ha sikerül befedni a jégpályát a korcsolyázási idő megsokszorozódik, süthet a nap, lehet nyár, eshet az eső e gyönyörű sportág kedvelői hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek. Az igény pedig óriási, tavaly közel 80 ezren látogatták a létesítményt, ami igen szép szám azalatt a pár hónap alatt, míg üzemelhetett a Horgosi úti tükör. Igen ám, de a tetőszerkezet és a különálló hűtőrendszer nem két fillérbe kerül. Honnan lesz pénz? A kérdésre Bánáti Antal szakosztályvezető válaszolt: - Természetesen egy társaságot kell létrehoznunk igen rövid időn belül, mely koordinálná a teendőket. A jégkorongszövetség elnöke részéről ígéretet kaptunk egy olyan pénzintézet bevonhatóságára, mely fedezné a költségeket. Ehhez viszont szükséges egy olyan költségvetéssel készülő terv, ami reális. Nem titok, a rajzokat, a számításokat már csinálja a Manager's Kft. - Vajon van-e már a kft-nek rálátása a végösszegre? - kérdeztem a legilletékesebbtől, Kónya Sándortól, a Manager's Kft. vezetőjétőj. - Előzetes számításaink alapján 30 millió forintnál többe nem kerülne a jégpálya komplett felszerelése. Azért így fogalmaztam, mert ebbe nemcsak a tetőszerkezet tartozik bele - ami máris megtekinthető az Asotthalmi Altalános Iskola mellett -, hanem a "hűtőrendszer, mely érkezhetne akár testvérvárosunkból Turkuból is, valamint a kiszolgálóhelyiségek felépítése. Remélem elfogadható árat tudunk majd adni, s április elején elkezdődhetnek a munkák. Ehhez persze szükségeltetik még a közgyűlés jóváhagyása is, ami remélhetőleg csak formalitás lesz. S belátja minden illetékes, hogy tíz év múlva értékében megóvott, beüzemelt létesítményt kapna vissza a város, mivel tulajdonjogát nem veszítené el a műjégpálya felett. A munkálatok megkezdése előtt, azonban még kinyit a pálya, sőt ahogy hallottuk a nyitvatartási idő hosszabb lesz. Hétköznapokon ugyanis már reggel héttől lehet majd korizni, és lesz amikor este tízig igénybe lehet venni a létesítményt. Szünnap pedig az új rendszerben nincs. Ezáltal a tömegkorcsofyázási idő hetente tizenhét órával növekszik, ami számottevő és talán a túlzsúfoltságon is enyhíteni fog. Cs. GÁT LÁSZLÓ