Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-03 / 232. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 3. ELNI: EMBERI JOG 5 FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Dr. Kiss Gyula, az Országgyűlés egészségügyi, szociális és családvédelmi bizottságának elnöke nyitotta meg a tanácskozást Befogadni a kitaszítottakat Magyarországon 575 ezer rokkant ember él. Pontosan ennyien vannak kirekesztve a normális életből, hiszen ez az ország az elmúlt évtizedekben a többi között megtanulta azt is, hogy ne tűrje meg a másságot, lett légyen szó lelkileg vagy testileg sérült embertársról. A megnyomorodásból fakadó hátrányok halmozottan sújtják - Európában használatos elnevezéssel a megváltozott munkaképességűnek mondott embereket, hiszen ők azok, akik nem képesek addigi megszokott életüket, szakmájukat folytatni, nincs lehetőségük az értékteremtésre, az emberi munkára, a társadalomba való visszailleszkedésre. Egy életen át viselik a kitaszítottság bélyegét. A megváltozott munkaképességűek, azaz a lelkileg vagy testileg megrokkantak sorsáról volt szó tegnap, szerdán az Országgyűlés egészségügyi, szociális és családvédelmi bizottságának ülésén, amelyet ez alkalommal az ópusztaszeri szociális otthonban tartottak. A bizottság tagjai délelőtt a rokkantak terápiás munkalehetőségeiről, illetve ennek számtalan akadályáról hallgatták meg dr. Pető Zoltánnak, a SZOTE Ideg-Elme Klinikája docensének, a Pszichiátriai Rehabilitációs Szekció elnökének előadását, amelyből átfogó képet kaptak a rokkantak magyarországi munkalehetőségeiről. Akkor, amikor az úgynevezett jóléti társadalmakban - mint például Belgiumban, Dániában, Finnországban - a megváltozott képességű emberek foglalkoztatását törvény írja elő, az állam a foglalkoztatásukat lehetővé tevő vállalatokat komolyan támogatja, mi több, számukra alkalmas munkahelyeket teremt, addig nálunk még a meglevő rokkantfoglalkoztatókat is igyekeznek elsorvasztani, a megváltozott képességűek teljesítményét lekicsinyelni, értéktelennek tekinteni. A gyógyító célú és jellegű munka sarkalatos kérdése, hogy Magyarországon is olyan helyekre, intézményekre lenne szükség, ahol biztosítani tudják a megváltozott képességűek valóságos és értékteremtő foglalkoztatását. Mindaddig azonban, amíg a rokkantak nem látják értelmét munkájuknak, nincs és nem is lesz késztetésük, hogy valóban alkotó emberré legyenek. A finn rendszerben például a rokkantak munkájának különös értéke van, az általuk alkotott termékeket lényegesen magasabb áron lehet megvásárolni, mint a tucattermékeket. Ez egy sajátos szemléletet mutat. Finnországban az egészségesek tisztában vannak azzal, hogy rokkant embertársaik lényegesen több energiával tudnak „előállítani" termékeket, s ezt becsülik és ismerik el anyagiakban is. Magyarországon hiányoznak továbbá a sokoldalú rehabilitációs folyamat intézményei, ugyanúgy, mint a védő munkahelyek, a védett szállások, a nappali és éjszakai szanatóriumok, az átmeneti otthonok. Hiszen a társadalomba való visszailleszkedéshez többlépcsős rendszer szükségeltetik. A rehabilitáció folyamatosságát lehetővé tevő intézményrendszer azonban éppúgy hiányzik, mint a rehabilitációra megfelelően kiképzett szakember. Az egészségügyi, szociális és családvédelmi bizottságnak mindezek ismeretében .azt kell szorgalmaznia, hogy nálunk is - a fejlett európai országokéhoz hasonlóan - mihamarabb szülessék meg a rehabilitációs törvény. Ha ugyanis állampolgári jogon ismerik el a megváltozott munkaképességűek munkához való jogát, akkor talán egyre nagyobb számban foglalkoztatják őket, s megvalósulhat tisztességes rehabilitációjuk és megteremtődhet számukra az emberi élet valamennyi feltétele. KALOCSAI KATALIN A jó szociálpolitika a kötéltáncos egyensúlyozó rúdja Az önkormányzatok és az egészségügy kapcsolatáról szólva a miniszter hangsúlyozta, hogy a kétszintű közigazgatás szétverése, a megyék korábbi funkciójának megszüntetése hiba volt. Nincs az egészet ^mM^^aaM átfogó közigazgatási struktúra, így azt meg kell teremteni az egészségügy szervezetén belül. Az intézmények szakmai irányítását ezért a köztársasági megbízotti hivatalokhoz „telepített", dekoncentrált szervek végzik. A szociális ellátást nem lehet normatív alapon megszervezni (ezt csak más, gazdag ország jóléti társadalma engedheti meg magának) - jelentette ki a miniszter, majd hozzátette: a szociálpolitika megvalósítása az önkormányzatok kezében van. A népjóléti tárca a kis települések ellátását jobbnak tartja, mint a nagyobbaké!, mert a községekben Az egészségügy katasztrofális helyzetének megváltoztatásához, a cselekvési program pontjainak konkretizálásához elengedhetetlen, hogy például a lakosság egészségi állapotáról, a népmozgalmi adatok változásáról megbízható, elemzésre alkalmas statisztika álljon a döntéshozó, a Népjóléti Minisztérium rendelkezésére. Ezen alapvető ismeretek hiányában az ország, s így az egészségügy irányításának jelenlegi módját vakrepüléshez hasonlította dr. Surján László népjóléti miniszeter, mikor Csongrád megye önkormányzati vezetőivel, a polgármesteri hivatalok szakembereivel találkozott. nem kell például gimnáziumot, kórházat fenntartani, fölhasználatlanul maradnak pénzügyi keretek, ugyanakkor jogszabályi kötöttségek nehezítik a pénz átcsoportosítását. Természetesen fönn azt is látják: sok a lehetetlen helyzetű község. A minisztériumra kétirányú nyomás nehezedik: az egyik szerint az önkormányzatokat kényszerítse rá, hogy mondjuk az óvodákra szánt pénzt csakis ezen intézményekre fordíthassák, a másik szerint helyben tudják, mire kell legjobban a pénz. Az önkormányzati testület és a polgármesteri hivatal szakmai színvonalától függ, egyik vagy másik kategóriába tartozik. Az ország költségvetése egy zsugorodó tortához hasonlatos, ezért az osztozkodás csak a prioritások megállapítása után lehetséges. A S8M9ttMMttWtfMMMffiWM9B kéSZÜlŐ SZOCiálíS törvény hangsúlyozza az egyén felelősségét saját sorsának alakításában, s a rehabilitáció fontosságát. A szociálpolitika nem olyan hálóhoz hasonló, mely - cirkuszi képpel élve - a lezuhanó kötéltáncost fölfogja. A miniszter elképzelése szerint az igazi szociálpolitika azt az egyensúlyozásra alkalmas rudat adja a kötéltáncos kezébe, mely a sikeres mutatványhoz szükségeltetik. E törvény megvalósulása anyagi áldozatok, fejlett családsegítő szolgálat, lelkiismeretes szociális munkások nélkül elképzelhetetlen. UJSZÁSZI ILONA MOTTÓ HELYETT: Az egészséges élethez való jog alapvető' emberi jog. Ezt a jogot semmiféle anyagi vagy egyéb okokra hivatkozva korlátozni nem lehet. Az állam felelős a lakosság egészségi állapotáért, a társadalmi viszonyok olyan alakításáért és az egészségügyi ellátás olyan színvonaláért, amely elősegíti a lakosság egészségi állapotának folyamatos javulását. Terápia az egészségügyre Európában a legrosszabb megbetegedési és halálozási adatok, a megelőzés teljes elhanyagolása, óriási szakmai és területi aránytalanságok, kórházcentrikusság, az alapellátás másodlagossága, az egészségügyi dolgozók alacsony fizetése, a betegek teljes kiszolgáltatottsága, a hálapénz kényszere, - a magyar egészségügy legfőbb ismérvei. A régóta látható válságtünetek megszűntetésére hozott intézkedések sorra csődőt mondtak, a válság mind mélyebb lett, s a változtatás immáron elodázhatatlan. A jelenlegi rendszerben működve ugyanis az egészségügy összeomlással fenyeget. A rendsaer megújítása - mondhatni gyökeres átalakítása - érdekében a Népjóléti Minisztérium részletes cselekvési programot dolgozott ki. A programtervezet - aminek legfontosabb részeivel kívánjuk megismertetni az olvasót - csak akkor valósulhat meg, ha társadalombiztosítás reformja végre megtörténik, és létrejön az önálló nyugdíj-, illetve betegbiztosító. Kétpólusú gyógyítás A elképzelések szerint az új struktúrában kétpóluson történik a gyógyítás. Az egyik póluson tevékenykedik a körzeti orvost felváltó háziorvos, aki elsősorban felelős az őt választó polgárok egészségi állapotáért, midenekelőtt a betegségek megelőzéséért. A háziorvos gyógyítómunkáját - a másik póluson a járó- és fekvőbeteg intézetek segítik. A háziorvos az illetékes szakintézménytől rendelheti meg mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek elvégzésére neki már nincsenek meg a lehetőségei. Kérheti a röntgenfelvételt vagy a legbonyolutabb műtéti beavatkozást. A kórházból a beteg visszakerül háziorvosához mindazokkal a kezelési tanácsokkal, amelyek alkalmazandók a teljes és végleges gyógyulás érdekében. Finanszírozás teljesítmény szerint A háziorvost a teljesítménye alapján fizetik. Teljesítménye függ az ót választó lakosok számától, páciensei egészségének változásától, szakmai felkészültségétől. Ám az sem mindegy, hogy a háziorvos hol, milyen körülmények között kénytelen dolgozni. A település infrastruktúrája például erősen befolyásolja teljesítményét. Lényeges a különbség egy város illetve egy kisebb település, avagy egy lakótelep, illetve tanyavilág betegeinek ellátása között. Ezek a nem elhanyagolható tényezők figyelembe veendők a teljesítménymérő pontszámok kialakításakor. Különleges jelentőséggel bír a továbbküldési arány teljesítménybe számítása, hiszen a háziorvost abban kell érdekeltté tenni, hogy valóban csak indokolt esetben küldözgesse betegét a szakrendelésre. Minden olyan szolgáltatást, amire felkészültsége lehetőséget ad, maga adjon meg páciensének. Ezért elengedhetetlenül fontos a leendő háziorvosok szakmai továbbképzése, és nem utolsósorban a háziorvosi rendelők megfelelő felszerelése. Mennyit kap a rendelő és a kórház? A finanszírozás e területe valószínűleg nem érdekli annyira az olvasót, hogy mélységeiben elmerüljünk, már csak azért sem tehetjük, mert a fekvőbeteg intézetek finaszírozásának mikéntjét illetően még sok a kérdőjel. Pusztán csak annyit: a szakrendelők bevétele a szolgáltatások, a vizsgálatok számától, szakmai színvonalától és költségétől függ. A kórházak, fekvőbeteg intézmények kiadásainak fedezése normatív finanszírozás alapján történik majd. Szabad orvost választani ... de tegyük hozzá rögtön, hogy csak háziorvost lehet. A háziorvosát bizonyos időre egy évre - minden polgár maga választhatja. Ha elégedett munkájával, akkor egy esztendő elteltével a szerződést megerősítheti, ha csalódott, nem azt kapta, amit remélt, akkor viszont szerződést bonthat, és új háziorvost kereshet. A kórház, a szakrendelő kiválasztásában azonban már a beteg nem kap szabad kezet. A háziorvosa dönti el, hogy betegét melyik kórházba, illetve járóbeteg szakrendelésre irányítja. A beteg a kórházban csak abban az esetben választhatja meg maga orvosát, ha a kötelező betegbiztosítás mellett kiegészítő biztosítással is rendelkezik. Az életveszélyes, sürgős eseteket valamennyi orvos - függetlenül attól, hogy az alapellátásban vagy fekvőbeteg intézetben dolgozik feltétel nélkül köteles ellátni. Táppénz A hazai biztosítási szolgáltatások közül a táppénz európai mércével mérve magasnak tűnik, azaz jobban terheli a biztosítót, mint az európai országok többségében. A táppénz korlátozására kínálkozó lehetőség közül az egyik, hogy legalább a betegség első harminc napjára járó ellátást a munkáltató fizesse, s a betegbiztosító csak a 31. naptól fedezze a táppénzt. A másik korlátozó lehetőség: a háziorvos a hozzá jelentkezők számától függően, napra meghatározott táppénzrevételi lehetőséget kapjon. Kötelező biztosítás Sokan attól rettegnek, hogy az új biztosítási rendszerben - amikor is a reformkoncepció tervei szerint különválik a nyugdíj és a betegbiztosítás - a keresőképtelenek vagy az alacsony jövedelműek nem tudnak majd biztosítási járulékot fizetni, következésképpen nem gyógyítja meg őket senki. Nos, mindenekelőtt tisztázandó, hogy az állítólag jövő év januárjától bevezetendő rendszer újdonságából a polgárok jószerével semmit nem vesznek majd észre. Munkáltatójuk továbbra is fizeti utánuk 43 plusz 10 százalékos járulékdíjat. Minden úgy történik tehát, ahogyan eddig. A különbség csak annyi, hogy a járulékfizetésért cserébe kapnak egy egészségügyi könyvet, amellyel ahhoz a háziorvoshoz fordulnak, akihez akarnak. A betegbiztosítási járulék fizetése valamennyi aktív kereső, illetve önálló jövedelemmel rendelkező számára kötelező, csakúgy, mint eddig a tb-járulékfizetés. A nyugdíjasok és a munkanélküliek biztosítási díját a nyugdíj-, illetve munkanélküli-alapból fedezik. Az önálló jövedelemmel nem rendelkező házastárs, illetve a gyerekek hozzátartozói jogon lesznek biztosítottak. A szociális támogatásból élők kötelező biztosításáról a költségvetés gondoskodik. Tehát valamennyi magyar állampolgár biztosított lesz, s mindenki részesül az alapvető egészségügyi szolgáltatásokban. A kötelező betegbiztosítás jogán az ország valamennyi állampolgára szabadon választhatja meg háziorvosát, illetve az orvos által javasolt járóbeteg-szakrendelést és kórházat igénybe veheti. Emellett a betegbiztosító - egységes elvek szerint - támogatást ad a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök megvásárlásához, táppénzt folyósít, terhességi, gyermekágyi segélyt fizet, fedezi a korhatár előtti rokkantsági nyugellátást, balesetbiztosítást. Mindazok, akik az alapvető egészségügyi szolgáltatásoknál többet, jobbat, netán különlegeset óhajtanak, köthetnek kiegészítő biztosítást.