Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. OKT. 21. Szigeti Szemtanú... ...a címe a tiszaszigeti SZDSZ-alapszervezet ötven példányban megjelenő lapjának. Szerkesztője Ferenczi Béla, civilben egy kft. termelésvezetőjc, egyébként tagja a község képviselő-testületének is. „A falu vezetésének kontrollja és az állampolgárok informálása - ez a lap fő célja" - mondja. Eddig szinte minden hónapban megjelent a Szemtanú: a helyi beszámolókon kívül olyan országos lapokból vett cikkekkel és karikatúrákkal, amelyeket a helybeliek nemigen olvasnak. A választások idején használt kemény hang mostanra szolidra változott: igazából nem is nevezném pártlapnak - dehát kevés helye is van a nagypolitikának egy község mindennapjaiban. Helye van viszont annak, hogy az emberek tudjanak arról, mi minden történik a képviselő-testületi üléseken, ezért azok jegyzőkönyvét mindig közli az újság, amelyet fénymásolással sokszorosítanak, mégpedig - érdekes módon - a Narancs-klub, tehát a Fidesz gépén, csupán tiszta papírért cserébe. Az újság ára 30 forint, ebből a papírra futja, s a megrendelőknek házhoz is viszik a Szemtanút. Ám a jövő bizonytalan: Ferenczi úr, aki oroszlánrészt vállal a lapcsinálásból, késő estig tartó munkaideje mellett - ahogy ő mondta - nem sokáig fogja bírni a szerkesztéssel járó feladatokat. / Átalakul a főtér A Szent Antal téren, amelyen az alsó képünkön látható első világháborús emlékmű is van, áll ez a bárom pavilon, illetve a még épülő másik kettő. A rossz emlékű ötvenes évek egyik szimbóluma, a terménybegyűjtő terpeszkedett valamikor ezen a helyen: láttam a képét, igen ronda volt, nem kár érte. Négyzetméterenként 60 forintot fizetnek évente a terület bérleti jogáért az önkormányzatnak a vállalkozók, akik saját pénzükön húzták föl a pavilonokat. Az elsőben ajándékot és virágot kaphatunk, a középsőben fagylaltot, süteményt meg italokat kínálnak, míg a harmadikban női-férfi fodrászatot találunk. Panaszra nincs ok: van forgalom, sőt, további terv is - a fodrászkisasszony szakmája kellékeit szeretné majd árusítani, a vendéglátós hölgy pedig videófilmkölcsönző nyitásán gondolkodik. A főtér fentebb említett rendezési terve keretében kezdtek hozzá idén a községháza tatarozásához, jövőre talán a művelődési házra kerül majd a sor. A pavilonsor mögött már kész a piactér, mellette pedig az Áfész 17 millióért nemrég rendbehozott vendéglője, a Sziget, amely kulturált étteremmel, háromszáz adagos konyhával várja szeptember óta a mintegy 80 előfizetőt és a betérő éhes-szomjas vendéget. Tiszasziget - múlt és jelen Ószentiván a lelőhelye annak a négyezer éves zsugorított csontváznak, amely a szegedi Móra Ferenc Múzeum egyik tárlójában található, egyből a bejáratnál. Ez a név egy ma is létező község, Tiszasziget régi neve, melyet valamikor az ötvenes évek elején-közepén változtattak a maira. (Elképzelhető egyébként, hogy régen csakugyan így hívták a települést, amikor a még szabályozás előtti, összevissza kanyargó, szeszélyes Tisza gyakran elöntötte a roppant méretű árteret, s az emberek magasabb pontot, szigetet kereshettek, ahol nem fenyegeti őket a nagy víz.) Meg kell még említenünk a múltból, hogy Mária Terézia dohánytermesztőket telepített a mai - közigazgatásilag egyébként Tiszaszigethez tartozó - Térvárra, valamint azt, hogy itt volt valamikor a Zenta-Szeged vasútvonal, amely még Trianon után is sokáig működött, sőt, a falu akkor kapott önálló megállót. (A síneket később felszedték.) Ma Vedresházának hívják ezt a helyet, annak emlékére, hogy egykor a község Tisza-menti részén Vedres István hozott létre virágzó dohány-, szőlő- és gyümölcskultúrát, melyet aztán egy nagy árvíz mosott el. S most Tiszasziget jelenéről: de ehhez megint csak egy kicsit a múltba kell néznünk, ha nem is túl messzire: 1977-ben vonták össze Tiszasziget és a szomszéd falu, Újszentiván tanácstestületét. Ez volt az ún. közös községi tanácsok korszaka: hogy ezeknek a mesterséges összeboronálásoknak mennyi értelme volt, sejthető abból, hogy most, amikor lehetőség nyílott rá, a legtöbb ilyen „társult" község pánikszerűen menekül egymástól. Ez történt itt is: vannak maradandó emlékei az együttélésnek, mint például a két község határán magasodó hidroglóbusz, a gázvezeték vagy a félig kész határátkelőhely és belvízelvezető árokhálózat, illetve a bővített helyi iskola. Hogy mi maradt meg a lelkekben, az megint egy másik kérdés: „mindenesetre lehet, hogy abból a bizonyos >>a másik rétje mindig zöldebb<< hozzáállásból is fakad, ám szinte egyöntetű a vélemény: a tavaly szeptemberi helyhatósági választás Tiszaszigetet kiszabadította egy kényszerű házasságból - bár a válás után egyelőre még nem teljesen tiszta a tulajdoni helyzet az anyagiak és az eszközök megosztása terén" - hallom Ábrahám János polgármestertől. És most néhány, a polgármesteri hivatalban kapott adat. Tiszasziget állandó lakosainak száma 1575 fő: 67 óvodás, 137 általános iskolás van a faluban, melynek belterületén 516 - 80%-ban gázzal ellátott -, tanyai területén 22, az említett Térváron pedig 28 ház található. A 15 intézményi mellett 53 magán telefonvonal él: ezt a mennyiséget majd az újszegedi központ bővítése után szeretnék növelni. Vállalkozási igazolvánnyal 36 fő rendelkezik, ebből 18 fő-, 18 pedig mellékfoglalkozású; a 21 kisiparosnál ez az arány 7:14. A munkanélküliek száma 18. A községben az önkormányzati intézményeken kívül a TiszaMaros-Szög Mgtsz ágazataiban (sertés- és szarvasmarhatenyésztő telep, faiskola, növénytermesztés) és néhány magánvállalkozónál lehet munkát találni; sokan ingázni kényszerülnek. Néhány címszó az önkormányzat közeli s távolabbi terveiről: az iskolát el akarják látni audióvizuális eszközökkel, például videókkal; egy T 25-ös traktort és eszközöket is akarnak venni, ne kelljen mindig kölcsönkérni, „mert azoknak az időknek - így a polgármester amikor csak átszóltak a tsz-elnöknek, s minden volt, vége. Ez érthető, hiszen a gazdasági helyzet nem engedi meg". Újra föl akarják szerelni a hangosbemondókat, a lakosság informálása céljából. A tavasszal 13 telket mérnek ki kedvezményesen, a volt kis iskolát pedig szeretnék valamilyen üzem céljára bérbe adni. Elkezdődött a község főterének tervszerű felújítása - itt van egyébként a képünkön látható gyönyörű templomkert is. „A fő szempont: minden építkezést, beruházást verseny útján meghirdetni, s a legkedvezőbb ajánlatot elfogadni" - ez Ábrahám János zárógondolata. Termelés, érdekvédelem, értékesítés / Értelem-szövetkezet - Alapvetően az érdekvédelemre és az értékesítésre koncentráltunk, amikor a nyáron 25 taggal megalakultunk - hangzik a válasz. Pártsemlegesek vagyunk, s nemcsak innen, hanem például Újszentivánról is van tagunk. Havonta egyszer jövünk össze, előadásokat szervezünk: a legelső éppen a kárpótlásról szólt. Szerencsés helyzet, hogy képviselőtársam, Karancsi Sándor a földhivatal munkatársa, és így eléggé tisztában van a dolgokkal. A Németh-kormány rendelete értelmében az igénylőknek ideiglenes helyen ki lehetett mérni a földet - ennek a véglegesítése most jött el, problémákkal persze: nem ott adják ki a földeket, ahol az volt, illetve ahol azt visszakérik. A szomorú az, hogy amikor '59ben a téeszesítés folyt, azoknak, akik nem léptek be a téeszbe, akkor is a falu határának legmesszebb lévő részén jelölték ki a parcellákat, és most is ezeket a földeket ajánlották föl. Ekkor jöttek ide a gazdakörhöz, mivel én a képviselőtestület mezőgazdasági bizottságának vezetője is vagyok - mi pedig megbeszélést szerveztünk a termelőszövetkezettel. Végül a téesz engedett, és ha nem is azokat a területeket kínálta föl, amiket az emberek szerettek volna, de legalább lehet választani. A másik súlyos gond a sertéstenyésztés: annek az ágazatnak itt hagyománya van, de a szalámigyár az idén nem vette át az állatokat - s valljuk meg, nekik is volt benne igazságuk. Szintén gazdaköri kezdeményezésre az önkormányzat anyagi támogatásával vettünk egy törzskönyvezett svéd lapály kant 12 ezer forintért. Nyilvánvalóan javítani fogja az állományt, s ez már jövőre éreztetni fogja a hatását. - Említette az értékesítést is... - Van egy szakemberünk, aki a hús- és vágóállat-értékesítést intézi: ő próbál elsősorban a szalámigyárral üzletet kötni, mivel ez régi partner s közel is van, de ha találunk jobb lehetőséget, akkor... - Nyugati exportra gondol? - Majd meglátjuk, hogy megy. s ha annyira fellendül, az is elképzelhető. Sokat várunk a határ megnyitásától is: egyszer csak lesz béke Jugoszláviában, s akkor majd - Nem, mivel most már sok gazdának vannak saját gépei, amikkel tud ilyen munkát vállalni. A probléma a nehézgépeknél van, mondjuk egy betakarító kombájn esetében. Mintaértékű lehet azonban az ez évi cukorrépa-betakarítás, amikor a téesz maximálisan ellátta az említett szolgáltató szerepét. Szeretnénk felvásárlótelepet is nyitni: úgy néz ki, hogy az eddigi Volán-irodát megkapjuk az önkormányzattól. Ez jó, központi helyen található, alkalmas lenne e célra. Sőt, mivel ott számítógép is van, elképzelhető, hogy be tudunk kapcsolódni a kiépítendő országos információs hálózatba is: így könnyebben tudnánk mozogni. - Milyen a kapcsolatuk a gazdakörök országos szövetségének központjával? - Igen jó. A szövetség elnöke. Kozma Huba, de nemcsak ő, hanem Zacsek Gyula is, mindketten az MDF-ből, sokat segít. A nyáron a szövetségben arról is szó volt, hogy próbálják az MDF-piacok mintájára megnyitni a gazdaköri piacokat is, ahol csak gazdaköri igazolvánnyal lehetne árulni. Próbálják kiiktatni a közbülső, árdrágító lépcsőket. Emellett mindig küldenek informáló anyagokat, prospektusokat olcsóbb gépvásárlási lehetőségekről. - Fontos szerepe lehet a körnek a szakmai továbbképzésben is. - Igen, ezzel is foglalkozni szeretnénk - bár az az igazság, hogy akik eddig a földdel foglalkoztak, nem felejtették el a tennivalókat. - Igen, de talán az új technológiák ismerete szükséges... - Ez igaz, éppen ezért szeretnénk majd ezen a területen is továbblépni. Lassan elmúlt az idő, úgyhogy elébemegyünk a szekérnek: a falu másik végén találkozunk vele. Akkor készült az itt látható kép is s ahogy Kiss Antal szeretettel áll lovai mellett, arra gondolok, igen, így kellene az állatokhoz közelíteni: ilyen barátsággal és emberséggel. Az OLDALT ÍRTA: POZSIK LÁSZLÓ Csapatnyi puli hangos csaholása fogad bennünket, amikor Kiss Antal 42 éves magángazdálkodó, a helybeli gazdakör elnöke házának kapuján belépünk: vendéglátónk régi kutyatenyésztő és nemzetközi küllembíráló. „Eredeti szakmámat tekintve mechanikai műszerész vagyok, mert amikor továbbtanulásra került a sor, azt mondták, úgysincs remény a mezőgazdaságban" - mondja. Tipikus magyar gazdasors - hosszú kacskaringó után ért csak oda, ahol már a kezdet kezdetétol zajlania kellett volna. Tovább megyünk a hátsó udvarban: a nagy istállóban négy holsten-fríz fejőstehén, a kicsiben három borjú. Miközben beszélgetünk, a gazda néha kinéz az ajtón, a patkócsattogás hangját ügyeli, mikor tűnik föl öccse a két mezőhegyesi félvérrel meg a szekérre rakott kukoricával. Aztán a gazdakörre fordul a szó: mi lehet a helye egy ilyen szerveződésnek a gazdasági rendszerváltás idején? arrafelé is tudunk kereskedni. Mi az egész Tisza-Maros-szögben gondolkodunk: a környéken nincs gazdakör. Arra gondoltunk, hogy felvásároljuk négy-öt faluból a sertéseket. Ez az akció most indult. - Lehet-e, hogy valamikor a gazdakörből egy igazi, valós érdekeken és önkéntességen alapuló szövetkezet válik? - Hát igen, a későbbiekben ez is lehetséges. De visszatérve a konkrétumokra: van itt a környéken vagy negyven kanca, ám nincs állami mén, csak zugcsődörök vannak. Itt is lépni szeretnénk: a talaj errefelé erősen kötött, belvizes, nehéz feketeföld, a jó ló sok kisgazdaságban használhatóbbnak tűnik, mint a gépek, nem süllyed el, mozgékonyabb stb. - Igen, a gépek... Mi lesz a téesz gépparkjával? - Úgy gondolom, hogy a téesznck szolgáltató funkciót kellene ellátnia: bérmunkára gondolok például... - ...de nem félő-e, hogy mivel monopolhelyzetben lesznek, magas árat szabnak majd? FOTÓ: SCHMIDT ANDREA