Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

'„ Amerikában lehet élni! Jól vagy rosszul. Boldo•• gan vagy boldogtalanul. Kizárólag az ott élő dönti el mit akar, koldulni vagy olyan polgárként létezni, akinek mindene megvan. Mit is jelent ez? Minden rémhír ellenére, jó lesz az elején kijelentenem: Amerikában csak az lesz munkanélküli huzamosabb ideig, aki nem akar dolgozni. Mert munka van, csak meg kell találni és ez nem is olyan ördöngös dolog. Ha pedig az embernek van állása, akkor hamarosan lesz lakása, háza - mely minden kényelmet kielégítően, könnyedén felszerelhető, berendezhető -, kocsija, s amit akar. Persze a bérek - amiket egy-egy krachtól tartva egy-két hetente fizetnek - is ingadoznak, havi ezer dollártói a csillagos égig. Vegyünk egy átlagos családot, ahol a szülők dolgoznak és keresnek négyezer dollárt. A havi rezsijük, beszámítva az éves iskolaadót - amit mindenki fizet, akár van iskolaköteles gyereke, akár nincs -, a házadót, a villanyés fűtésszámlákat, a benzint, az étkezésre fordított pénzt, nem viszi el a két fizetés felét. így aztán könnyedén kalkulálhat az amerikai, hogy mi mindent vegyen még. Általában a drágább dolgokat, például a gépkocsit, a motorcsónakot mind-mind hitelre vásárolják meg. Egy banki jövedelemigazolás, s viheti a legdrágább kocsit is. Könnyű nekik, hiszen a legnagyobb kamat mindössze 8 százalék, s ha éppen nem limuzinra, hanem csak egy japán gépre fáj az ember foga, ami jóval olcsóbb, már 5 százalékos havi kamatra megkapja. Amerikában, aki akar, élhet! j Az amerikai rendőr 2 jellemzői: kisportolt, erejMfel iétől duzzadó, azaz tiszteletet parancsoló, előzékeny, szívélyes, segítőkész, de ha kell, nem riad vissza egy-két pofontól sem. Ez utóbbit szerencsére nem tapasztaltam, de elhiszem az ott élő embereknek. Arról viszont meggyőződhettem, hogy azonnal a helyszínen vannak. Történt ugyanis, hogy az autóút kellős közepén egyszerűen leállt a kölcsönkapott kocsim, mint később kiderült az egyik henger kilyukadt. Mit tegyen ilyenkor az ember „a nagy Amerikában"? Várjon! Belátása szerinti feltűnőséggel, hiszen ki tudja segíteni szeretnének rajta vagy éppen ki akarják rabolni. A passzív várakozást választottam, gondolván, mégis jobb a békesség. Aztán nem telt bele öt perc, rendőrautó suhant el kocsim mellett, villogtatás segélykérően, s lón „csoda" kisvártatva két rendőtkocsi állt meg mellettem. Honnan kerültek elő? Mindenesetre a legjobbkor, s mindjárt kértem a kétméteres néger tisztet, hogy jendór bácsi, ha lehetne, húzasson már el, hiszen csak 12 kilométerre vagyok a céltól." Fontolgatta, mosolygott, majd adott 25 centet, hogy telefonáljak segítségért a közeli fülkéből, majd elment. Én pedig CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 17. RIPORT 5 séhez. Tévedés ne essék, nem kanyarodtunk Olaszország, illetve Anglia felé. A titok nyitja, hogy szinte minden európai nagy város neve is megtalálható Amerikában Budapest sem kivétel, csakhogy itt egy néhány ezres kis falut jelez... Az autópálya, mely magánkézben van, és letérni róla csak fizetés eüencbcn lehet (a 600 kilométeres szakasz használatáért 10 dollárt kell fizetni) gyönyörű, dimbes-dombos tájat szel ketté, ahol feltűnően sok az elhagyott, lepusztult farmergazdaság. Józsi bácsiék magyarázzák, hogy az USA, az északiak számára szinte megtiltotta a mezőgazdasági termelést, esetleg egy-két makacs állattenyésztő maradhatott csak fenn. Az intézkedésnek egyszerű az oka, azt akarták, hogy a déli államok, Florida, California, Arizona gazdaságai kerekedjenek felül, melyek éghajlati viszonyaiknál fogva évente kétszer termelik a gyümölcsöt, zöldséget. Ezzel aztán elérték, hogy az USA minden államában állandóan, ugyanazon az áron - ottani viszonylatban fillérekért - kaphatóak a mezőgazdasági termékek a Szeged Nagyáruház méretű városszéli zöldségesekben. Ezáltal még az is - itthoni divatos szóval élve reform módon táplálkozik, aki nem akar... Egyáltalán nem fárasztó út után érkeztünk meg a látványosságot és a bizniszt ötvöző Niagarához, aminek egyik fele Amerikához, a másik pedig Kanadához tartozik. S ahogy mondják, a legnagyobb hasznot nem is az amerikaiak húzzák. Bár ez talán akkor jobban érthető, ha megjegyzem, hogy a Menyasszony Fátyla (328 méter széles, 51 méter magas) és a Patkó (1 kilométer széles, 48 méter magas) a másik oldalról jobban megfigyelhető, ahonnan esténként bíbor, kék és fehér színű fényszórókkal világítják meg a zuhatagokat. Az ottani információs tábla szerint 5 milliárd égő gyertyának megfelelő fény esik a Niagarára. A vízesést azonban nemcsak a partról lehet megtekinteni, hanem kishajókkal egészen a zuhatag tövéből is, sót a merészebbek a mögötte lévő barlangokból is szemügyre vehetik. Vannak azonban olyanok is, akik kipróbálják magát a zuhatagot. A próbálkozások anyagaiból egész gyűjteményt állítottak össze, bár a babona szerint, hiába jár sikerrel az ugrás, a Niagara bosszúja utoléri a kísérletezőt. Ha más nem, az ember elcsúszik egy banánhéjon, vérmérgezést kap és ebbe hal bele. A végzet például így érte utol azt az artistát is, aki eredményes ugrást hajtott végre a vízesésbe. A rémtörténetek ellenére a tavalyi adatok szerint 50 millióan keresték fel a Niagarát. A nászutasok első útja viszont mindenképpen ide vezet... New York, New York Cs. Gát László útijegyzetei Ha először jár az ember New Yorkban, nem lehet nem izgatott. Olyan érzése van, mintha idegen bolygóra érkezett volna. Természetesen egyszerre szeretne látni mindent, amit egyszerűen minden orvosi beavatkozás nélkül,.gyógyíthat", csak fél kell kapaszkodnia a gyorslifttel a 102 emeletes (381 m) Empire State Building felső teraszára, s megtekintheti a világ „szörnyetegét", a függőleges várost. Ott terpeszkedik, gyanúsan behódolva, megtévesztően a látogató gólyalábai előtt, aki a szédületes (amit nemcsak a magasság okoz) panorámától először visszahőköl, megnyugszik, s még kíváncsibb lesz arra a világra, mely mítoszként kering az agytekervényekben. Leleplezni azonban rendkívül nehéz, ugyanis minden igaz, amit New York-ról állítanak: csillogás, szörnyűség, fény, sötétség, aggodalom, jókedv, megélhetés, borzalom, pokol, gyönyör... Szóval ezt a várost, ezt a külön világot látni kell ahhoz, hogy bárki is valamiféle véleményt tudjon nyilvánítani, hiszen a legjobb útleírások, filmek, fotóalbumok töredékében sem tudják érzékeltetni azt, ami az Atlanti-óceán partján, a Hudson folyó torkolatánál, az északi szélesség 40. és a nyugati hosszúság 74. fokánál, ezen a több, mint 800 négyzetkilométernyi területen - ahol 8 millió ember él - kialakult. New York az New York, semmi mással össze nem hasonlítható. vártam, vártam. De azalatt a negyedóra alatt, amíg meg nem érkezett a „sárga angyal" kétszer is elsuhant mellettünk a rendőr bácsi kocsija. * New York központjában, Manhattaniben a turistát pillanatok alatt kiszúiják, ezért jobb az óvatosság a nagy forgatagban. A Fifthy Avenue-n sétálva - amely olyan utca, ahol azért ad ki sok ember pénzt olyan dolgokért, amire nincs is szükségük, csakhogy elkápráztassanak olyanokat, akiket nem szeretnek - szinte szemem láttára ütöttek le egy hölgyet, aki pillanatok alatt összeesett, s elöntötte arcát a vér. Szokásos tömeg, majd egy percen belül öt rendőrautó. Mit tudtak csinálni? Jó szóval tették be a mentőbe a hölgyet, azonban fél óráig a Fifthy Avenue-n megnyugodhattak az emberek, hiszen minden sarkon rendőr állt... [ Zi j Mi lesz veled iabdarűgóI 3 I világbajnokság? Egyre I I többen teszik fel a kérdést azok, akik Amerikában behatóbban foglalkoznak a sporttal. Tudniillik 1994-ben az USA ad otthont a labdarúgó-vb-nek és nem túlzok, ha azt írom, hogy bizony a sportágak népszerűségi listáján igencsak a rangsor végén kullog a foci. Éppen ezért a vállalkozók nem ugrálnak a kínálkozó lehetőségek után, sőt úgy hírlik, hogy a műfüves stadionok tulajdonosai is vonakodnak, ugyanis a pályák talaját nem akaiják átalakítani... Mi lesz ebből? Erre aztán senki nem mer jósolni, inkább mélyen hallgat mindenki. A szakemberek szerint egyszerűen képtelenség - az az igazság nem is nagyon akarja senki - az emberek fejéből kiverni a baseballt, illetve az amerikai focit, ami nem igen hasonlít az európai névrokonához. Nem is csoda, hiszen a televíziós csatornák, illetve az újságok először mindig erről számolnak be és, ha még jut hely, akkor jöhet a többi is. Közel egy hónapos amerikai tudósítói munkám alatt, azonban egyetlen egyszer sem sikerült kifognom, olyan híreket, melyben a fociról lett volna szó. Nem hiszem, hogy pechem volt! Mindenesetre a gyerekeket - úgy tűnik ők a legfogékonyabbak az újra - azért megütötte valamicskét a vb szele. A hétvégenként ugyanis többször találkoztam diákfocimeccsekkel. Megfigyeltem, milyen körülmények között is zajlottak a mérkőzések. Egymás mellett - ott hirtelen - kijelöltek több pályát, az oldalvonal mellett beöltöztek a fiúk és a bírók, s kezdődhetett a meccs. Ugyan szurkoló is akadt, élvezték is a dologot, csak hogy mindig az a csapat játszott fölényben, mely északnak hajtott. Erre ugyanis jócskán lejtett a pályaHát ekkora népszerűségnek örven Amerikában a foci! Általában az amerikaiak szeretnek kirándulni, ahogy ott mondják csavarogni. A nagyvárosokban élők, így a New York-iak is szinten minden hétvégén kocsiba vágják magukat és elindulnak a zöldbe. De mint jeleztem, a vidékiek is kiszállnak családi fészkükből. Ismerőseim, akik New Yorktól 130 kilométerre laknak, érdekesnek ígérkező kirándulásra invitáltak az egyik szombat- vasárnap. A cél a Niagara Falls volt, Dovertói mintegy 650 kilométerre. Dobozos kólák, szódavizek, rántott húsok, aprótészták a csomagtartóba, s irány a Niagara. Róma, Manchaster, Liverpool, Firenze, Siracusa, Fiume érintésével nem egészen öt óra az út a világ második legnagyobb vizesé-