Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

SZERDA, 1991. OKT. 2. VISSZHANG 7 Javított technika - javuló tartalom(?)! Minden jobbra törekvés megbecsülést és tiszteletet érdemel. Örömmel és őszinte elismeréssel figyelem hónapok óta azt a küzdelmet, amelyet „a legfiatalabb szerkesztőség" folytat „a vidék legidősebb napilapja" formai és tartalmi megújításáért. A harc első állomása a tipográfia változtatása volt, amely szerencsés módon győzelemmel végződött. Az új tipográfiához csatlakozó újszerű rovatrendszer már sokat sejtetett, de a változatlan és ily módon minősíthetetlen papír és nyomdatechnika együttes visszahúzó ereje képes volt kioltani a reményeket. A város címeréért folytatott heves kézitusa átmeneti vereséggel végződött ugyan, de kompenzálta ezt az új nyomdagépek megérkezése. A próbának szánt első mellékletek viszonylag nagy anaemiás (vérszegény) foltjai nemcsak a főszerkesztő, az olvasó- és tervezőszerkesztő adrenalinszintjét tartotta tartósan magasan, de némi szorongást ébresztett az olvasóban is, hogy az új technológia magyar kézben elfogadható szintet produkál-e. A szellemképes sorok a rosszul beállított tv-antennák időszakát idézték. S lám megtörtént a csoda! „Megjavultak" a gépek (végre beállították azokat!), jutott elég fekete festék nemcsak a „rossz hírekre", hanem a kedvezőekre is. Megjelent a címer és technikai színvonalát tekintve európai újság került a kezünkbe. A fejlődés lépcsőzetes volt, összmértéke azonban tiszteletreméltó. A harc, reméljük, nem ér véget. Az alkalmazott szövegszerkesztő program optimális használata további rejtett tartalékok aktiválását engedi meg. Ezek közül csak a , justified" utasítással egyenesre igazított jobb oldali szövegvégződés elválasztási hibáinak kiküszöbölésére indítható, biztos sikerrel kecsegtető küzdelmet említem. A fotósok figyelmét jó lenne felhívni arra, hogy az új nyomda jóvoltából nemcsak képaláírás olvasható, hanem a kép témája is látható, így az eddigi „négerek az alagútban" helyzet lényegesen megváltozott. Az olvasó alkalmat kap arra, hogy a kép színvonaláról is véleményt alkothasson. A megváltozott forma és struktúra mellett óhatatlanul előtérbe kerül a tartalmi megújulás. Jóleső érzés elismerni, hogy e téren is van már nem lebecsülhető előrelépés. A javulás lehetőségei azonban szinte beláthatatlanok. Első hullámban szabad talán azt ajánlani, hogy a cikkekben, riportokban fontos lenne az objektív és minden szempontból adekvát információközlést, mint alapkövetelményt, kielégíteni. Remélhetőleg nem messze az idő, amikor a riport alanya azt olvashatja a vele készített riportban, amit ő mondott, kifejezni kívánt és nem azt, amit a túlterhelt, az idő szorításában fuldokló riporter az adott témáról képes volt, vagy meg akart jegyezni. Az elmúlt fél év jelentős eredményeit szemlélve, őszintén reméljük, hogy a „legfiatalabb szerkesztőség" tovább halad előre és a lapot tartalmilag is európaivá teszi. Csernay László / Uj olvasói szokások Juhari László üllési iskolaigazgató önmagát a lap régi barátai közé sorolja. Ezáltal igazán „ kívülálló " véleményt - mint mondja - nem adhat, szakmai mércét pedig természetszerűen nem állít: - A folyvást újdonságokkal szolgáló és küllemében is egészségesen változó Délmagyarországról, mint rendszeres olvasónak van véleményem. Bár szakmai összehasonlítást tenni nem tudok. talán valamit mond azért, hogy a DM mellett a napilapok közül a Népszabadságot, illetve még a Magyar Nemzetet olvasom rendszeresen. A bővült terjedelmű Délmagyar szerintem arra készteti az embert, hogy módosítsa az olvasási szokásait, s elölről kezdje az újságot. Igen szerencsés módon, tiszta tipográfiával ós végre élvezhető fotókkal küllemre is tetszetős a lap. Jó megoldás, hogy sommázottan ad külpolitikát, mert a községekben sem szívesen költenek a szűkös időkben több napilapra. A tájékozódás szempontjából, a helyi eseményekben meghatározó újság olvasmányos, szerkezete követhető. Esetleg előny lehetne, ha az illusztrációk, fotók időnként még nagyobb teret kapnának. Azok vonzzák a figyelmet, s pihentetőek is egyúttal. Eufória Oskar Kokoschka írja egy helyütt: „Lábként pöröltem az Úrral, s azt követeltem tőle, hogy bocsásson rám e zilált világban egy fénysugarat..." Én is Jóbként lázadozom immár negyven esztendeje, mióta első írásom megjelent a Délmagyarországban. Képtelen voltam megérteni: miért jelennek meg riportjaim, novelláim hiányos, vagy jobb esetben - elmaszatolt sorokkal; s az esetleges iiiuszfrácíók miért megfejthetetlen pacák, amorf ködgomolyagok... Pár nap óta - mintegy varázsütésre - minden megváltozott. Tisztán, kecsesen rajzolódnak ki a Délmagyar betűi, s a Somogyiné, Gyenes Kálmán, Nagy Laci meg a többi fotós nem kapkod már a fejéhez, hogy jaj, mivé lett gondosan, s művészien elkészített képsoruk. Vége az „absztrakt" foltsorozatoknak, az élvezhetetlen (bárminő zsurnalisztikái bravúrral megírt!) glosszáknak, tudósításoknak, belső vezércikkeknek, kis színeseknek... Örvendve örvendezik velem együtt az egész ház, az utcánk népe, a Délmagyar hűséges olvasói. - Ez igen! Anatómiailag minden a helyén! Tisztán érzékelhető, melyik a focista aranylába, s melyik a kobakja! - szól át az utca túloldaláról mosolyogva főorvos barátom. S mintha a tartalom is nívósabb lenne. A korszerű technika a minőséget, a fogalmazást is megemeli - úgy érzi az ember az újság olvastán. Nagyon-nagyon ideje volt már ennek a változásnak! Hiszen Szegednél apróbb településeknek is korszerű nyomdatechnikával készülő napilapja volt - évek óta! Aligha baltázok félre, amikor azt jósolom: az olvasótábor is megnő kisvártatva. S ha a levitézlett érákban le nem járatták volna a vastapsos ünneplést - bizony mondom, vastapsra biztatnám a nyájas Olvasótábort... Ha valami - hát ez az élvezhető, esztétikus, tartalmas napilap megérdemelné az ütemes tetszésnyilvánítást - ebben a zilált kartácsvilágban. Dér Endre AxOlmapartvú KÍSÉRŐLEVÉL lcu<if (t SÜRGŐS Kftec —»-«-» « » « i Marom unt Dr. Péter Láatt SZEGED, Sncrb u. 60. 6771 T: (62)55 TO Akik veszik a lapot... Megújult a Délmagyarország, változott a tartalom, a külcsín, nagyobb lett a terjedelem. Napi 16 oldalon korszerűbb ofszetnyomás teszi lehetővé az eddigi elavult technika miatt bizony sokszor „vonalkódolt" sorok tiszta olvasatát, s végre láthatóakká váltak a képek is. Az újságos pavilonoknál az olvasókat kérdeztük, mi a véleményük a „formajavulásról"? Farkas Lászlóné áruösszeállító: - Valamivel jobb lett az újság. Szerintem még mindig túl sok benne a hirdetés és kevés az olvasnivaló. Bár most javult a helyzet. Az új nyomás szép, olvasható, mondhatnám jól kivitelezett újságot hozott. A politikát tartom a legjobbnak, rövid, tömör és lényegre törő. Mészáros János munkanélküli: - Az olvashatóság valamit javult, de például az elnyújtott sorokat nagyon zavaró olvasni. Gondolom, a számítógépes program hiányossága az, hogy az elválasztás nem a magyar nyelv szabályainak megfelelő. Nekem, az olvasónak fontos, hogy minden betűt tisztán el tudjak olvasni. Tetszik, hogy az utóbbi időben már bátrabban mernek nyúlni a kényesebb témákhoz is. Nemesszegi László zenész: - A legjobb újság. Áttekinthetőbb, szebb, lényegesen jobb, mint volt. A béltartalommal is maximálisan elégedett vagyok. Főként a politika érdekel, a különböző riportok és a sport az, amit szívesen olvasok. Az egyéni hangvételű történeteket szeretem. Talán helyi kérdésekkel egy kicsit többet kellene foglalkozni. Tuula Koponen finn újságírónő, jelenleg a JATE-n tanul: - Nem jó az újság. Sok a helyi hír, de kevés a hírmagyarázat. Én mint külföldi, keveset tudok meg arról, mi történik az országban. Az újság kicsit ódivatú. Én Észak-Finnországban egy ötvenezres kisvárosban élek. Ott az újság mindennap megjelenik, nagyobb, mint ez és a képek színesek. Harmath István nyugdíjas: - Minket, szegedieket elsősorban a szegedi történések érdekelnek, és az újság eleget foglalkozik a torony alatti ügyekkel. Ez jó. A sportrészt sokszor nehezen találom, mert ide-oda vándorol. En már 20 éve olvasom a Délmagyart, és úgy látom, ez a fiatal Dlusztus, meg a szerkesztői, újságírói ügyesen csinálják a lapot. Frakció = szavazógép? PÁL TAMÁS PÉTER Akkor érvényesülhet a parlamenti képviselő, ha mögötte pártfrakció van - mondta Király Zoltán független képv iselő lapunknak adott, tegnap megjelent interjújában. A honatyákról szóló összeállításunkban többször szóba került a képviselők és a pártok kapcsolata. A parlamenti pártfrakció funkciójáról Löffler Tibornak, a JATE politológusának véleményét közöljük. A magyar politikai rendszer sokat vitatott elemei a pártok parlamenti frakciói. A frakciók tevékenységét, s ezen keresztül létjogosultságát leginkább azért kérdőjelezik meg, mert a párt- és frakciófegyelem béklyóként nehezedhet a választókat képviselő és legjobb meggyőződése szerint politizáló honatyákra. A frakciójuknak hátat fordító vagy lázongó képviselők rendszerint lelkiismeretükre és meggyőződésükre hivatkoznak, amivel annak rendje, s módja szerint ki is vívják a közvélemény nagy részének szimpátiáját. A pártok ilyenkor szinte automatikusan hányják a rebellisek, kiváltképp a pártlistán mandátumhoz jutottak szemére a párt iránti hűséget és kötelezettséget. A frakciókkal szembeni ellenérzéseket növeli, ha a kormányzó pártok frakciói egyfajta „szavazógépként", az ellenzéki érveket félresöpörve, juttatják érvényre kormányuk indítványait. Minden jogos kritika ellenére azonban a frakcióknak megvan a maguk meghatározott, ám kevésbé ismert funkciója. Á modern parlamenti demokráciákban a törvényhozó hatalom (Parlament) ki alakítása az állampolgárok szavazataiért versengő pártok harcára alapozódik. A képviselők ezért nem csak választóik elvárásait és saját meggyőződésüket, hanem pártjuk politikáját is követik. Természetes jelenség, hogy a képviselők, mint egyének, különböző csoportokba tömörülnek a Parlamenten belül. A csoportképződés motívuma többnyire, és értelemszerűen, a párttagság vagy valamelyik párttal való szövetség, azaz iránti rokonszenv. A parlamenti csoportosulások sajátos Válfaja a frakció. A frakciók létrejöttében nem csak a párthoz való kötődés játszik közre, hanem magának a Parlamentnek a működési logikája. A plenáris ülések hatékonysága és tehermentesítése végett a munka (főleg a törvényelőkészítésnek és a végrehajtó hatalom ellenőrzésének) nagy része a kis létszámú bizottságokban, illetve al- és szakbizottságokban zajlik. A bizottságok kialakításának alapelve általában, hogy a bizottságok tagjait a parlamenti csoportok delegálják, de a delegálás jogát egy minimális létszám elérésétől teszik függővé. A frakció tulajdonképpen olyan parlamenti csoportosulás, amely eléri ezt a parlamentenként v&tozó létszámot és - ebből kifolyólag meghatározott jogosultságokkal rendelkezik. Ilyen jog lehet még - a már említett bizottságokon kívül - a Parlament más szerveiben való részvétel, de sok helyen a vitákra szánt időből és az állam anyagi támogatásából is csak a frakcióba szerveződés útján lehet részesedni. Ilyen feltételek közepette egy kis párt, amely szerény választási sikerrel büszkélkedhet, rendelkezhet ugyan képviselőcsoporttal a Parlamentben, de anélkül, hogy az elnyerné a frakció jogosultságokkal járó státuszát. A képviselőket tehát a Parlament működésének logikája frakciók szervezésére vagy frakcióba lépésre ösztönzi, s ehhez képest másodlagos, ámbár természetes, hogy a frakciók kialakításakor a képviselők pártpolitikai szempontokat követelnek. A frakciók jelentős mértékben megkönnyíthetik a képviselők tevékenységét a jogi-technikai munkák elvégzése során, a szakértői vélemények beszerzése és értékelése terén, illetve általában a politikai álláspont kialakításakor. Külön cikket érdemelne a frakció-fegyelem kérdése, de itt most egy fontos szempontra hívnám fel a figyelmet. Parlamentáris demokráciákban a kormány a Parlamentnek felelős, az ellenőrzi tevékenységét, ezért a normális kormányzati működés elengedhetetlen feltétele, hogy a kormány politikai támasszal, többséggel rendelkezzen a Parlamentben. Frakciók, vagy frakciófegyelem hiánya esetében a Parlamenten belüli erőviszonyok pillanatokon belül, radikálisan megváltozhatnak egy-egy vitatott kérdés során. Az ad hoc politikai szövetségek és erőátcsoportosítások rövid úton megbuktathatják a kormányt, ráadásul hamisan tükrözhetik a választásokon kialakult eredményeket és erőviszonyokat. Ez viszont már magának a Parlament intézményének legitimációs válságát okozhatja az állampolgárok bizalmának megrendülése miatt. A honatya dolga: „Tégy jót és beszélj róla" A Magyar Demokrata Fórum két egyéni választókerületi országgyűlési képviselőjét, Bratinka Józsefet és Raffay Ernőt Szegeden Teszáry Gábor irodavezetői minőségben képviseli. - Olyan képviselőkről van szó, akik a törvényhozói munka mellett komoly pozíciókat töltenek be. Ezért nem mindegy, hogyan tudják ellátni a polgárok és Szeged érdekképviseletét. Lehetetlen helyzetnek tartom, hogy míg máshol minimális bérleti díj fejében az önkormányzatok biztosítanak fax-szal is felszerelt irodákat, addig Szegeden a polgárok a lakásomra írhatnak, telefonálhatnak, ha kapcsolatba szeremének lépni képviselőikkel. - Kik és milyen ügyben fordulhatnak, fordulnak önökhöz? - Természetesen bárki, aki ennek szükségét érzi - pártállástól függetlenül. A polgárok élnek is ezzel a lehetőséggel. A legkülönfélébb, sokszor önkormányzati hatáskörbe tartozó javaslatokkal, kérésekkel, panaszokkal keresnek fel: például a távhőszolgáltatás vagy az egyéni vízórák problémájával, a kárpótlással vagy a családi pótlékkal kapcsolatos ügyekben. Néha úgy érzem, a polgárok végső mentsvárként tekintenek az országgyűlési képviselőkre. Sokszor az a feladatom, hogy közvetítsek az állampolgárok és a helyhatóság között. Éppen ezért nem tartom a legjobb megoldásnak a képviselői fogadóórák rendszerét. A személyes találkozásokra természetesen szükség van, de a lakossági felvetéseket először az önkormányzati képviselőknek kellene látniuk és hallaniuk, mert a parlamenti szenátorok feladata az, hogy keretet igyekezzenek teremteni a helyi politikusoknak a lakosság problémáinak kezelésére. - Tapasztalatai szerint mennyire elégedettek a választók a két képviselővel? - Bratinka Józsefről napról napra jobb a vélemény, többek között azért, mert ő nagyon sokat tesz a polgárokkal való szorosabb kapcsolatért. Raffay Ernőt kezdetben a kormányzati munka annyira lekötötte, hogy nem maradt elég ideje és energiája a helyi kapcsolatainak ápolására. Az utóbbi időben az ő esetében is javult a helyzet, de a választók még néha kifejezik elégedetlenségüket. - Gondolom, a képviselői iroda vezetése nem csupán a lakossági kapcsolatok ápolásából áll. - Elsődleges feladatom a választópolgárok és a képviselők közötti közvetítés, levelezés, telefon- és sajtókapcsolat - fogadóórák és fórumok segítségével. Ezen kívül sajtófigyelést végzek, és konzultálunk arról, mikor, milyen ügyekben lépjenek a képviselők a nyilvánosság elé. Egyes parlamenti törvényjavaslatok előtt szakemberek véleményét kérjük. A két parlamenti választás közötti időszak nézetem szerint négy év csendes kampány. A képviselői munka lényege egy mondatban összefoglalható: tégy jót és beszélj róla. K. G.