Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

SZERDA, 1991. OKT. 16. Labdarúgás minden mennyiségben SPORT 9 Ott van mindjárt a holland portugál összecsapás (6. csoport. Rotterdam, 20 óra), ahol is a németalföldi legénység soraiban helyet kap az AC Milán mindhárom „tulipános" vendégmunkása. A csapatkapitány Ruttd Gullit és a legjobb európai futballistának dukáló aranylabdát már ugyancsak kiérdemelt Marco van Basten szereplése magától értetődő (bár utóbbi lábfájással bajlódik), annál meglepőbb viszont Frank Rijkaard beválogatása. A szakvezető Rinus Michels döntésén persze senki sern csodálkozik, hiszen a középpályás tudása kétségbevonhatatlan. Csakhogy Rijkaard voit az, aki a tavalyi világbajnokság után kijelentette, hogy soha többé nem játszik a holland válogatottban. A soha ebben az esetben alig több, mint egy évet jelent, ha Rijkaard Rotterdamban pályára lép. Nem ő lesz egyébként az egyetlen „veterán": Michels kapitány visszahívta keretébe a 34 esztendős hátvédet, Adri van Tiggelent, de ott van a névsorban az Európa-bajnokságot nyert csapatból a hírhedten erőszakos csatárok között számon tartott Wirn Kieft, és a Spanyolországban idegenlégióskodó középpályás, Ronald Koeman is. A vendéglátók egyébként bíznak a győzelemben (Portóban 1-0-ra kikaptak a hollandok), és kell is nekik legalább az egyik pont. ha ott akarnak lenni a jövő évi svédországi Eb-döntőben. Csakhogy ugyanez a célja a portugál válogatottnak is. A vendégek edzője, Carlos Queiroz ki is mondta, hogy nyerni mennek Hollandiába! A bátor terv végrehajtásához sérülés miatt nem áll rendelkezésre az igencsak hálóérzékeny Rui Aguas, ott lesz viszont a csapatban a nem kevésbé gólveszélyes Paulo Futre és Rui Barros. Érdekesség, hogy miközben Michels az „öregekre" épít. a portugáloknál az ifjúsági A futball-labda lesz a főszereplő szerdán szerte Európában. Nem kevesebb, mint kilencEurópa-bajnoki selejtező mérkőzést rendeznek ezen a napon, és csak a magyar, azaz a 3. csoportban pihen a játékszer. A találkozódömpingből is kiemelkedik néhány, részben a nagy tél, részben pedig amiatt, mert régen látott hírességek fellépése is várható a nemzeti együttesekben. világbajnokságot nyert csapat két tizennyolc éves tagja, Luis Figo és Emilio Peixe is behívót kapott a nagyválogatottba. Némi túlzással a harmincon túliak társaságának minősíthető Anglia válogatottja, amely hazai pályán (London. 20 óra) papíron könnyű 90 perc elé néz. hiszen a törökök nemzeti csapata lesz az ellenfél. A dél-európai ország legjobbjai már csak azért sem érkezhettek nyugodtan a brit fővárosba, mert legutóbbi vizitjük számukra gyászosan zárult: 8-0-ás megsemmisítő vereséggel voltak kénytelenek elhagyni a Wembley stadiont négy esztendővel ezelőtt. Amellett a szigetországiak az egymás elleni Eb-selejtező első felvonásában, májusban Izmirben is nyerni tudtak. igaz, csak 1-0-ra. Kész csoda volna viszont, ha a törökök most is megúsznák ugyanennyivel. Graham Taylor szövetségi kapitány nem kevesebb, mint öt harminc éven felüli labdarúgónak szavazott bizalmat, köztük a sokadik virágzását élő Bryan Robsonnak. A 34 esztendős csapatkapitány már sokszor bizonyította, hogy mindig lehet rá számítani, különösen, ha olyan társakkal futballozhat együtt. mint Peter Beardsley, Chris Waddle vagy éppen Gary Lineker. Nürnbergben (20.15) telt ház várja az 5. csoport döntő jelentőségű csatájának résztvevőit, a német és a walesi válogatottat. A világbajnok házigazdáknak csakis a győzelem ad esélyt az elsőség, s így az 1992-es Eb-döntős szereplés kiharcolására. A német szövetség (DFB) annyiból már nyugodt lehet, hogy a házipénztár - a jegyeladásokból. a tévéközvetítésből származó bevételek révén - 3.7 millió márkával gazdagodik. Kérdés viszont, hogy sikerül-e legyűrni a szívós szigetországiakat, akik az első mérkőzést 1-0-ra „hozták". Az optimisták mindenesetre inkább arra emlékeznek, hogy Németország két éve, ha nagy nehézségek árán is, de 2-1-re nyert Wales ellen, és ez a siker az egyik legfontosabb állomás volt a tavalyi világbajnoki címhez vezető úton. Az 1. csoportban Csehszlovákia afféle kötelező győzelemre készül Albánia ellen, még úgy is, hogy a kiváló csatár. Tomas Skuhravy aki nemrég épült fel térdsérüléséből - kimaradt a keretből. További két „alapember", Jan Kocian és Ivo Knoflicek pedig azért hiányzik, mert német klubjuk, a St. Pauli nem engedte el őket az olomouci mérkőzésre (15 óra). A szerdai selejtezők teljes műsora: Csehszlovákia-Albánia (1. csoport). Olomouc. 15 óra. Bulgária-San Marino (2. csoport), Szófia. 17 óra. Feröer-szigetek-Jugoszlávia (4. csoport). Landskrona. 19.30 óra. Észak-Írország-Ausztria (4. csoport). Belfast, 19.30 óra. Németország-Wales (5. csoport), Nürnberg, 20.15 óra. HollandiaPortugália (6. csoport), Rotterdam. 20 óra. Lengyelország-Írország (7. csoport), Poznan, 17 óra. Anglia-Törökország (7. csoport). London, 20 óra. Megint jön a Zvezda! MAJOROS TIBOR Ki tudja, mivé növi ki magát a történelem. Örülhetünk a zvezdások ismételt szereplésének. Legalábbis a foci szerelmesei. Bajnokcsapatot láthatunk. A tavalyi győztest. Igaz, a múlt ritkán egyezik a jelennel, de a belgrádi legénység mégsem okozhat csalódást. Gyorsak, kemények, elegánsak. Hiányoznak ugyan a sikerkovács nagy nevek, de a Zvezda akkor is Zvezda. Olyan, mintha a mi csapatunk lenne, hiszen, a gyötrelmes magyar kupaszereplések miatt, sok éve már csak a szomszéd legénység helytállásának örvendhetünk, a megállíthatatlan tévéjelek miatt. Amióta a belgrádi adó fogható a környékünkön a Zvezda kicsit a miénk. S nemcsak most a csúcson, hanem talán már a kupaküzdelmek európaivá válása óta. Azóta, hogy a mostani nagyapák - például Taszics, Mitics, Kosztics - fürge ifjoncként kergették a bőrt a zöld gyepen. Az igazi drukkernek a Zvezda tipikus szerb csapat és piros-fehérben játszik, mint a mi honvédgárdánk általában. (Ettől függetlenül belügyi csapatnak tudjuk a szomszédos bajnokot és a magyar dózsásokkal kellene egy kalap alá hozni őket.) Node a fociban épp az a szép -főleg egy béközépbéli ifjoncnak -, hogy a háttér egyáltalán nem lehet érdekes, csupán a látszat, a játék. A semleges szurkolónak szintén. Úgyhogy bármilyen támogatókkal rendelkezik most a Zvezda, legtöbben - még az érett fejjel szurkolók is - a játéka miatt szeretjük a csapatot. Volt és van valami abban a fanatizmusban, odaadásban, ami jellemzi a belgrádiakat. Ha győzni akartak, legtöbbször sikerült nekik, ha az ellenfél hasonló képességű játékosokkal rendelkezett. Lehet, hogy a fanatizmus, a szerb hozzáállás. A mindent egy lapra föltenni szemlélet. De ez csak mostanában rajzolódik ki ilyen élesen. Az öregebb drukkerek inkább olyasmire emlékezhettek, hogy Mitics félfordulattal kapura ejtett, vagy Dzsajics a szögletzászlónál kétszer küldte kenyérért a jobb-bekket: Sesztics bepúposodva ugyan, de benyomta a továbbjutást jelentő csákót a Reálnak...Nem gondolhattunk az erőre, a nemzeti hovatartozásra. A szurkolói kömiyedség megnyilvánulásaira. Nyilván, most se tesszük... Most, amikor jön a szerb könnyű hadtest. A mámorgőzzel hajtott Szurkolóhad. A pirosfehér zászló alatt vonuló drukkergárda. Ha törnek, ha nem: barátaink lesznek s fergeteges énekkórusuk, bizony remegésre készteti a ciprusi legénységet. Aminek természetes és sportbéli következménye általában az szokott lenni, hogy az. ellenfél fiai vesztesként hagyják el a zöld csatateret. A mámorába feledkezett szurkoló pedig énekel, tombol, füstöl, petárdázik, őrjöng, A kívülállók legnagyobb megrökönyödésére. S ijedtségére... Mert,hát, miért is ne tennénk?! Aki nem jár focimeccre, onnét szörnyűbbnél szömyebb híreket hall. A meccs egyenlővé válik a botránnyal, a balhéval, az indulatok szabadjára eresztésével. Elegendő csak a lioni tájainkon történtekre gondolnunk. Mondjuk a Fradi kemény magos rombolóira, újmódi nyelvőreire. Elegendő lenne csupán a tévébe hallatszó „kórusművekből" idéznünk, de a papír még nem viseli el, amit a mikrofon már kénytelen. Másfél óra alatt szépen követhető volt a bekiabálások választékossága. A magyar trágárságok gyűjteménye szépen gazdagodhatott a tetű, a sperma, a változékony nemi élet csapatbéli kifejezéseivel. Hála Istennek, a szerbek zengő kórusából csupán az összhang hallható a magyar fülnek. Emiatt a szomszédbéli szavalókérusok csak a maguk szóraköztatására s nem az ellenfél bosszantására tüzesednek fel. Mi a pályabeli látványért szeretjük a Zvezddt! Meg a jó focijáért... Remélhetjük is, teljes odaadással, hogy a jövő szerda múltával is elmondhatjuk: játékosai jöttek, győztek... Szurkolói szintúgy, s békében el is mentek, hogy ismét visszatérhessenek a sport igazi győzteseként. Az újszegedi ligeti pályákon Teniszverseny amatőröknek A JATE SC újszegedi ligeti pályáin október !9—20-án (szombaton és vasárnap) amatőr férfi teniszezőknek csapatversenyt rendeznek. A csapatokat csoportokba sorsolják, ahol körmérkőzést játszanak, mégpedig két egyénit és egy párost, erősorrendet adni kell, s maximum 4 fő nevezhető. Jelentkezni szombaton reggel 9 óráig lehet a helyszínen, nevezési díj csapatonként 200 forint. „Radnóti hétfők" A 4. forduló eredményei: Fülöp vendégló-Agroker 3-1, Alfa-Radnóti 8-5. Gabona-UB 40 Kisbojtár 7-5. Bokafogó Első Beton-Tantus/ Finis 5-1, Erirra-Fa-Villa 4-3. Ezzel érdemes lenne elindulni egy roncsderbin... ... ezt viszont már nem szabad túlhajszolni. Amit a (magyar) roncsderbiről tudni illik Egy autó egy versenyre szól - de csak Amerikában.., Amikor először láttam őket valamelyik nyugati televíziós csatorna sportblokkjában, azt hittem, hogy ezek az emberek „tervüket" nyíltan vállaló öngyilkosjelöltek. Azt még úgy,ahogy megértettem, hogy a „cél érdekében" belecsücsülnek egy (kívülről) nem éppen bizalomgerjesztő járgányba, és eszeveszett tempóban száguldoznak körbe-körbe, ám azt már kevésbé „díjaztam", amikor tudatosan végrehajtott ütközések sorozatát is bemutatták. Pedig a roncsderbinek - ma már tudom - éppen ez a lényege! Egy ideje - talán olvasóink is észrevették - a „Mindenfelől" névre keresztelt (jobbára rövidebb híreket tartalmazó) összeállítáunkba rendszeresen „bekéredzkednek" a magyar roncsderbikről szóló minitudósítások. Ezt mi sem indokolja jobban, mint az, hogy e különös sportág szegedi művelői egyre szebb eredményeket érnek el a hazai versenyeken. Az egyik legismertebb magyar „roncsderbissel", a 28 esztendős Farkas Gáborral a napokban beszélgettünk a szerkesztőségben. - Dorozsmán élek. de a Kunfehértói SE színeiben állok rajthoz a versenyeken - mondta a „civilben" autószereléssel és fuvarozással is foglalkozó fiatalember. - Bármilyen hihetetlen, lassan már öt esztendeje csinálom ezt az eleddig alig-alig népszerűsített sportágat... - Úgs érti, a sajtótól jóval nagyobb figyelmet érdemi ek? - Igen. Császár Jánosnak, Bálint Tibornak, jómagamnak és a többi roncsderbisnek is sokat stgíthetne az újság által biztosított popularitás. A legtöbb embernek szerifitem csak sejtései vannak erről a sportról... - Eggyel több érv, hogy beszéljen róla egy kicsit. - Először is: nem számít, ha csúnya az autó, csak a motorja legyen tökéletes. Az ütközés engedélyezett a 600-1200 méteres körpályán, de a „kiszemelt" négykerekű bal oldalát nem szabad támadni. Az USA-ban egyébként pontozzák az ütközéseket, és egyáltalán nem esnek kétségbe, ha ezek következtében valamelyik jármű használhatatlanná válik. Ott egy autó egy versenyre szól... - Nálunk ennek a fényűzésnek alighanem pénzügyi korlátai vannak. - Sajnos ez a helyzet. Természetesen elfogult vagyok egy kicsit, de úgy érzem, az autósportok közül a nézők számára a roncsderbi a legszórakoztatóbb. Benne van minden, ami szép: az ember és a gép összmunkája, a mozgás, a gyorsaság, a terep, és ami nagyon fontos - igazán olcsó mulatság! - Akkor miért nem rendeznek gyakrabban versenyeket? - A vállalkozók még nem fedezték fel a roncsderbiben rejlő lehetőségeket. Tázláron. Baján, Kecelen 2-3000 néző is kíváncsi ránk, és érzésem szerint (ha valaki biztosítana megfelelő nagyságú területet) a szegedieket is megmozgatná egy-egy ilyen esemény. Állítom, hogy 150 ezer forintból össze lehct(ne) hozni egy versenyt, vagyis a rendezőknek simán megtérülne a befektetés. Az nem létezik, hogy egy ilyen látványos show-ra csak a nézők a vevők... Itt tartottunk a társalgásban, amikor Farkas Gábor kísérője is megszólalt. - A versenybírók létszámán semmi sem múlhat jegyezte meg Kois János, - hiszen három évvel ezelőtt a megyei szövetség tanfolyamát sokan elvégeztük. Egy idő óta viszont valahogy abbamaradtak az „összejövetelcink", csak ritkán találkozunk egymással. Jó lenne újra a pálya mellet is hasznosítani magunkat, mondjuk egy izgalmas roncsderbin... RÉTHI J. ATTILA