Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-16 / 243. szám
ALAPÍTVA: 1910-BEN Szeged névjegykártyája Nemcsak ez az, ami nincs, de mindenkit, aki tárgyalásokba bocsátkozik a város, vagy a régió fejlesztéséről, ez a hiány akadályoz legelőször - fejtették ki többen a Tudományos és Felsőoktatási Bizottság tegnapi ülésén, a városházán. Miféle névjegykártyáról van szó? Többnyelvű kiadványról, amely adatokat tartalmaz a város és a régió gazdaságáról, tudományos életéről, kultúrájáról; amelyet magukkal vihetnek az egyre többször külföldön tárgyaló gazdasági emberek, tudósok, önkormányzati képviselők, átadhatják partnereiknek, s akik ebből gyorsan tájékozódhatnának akár befektetési, akár egyéb kapcsolatteremtési lehetőségekről. Egy informatív „névjegykártya" ugyanilyen hasznos lenne itthon, hiszen nemcsak a szintén sűrűn idelátogató külföldiek igényelnék, de a belföldi együttműködéseket is jól szolgálná. Mindez pedig azért került szóba, mert egyebek mellett az önkormányzat és a régió innovációs lehetőségeiről tájékozódtak a bizottság tagjai, s e célból fölkérték Horváth Lajost, a Dél-alföldi Gazdasági Kamara ügyvezető igazgatóját, ismertesse tapasztalatait. A közgyűlés tudniilik a bizottság feladatai közé sorolta egy tudományos park szervezését, a város és a régió közreműködésével, gazdaságfejlesztési céllal. Mint emlékezetes, tudományos, vagy innovációs park működtetésére volt törekvés Szegeden, minisztériumi kezdeményezésre, a JATE irányításával. Ez az 1987-es próbálkozás azonban nem sikerült, a park megszűnt. Most minden érdekelt egyetért abban, hogy szükség lenne „valamire", akár innovációs parknak nevezzük, akár másként; egy regionális szervezetre, amely segítene legelőször megállapítani a fejlesztési irányokat, aztán összehangolni a gyakorlati teendőket. Horváth Lajos elmondta például, hogy pillanatnyilag 150 megyei vegyes vállalat létezéséről van tudomásuk, de ez minden, amit róluk elmondhat. Még a fejlesztési elképzeléseiket is üzleti titokként kezelik, nem szólva anyagi mutatóikról, amelyeket jó, ha az APEH ismer...A Kamara kérdőíveken próbált érdeklődni a helyi gazdálkodó szervezetek fejlesztési elképzeléseiről, hiszen a külföldi, vagy a belföldi befektetők arra kíváncsiak, milyen konkrét projektek léteznek. Elképesztően határozatlan válaszok is érkeztek, amelyek legföljebb a tőke elriasztására alkalmasak. Ismét szóba kerültek azok a fejlesztési területek, amelyek a város adottságait veszik alapul. így például: Szegedet kereskedővárossá kell fejleszteni (földrajzi fekvés); a kongresszusi turizmust, az idegenforgalmat, azon belül is a gyógy-idegenforgalmat érdemes fejleszteni, mert ez érdekli a külföldi tőkét; lehetne a város pénzügyi központ is. Az ipari kis- és középüzemeknek, ahogy ez ma látszik, a következő ágazatokban lehetne jövőjük; paramedicinák. vitaminok gyártása, gyógyés fűszernövények termesztése és feldolgozása, biotermékek előállítása és egyéb, speciálisan helyi élelmiszeripari termelés, gyógyászati eszközök gyártása, speciális, illetve kéziszerszámok, autó- és gyógykozmetikai termékek előállítása. Számos ipari termelési ágban kihasználatlanok a lehetőségek: a helyi tudományos kapacitást nem sikerül bevonni a termelési folyamatokba. Ennek nem egyszerűen az anyagi szűkösség az oka, hanem az információhiány, az a szomorú tény, hogy a potenciális partnerek nem tudnak egymásról. SULYOK ERZSÉBET FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Milosevic és Tudjman Moszkvában 2 Ulica Balkan 91 2 Jönnek az amerikai mosodások? 3 Vége a balekságnak! ....4 Interjú Kővári Árpáddal Olvasószolgálat... A magyar roncsderbiről Veress Miklós tárcája mms»mmgmmmmmmxmm Nyúlja Tizenötmilliónyian halnak éhen évente a Földön - másfél magyarországnvi ember. Döbbenetes, mormogjuk magunk elé, ha olykor megrázó képsorokat mutat a harmadik világban felnövő, vagy éhenpusztutó nemzedékről a televízió. Döbbenetes, ismétli magában az ember, miután jól belakmározott a zsebkendőnyi panelkonyhában az esti szalonnálvil, töpörtyűbői, vagy krumplipaprikásból. Nehéz elkerülni a közhelyeket, ha az életet jelentő élelemről van szó. Legalább olyan nehéz, mint megérteni telegyomorral az éhezők kínjait. Az ember legfeljebb elefánt lehet, elefánt a porcelánboltban. Nem is kell pedig kontinensnyit száguldania fantázináknak ilyenkor az élelmezés világnapján, elég lesétálni olykor a sarki henteshez, beállni a sorba és figyelni. Lesni a munkában megfáradt idős arcokat, anyáinkat, amint sorba állnak egy kis zsíros nyúljáért: paprikáshoz, leveshez, daráithúsnak valóhoz. A nyugdíjból kérem, jó ha zsírra telik! Gyilkos dolog az éhség, de legalább annyira gyilkol a helytelen táplálkozás. Nem hiszem, hogy egyetlen kézlegyintéssel el lehetne intézni: ja kérem, a magyarok ilyenek, a vérükben van, hogy szeretnek jó nagyokat enni! Főleg nyúlját... Ne tessék kérem ezen ironizálni, hallom magamban, mi sem vagyunk bolondok. Mindenki tudja, hogy zsír helyett egészségesebb az olaj, nehéz étel helyett a habkönnyű franciasaláta, C-vitamin tablettánál finomabb a primőr uborka. Cinizmus helyett rávalót tessék inkább adni! Okos orvosok sem győzik mondani, táplálkozzunk egészségesebben! A szívinfarktus, a keringési problémák pusztítanak idehaza, ha nem is olyan látványosan, mint Afrikában az éhínség, de alattomosan. Meg is fogadhatnánk a tanácsukat, hiszen az üzletekben ma már roskadoznak a polcok mindenféle müzlitől, egészséges pelyhektől, koleszterinszegény ételektől. Csak a zsebünk nem olyan dagadó, hogy a többség mindezt megengedhetné magának. Marad a nyúlja, meg az esti tévézés: évente egyszer döbbenet, teli gyomorral. RAFAI GÁBOR HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT A háztájiban, részes művelésben, saját területen gazdálkodó családok jórésze mégis bajban van, ugyanis a termésátlag legtöbb helyen alaposan meghaladja a papíron lekötöttet. A fölös mennyiségre egyelőre nem vevő a nagyvállalat. Elmúltak azok az idők, amikor az árumentés érdekében a feldolgozónak kötelező volt átvenni a teljes mennyiséget, melynek egyrészét szárított féltermékként őrizgette a következő szezonig. A mostani hitelkamatok mellett az efféle előre vásárlás egyenlő a tönkremenéssel. A bel- és külpaci keresletet fedezik a szerződött tételek, így az előjelek nem túl biztatóak a paprikában „fürdők" számára. A szegedi Új Elet Tsz-ben bérmunkában szárítják a paprikát. Nagy Ferenc üzemvezetőtől megtudtam, hogy ők 800 vagonnyi tétel feldolgozására kaptak megbízást. A saját telephelyükön 350 vagon bepirosodott csövet vettek át, melyből 200 vagont tárolnak ömlesztve és zsákolva az udvar betonozott placcán. Egyelőre betelt a hely, így a szárítás üteme határozza meg a fogadókészségüket. Az apátfalvi, nagyfai és dorozsmai átvevőhelyen további 300 vagonnyi tétel vár sorára. A helyesen tárolt tételek még a minimális mértékű fagyot elviselik, de nem árt igyekezni, mert a csapadékos időjárás, és az öntözés miatt magas a csövek víztartalma, s emiatt romlásra hajlamosabbak. A Gorzsai Állami Gazdaság saját szárítójába eddig 550 vagon paprikát fogadott a környékbeli gazdaságokkkal és egyéni termelőkkel szerződött ezerből. A saját dolgozóik 440 vagonja csak novemberben kerülhet sorra. E mennyiség egészen januárig leköti a szárító kapacitását. Berta Gyula igazgatóhelyettes 200 vagonnyira saccolja az érdekeltségi körükben mutatkozó, tisztázatlan sorsú felesleget. A termelő számára fölöttébb bosszantó, hogy a „kezében" a termés, megdolgozott érte, s a haszon mégis elúszhat. Ráadásul a Dunántúlon is jól termett a paprika, így az eddigiektől eltérően onnan sem jönnek tömegesen a maszek felvásárlók, a „fekete" őrlők. Többek szerint nemcsak a hozamok miatt van dömping, hanem az ismeretlen nagyságrendű, szerződés nélkül beültetett területek is növelik a felhozatalt. A helyzet megoldására eddig nincs kész recept, a keserű pirula ettől függetlenül létezik. T. Sz. I Frisco a vonal végén Telefoninterjú a polgármesterrel - Az amerikai politikai rendszert tanulmányozzuk különös tekintettel a közigazgatásra a föderáció és az egyes államok szintjén. Délelőtt általában előadásokra járunk, délután állami intézményekbe látogatunk, élhetünk a konzultáció lehetőségével is. Tanulmányoztuk például az egészségügy szervezetét, az itteni AlDS-alapítvány működését. továbbá a lakásrendszert. Reggel 8-tól délután 4-ig szerveznek nekünk programot. A 28 résztvevő közül egyedül én jöttem Kelet-Európából. A többiek többnyire az egykori angol gyarmatokról vagy más angol nyelvű országokból érkeztek: Tajvanból, Szudánból, Etiópiából, DélSan Francisco a földgolyó másik felén fekszik. Kilenc óra az időeltérés, ennyivel jár mögöttünk a nyugati part nagyvárosa. Mielőtt az amerikai tanulmányúton ott-tartózkodó Lippai Pál polgármester számát kezdtem tárcsázni, végig kell gondolnod!, hol is tartanak ők. Délután négy előtt értem el a polgármestert a szállodában, akkor ott reggel nyolc volt. Afrikából. Panamából, Angliából, Észak-Írországból. - Hasznos ez a tanulmányút? - Szerintem igen. Rengeteg írásos anyagot fogok hazavinni, máris alig bírom cipelni a bőröndömet. Az amerikai közigazgatásnak más a struktúrája, dc így is sok hasznosítható tapasztalatra tettem szert. Egyébként a többi résztvevő is olyan országból érkezett, ahol nem amerikai rendszer működik. Egymás között is sokat beszélgetünk, mindenki az állami adminisztrációban dolgozik. - Ön először jár a tengeren túl. Milyen Amerika? - Alig látunk valamit a városokból, mert reggeltől késő estig szoros programot szerveznek nekünk, úgyhogy estére hulla fáradtak vagyunk. Egyik este elvittek minket színházba, egy musicalt láttunk. A vendéglátóink azonban nem a társasági programokra helyezik a hangsúlyt, igen komolyan veszik, hogy ez nekünk munka. Egyik hét végén szerettem volna meglátogatni az amerikai barátaimat, oda se tudtam elmenni, pedig már a repülőjegyemet is megvették. M. T. Paprikapánik " Szedik, átveszik, szárítják: egyszóval a paprikaszezon kellős közepén tartunk. A Mihály napi fagyveszélyen túljutva a fűszerpaprika második kötése is jórészt beérik, így nem szűnik a termelők nyomása, hogy az átvevőhelyeken mielőbb leadhassák a szerződött portékájukat. Idáig minden szép, minden jó. A Szegedi Paprika Rt. állja a szavát, a szerződött mennyiséget átveszik, sőt most a plusz-mínusz 10 százalék kilengésből a felső határt veszik figyelembe.