Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-11 / 239. szám

12 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. OKT. 11. A liga kézbe veszi a hazai kézilabdát Kővári Árpád a „háború" okairól beszél Hogyan robbant ki a szövetség és a liga közötti háború? - kérdez­tem az ismert szegcdi kézilabdás szakembert. - Tulajdonképpen tavaly decem­ber óta folyik a vita, vagy ha úgy jobban tetszik, a háború a szövet­ség szűkebb vezetése és a férfi ké­zilabdacsapatok között. Ezért is hoztuk létre azt a jogi szervezetet, amellyel úgy gondoltuk, rést tu­dunk ütni a szövetség elefántcsont­tornyán. A mai magyar modern kézilabda nem képzelhető el a régi irányítással. Kimondtuk, hogy alakuljon egy olyan szervezet, amely élő kapcsolatot tud kiala­kítani és tartani minden egyes klubbal. Ezért jött létre a liga. - Gondolom, a szövetség min­dent elkövetett, hogy megaka­dályozza befolyásuk kiteljese­dését. - A szövetség minden erejével arra törekedett, hogy bennünket lehetetlen helyzetbe hozzon. Ezt azonban azzal, hogy jogi személlyé alakult a liga, már meg tudtuk akadályozni. Az alapszabá­lyunkban rögzítettük a szervezet alapállását, célját. Például olyan Ismert, hogy a kézilabda szövetség vezérkara a sportág közelmúltban megtartott rendkívüli közgyűlésén olyan helyzetbe került, hogy az első számú vezetők nem tudtak a tények terhe alatt mást tenni, mint lemondtak. A sarokba szorító pedig nem volt más, mint az augusztusban Békéscsabán megalakult NB l-es férfi liga. Időközben létrehozták az első osztályú női csapatok hasonló szervezetét is. A férfi liga első számú elnökhelyettese Kővári Árpád, a Tisza Volán elnöke és edzője. kényes kérdésekben foglaltunk állást, mint a válogatottak össze­állításának módszere, a versenyki­írás (NB-s bajnokság és kupa), az átigazolások ügye, a játékvezetői testület és a fegyelmi bizottság működése. - Mit szólt ezekre a szövetség? - A megfogalmazottakra a szövetség vezetésétől megfelelő választ nem kaptunk. Szerencsére egyre inkább erősödött ott is a változást sürgetők hangja, s ennek tulajdonítható a szeptember 30-i rendkívüli közgyűlés összehívása, s az ottani események is. Igaz, az lett volna az ideális, ha a teljes elnökség lemond, de Madarász István főtitkár nem értette meg. hogy az olyan munkamódszerre, mint amilyennel vezette a magyar kézilabdaéletet, már nincs szükség. - Valami petíció féléről is hallottam... - Megfogalmaztunk egy 8 pontban összefoglalt elképzelést. Ezek közül csak egyetlen egyet említenék, az átigazolásra vonatko­zót. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de a többi szövetséggel ellentétben, a kézilabdások veze­tése csak januárban akatja bevezet­ni az új átigazolási szabályzatot. Amit ideiglenesen kiadtak, tele van ellentmondással és hibás tételekkel. A beadványunkra azt mondták, nyitott kapukat döngetünk, s kis idő múlva kiadtak egy körlevelet, ami­ben rögzítették az elképzelésüket. Sajnos, ez csak egy papír maradt. Mi kerestük a kontaktust, de egy­szer sem jutottunk semmire. - Szerdán újabb ligaülést tar­tottak, milyen döntés született? - Például ajánlás történt az új összetételű elnökségre. Jómagam jelelő bizottsági tag vagyok, s körü­löttünk lévő három megye kézilab­dásainak véleményét kell megtud­nom a szövetségi élettel kapcsolat­ban. Legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy minél szélesebb kör véleménye alapján döntsünk, úgy a szervezeti, mint a személyi kérdésekben. Október 20-ig az alapszabály-módosításra vonatkozó elképzeléseinket is elküldjük az ad hoc bizottságnak. Legközelebb e hónap 28-án ülésezünk, amelyre ­ezentúl egyébként mindig - NB I B-s és NB Il-es képviselőket is hí­vunk, s ezzel felvállaljuk a magyar férfi kézilabdacsapatok érdekképvi­seletét. A javaslatainkat a női ligá­val és a játékvezetői testülettel egyeztetjük. SÜLI JÓZSEF Rangadó a Horgosi úton Az SZYSE a Móraváros mumusa... Szombaton, a Móravárosi Kini­zsi Horgosi úti pályáján rangadót játszanak a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságban. A ranga­dó jelleget két dolog is alátá­masztja. Az egyik, hogy a pálya­választók azt az SZVSE-t fogad­ják, amellyel azonos pontszámmal rendelkeznek, a vasutasokat csak jobb gólkülönbségükkel előzik meg. Másodsorban, a szegedi lab­darúgó történet szerint, az elmúlt 46 évben egyszer sem nyert a Móraváros az SZVSE ellen. Mindkét klubnál megkérdeztük: hogyan készültek a városi ranga­dóra? Sallai János, a Móraváros elnöke: - Jó formában lévő két csapat összecsapásából szerintem a nézők lesznek az igazi nyerők. Szerintem, három esélyes a talál­kozó, még akkor is, ha a szívem legmélyén csapatom győzelmét várom. Tóth Lajos, a Móraváros edzője: - Két erősségünk sajnos a maródiakat erősíti: Szilágyi János, a Zákányszék, Kiss Csaba pedig a Szentes ellen sérült meg. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy pályára tudnak lépni. Nagy-nagy becs­vággyal készültünk, s a tisztes helytállás reményében futunk ki a zöld gyepre. Halász Antal, az SZVSE ügy­vezető elnöke: - Mi egy célt tűz­tünk magunk elé, s ennek megfe­lelően készül a csapat, úgy a hazai, mint az idegenbeli mérkőzéseire. Egyébként a bajnokság során ez lesz az első igazi megméretteté­sünk, ennek ellenére a győzelem­ben reménykedek. Bár Paksi bokája kifordult, s nem hiszem, hogy pályára tud lépni. Simon Szilveszter és Pikó László sem tudott teljes értékű munkát végezni, de remélem, ez nem befolyásolja szereplésüket. A mérkőzés szombaton 14 órakor kezdődik a Horgosi úti pályán. Augusztus 16-án lesz a Magyar Nagydíj FORMA-I Új elnöke van a Nemzetközi Autósport Szövetségnek (FISA): Max Mosley (51) angol ügyvéd látja el a jövőben ezt a tisztséget. A szervezet szerdai párizsi ülésén szavazás után történt meg az elnökváltás, miután a francia Jean-Marie Balestre, az eddigi „első ember" 43:29 arányban vesztesként hagyta el a tárgyalótermet. Mosley 1969 és 1978 között maga is versenyzett, a Forma-2 kategóriában indult, de komolyabb eredményt nem tudott felmutatni. Többek között az ő nevéhez fűződik a March-istálló megalapítása. Az ülés másik fontos napirendi pontja a jövő évi Forma-l-es versenynaptár összeállítása volt. A szervezet 17 helyszínt jelölt ki. Budapest ismét, tehát változatlanul szerepel a műsorban, 1992. augusztus 16-án lesz az újabb Magyar Nagydíj. Igaz, hogy a szokásoknak megfelelően csak „ideiglenes" programot állítottak össze. A Forma-I 1992. évi valószínű menetrendje: Március I.: Dél-Afrika (Kyalami). Március 22.: Mexikó (Mexikóváros). Április 5.: Brazília (Interlagos). Május 3.: Spanyolország (Barcelona). Május 17.: San Marino (Imola). Május 31.: Monaco (Monté Carlo). Június 14.: Kanada (Montreal). Július 5.: Franciaország (Magny-Cours). Július 12.: Nagy-Britannia (Silverstone). Július 26.: Németország (Hockenheim). Augusztus 16.: Magyarország (Budapest). Augusztus 30.: Belgium (Spa). Szeptember 13.: Olaszország (Mozna). Szeptember 27.: Portugália (Estoril). Október 4.: Európa Nagydíj, Spanyolország (Jerez). Október 25.: Japán (Suzuka). November 8.: Ausztrália (Adelaide). Gyetvai Antal bajnoki bronzérmes MOTORCSÓNAK Budapesten, az Erzsébeti Duna­ágban tartották meg az S-550 és az S-750 országos befejező bajnoki futamát. A Szegedi ESK-t az előbbi kategóriában ifj. Gyetvai Antal, míg a 750-eseknél az édesapa Gyetvai Antal, valamint Papp György képviselte. A két Gyetvai sajnos hadilábon állt a szerencsével a fiú rutintalansága miatt csak a 6. lett, míg az apának, motorhiba miatt - eddig még nem vált be az új Selva motor -, meg kellett elé­gedni a harmadik hellyel. Ez pedig azt jelentette, hogy az idei orszá­gos bajnoki küzdelemben sem tudott a harmadik foknál feljebb kerülni a dobogón. Papp György pedig 5. lett. Gyetvai Antal ezen a hét végén, az S-750 kem-ben az olaszországi világbajnokságon vesz részt. Lengyelországban, a Poznan melletti Rozognoban ritkán látható nagy érdeklődés - 28 ezer fizető néző - előtt nagy nemzetközi motorcsónakversenyt rendeztek. Az 0-500-ban Magyarfalvi Gyula, a Szegedi ESK versenyzője 9 nemzet 28 résztvevője között a nagyon értékes 5. helyen végzett. Kick-box vb Londonban Tóth István éremért utazik Hetedik alkalommal találkoznak ezen a hét végén nyílt világbaj­nokság keretében az ökölvívó- és rúgótudományt egyformán megkö­vetelő kick-box művelói. A londoni vb-n - a magyarok számára kedvezőtlen döntés eredménye­képpen - egy versenyző csak egy­féle szabályrendszerben indulhat ­olvasom az MTI híranyagában. Valamivel lejjebb, a magyar válogatott tagjai között pedig egy szegedi fiú, a 69 kg-ban figyelembe vett Tóth István nevére bukkanok... A Combat „D" SC kitűnősége edzőjével. Szabó Gáborral együtt a csütörtöki repülőút előtt látogatott be szerkesztőségünkbe. - Tavaly a velencei világbajnok­ságon még a 74 kilósoknál nyertem vb-ezüstöt - kezdte beszélgetésün­ket a 21 éves kick-boxos. - Idén a „verhetetlen" Hugyetz Lajos uralja ezt a súlycsoportot, így „ajánlatos­nak tűnt" a fogyasztás. A nonstop semi-contactban (vagyis a folya­Tóth Istvánnak már van egy vb-ezustje matos küzdelemben) most is dobogóesélyesnek érzem magam. - Magyarul a felkészülésed elsőrangúan sikerült. - Pista Szigetszentmiklóson megnyerte az ob-t - szólt közbe Szabó Gábor és ez valóban jó előjel a londoni viadalra. Sok múlhat azon, hogy az angolok hogyan rendezik meg a versenyt. Ha ugyanis az olaszokhoz hason­lóan többször is fölöslegesen melegíttetik be a fiúkat, az pszichésen rossz hatással lehet a micinkre (is). - Félsz valakitől? - Nem szokásom - mosolyodott el a tanítvány. - Azzal persze tisztában vagyok, hogy a házi­gazdákra és a németekre érdemes lesz vigyázni. - Őszintén remélem - vette át a szót újra az edző hogy egy esetleges bravúros szereplés ráirányítja a szponzorok figyelmét erre a külföldön is egyre népsze­rűbbé váló sportágra és a klu­bunkra. Mert ha lenne egy „bázi­sunk", belátható időn belül több szegedi kick-boxosért is szoríthat­nánk a világversenyeken. RÉTHI „Sok rejlik ebben a fiatal, nagyra hivatott csapatban!" vallják Vámos Ferenc és Jevgenyij Lapsin, a Szegedi Építők újonnan igazolt röplabdásai Jevgenyij Lapsin A nyár közepén már biztos volt, hogy válogatott röplabdással gyarapszik a Szegedi Építők SE férficsapata, közvetlenül a bajnokság kezdete előtt pedig azt is „készpénznek" lehetett venni, hogy újabb ász, egy igazi játékmester erősíti majd soraikat. A 29 éves, 198 centiméter magas, 28-szoros válogatott középjátékos, Vámos Ferenc a Kecskeméti SC-től érkezett a Tisza-parti csapathoz, míg a feladó, a 26 éves, 185 centiméter magas „Zsenya", azaz Jevgenyij Lapsin Odesszából Nyíregyházán át jött Szegedre. Egyéniségük, feladatkörük merőben más, egyvalamiben viszont nagyon is megegyezik véleményük (ezért is választották az Építőket): rendkívül tehetséges fiatalok alkotják a csapatot, amely egy-két éven belül meghatározója lesz, kell, hogy legyen a magyar bajnokságnak! FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Vámos Ferenc Csakúgy, mint a gyermekek többsége, Vámos Ferenc is focistaként kezdte - megyei ifiválogatott kapus volt -, közben a ráckevei „suliban" - termete miatt - röplabdázott is. Telt-múlt az idő, egyre jobban ment a „röpi", elérkezett a választás ideje, vagy az egyik, vagy a másik sportág, s ő úgy döntött, a röplabda mellett marad! Beregszászi Szabolcs, a KSC akkori mestere „szemet vetett rá", 1984-ben már a hírős város csapatát erősítette. Az ott töltött évek a szép emlékek sokaságát ajándékozták neki, csapatával többször nyert magyar bajnokságot és kupát, BEK­valamint KEK-mérkózéseken játszhatott. - Már korábban szerettem volna Szegeden röplab­dázni - kérem, ezt ne vegye senki „púdernek" de az akkori átigazolási szabály ezt nem tette lehetővé ­mesélte régi keletű szándéka késői megvalósulásának okát. - Három éve nem jött össze, de nem adtam fel. A nyáron lejárt a szerződésem, és kapva kaptam az alkalmon, hogy a Nyái-félc gárdában folytathassam. - Csak azt ne mond, hogy az építősök kilencedik helye, a Tisza-part, a napfény vonzott a városba... - Szíves örömest, de nem ezekért, egészen másért jöttem Szegedre. Gyors, korszerű röplabdát játszik a társaság, az edzői koncepció is végtelenül vonzó szá­momra, no meg. hogy a Csepelen kívül sehol nincs annyi saját nevelésű röplabdás, mint itt! Nem azért mondom, mert mindenki a maga lovát dicséri, de tényleg sok rejlik ebben a fiatal, nagyra hivatott közösségben, amely különösen akkor válik igazán csapattá, ha „összerázódik". Jómagam is tapasztaltam, a régi szép időkben micsoda közönség volt itt a lila iskolában, valósággal belehajszolta a győzelembe a csapatot! Jó lenne hasonlót tapasztalni ezután is... „Zsenya", aki igen jól beszéli nyelvünket, Tulában született. Egészen fiatalon, már 15 éves korában igazolt röplabdása volt az extra ligában szereplő Dinamó Taskentnek. Később tanulmányai Kijevbe szólították, ahol a Lokomotívban játszott, majd 18 évesen bevonult és 6 éven át egy első osztályú csapatban játszott. Hat évi katonáskodás után újból Kijev következett, onnan útja Odesszába, illetve Nyíregyházára vezetett. - Ismerősök révén 1989 őszén jártam először Magyarországon, próbajátékon voltam a Nyírség „fővárosában" - ugye így szoktátok mondani? ­kacsintott rám hamiskás mosollyal, miközben kezeivel is „magyarázta", hogyan került hazánkba. ­Megfeleltem, ezért egy év múlva szerződtettek egy évre. - Ha jól tudom, a nyáron több klub is megkeresett, te mégis az Építőket választodtad... - Mondjam azt, hogy beleszerettem a városba? Úgy sem hiszed el, pedig tényleg így van! Sokat utaztam az egy év alatt, sokat láttam, tapsztaltam ­nyitott szemmel járok ám! s ez volt a legvonzóbb számomra. A nyáron a Fesztivál Kupán érlelődött meg bennem végleg a gondolat - ide jövök. Tudtam, hogy itt játékmesterre van szükség, vállaltam, mert sokat, nagyon sokat látok a csapatban! Egyéves szerződést kötöttünk, s ha nem megyek külföldre, a továbbiakban csakis nálatok, Szegeden játszom! Figyeld meg, ott leszünk a legjobb hat között, sok-sok örömet szerzünk mi még a kicsi, de lelkes szurkolótáborunknak. GY. E.

Next

/
Thumbnails
Contents