Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-11 / 239. szám

ALAPÍTVA: 1910PÉNTEK, 1991. OKT. 11., 81. ÉVF. 239. SZÁM Nehezen áll össze a csapat - Jugoszlávia „kiesésére" már az év elején számítottunk, de bizakodtunk az utolsó hetekig emlékezik vissza Tóth Tamás, az Ibusz Rt. szegedi irodájának igazgatóhelyettese. - Nos, a háború kitörése óvatos becslések szerint is felére csökkentette a szegedi Ibusz külföldre utazó utasainak számát. De nemcsak a legnagyobb Csongrád megyei iroda, hanem az összes többi szegedi cég is - földrajzi helyzeténél fogva - a déli túrákra készült rá. S volt, amelyik „bukott" a lekötött szálláshelyeken. Az utaslistákról főleg a gépkocsival, egyénileg utazók húzatták ki magukat félelmükben. Tóth Tamás szerint a jugoszláviai események miatt a nyugati irányú utazási kedv jócskán erősödött. A spanyol és olasz tengerpartokon idén már nem volt ritka a magyar szó. Ez talán segít abban, hogy az Ibusz a körülményekhez képest sikeres évet zárjon. A magyar utazó idén sem keresett mást, mint a tenger, a homok, a napfény nyújtotta lustálkodási lehetőséget - ezt a véleményt erősítette meg dr. Bottyán Éva, az újonnan alakult Atlasz Utazási Iroda ügyvezetője is. Úgy tűnik, a szorító gazdasági körülmények ellenére is sikeres évet zárnak. A tengeri üdülések vezetik a listájukat, azok között is Spanyolország a numero uno. A városlátogatások, körutazások itt sem a legnépszerűbbek. „Higgye meg, az emberek nagyon kimerültek" magyarázza a tengerre vágyás okait az ügyvezető. Van cég, amely tengeri utazások nélkül is megél. Szekeresné Tanács Ilona római, párizsi, isztambuli és velencei városnézéseket ajánl a Top Travelhez betérőknek. Egyébként a Top Travel helyzetén is látszik, hogy a „Nagy Utazást" már minden család „letudta". A cég az utószezonban anatóliai körutazást szervez, melyre a kedvező ár elle•nére is nehezen áll össze a csapat. HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Déltengerre, magyar! Szezonvégi idegenforgalmi körkép FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Kocsisor a „tranzitváros" határában Furcsa helyzet alakult ki az idegenforgalomban ebben az esztendőben. Egyre bővülő kínálat várta az egyre szűkülő pénztárcájú ügyfeleket, a régi nagy irodák mellett új, mozgékony „kishalak" hada vette fel a versenyt kegyeinkért. Sajnálatos módon az idei nyárnak is vége lett, és egy következtetés máris levonható: a burjánzó utazási kínálat kezdi valódi piac formáját ölteni. Már jócskán az utószezonban járva kértünk meg néhány szegedi utazási irodát, értékeljék az elmúlt hónapokat. Tengerentúli utazásokban más irodáknál sincs hiány. Az Atlasz például Floridába röpteti az érdeklődőket, az Ibusz Venezuelába invitál - tapasztalatuk szerint a prospektusok megjelenésekor először a drágább, különlegesebb utak kelnek el. Szeged: tipikus tranzitváros A beutaztatáson, vagyis a külföldiek idejövetelén szintén keményen érződött a jugoszláviai helyzet. A Csongrád Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Szeged Tourist szerint Szegedre leginkább a tranzitforgalom jellemző. Dr. Málovics János kereskedelmi hivatalvezető-helyettes arról tájékoztatott, hogy az átlagos itttartózkodás a városban nem haladta meg a 2-3 napot. Összességében is sokkal kevesebb turista érkezett, mint tavaly, „köszönhetően" elsősorban annak, hogy a Kelet teljesen leállt. A kempingek és motelek tavalyi forgalmuknak csak töredékét bonyolították le. A szállodák töltése némileg kedvezőbb, ami az igényesebb, nyugati vendégek számának növekedését jelzi. Az összforgalom csökkenése annyi előnnyel járt, hogy több idő jutott a vendégekre. „De azért ennél többet is elbírnánk" - tette hozzá a Szeged Toürist vezető munkatársa. Két nagy eseményt bonyolított idén az iroda. Mind a horgász világbajnokság, mind a hungarológiai kongresszus telt házakat hozott a szálláshelyeken. A Magyar Élettani Társaság kongresszusát az Atlasz rendezte meg, hasonló sikerrel. A szabadtéri játékokkal kapcsolatban a szakemberek arról panaszkodtak, hogy a nézők az előadás után azonnal haza, leginkább Budapest felé vették az irányt. A Magyarországon átutazó törököktől - akik beutazó turistáknak minősülnek - egyedül az Ibusz húzott hasznot a vízumok kiadásával. Ezen kívül a törökök valószínűleg csak közlekedési bírságokra költöttek. Hasznosak vagy sem a bevásárlóutak? A nagy irodák közül - az Ibusz kivételével - minden megkérdezett taereven elzárkózik a .bevásárlóutak szervezésétől. A „bőrdzsekitúrák" szervezésére egymás után alakuló egybuszos irodák viszont nagy hasznot látnak ezekben a kétségtelenül népszerű utakban. AJegkedveltebb célponttá idén Trieszt és Tarvisio, a két közeli olasz város lépett elő. De továbbra is népszerű a bécsi és az isztambuli buszjárat. Az árakat egyre lejjebb szorítja a konkurencia, Bécsbe már 900 forintért, Triesztbe 1700-ért is el lehet jutni. Igaz viszont, hogy az utakhoz sem szállás, sem étkezés nem jár. A versenybe az Ibusz is beszállt, de Isztambulban félnapos városnézést is szervez azért a bevásárlóknak. Dr. Lénárt Béla, az Express irodavezetője szerint a magyar turisták egyre jobban polgárosodnak. Mind többen tartanak igényt félpanzióra. Programjaikat önállóan szervezik, és ehhez magas színvonalú alapellátást kívánnak. A szegedi turisták jellemzője, hogy konzervatívok utazásaik kiválasztásakor. (Az „Út az ismeretlenbe" és hasonló című túráknak Szegeden nincs esélyük.) A meglepetések helyett a dél-alföldiek inkább a kényelmet választják. ÚJVÁRI MIKLÓS Az élelmiszergazdaság privatizációjáról és tulajdonreformjáról szóló tegnapi, csütörtöki dél-alföldi tájértekezletén Raskó György a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára elismerte, vannak ennél aktuálisabb, s kevésbé központba állított kérdések is. így például a piacgazdaságra való áttérés. Ugyanis a privatizáció nem más, mint eszköz az állami szerepvállalás ésszerű szintjének kialakítására, s önmagában nem záloga a sikeres gazdálkodásnak. Az élelmiszergazdaságban, ezen belül a mezőgazdaságban már most is jelentős a szerepe a magántulajdonnak, s megérett a helyzet, hogy 1992-ben törvényi keretekbe ágyazott Agrárpiaci Rendtartás szabályozza a termelők, a feldolgozók és kereskedők közötti versenyt. Az állam intézményei beavatkozás helyett beérik a „partjelzői" szerepkörrel is. Éles küzdelmek kontúrjai körvonalazódnak, a rendtartás lényegi eleme a hatékonyság kikényszerítése. Ugyanis a garantált ár csak az átlagon felül termelőknek nem ráfizetéses. A mezőgazdaság nem tud tovább szociális foglalkoztatóként működni, az ehhez szükséges támogatási összeg forrásait nem termelik ki más ágazatok. Ezért csak játék a számokkal, ha Németország nyugati felének 23 A „partjelző"szerint Nyugodtan lehet vetni milliárd márkás szubvenciós keretét a mi 44 millió forintunkkal vetjük össze. Már jövőre élesen vetődik fel egy új szellemű térségi szociális rendszer, és a regionális településfejlesztési programok szükségessége. Az utóbbi félév átmeneti értékesítési zavarait a Szovjetunió fizetési nehézségei és a dollárelszámolásra való átállás okozta. Szűnőben a krízis, hisz a búzára, kukoricára, húsra vevők jelentkeztek. A cukor és a bor az, aminek a mai napig is bizonytalan a sorsa. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Remélhetően az államtitkár, mint „partjelző" nem állítja lesre a termelőket az itt elhangzott kijelentésével: nyugodtan lehet vetni a búzát, minden további nélkül eladható. A közönség enyhe morajlás közben, csak ennyit jegyzett meg: négyötvenért? Az export egyben a támogatások versenye is, s ha az ár és a nálunk szűken mért szubvenció együttesen sem éri el az átlagosan gazdálkodók költségszintjét, akkor e buzdításra csak az mozduljon, aki nem szenved önbizalom hiányban. Több élelmiszeripari ágazat privatizációjában jelentós a külföldi érdeklődés és részarány, mely nem ritkán a vagyon felértékelődésével jár együtt. Ez alól a húsipar, tejipar, s jelenlegi formájában a gabonaipar a kivétel. A tej- vagy a gabonaipar egyes részterületein elképzelhető, hogy bennük a termelői érdekeltség kárpótlási jegyekkel lesz megváltható. A külföldi érdeklődés mellett még az is optimizmusra adhat okot, hogy az idén az élelmiszergazdasági export elérheti a. 2,6 milliárd dollárt. Az össznépi optimizmus persze csak akkor lehetne teljes, a termelők körére is kiterjedő, ha mindebből tisztességesen meg lehetne élni. Mi lesz veled, homoki bor? TÓTH SZELES ISTVÁN MAI MELLEKLETÜNK: JÖVŐ HETI RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓMŰSOR TARTALOM A kiirtott légió 2 Érettségi - emlékezetre ....3 Futok-negyed 4 Milliós tartozás 11 Kolozsi László tárcája ....16 SZOMBATI MAGAZINUNKBÓL - A megtorlás napjai; - Dalok, csak szöveggel; - A Citroen-restaurátor; - A Hajnal-szigetek P. Howard légiója Figyelem a politikusokat. És egyre gyakrabban gondolok a Láthatatlan Légió tisztikarára. Mint igazi profikra. Ez már abból is látszott, hogy addig nem mozdultak egy tapodtat sem, amíg nem rögzítették saját fizetésüket: mennyit keres egy marsall, mennyit a tisztek vagy a legénység. (Persze, az élet és a regény között mindig van valami különbség: utóbbiban például a közembert is hagyták keresni.) Kezdetben ez igen jó politikának bizonyult . „Az útirány nem tartozik önökre, a cél az, hogy minél több pénzt keressünk", jelentették ki a tisztek, s a maguk részéről mindent megtettek, hogy ez így is legyen. Már mélyen benn jártak a Szaharában, amikor egy este beültek a tisztisátorba, mert érezték, hogy azért mégiscsak meg kell szabni valamiféle útirányt a beteljesüléshez. Együtt voltak mindnyájan: az agg marsall, a kemény tekintetű Durien százados, a lányos 3rcú Renoir főhadnagy, s a vörösszakállú Polchon hadnagy vizslatták a homokba terített mappán a végállomást. Hozzátartozik a dologhoz, hogy eközben, a ponyván kívül, zúgolódott a tömeg, éspedig egyre hangosabban: látni akarták a megpróbáltatások, a hosszú menetelés végét. Odabenn, a nagy okoskodásban valaki rábökött egy pontra: itt vagyunk most, tehát erre megyünk tovább, mutatott a berajzolt vonallal azonos irányba a Szaharában. Fellélegeztek, de a jó hangulat csak rövid ideig tartott: Polchon hadnagy egyszerűen megfordította a térképet, s a nyugat helyet cserélt kelettel; persze csak az útirányt illetően. Valaki, de ez már tényleg a ponyván kívül történt, megkockáztatta ugyan: talán egy iránytűt kellene elhelyezni ott, és máris meglenne mindennek a helye, mondhatni rendszert alkotna a világ, amelyben lépéseiket pontosan elhelyezhetnék, legyen az kerthelyiség, úri kaszinó vagy szennyvízcsatorna. No, de egy rendszert alkotó világban mindent: a dolgokat és az embereket a valódi értékükön mérik; így, ha (a ponyván belül) rá is döbbent valaki a kompasz hiányára, óvakodott attól, hogy ezt fennhangon kimondja. Ehelyett zsebüket tapogatták (talán újabb pótlékokban, adómentes költségtérítésben reménykedtek, az egyik biztosan azért volt elégedett, mert lám, már a feleségét is sikerült idehozatnia, a másik meg annak örült, hogy ez az esztendő is tizenhárom hónapig fog tartani), féltették tiszti állásukat: az ok számtalan lehet, de a cél... a cél az, hogy... ÓDOR JÓZSEF