Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

10 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 10. Bevált bonok Plusz 810 ezer forint segélyekre „Dócziné ládájából" P. S. PATAKI SÁNDOR Vendégpénz a házban Sokszor járok a Szeged környéki falvak új utcáiban. Két-három szintes házsorok között, hol szinte minden lakásban villany, vezetékes víz és gáz összkomfortjában élnek a családok. Többségük tetemes adóssággal küszködve nyögi, keserves spórolással törleszti új házának építési kölcsöneit. Vannak, kiket az infláció az emeletre, a tetőtérbe vezető lépcsőn megállított, és azon töri a fejét, miből, hogyan lehetne befejezni az építkezést. S vannak, akik befejezett, összkomfortos nagy házukban egy-két szobát (esetleg egész emeletet) nem laknak - csak van, mint egykor a paraszti házakban a tiszta szoba. Azaz szabad tér van, pénz nincs elég. Kérdezgettem az egyébként gonddal, panasszal teli házépítőket, miért nem próbálják a házbéli szabad terüket pénzzé változtatni. Többnyire úgy néztek rám, mint aki idegen nyelven beszél, s nem értik. Azután mikor „lefordítottam" nekik mondandómat - hogy tudniillik arra gondolok, lakatlan szobáikat megkísérelhetnék nyaralóknak, külföldieknek kiadni - kiderült, nem nagyon hallottak még arról, hogy erre milyen lehetőség van. A Magyar Falusi-Tanyai Vendéglátók Szövetsége a magyar falusi ember számára szinte teljesen ismeretlen. Nem tudják, hogy ez a szervezet létezik, nem tudják, hogy feladata éppen a vendéglátás bonyolítása: vidéki üdültetés, turizmus szervezése. Arról meg végképpen nincs kép, hogy ez az új magyar próbálkozás csak követése jól bevált - főleg francia és holland - példáknak. Franciaországban réges-rég színes katalógusba gyűjtik a vidéki kiadó szobákat, vendéglátó házakat, körzetenként csoportosítják és a számítógépes nyilvántartóból egy telefonnal lehet helyet foglalni. A vidéki franciák - ha tíz évre szobakiadásra kötelezik el magukat - beruházásaik 20 százalékát támogatásként, visza nem térítendő kölcsönként megkapják. A falusi kertekben sátorozást kedvelő hollandok a szervezésre létrehozták a Szabad Üdülési Alapítványt. S ők már tudják, hogy a vidéki turizmus és üdülés nem egyenlő a szobakiadással, hanem több annál: nyugodt, harmonikus környezet, s aktív kikapcsolódást, tevékenységet kínáló ajánlat, családias légkörben. Ami egyébként nálunk is megteremthető lenne jobb propagandával, szervezéssel, nagyobb vendéglátói merészséggel. Ha többen tudnának például arról, hogy a vidéki vendéglátást szervező szövetség nálunk is létezik. Ha felismernék, hogy hozzá csatlakozni, megtanulni idegeneket házukba fogadni pénzszerzési lehetőség. Segíthet kilábalni az anyagi gondokból, (már persze, ha az adóhivatal is engedi...) az, ha az egyébként kihasználatlan térbe, azaz szobába alkalmi családtagokat, fizető vendégeket fogadnak. Külföldit, hazait. Az előbbiek jönnek a magyar falusi romantikáért, az utóbbiak azért, mert tengerparti nyaralásra már nem telik, üdülőbeutaló pedig nem lesz... Érdemes elgondolkodni a francia és a holland jó példákon. Ott már bebizonyosodott, hogy aki kaput, ajtót nyitott nem járt rosszul. Valószínűleg nálunk is így lenne. A modern, többszintes, jobbára két fürdőszobás, összkomfortos falusi, kisvárosi házak alkalmasak a vendéglátásra, s arra, hogy ezzel pénz álljon hozzájuk. - Ez persze csak úgy lehetséges, ha a háztulajdonosok mostani hozzáállára - mindenelelőtt tájékozottsága és vállalkozó kedve - változik. Miért ne?! SZABÓ MAGDOLNA Mindenhol, így természetesen egy búcsúban is akadnak kivételes pillanatok. Ott, azon a helyen, jelesül a tápaiban, ez azt jelentette, hogy az ember valami szépet, különöset is talál a miirió, egy kaptafára, műanyagból meg mindenféle könnyűfémekből stb. stb. készült holmik között. Ilyen pillanat volt az is, amikor - már valahol a pavilonsor kétharmadánál - rábukkantunk fotós kollégámmal a képen látható égetett agyagedényekre. Ezeket a különös hatású, úgynevezett bőrkerámiákat egy Erdélyből, Csíkszeredából három éve áttelepült házaspár készíti. A hattagú család albérletben lakik: főállásban félj s feleség egyaránt a Maros utcai szalámigyárban dolgozik, és csak így, vásárokra meg búcsúkra - de azok közül is főleg a közeli helyekre - járnak másodállásban gyártott szép edényeikkel. Hiába, a szállítási költségek... Antal Dénesné és férje odahaza több mint harminc évig dolgoztak a férfi családi hagyományai nyomán keramikusként. „Már ahogy átjöttünk, nemsokára igyekeztünk, hogy a szakmánkban is tudjunk ugye a szabad időnkben dolgozni. Szintén hazai barátunknál, akinek már sikerült saját lakást vásárolni, van egy kis műhelyünk, és ott dolgozunk hétvégeken meg szabad időnkben" mondja. Bőrkerámiák Mikor divatba jött 15 évvel ezelőtt - tehát még Erdélyben - tértek át a fekete színű agyagedényekről a képen is látható, barna alapú, „vésett és pecsétdíszítésű" - ez utóbbi ékítést, mely például a tányérok közepén látható, különböző nyomószerszámokkal viszik föl -, leginkább bőrdíszmű benyomását keltő edényekre. Az erdélyi eredetű minták a megformálás után, de még az égetés előtt kerülnek rá az agyagra (amely egyébként Hódmezővásárhelyről származik), a festék pedig miután kiszedték a kemencéből. Több darab hurokmintás alapdíszítésű, ezt ugyancsak kézzel viszik föl a már kiégetett tárgyra. Nemrég a Kiosz-szervezetnél is voltak kiállításon, s ott 25 darabjukat díjazták: ezeket a lezsűrizett tárgyakat adómentesen csinálhatják. A sokat emlegetett „rossz gazdasági helyzet" persze az ő portékáik kelendőségére is kihat: mert bármilyen szép, ízléses és ami a legdöntőbb manapság, praktikus és nem drága holmikat árultak is, ahogy elmondták, sajnos, a forgalom elég gyenge, a tavalyihoz képest nagyon keveset adtak el. (Felvetődik persze a kérdés, hogy a pénztelenségen kívül van-e más oka is, hogy a népzene, -tánc, -dal, a népművészeti termékek meg-megújuló divatja ellenére is - sajnos - nem tud oly erővel ez a mozgalom kifejlődni, mint kívánatos lenne. Az olcsó tömegtermékek áradata, ha nem is véglegesen, de legalábbis bizonyos időre uralma alá hajtotta az embert: s ennek leginkább az idő és (kézi)munkaigényes, habár összehasonlíthatatlanul magasabb rendű, a néphagyományokon (is) alapuló tárgyalkotás látta kárát.) Persze ma már azok a bizonyos tömegtermékek sem olyan olcsók, így aztán lehet - sőt szeretnénk azt hinni: biztos - hogy a népi eszközök, tárgyak nem tűnnek el visszavonhatatlanul környezetünkből - mert ezeknek meg kell maradniuk, mert szépek, nemesek és eredetiek... Egy mondattal: olyanok, mint az itt látható égetett agyagedények. P~L Májusban született az elhatározás és június l-jétől már be is vezették Mórahalmon az új módszert; hogy a rendkívüli szociális segély megállapításával egyidejűleg ezer-ezer forintos élelmiszerutalványt kapnak a rászorulók. A segélyt odaítélő Szociális Kerekasztal döntésének már másnapján átvehetik „élelmiszerjegyüket" a polgármesteri hivatalban, s azonnal vásárolhatnak vele a helyi áfész boltjaiban. A pénzben kapott segély mellé kiutalt vásárlási bont - az elmúlt hónapok tapasztalatai szerint - szívesen fogadják: mert rögtöni segítséget jelent, s alapvető létszükségleti cikkekhez - élelemhez, tisztálkodószerekhcz - juttatja a nehéz helyzetben lévőket. Természetesen nem egyszerre kell felhasználni az utalvány ezer forintját, akár naponta lehet venni vele friss tejet, kenyeret és más élelmiszert. Nem lehet ellenben kapni érte szeszes italt, cigarettát, s persze nem lehet a bont másra átruházni. Az elmuii hónapokban nem is kísérletezett ezzel senki, nem történt semmiféle visszaélés Segélyezettek és segélyezőit egyöntetű véleménye szerint az új módszer bevált. -' Ajánljuk másoknak is szíves figyelmébe! Persze ez nem jelenti azt, hogy a városban ne élnének tovább a szociális támogatás hagyományos formái. Az első félévben rendszeres segélyben 32 ember részesült, rendkívüli szociális segélyt pedig hetvenen kaptak összesen százhúsz alkalommal. Nevelési segélyt kap rendszeresen négy család, az iskola javaslata alapján pedig tizenkilenc család harminchat gyermekének napközis térítési díját fedezték rendkívüli nevelési segélyből. Az önkormányzat a beiskolázási segélyekre tartalékolt 300 ezer forintjához a Népjóléti Minisztériumnál pluszkeretre pályázott - sikerrel: 810 ezer forintot kaptak, így aztán gyermekenként 5-6 ezer forintos beiskolázási segéllyel tudták támogatni a családokat. A gyermekek mellett gondolnak a betegekre, az öregekre is. Ápolási díjat az év első felében kilenc főnek biztosítottak, a mozgáskorlátozottaknak adható üzemanyag-támogatásban nyolc rászorulót részesítettek. Az Idősek Klubjában 25 öregedő embert látnak el, szociális étkeztetést pedig - mindenki igényét kielégítve 40-50 főnek biztosítanak. Ez év elejétől a házi szociális gondozók munkáját egy Nysa kisbusz segíti. A fokozódó infláció és az energiahordozók árának jelentős emelkedése kora télre, sajnos, valószínűleg több mórahalmi családot fog segélykérésre kényszeríteni. A tendenciát az önkormányzat és a Szociális Kerekasztal illetékesei előre látják. És ígérik, megpróbálnak minden tőlük telhetőt megtenni azért, hogy segíteni tudjanak a rászorulókon. Ha olyan leleménnyel teszik, mint az élelmiszerutalvány bevezetése, illetve a beiskolázási plusz pénzkeret pályázása volt, akkor bizonyára sikerül is megtartani az ígéretüket. - S kezdeményezőkészségből követésre érdemes példát adni más településeknek. Sz. M. Az utat választották Amikor Dóc falu kényszerházasságra lépett Sándorfalvával, is kóláját visszafejlesztették - a tantermekbe óvoda és öregek otthona költözött. Egyetlen osztályteremben folytatódott a tanítás, össze vont I-IV. osztályban. Tavaly október óta önálló a falu, s mintegy nyolcvan gyermek jár Sándor falvára, illetve Balástyára. Az önállósulás után fölmerült, hogy a régi iskolát négy tanteremmel bővítik. Ez a terv elodázódott. Mivel az Al kotmány utca útjának megépítése hamarabb meg lett ígérve, a közösség emellett döntött - nem ejtve végleg az iskola ügyét sem. Répás János ajándéka A helybéli kisiparos 5000 forintot ajándékozott az óvodának, játékvásárlásra ajánlva fel az összeget. Mihály Sándorné vezető óvónő szerint hasznosan, a gyermekek érdekében tudták elkölteni az összeget. Répás János harmadik gyermeke jár jelenleg a dóci óvodába úgy tűnik, elégedett az itt folyó nevelő munkával. Negyven gyermek gondozását és nevelését kell megoldani, megosztották a csoportokat, s Varga Erzsébet személyében új óvónőt alkalmaztak, aki szolgálati lakásba költözött. Díszpolgár Lele Ferenc címzetes iskolaigazgatót, több dóci nemzedék nevelőjét díszpolgári címmel jutalmazta az önkormányzat. A tanár urat a képviselő-testület fölkérte: erejéhez mérten folytassa a helytörténeti kutatást. A hetven év fölöttiek tapasztalatával megáldott új díszpolgár a mintegy 300 család, körülbelül 850 lakos bizalmát bírja e munka elvégzésére. Gyermektábor Maszek újságárus Röszkén A főtéren, a buszfordulónál épült föl az újságáruda. Ács Sánta Zoltánné, a vállalkozó kedvű hölgy gondolatmenete az alábbiak szerint érhető tetten: a község iskolája a közelben van, nem árt, ha a gyermekek válogathatnak a nekik szánt kiadványok között. Az írószer- és papírárubolt vevőköre is szemrevételezheti kínálatát. A faluba érkezők és innen távozók. a várakozás percei alatt, nem kerülhetik el a pavilont. Választékát szépítőszerck és apró csecsebecsék teszik teljessé. Óvatosságára jellemző, hogy a pavilon tulajdonosa másodállásban végzi munkáját. Mivel egyelőre nincs versenytársa, a naponta forgalmazott 15-20 Délmagyarországot jó indulási alapnak tekinti. Figyelembe véve a több mint hat és félszáz röszkei DM-előfizetőt: mi is. Fogászat Az önkormányzat fölkarolta a rövid idő alatt népszerűvé váló egészségügyi szolgáltatást. A polgármesteri hivatal épületében helyet kapott rendelő március elseje óta fogadja a kezelésre járókat. Dr. Benedek Gábor fél év alatt 530 pácienst kezelt - e „népszerűség" is jelzi a rendelő fölötte szükséges voltát. Ficsor Zoltán vállalkozó a művelődési ház bérlője. A mezőgazdasági szakember felesége a sándorfalvi iskolában tanít - így születhetett a nyári hasznosítás ötlete: gyermektáborra készítik föl a házat. Az önkormányzat a bérlemény kiadásakor kikötötte: ragaszkodik a művelődésiház-jelleg megtartásához. A Bergendócziai napok és szüreti bálák biztosítják a hagyományos választékot, amit, remélhetőleg, a vállalkozók bővíteni fognak.