Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

M ALAPIT DELMAQY CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 10., 81. ÉVF. 238. SZÁM ALAPÍTVA: 1910-BE: ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Harminc év amerikai börtönökben - Lehet, kiábrándító, de a Sing Sing szinte semmiben sem különbözik a nagy amerikai börtönöktől - meséli a professzor. - Persze nem tyúklopásért kerülnek oda, a 2 ezer rab java része szexuális bűncselekményeket - erőszakos közösülés, kiskorúak megrontása, vérfertőzés - követett el. Hatalmas méretű épületegyüttes, oly közel New Yorkhoz, mintha csak az északi külvárosa volna. S New York, ugye, sokak szemében még mindig a világ közepe... Volt a börtönnek egy szépírói ambícióval rendelkező parancsnoka is, a 30-as években jelent meg a Húszezer év a Sing Singben című memoárja. Meglehetős középszerű mű, mégis divatos olvasmánya volt a századelő Amerikájának. Híre mehetett ennek is. Egyébként hallgassa a kifejezés dallamát! Tetsző a fülnek, aki meghallja, örökre megjegyzi. - Ez hát a titok... És a neve? Mit jelent? - Önmagában értelmetlen, az ossining szóból született a népnyelvben. New York Sing Sing városrészének elnevezésére szolgált. Most már megváltozott a börtön neve: Ossining Correctional Facility, vagyis korrekciós intézet lett. így nem olyan megbélyegző a név, a tartalom azonban mit sem változott. - Milyenek az amerikai börtönök? - Bármelyikben is dolgoztam, az első pillanattól kezdve úgy éreztem, őserdőben vagyok. Olyan vad és ellenséges a légkör, szinte tapintható a félelem, a gyűlölet. Ellenségesek, gyanakvóak a foglyok is, az őrök is. Mintha állandó csatában állnának. Ugyanakkor jellemző egyfajta unottság, közömbös tétlenség is. A nagyobb börtönökben, a Sing Singben is, nehéz volt elviselnem a jellegzetes, borzasztó szagot, az ápolatlanságét. Az amerikai börtönök a szó szorps értelmében börtönök. Az őrök vigyáznak, a foglyok bűnhődnek. A gyanús tudós: Irving Jacks FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Sing Sing. Ez az az amerikai börtön, amelynek neve hallatára szinte minden európai fölkapja a fejét. Mert valahonnan ismerős, de honnan is...? A napokban Szegeden járt egy amerikai tudós-pszichológus, aki igen bejáratos volt hazája börtöneibe. Irving Jacks professzor harminc évet töltött rabok közötL Fáradt az Elmira, az Attica, a Sing Sing, a New York városi börtön lakóiért, nem különben a philadelphiai s az Illinois állami büntetésvégrehajtási intézetben őrzött foglyokért. Ha valaki, hát Irving professzor egészen biztosan tudja, mitől oly híres a Sing Sing. E kérdés tisztázása, megvallom, ürügy. Amolyan kedvcsináló az olvasónak a börtönpszichológia témájához, amelynek igen elismert szaktekintélye Irving Jacks, aki a szegedi Csillag börtönben tett látogatása után vendégeskedett szerkesztőségünkben. -Akkor nem lehetett könnyű dolga Önnek! - Mindenkinek gyanús voltam. „Hé, te! Jacks! Leülni!"- így kínáltak hellyel az egyikben. Aztán megesett, életfogytiglanra ítélt rab sajnált meg, s ő kérdezte tőlem, miben lehetne segítségemre. Az őrök kerek perec megmondták: nagyon jól elvoltak pszichológus nélkül is, egyáltalán nem hiányzom... Természetesen én ebbe nem nyugodtam bele. Megkerestem a kiskapukat, sokszor az előírásokat megkerülve juthattam lélekközelbe a foglyokhoz. - Milyen lélektani stratégiát alkalmazott? - Szigorúan ragaszkodtam az önkéntesség elvéhez. Csak azokkal a rabokkal kerülhettem kapcsolatba, akik hajlandóságot mutattak, elfogadták a pszichológiát. Először meg kellett nyernem a bizalmunkat. A legkülönfélébb alkalmak, módszerek kínálkoztak. Hogy csak a legelemibbet említsem, egy rablóval megosztottam a szendvicsemet. Másnap már nem egyedül jött oda hozzám, hanem a barátjával. Fokozatosan gyarapodott a létszám, kialakult egy csoport. - Mi volt, lehetett a célja a börtönviseltek lélekterápiájával? - Kettő kínálkozott. Az egyik a reszocializáció, a szabadult mihamarabbi visszailleszkedésének elősegítése. A másik, hogy a börtönévek elviselhetőbbek legyenek. Ez utóbbihoz nem hiszem, hogy érdemben hozzájárultam volna. A gondolkodás, a viselkedés irányításában, befolyásolásában annál inkább. Megjegyzem, próbálkoztam a freudi módszerrel is. Teljesen hatástalannak találtam. így meggyőződésem, hogy a börtönökben a kognitív terápia a legcélravezetőbb. - Mondana e módszerre példát? - Képzeljük magunkat a szabaduló helyébe! Mire gondol? Egész biztosan kishitű, bizonytalan, alul értékeli önmagát, tele van félelemmel, fönntartással: nem találok munkát, lenéznek, megvernek... Az én dolgom az, hogy kompenzáljam e torzult gondolatokat, érzelmeket. Ha sikerül, akkor a viselkedésében tükröződik a gondolati, érzelmi normalizmus. A módszer csoportosan alkalmazható legeredményesebben, de nem szabad túlbecsülni. Csak az együttműködésre kész rabok alkalmasak e terápiára. - Szerintem a szabaduló nagyon is jól érzi az őt körülvevő ellenszenvet. A börtön légköre bűntudatot kelt, a társadalom pedig előítélettel teli. - így igaz. Amerikára különösen érvényes mindkét állítás. A publikum egyszerűen hallani sem akar a börtönökről. Rablázadásra, túszszedésre odafigyel, egyébként az adófizető polgárt nem érdekli, milyenek a szabadulók. Bűnösök és kész. Svédországban egészen ellenkező tapasztalatokat szereztem. Ott azt mondják: a börtön lakója' ember, aki bűnt követett el, tehát nem bűnöző, nem kriminális személyiség. Nagy a különbség! - Megtudhatnám, milyennek látta a Csillag börtönt? - Kevés időt tölthettem ott. A rabok dolgoztak. Mindent megmutattak, nagyon szívélyesen fogadtak. Egy biztos: tiszta. MAG EDIT A brit vezérkari főnök Szegeden Immár városunkkal is kooperál a NATO: Sir John Chapple tábornok, a brit szárazföldi haderő vezérkari főnöke és John Birch, NagyBritannia magyarországi nagykövete tegnap délelőtt mintegy kétórás látogatást tettek a Török Ignác laktanyában. A magasrangú vendégeket Kelemen József vezérőrnagy, a magyar honvédség vezérkari főnökének helyettese. Fodor Lajos, a hadsereg parancsnokának helyettese és Tompa János, a hadsereg műszaki főnöke kísérték Szegedre. A brit vezérkari főnök és a nagykövet a vendéglátó helyőrségparancsnok, Jákó Gyula ezredes kalauzolásával megtekintették a műszaki dandár rendelkezésére álló technikát: a hídépítő gépeket és a csak „krumplivetőnek" becézett harckocsiakna-telepítő eszközt. Fodor Lajos ezredes, a hadsereg parancsnokának helyettese elmondta, hogy a látogatás újabb állomása a kelet-nyugati katonai együttműködésnek: ez alkalommal a különböző fegyvernemi alakulatoknál gyűjtenek tapasztalatokat; az előző napon a tapolcai harckocsizó dandárnál jártak. Szegeden a műszakiakat veszik szemügyre. TARTALOM A fekete özvegy 2 Terepszemlén s franciak....... ••••••••••3 Történelem zenében 4 Exkluzív interjú Szűrös Mátyással 5 Szegény Elszo 6 A Tisza 7 Jenei, a nyerő típus 9 Hetedhét határon 10 Szabó Magdolna tárcája 16 Panelvámpír Évek óta őrzök egy képet a fiókom mélyén: a dubrovniki kikötő egy kőcsipke lyukán át nézve készítettem. Szokványos felvétel, nincs benne semmi különös, tán giccsesnek is tartanám, ha nem árasztana magából valami különös tengerillatot, paradicsomi békességet. A fényképet megőrizte a fiók mélye, a békesség viszont oda. A kőcsipkékre ágyúk merednek, lövések és bombák riogatják a békés turistákról álmodó helybélieket - apokalipszis '91, Európa szívében. Mi pedig itt, a határ túloldalán, nem is olyan messze a háborúba borult országtól, csak ámulunk: valóságos borzalom, valóságos horror! Pedig nem kell ilyen messzire kalandoznia fantáziánknak. Olykor délutánonként a szegedi panelvárosban is megjelenik egy vámpír. Nem igazán jólnevelt, nem tudja, hogy a borzalmas szellem csak éjjel kelhetne ki koporsójából. Igaz, a betonváros polgárai még nem szeretkeztek fel fokhagymafüzérekkel és szenteltvízzel. A panelvámpírt nem veszik komolyan. Pedig kísért: délután hat óra tájt sötétbe borítja először a televíziók képernyőjét, majd az MTV világcsatornáját egyszerűen csak elvéve az előfizetőktől, megjelenik - legtöbbször a vacsorájukat váró aprócska gyermekeknek. Csinált borzalom, legyinthetnénk. Miféle apróság ez, a szomszédban dúló véres polgárháborúhoz képest? De éppen ez az, ha nincs ok a rettegésre, minek csinálni! Miért kell amúgy is esendő világunkat efféle borzalmakkal kibélelni? Ja, kérem, a gyermeknek tessék bekötni a szemét, bedugni a fülét! mondhatják az élelmes vállalkozók. Mert kábeltévét csinálni immár Tarjánban is vállalkozás. De milyen?! A tisztelt publikum, kérem igénytelen, a horrort és a pornót akarja látni! Pihenés kell a dolgozónak, meg iszonyat - okoskodja ki a műsorkészítői fantázia. Nem sokat néztem a filmből, a panelvámpír valahogy mégsem hagyott aludni az éjjel: mi lesz, ha aprócska fiam elkezdi majd kapcsolgatni a távirányítót, s egy óvatlan pillanatban felé nyújtja a készülékből karmait a vámpír? Kibotorkáltam a konyhába, az utcai lámpa gyér fényénél összekotorásztam az összes fokhagymát, amit csak otthon találtam és elrejtettem a televízió mögé, ha a vámpírok ellen nem is, de a tarjáni kábeltévé miatt talán még jó lehet. RAFAI GÁBOR