Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-09 / 211. szám

2 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 9. A válságos helyzeteket mindig követő diplomáciai nyüzsgés és a még feloldatlan feszültségek kezelési törekvéseinek elegyéből állt az elmúlt hét külpolitikája. Ami sikerült: hatalmi összeütközések nélkül, régebben elképzelhetetlenül csendes módon függetlennek elismerni a három balti köztársaságot, valamint a szovjet államapparátusnak lebontani önmagát. Ami nem sikerült: minden tüzszüneti megállapodás ellenére heves harcok dúlnak Horvátországban, s egyre inkább láthatóak a szerb expanziós politika eredményei (Egy hét kelleti hozzá) Ennyi idő alatt ment végbe az, amitől ötven éven keresztül rettegtek a politikusok: megbomlott a világ legnagyobb birodalma, s az elmúlt héten szinte alkotórészeire esett szét. Magyarország szerepe a szétesésben szerencsés volt. Kedden Budapestre érkeztek Litvánia. Észtország és Lettország külügyminiszterei, valamint Vitautas Landsbergis litván elnök, aláírták a három diplomáciai kapcsolatfelvételi egyezményt, pénteken pedig konfliktusmentesen Moszkva is útjára engedte a köztársaságokat, mégpedig minden feltétel nélkül. A balti államokat szinte minden nyugati ország elismerte függetlennek, az Európai Közösségtől is megkapták a zöld utat, aminek következtében az addigi várakozó Nagy-Britannia is ilyen értelmű nyilatkozatot lett. A britek jövő hét közepén küldik kapcsolatfelvevő delegációjukat a Balti-tenger mellékére. Hogy minden világos legyen, pénteken az Egyesült Államok külügyminisztere, James Baker is bejelentette az elismerést, vagyis az amerikai kormány hű maradt ígéretéhez, miszerint Washington a három köztársaság ügyében nem fog elhamarkodott döntést hozni; a moszkvai elismerés után megérkezett tehát az amerikai is. (Darabokra) A szovjet népképviselők rendkívüli kongresszusán megszü­letett egy visszavonhatatlan verdiktum: feloszlatta magát a törvényhozó alakulat. Utolsó határozatával „szabadon engedte" a2 unió köztársaságait, melyek eztán saját akaratukból dönthetnek újabb konföderáció létrehozásáról, vagy függetlenségükről. A jelek szerint inkább ez utóbbi lesz a domináns, sőt az államalkotó és eleddig összetartó oroszországi föderáció is a függetlenség mellett fog voksolni, Ukrajna ugyanezt már megtette, így a Szovjetunió, ha továbbra is fennmaradna, azt a két legnagyobb köztársasága nélkül tenné, ami valamennyi hírügynökség magyarázata szerint elképzelhetetlen. A balti államok függetlenségének elismerése után Grúziában és Moldáviában is tüntetések kezdődtek az elismerés kicsikarása mellett. A szovjet válság megoldása aránylag sikeres hetet zárt; megalakult az országot kormányzó Államtanács, jövő hétre pedig Mihail Gorbacsov a szovjet hadsereg megreformálási munkálatait tervezi a köztársasági vezetők és katonai szakértők bevonásával. Ez lesz a színjátéknak az a felvonása, amit 1985 óta egyre erőteljesebben követelt Gorbacsov belső reformellenzéke, s amely nélkül a Nyugat is csak lavírozó politikust látott a szovjet elnök személyében. (Béke csak a konferencián) Jugoszláviában semmi biztatót nem hozott az elmúlt hét. Miután a szövetségi hadsereg és a szerb szabadcsapatok előzőleg bevették Szlavónia több települését, Vinkovci elfoglalásával (rommá lövésével) ostromolni kezdték Eszéket és lényegében elszakították Horvátország keleti területeit. Az időközben megkötött tűzszünet ellenére a harcok nem csillapodtak, hanem átmentek vádasodási csatákba is; ki szegte meg a fegyvcmyugvási megállapodást? Minthogy több mint hatvan ilyen esetről van hír, a tettes kiléte alighanem kideríthetetlen marad. Jellemző eset a múlt hét fegyveres krónikájából: Eszéknél próbálkozott - úgy tűnt, sikerrel - az EK közvetítők egy csoportja, hogy tűzszünetet érjen el, de a megegyezés és visszavonulásuk után a kezet adó felek mindössze tizenöt percig bírták lövöldözés nélkül. Nehéz dolga lesz a szombaton kezdődött békekonferenciának. PANEK JÓZSEF Nyilatkozatokkal, közleményekkel és nyílt levelekkel volt tele a mögöttünk hagyott hét vége. Hat alföldi megye szocialista szervezetének vezetői lakiteleki tanácskozásukat zárták annak kinyilvánításával, hogy „a Lakiteleken megfogalmazott történelmi igazságtevés nemes célja egyes politikusok megnyilvánulásaiban szemünk láttára fordul visszájára". A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács a munkanélküliséggel kapcsolatban, a KNDP Intéző Bizottsága egyebek közt az alkotmányosságot veszélyeztető hatalmi törekvések ellen tett közzé nyilatkozatot. Budapesten nemzetközi tanácskozást tartottak a kisebbségi törvényhozásról, a hollandiai Eefde konferenciaközpontjában a nyugati magyarság egyik jelentős szellemi műhelyének, a Mikes Kelemen Körnek volt találkozója arról, miként tekint a világ a magyarokra. Előadott Jeszenszky Géza, minisztertársa, Horváth Balázs pedig a szlovákiai Dunaszerdahely István, a király-előadásán vendégeskedett Ugyanő Dunaalmáson, az MDF nagygyűlése után kijelentette: pártjának nem minden, hanem csak egyes hírközlő szervekkel van gondja. A kormánytagok népes családjának feje, Antall József Tokióban tárgy al - találkozott Margaret Thatcherrel is. A szombati hivatalos megnyitó után csütörtökre hívta össze a Jugoszlávia-békekonferencia első ülését lord Carrington, a tanácskozás egyhangúlag megválasztott elnöke. A volt brit külügyminiszter „enyhén szólva nehéznek" minősítette az előtte álló feladatokat, de hangsúlyozta, hogy mindenképpen kutatni kell a közös elemeket a megegyezéshez Lord Carrington a jugoszláv köztársaságok külügyminisztereit várja Hágába a folytatásra. Az értekezlet résztvevői elfogadtak egy elég általánosságban megfogalmazott közös elvi nyilatkozatot, amelyben bejelentik a dön­tőhíráskodási bizottság létrehozását, leszögezik, hogy a megoldásnak minden Jugoszláviában élő személy érdekeit figyelembe kell vennie. Lényegesnek nevezik a konferencia sikeréhez a tűzszünet teljes betartását. Egy megállapodás elmaradt Szombaton, helyi idő szerint reggel nyolc órakor Tokióba érkezett Antall József kormányfő, akinek látogatását felfokozott várakozás előzte meg magyar részről, és élénk érdeklődés kiséri a japán partnerek részéről is. A magyar kormányfő az első miniszterelnök, akit a kelet­európai rendszerváltások óta a japán vezetés hivatalos formában fogad a térség országainak vezetői közül. A szovjetunióbeli válság és a Jugoszláviában folyó harcok nem destabilizálják Magyarországot ­hangsúlyozta Antall József Tokió­ban, amikor a Suzuki vállalat elnö­kével találkozott. Első hivatalos ta­lálkozóján kormányfőnk a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzuljává nevezte ki Szudzuki Oszamut, a Suzuki Vállalat elnökét, aki ez al­kalommal is jelezte, gondjaik vannak a magyar alvállalkozók munkájának minőségével. Végül is Szuzuki 80 százalékban elégedett a Magyar­országon folyó munkával, ami szerinte jó arány, és közölte, hogy a jövő év augusztus 20-ára készen lesz a Magyarországon gyártott gépkocsi. Antall József és a magyar kül­döttség tagjai ezután Kono Joheivel, a Japán-Magyar Baráti Társaság elnökével és a szervezet tagjaival találkoztak, majd a tokiói múzeum kincseivel ismerkedtek, a magyar szakértők pedig az utolsó kísérletet tették arra, hogy formába öntsék a tervezett beruházásvédelmi megálla­podást. Ez nem sikerült. - Olyan lényeges eltérések vannak a két fél megközelítése között, amely lehetetlenné teszi a megállapodást ­kommentálta a fejleményt Martonyi János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának ál­lamtitkára. Mint mondta. Japán ragaszkodott ahhoz, hogy a majdani közös piaci-magyar szabadke­reskedelmi megállapodásból szerzett előnyöket neki is biztosítsuk, mi viszont ezt nem vállalhattuk. A megállapodás elmaradása azonban cseppet sem fogja befolyásolni a japán befektetőket, akik eddig sem olyan országokba ruháztak be, amelyekkel ilyen megállapodásuk volt. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa a japán befektetők fó célpontja, nem pedig az a három ország, amellyel Japánnak beruhá­zásvédelmi megállapodása van, vagyis nem Kína, Egyiptom vagy Sri Lanka - hangsúlyozta az államtitkár. Szombat éjjel óta egyébként mint­ha dézsából öntenék, úgy zuhog az eső Tokióban, megérkezett az idei tizenötödik tájfun, és ez némileg befolyásolta a magyar miniszterelnök vasárnap délelőtti programját is: a császárok egyik kedvelt parkjának, a Hamarikdzsui parknak a megtekin­tése és séta helyett a küldöttség autós városnézésre indult. Az esti órákban kezdődtek a korányfői tárgyalások az Akaszaka palotában - ezeket nem érintette a mostoha időjárás. Antall József arra kérte Kaify To­siki kormányfőt, hogy Tokió foly­tassa a magyar gazdaság támogatását állami forrásokból, és ösztönözze arra a magánbankokat is, hogy biz­tosítsák gazdaságunk működéséhez a szükséges külső forrásokat. Kaifu miniszterelnök válaszában kifejtette, hogy lehetőséget lát a pénzügyi kapcsolatok folytatására, új hitelekre, mert az ország mindig pontosan tett eleget fizetési kötelezettségeinek. A szakértők feladata lesz a részletek kidolgozása - mondta Kaifu mi­niszterelnök. Az MTI-nek elmond­ták, hogy négy konkrét környe­zetvédelmi terv megvalósíthatósági előtanulmányát hozta magával a kü Idöttség. Ha ezek megnyerik a japánok tetszését, akkor különleges japán elbírálásban részesülünk. Az áruforgalom felfutását segítené elő a 200 millió dolláros exporthitel-ga­rancia megújítása, és az, ha Japán fokozná a hagyományos árukból (élelmiszerekből, gyógyszerekből) a behozatalát. Három lényeges pénzügyi dolog­ban már most elkötelezete magát a japán miniszterelnök - közölték a tárgyalásokon részt vevő küldött­ségek tagjai. E szerint Kaifu kor­mányfő nem tekinti a korábban Ma­gyarországnak megadott 500 millió dolláros hitelt sem időben, sem ösz­szegben korlátozottnak, azt hajlan­dók kiterjeszteni, ha finanszírozásra váró terveket terjesztünk elő. Japán új, két évre szóló kereskedelmi és beruházásokat biztosító hitelkeretet nyit a Magyarországgal üzletelő japán cégek számára, 400 millió dolláros összegben. Kedvezően vélekedett a környezetvédelmi tervek finanszírozásáról és a magyar élelmiszerek Szovjetuniónak történő szállításáról is. E szerződés mellett a japán alapítvány budapesti irodája, a részleges vízummentességről szóló egyezmény előkészítése jelzi a japán-magyar kapcsolatok kiszélese­dését. „FLANC" Újra nyit a francia bálásruha-vásár a JATE-klubban (nagyáruháznál) szept. 10.. 11., 12-én 8-18 óráig. Bálabontás: 8,10.12,14.16 órakor. M I C R O N E T W O R K KOMPUTER- ÉS SZOETVERKIALLÍTÁS szept. 11-12.. 8-17 óráig Újszeged. Forrás Szálló Gyapjas Fái u. 16-24 Adatátvitel (optonet) Telex (telexnet) Egészségügy (mednet) Gyógyszertár (prarmenct) TISZTEIJEN MEG ÖN IS LÁTOGATÁSÁVAL! Mlcronetworfc Systems Budapest, Endrfidi S. u. WK. Tel.: 176-1658,178-4371 Fax. MICRONET W O R K Szovjetunió - a működés módszertana (7.) Harmadik utas a kanna És benzinetek lesz? - kérdezték legtöbben, amikor Szovjetunióba indultunk. Túl az ötezer kilométeres autókázáson, kijelenthetjük, volt, de... E mondat végi három pont mögött azonban ott van egy egész ország: autók, emberek, félelmek, végeláthatatlan sorok, kérések és elutasítások, megaláztatások, nincsek, talonok, benzines kannák, s párhuzamosan a működőképes árnyékgazdaság, a fekete árfolyam, a korupción alapuló tökéletes rendszer, a világos, mindenki által ismert törvények, ahol az adott szó szent. Ha választani kellene egyetlen hétköznapi fogalmai amelyen keresztül talán legtöbbet lehet mondani a mai birodalomról, a tankolást is választhatnánk. . Benzinturizmus ide, olcsó benzin oda, Záhonyban csordultig töltjük az üzemanyagtartályt, fgy legalább biztosan átmászunk a Kárpátokon és kis szerencsével egészen Lvovig gurulhatunk. Ungváron nincs benzin, de ebben a magyarok is ludasak lehetnek. Vendéglátóink szerint beljebb már lesz. Régen magunk mögött tudjuk a hegyeket, amikor megpillantjuk az annyira áhított töltőállomást. Debütálhatunk. Itthoni felkészülésünk nem nélkülözte a tudományos elemeket sem, széles közvéleménykutatás eredményeként kialakult az ajándékok slágerlistája. Ez a helyezések számszerűsítése nélkül: másfél literes műanyag palackos kóla. keménydobozos Marlboro, félliteres dobozos sör. (A cigarettának ezt a változatát később kicsit megbántuk, hiszen pontosan kétszer annyiba került, mint a puhacsomagolású kiszerelés.) A sör. félliteres dobozban pedig - számunkra érthetetlenül - már-már státusz­szimbólummá magasztosult s minden logikát mellőzve legalább három darab 0.33-assal volt egyenértékű. Befordulunk a késő délelőtt csöndes, már-már idilli hangulatú benzinkúthoz. Nyolc-tíz személyautó álldogál, a gazdák békésen könyölnek rajtuk, sétálgatnak vagy beszélgetnek. Ebbe a látszólagos semmittevésbe azonban szigorú szabályosságot is felfedezhet a figyelmes szemlélő. A gépkocsivezetők egyenként és lassan el-eltűnnek a kútkezelő bódéjában, s rövid idő után vagy továbbindulnak, vagy folytatják az álldogálást. Benzin természetesen nincs. Biztató jelenségként értékelhető ugyanakkor, hogy egy szállítóautó épp akkor tölti a föld alatti tartályokat. Azt gondoljuk, irt már minden csak idő kérdése, de nagyot tévedünk. A többiekhez hasonlóan mi is megkörnyékezzük a kútkezelőt, a végeredményen azonban látszik a gyakorlatlanság, a rendszer ismeretének teljes hiánya. Két-három órás várakozás után lehet csak szó tankolásról. A benzint fejtő tartályautó sofőrje ko'ántsem unatkozik, meglehetősen nagy érdeklődésnek örvend. Mi is próbálkozunk, dolgunkat azonban nehezíti, hogy i.incs kannánk. Teljsen hibásnak bizonyult az a feltételezés, hogy ahol kevés a benzin, ott sok a kanna és különben is minden nálunk botladozó szovjet kocsi tetején van belőle legalább három. A móndás. mely szerint amit pénzért nem lehet elintézni, azt több pénzért el lehet ­kannaügyben bicsaklott meg először. Hiába ígérünk kalapnyi pénzt, senki sem hajlandó megválni a féltve őrzött tartálytól. Bosszankodunk, a kannán múlik majd a benzin. Emeljük a tétet, a valutában eszközölt fizetés ígérete mellé dobozos sört varázsolunk a sofőr kezébe. Ez jó húzásnak bizonyul, s így szinte azonnal előkerül a tízliteres vödör, a gumicső, valamint a tölcsér is. Két forduló után újra megtelik a tank. Üzletfelünk hiába szakember, a fejtést nem ússza meg három cent benzin nélkül. Köpköd is rendesen, de hiába, ez már belefoglaltatik a szolgáltatásba. Lvovban egy szimpatikus magántaxisba, szabadúszó fotóriporterbe botlunk, órákat beszélgetünk s ő ígéri meg először, hogy szerez két tele kannát. Továbbindulásunk előtti este több mint fél órát késik a benzines randevúról - szállodánk biztonsági őreit tökéletesen összezavarjuk téblábolásunkkal s mint kiderül, egész délután hajtotta a kannát, sikertelenül. Nem mondja, de valószínű, hogy a saját 33 literes műanyagedényét adja nekünk, amelyik az út végére azután harmadik útitársunkká lép elő. Nem tudom milyen a hazai polgár lelkivilága, amikor horpadó tankkal közelít az utolsó benzinkűthoz, mindenesetre a mi pulzusunk műidig szaporábban vert a világító üzemanyagjelző láttán s az izgalom annál nagyobb volt, minél távolabbra kerültünk az országhatártól. Nem szabad hibázni az üzleti ajánlat megtételénél, mert nincs második nekifutás. Jellemzően tömör párbeszéd Lvov és Kijev között: - Benzin van? - Itt csak a hadirokkantak tankolhatnak. -Megfizetem. -Tizenöt perc múlva szólok, hova álljon. Ennek ellenére nem minden a pénz, ezt azonban csak később tanuljuk meg. Első nagy hibánk az, amikor több, benzinre sóvárgó autós szeme láttára nyomjuk a kutas kezébe az ötven rubelest. „Nálunk ennyi pénzért nagyon sokat dolgoznak az emberek" - adja vissza tüntetően. Akkor még belepirulunk, bár öt perccel később, négyszemközt már semmi kifogásolni valót nem talál a bankjegyen. Ez a közjáték jó leckének bizonyul, meg kell tanulnunk a rendszert, ha nem akarunk két város között elakadni a nagy szovjet éjszakában. Az biztos, alku után már senkit sem csapnak be, s vérig sértjük azt a tartálykocsist, akitől megkérdezzük: ugye, ez nem 76-os oktánszámú benzin? A válasz tömör: „Szart nem adok el." Ukrajnán keresztül utazva oda és vissza körülbelül ötven benzinkúttal találkozunk, ebből első megkérdezésre háromnál volt kiszolgálás, természetesen 2-300 méteres kocsisoroktól kísérve. A maradék 47-nil hivatalosan nem volt benzin. Számtalan Zaporozsecet, Volgát, Moszkvicsot láttunk utunk során betérni egy-egy kúthoz, s rövid idő után dolgavégezetlenül továbbhajtani. Nem tudtak, vagy nem akartak akkora árat fizetni a benzinért mint mi, bár sikertelenségükbe az is szerepet játszott, hogy arrafelé minden hazai autós egyben potenciális provokatőr is. A kutasok nagyon félnek a lebukástól, elvesztenék zsíros állásukat, s így a sör és a Marlboro, valamint a sokszoros felár mellett a külföldi állampolgárság is segítségünkre volt. A puccs környékén azért kissé ideges lett az addig kiszámíthatónak vélt benzinpiac. Jellemző, ha valami történik az országban, az állampolgár azonnal elkezd vásárolni. A puccs az elsó napokban felért egy ilyen történéssel, s talán ennek köszönhető, hogy Csernobilből hazafelé a hivatalos ár huszonötszöröséért sem állt ve­lünk szóba a kutas. O az ötvenszeres árat tartotta volna megfelelőnek. Utunk során a benzinhiány igazi mértékére tulajdonképpen csak abból következtethettünk, hogy minden vendéglátónk, újdonsült ismerősünk azonnal megígérte - mi az neki -, hogy órákon belül szerez üzemanyagot és egyiküknek sem sikerült. Néha még három napon belül sem. Pedig az orosz vendégszeretetet ismerve ez ott nagyon nagy kudarcnak számít. TÓTH SZERGEJ - KOVÁCS ANDRÁS A Délmagyarország kiküldött munkatársainak ukrajnai riportját támogatták: GABODESSZA Első Magyar-Ukrán Termeltetési és Kereske­delmi Kft. (Szeged, Hajnóczi u. 18.) és a lif VOLÁNSPORT KFT AUTÓKÖLCSÖNZŐ |P (Forás Gyógyüdülő Szeged. """"" Gyapjas Pál u. 16-24)

Next

/
Thumbnails
Contents